Félegyházi Hírlap, 1995 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1995-12-28 / 7. szám

MENNYIT ÉR A 3.20-AS 1995. december 16-án 22 és 24 óra között 8 rendőrtiszt és 3 civil látogatta meg a 3.20-as klubot, az egyik közülük kamerával érkezett. Fölkapcsolták a villanyt, leállították a zenét, teljesen szabályszerűen végezték dolgukat. Nekem nem volt más választásom, hivatásos katonatiszt segítségével igazoltam magam, ugyanis nem volt nálam katonaigazolvány. Majd kíváncsiságomat nem bírtam legyőzni, és megkérdeztem az egyik rendőrtől, hogy miért van razzia. Válaszában a fertőre és a mocsokra utaló szavak szerepeltek. Kérdésemet másik kérdés követte, hogy vajon csupán ezt a szórakozóhelyet tekintették-e meg? Kiderült, hogy nem, viszont a tv-ben mégis a 3.20-ast pellengérezték ki csupán. A válasz nem elégített ki teljes mértékben, ezért a velük érkező civilhez fordultam. Ő a százados úrra mutatott. Megkértem, ha tőle érdeklődök, próbáljon meg személyesen válaszolni. Barátságosan fogadta szavaimat, s megkérdezte munkatársát: - Az ilyeneket nem kellene felvenni? Sajnos tovább nem jutottam a beszélgetésben, ugyanis a százados úr megszólított: - Maga mit agitál itt? Kiskatona, nem? - Jelentem, igen. - Hát akkor ne agitáljon, örüljön, hogy itt lehet! - Kérek engedélyt! Akaratlanul is egy gondolat jutott eszembe, ami az elkövetkező időben nem hagyott nyugton. Ha kiskatona vagyok, akkor nem kérdezhetek? Örülnöm kell, hogy ott lehetek? Szerintem megvétózták a kérdezési szabadságomat. Jól olvassák! Nem szólásszabadságról van itt szó, pedig azt mondják ilyen létezik ma Magyarországon. A kérdezés már agitálásnak számít? Ha igen, bocsánatukért esedlezen, nem állt szándékomban bárkit lázítani. Csak beszélgetni akartam. Hozzá kell tennem, nem azért írom most le ezeket a sorokat, mert felháborodtam, csak irritál a tudat, hogy teljesen elenyésző, lényegtelen dolgok miatt is kioktatás lett osztályrészem. Talán a gondolataimat is megtiltanák, ha lehetne. Nem kívánok senkinek sem ártani e cikkel, csak a nézőpontokat kérdőjelezném meg. Ugyanis annyira egyoldalúan, szinte kiszolgáltatva rögzítették az egészet, hogy esélyt sem adtak nekünk a megnyilvánulásra, s nem kértek beleegyezést arra sem, hogy a felvételen rajta legyünk. Önök láthattak egy képriportot, de a hozzáfűzött kommentár csupán egyfajta szemszögből láttatta az eseményeket. Pedig minden éremnek két oldala van. Mellesleg megnyugtathatok mindenkit, megszűnik a 3.20-as klub, a „fertő”. Nem lesznek koncertek. A félegyházi együttesek számára nem adódik a továbbiakban lehetőség a bizonyításra. Nem jönnek ide többé vad rockzenekarok. Többet onnan senki nem viszi haza szívében a koncert élményét, a szeretetet sem, amit ott kapott, hiszen higgyék el, nem csak negatív megnyilvánulások jellemzik az ilyen helyet. Ezek után már ugye minden szép lesz a városban? Nem lesz „vandalizmus”? Akik döntöttek a 3.20-as klub bezárásáról, talán nem voltak fiatalok? Nem volt zene, amit szerettek, nem voltak barátaik, nem érezték szükségét az együttlétnek? Jó nekik, és könnyű így dönteni. De, ha valaki mégsem így nőtt fel, az gondolja el, hogy a szülőknek mindig más életformájuk volt, mint a következő generációnak. A zenéje is más volt minden korosztálynak. Miért pont a miénk a rossz? Én már csak abban reménykedek, hogy lesz még valaki, aki bízik bennünk, mert nem életelemünk a vandalizmus. Fiatalok vagyunk, és szeretjük a MI ZENÉNK őrült ritmusát. (név és cím a szerkesztőségben) Tűnődések Ilyenkor év végén általában eljön a számvetések ideje. Eltűnődik az ember a múlt éven, mi volt jó és mi volt