Félegyházi Hírlap, 1995 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1995-10-06 / 1. szám

4. oldal PROGRAMAJÁNLAT Móra Ferenc Művelődési Központ Az állandó programok mellett október 10-én szabadidőruha vásárlásra invitál a művelődési központ. Október 11-én ruhavásárt tartanak, 12-én a bőrkabátokat lehet olcsón vásároli, 14-én pedig a lábbeliket Gyerekeknek! Október 10-én 10.30 és 14 órakor a HOLL Együttes szóra­koztat benneteket!! Műsoruk címe: A Bolond kalapja. Hajtogassunk együtt! Hallottatok már az Origamiról? Ez a japán kifejezés papírhaj­togatást jelent. A világon több ezren hódolnak ennek a „szenve­délynek”. Rengeteg érdekes és furcsa modellt találtak már ki az ügyeskezű emberek. Ebből láthattak ízelítőt október 24-28-ig a művelődési központban. Origami Szakkör első találkozásának időpontja 1995. okt. 26-án (szombat) 9 óra. Hajtogatni szerető felnőttek jelentkezését is várjuk e napon 10 órakor egy rövid megbeszélés erejéig Blues Októbertől újra indul péntekenként a művelődési központban a Crossroods Blues Klub porgramja. Havonta egy koncert, a többi foglalkozáson felváltva blues és jazz lemezbemutatók. Várjuk a régi tagokat és az új érdeklődőket 18-20 óráig. Nosztalgia Koós János és Dékány Sarolta október 30-án lép fel a Petőfi Moziban. Az előadóművészek közreműködői: Havasy Viktor és Kertész Zsuzsa. Feketén-fehéren E hó 14. napján, a művelődési központ sakk klubjában nyílt, egyéni versenyt rendeznek. Petőfi Sándor Városi Könyvtár Nyitvatartási Idő: Felnőtt részleg: Szent János tér 9. tel.: 361-429 hétfő, kedd, péntek: 8.00 - 17.30-ig szerda, csütörtök: 12.00-17.30-ig szombat: 8.00-12.00-ig Zenei részleg: hétfő-péntek: 13.00-17.00-ig szombat: zárva Gyermekkönyvtár: Petőfi tér 2. tel.: 361-449 hétfő-péntek: 10.00-17.30-ig szombat: 8.11-12.00 -ig Levelet kaptunk... Tisztelt Főszerksztő Úr! Édesapám dr. Kiss Ernő Pál közismert és köztiszteletben ál­ló személyisége volt Kiskunfé­legyházának. Családjával együtt 1967-ben került a város­ba és 1979-ig terjedő időben köztisztviselőként a városhá­zán dolgozott. Munkájával, magatartásával a város lakói megbecsülését és szeretetét vívta ki, amiről magam is több alkalommal meggyőződtem. Ennek leghétköznapibb meg­nyilvánulási formája volt az, amikor vele a város főutcáján sétáltam, az emberek sokszor megszólították, beszélgettek vele az üdvözlésen kívül. Mint jogász, az igazgatási osztályon dolgozott és nemcsak az adott konkrét ügy elintézését, megol­dását tartotta szem előtt, hanem jogi segítséget is nyújtott az ügyfeleinek. Zömmel az ő munkavégzését jelentette a Pe­tőfi Lakótelep kisajáítási mun­kálatainak nehéz és felelős­ségteljes előkészítése, lebonyo­lítása. Édesapámat igaz két évvel halála után, családjával egye­temben nagy megtiszteltetés ér­te szülővárosától, Hajdúbö­szörménytől. A városi önkor­mányzat Édesapámat a város díszpolgárává fogadta. Úgy gondolom, Édesapám ismertsé­gére tekintettel, erre vonatko­zóan lapjukban indokolt a város lakóit erről tájékoztatni. Édesapám életútjáról rövi­den el kívánom mondani, hogy Hajdúböszörmény városának főjegyzője volt 1945-47. között és rövid ideig megbízott pol­gármestereként is dolgozott. Az ő munkájának is köszönhető Hajdúböszörmény városában az élet megindítása, a közigaz­gatás megszervezése. A Rákosi korszakban természetesen a mellőzés jutott osztályrészéül. Az 1956-os forradalmi esemé­nyek ismét a város életének kö­zéppontjában találják. A közel­látás megszervezése is feladata volt. 1957-ben rendőri felügye­let alá helyezték, majd mintegy fél éven keresztül börtönbünte­tést töltött. Kiszabadulása után még kb. 10 esztendeig nem tu­dott jogi végzettségének meg­felelő munkakört kapni. 1967- ben került Kiskunfélegyházára, dr. Varga Jenő megyei tanácsel­nök támogatásával, aki hajdú­böszörményi illetztőségű volt és ismerte Apámat, munkássá­gáról és demokratikus magatart FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 1995. október 6. Vezetőváltás az I. sz. postahivatalban 36 éves pályafutás ért finiséhez szept. 27-én a kiskunfélegy­házi I. sz. Postahivatalban. Először Szabó Sándorné hivatalve­zető Almási Antalt, a pálmonostori hivatal vezetőjét, Almási Antalnét, a pálmonostori hivatal dolgozóját, Balogh Istvánnét, a kiskunfélegyházi hivatal dolgozóját. Kürtösi Lászlót, a kis­kunfélegyházi hivatal kézbesítőjét nyugállományba helyezte. Ezután Gyimesiné dr. Ecsedi Sarolta igazgató asszony búcsúz­tatta Szabó Sándornét 36 évi postahivatali munka után, nyugdíj­­bavonulása alkalmából. Az igazgató asszony szavai alapján Szabóné munkáját a kiváló utánpótlásnevelés, a céltudatosság, becsületesség, és a megbízható vezetői tudás jellemezte. Tudá­sát 8 évig az I. sz. Körzeti Postahivatal vezetőjeként is kamatoz­tathatta. Az igazgatóság képviselője kitüntetésben részesítette Szabó Sándornét és reményét fejezte ki, hogy az új hivatalveze­tő, Bicskeiné Csányi Mária elődjéhez méltó módon irányítja majd a hivatal munkáját. Szabó Sándorné elmondta: 36 évvel ezelőtt nagyon nehéz volt átlépni a hivatal küszöbét, de most még nehezebb lesz. D. Gy. „A térkép szélén” Csipkéskúton éreztem magam A Bükki Nemzeti Parkban történt, hogy egy kirándulás al­kalmával eltévedtünk autóink­kal. A betonút egyszer csak vé­get ért, s egy lótenyésztő telepre, Csipkéskútra jutottunk be. Egy idős, eléggé dadogós bácsit talál­tunk csak. Nagyon meg volt szeppenve szegény. Látszott raj­ta, hogy igen ritkán találkozhat idegenekkel. Bármely helyszínt (települést, hegycsúcsot stb.) kérdeztük tőle, semmire nem tu­dott válaszolni. Hol vagyunk kedves bá­tyám? - kérdeztük végül jobb híján. Ijedtében szegény még azt sem tudta megmondani. Va­lahogy így jártam a minap, a Bankfaluban, amikor a Pacsirta utcát kerestem. 12 helyen ér­deklődtem. Vagy nem tudták, vagy küldözgettek rendesen, az iskolától a Bankfalu innenső feléig, míg végül is egy órás biciklitúra és egy kedves fiatal szőke hölgy jelölte meg a he­lyes irányt. A legfeltűnőbb tájé­kozatlanságot (vagy rosszindu­latot) az a házaspár árulta el, kik a Pacsirta utca szom­szédságában folyó építkezésről irányítottak el majdnem a Tő­­serdőbe. Fölmerült bennem a kérdés: rajta van e a Bankfalu a város térképén. tásáról. Édesapámat családjával együtt Hajdúböszörményből, szülővárosából a diktatúra elül­dözte. Most a város, igaz halá­la után 2 évvel, díszpolgárává fogadta. Az oklevél átadására Hajdúböszörmény városában 1995. szeptember 13-án került sor. Édesanyám megbízásából üdvözlettel: dr. Kiss Ferenc. Kecskemét, Petőfi S. u. 11.1. 19. * Sporttörténelem Kiskunfélegyházi Testedzők Köre Legalább két év kellett ah­hoz, hogy a csapat megtalája az igazi nevét. Sokkal előbb volt játékra alkalmas fociegyüttes, mint az elfogadott név. Ugyan­is már 1921-ben megalakult egy gárda a helyi 48-as Függet­lenségi Népkör Vigalmi Bizott­sága néven. Ezt a nevet azon­ban a DLASZ (Szegeden mű­ködő MLSZ déli alszövetsége) a politikai színezete miatt nem fogadta el és vele együtt a neve­zésüket sem, így továbbra is különböző meghívásoknak tesznek eleget. Ezek során megnyerik a Hadro- kupát, majd a következő évben a ván­dorserlegként kiírt Stefánia tró­feát. 1923-ban megszületik a KTK név és elfogadják nevezé­süket is. DLASZ a kerületi 11. osztályba sorolja be őket 1924- től. Az összeszokottság ered­ménye, hogy az első évben megnyerik a bajnokságot és a következő évben már első osz­tályban szerepelnek. A hazai mérkőzéseket az 1919-ben épült lövöldei pályán játszák, melynek körülkerítését és az ülőpadjait a KTK vezetői és já­tékosai készítik el. A kezdő csa­pat megközelítően a követke­zőkből állt: Kiss József, Pázsit János, Lantos Béla, Mikó Jó­zsef, Csillag István, Lantos Jó­zsef, Holló Lajos, Takács Jó­zsef, Vass Mihály, Pálfi József Darányi Andor, Csillag Lipót, Blázsik Lajos, Fridrich Károly, Szabó Dezső, Jaksa József, Edző: Sztanek J. A vezetőség tagjai: dr. Ka­tona Sándor intéző, Csillag Lipót pénztáros, Szabó János, Soós Imre, Szegő Imre, Gel­­lért János, Sweiger János. Az 1925-ben megjelent MLSZ kiadványában a KTK mint a Déli kerület I. osztályú csapata szerepel. Több mint húsz éven keresztül komoly csapattá kovácsolódott. A 40-es évek vége felé már megpályáz­ta a bajnokságot. Előbb kétszer alig maradt le, majd 1950-ben végre siker koronázta az erőfe­szítést, és bajnok lett! Az akkori versenykiírások szerint még osztályozó mérkő­zéseket is kellett játszania. Ez ugyan rosszul indult - mivel az első mérkőzést elvesztették-, de innen már két győzelem elég volt, hogy négy csapat közül az első legyen és városunk gárdája bejusson az NB II-be. Már az osztályozók előtt fel­merül a csapat nehéz anyagi helyzete, rendezetlen DLASZ adóssága, és az eljövendő NB II-es szereplés költségeinek el­őteremtése. A KTK is, a város és a helyi gépgyár akkori veze­tői úgy látták, hogy a fenti gaz­dasági nehézségek megoldása, rendezése érdekében szük­ség van egy biztosabb, állandó anyagi háttére, így merült fel az a megoldás, hogy a gépgyáron belül működő Vasas SK legyen a labdarúgás gazdája. Ezt indo­kolta az a tény is, hogy a KTK játékosainak zöme már a baj­nokság megnyerése előtt is a gépgyárban dolgozott. Az osz­tályozókon közreműködő Pol­gár Gyula (harmincszoros ma­gyar válogatott) edző is. Az NB II-es mérkőzéseket újból a lö­völdei KTK pályán (ma Hon­véd pálya) rendezték meg. Há­rom évi sikeres szereplés után sajnos el kellett búcsúzni a ma­gasabb osztálytól. A csapat az NB 111-ban folytatta további szereplését. Kiss Jenő * Petőfi-emlékkiállítás a Petőfi-házban A kiállítás keddtől-szombatig naponta 10-14 óra között látogatható­­ tárlatvezetéssel. Csoportok előzetes bejelentkezése a gyermekkönyvtárban (Petőfi tér 2.) Tel.: 361-449 Új úton indulhatnak Hosszú évek, mondhatni évtizedek elképzelése valósulhat meg azzal, hogy 24 millió forintos központi támogatással, nettó 34 millió forint összköltséggel jövőre elkészül a Bugacpuszta-Móric­­gát közötti 2610 méter hosszú és 6 méter burkolatszélességű ösz­­szekötő út. Az itt élők és az érintett önkormányzat tenniakarását bizonyítja a jelentős saját önkormányzati hozzájárulás és az, hogy az elmúlt egy évben 3 pályázatot nyújtottak be. A Miniszterelnöki Hivatal, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium közös támoga­tását sike­rült megnyerni ezen gazdasági, közlekedéspolitikai és idegenforgalmi szempontból egyaránt fontos beruházás mellett. Az első pályázat minden közös erőfeszítés ellenére sikertelen volt pénzügyi források hiánya miatt, de bizakodásunk jogosságát bizo­nyította dr. Lotz Károly miniszter úr alábbi levele: „dr. Garai István országgyűlési képviselő Budapest Tisztelt Képviselő Úr! Örömmel értesíthetem, hogy az immár harmadik alkalommal figyelmembe ajánlott Bugacpuszta-Móricgát közötti összekötő út építése ügyében a támogatásról döntést hozó tárcaközi bizottság 1995. szeptember 12-i ülésén kedvező döntést hozott, miszerint az útépítés 24 millió forint támogatásban részesül. A pályázatot be­nyújtó önkormányzat hivatalos értesítést kap, amely a támogatás felhasználásának feltételeit tartalmazza és a továbblépésben is segítséget nyújt. Kívánom, hogy a tervezett útépítés sikerrel megvalósuljon és a közúti kapcsolat jelentős javulásától a térségben remélt kedvező hatások valóban segítsék a telpü­lések lakóinak életét. Budapest, 1995. szepteber 25. Szívélyes üdvözlettel: dr. Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter” A fentiek értelmében megteremtődik a közvetlen összeköttetés Jászszentlászlón keresztül Bugacpuszta és a majsai üdülőkörzet között, ami az egész régió gazdasági felemelkedését szolgálhatja a várhatóan növekvő idegenforgalmi bevételek által. dr. Garai István országgyűlési képviselő

Next