rossz. Mialatt a városi könyvtár olvasótermében december 14-én Bach muzsikája csendült fel, és mi hagytuk magunkat sodortatni a zene hullámaival, végigfutott bennem néhány gondolat azokról a rendezvényekről, amelyeknek az idén ebben a teremben a tanúja volt... Kezdődött az Európai Utas folyóirat bemutatásával, majd az Irodalmi Szabadegyetemi sorozat előadói következtek, de a húsvéti néprajzi jellegű előadás, és kiállítás is nagy érdeklődést keltett. ... Közben a nagy német zeneszerző korát- és fugarészletei csilingeltek, zengtek és zúgtak egy más világba repítve a jelenlévő hallgatókat... Az elmúlt évben volt Fiatal előadóművészek a pódiumon sorozat, bemutatkoztak beregszászi költők, írók, és volt Könyvhetek története kiállítás is. ...A falakról, a körben elhelyezett könyvek százairól Johann Sebastian Bach muzsikája verődött vissza, olykor halk szóval vezették rá a résztvevőket a zeneirodalom óriásának életére, műveinek értelmezésére. Nagy hangsúlyt kapott a Redemptio történetének bemutatása, más alkalommal neves színészek tolmácsolták nagy költőink gyönyörű verseit. Volt Miért éppen...? sorozat, és zenés irodalmi est Tollas Tibor költészetéből. Rendeztek Ki nyer ma? rádióműsort. Tényleg, ki is nyert? Azt hiszem városunk sokat nyert azzal, hogy a városi könyvtár valódi szellemi műhellyé vált. A művelődési bizottság viszonylagos bőkezűsége lehetővé tette a következetesen dolgozó könyvtári alkalmazottaknak, hogy megvalósíthassák terveiket. Ami azonban leginkább figyelemreméltó, az az, hogy amíg más kulturális intézményekben a kiemelkedő rendezvények mellett bizony előfordultak gyengébb bemutatók is, addig itt igényességet tapasztalhattunk. Sőt rendezvényeiknek még most sincs vége, hiszen december 31 -én, Petőfi Sándor születésének 173. évfordulóján irodalmi délelőttöt tartanak, Juhász István gimnáziumi tanár vezetésével. ...Vastaps a végére. Gyorsan elszaladt ez az óra, melyet Bach világában töltöttünk Kovács Ferenc gimnáziumi tanár vállalta, és teljesítette, hogy elébünk hozza a zene igazi szépségét. R. F. Szilveszteri különkiadás FÉLEGYHÁZI HÍRLAP Boldog új évet kíván minden kedves volt és jövendő vásárlójának az ASTERIX JÁTÉKBOLT! Kiskunfélegyháza, Kálmán J. u. 2. OKLEVELES MŰVÉSZET (!) Mivel ez bohókás szám, úgy illett, hogy találjak valami tréfás dolgot a művészet műfajából. Sajnos ilyet e témakörben elég nehéz találni. De íme, az élet ezúttal is tálcán kínálta az alkalmat! A télAPU egy kissé vicces „tárlattal” lepte meg a jobb sorsot érdemelt Közgazdasági Szakközépiskola Leánykollégiumát, no és városunk szépre kiéhezett közönségét december 19-én és 20-án. A megnyitóra invitáló plakát - szegény Toulouse Lautrec - már önmagában is vicces volt, hiszen ennyi helyesírási hibát és magyartalanságot nyolc sorban már magában is művészet volt felhalmozni. Még az átlagos kiállításmegnyitóhoz szokott néző is nehezen viselte el az összefüggéstelenre sikeredett szöveget, amelyből azonban ki lehetett hámozni a város elégtelen kulturális életére utaló kritikát, a tanulás szükségességét (Iljics után szabadon). No és a legfontosabbat, az OKLEVELES FESTŐMŰVÉSZ titulus hangsúlyozását. A jelenlévők fegyelmezetten tűrték a rájuk mért sorscsapást, igaz akkor még nem olvasták a „kiállítóról” írt ismertetőt, amelyet zavarosságban és helyesírási hibákban nehéz lenne felülmúlni. Azon a hóolvasztó téli estén tanúi lehettek a DILETTANTIZMUS pillanatnyi diadalának mindazok, akik -1: kötelező jelleggel, 2: naivitásból, 3: megtévesztve a MŰVÉSZ szó hangsúlyozásától - betévedtek az ennél feltehetően jobb ízléssel rendelkező leánykák második otthonába. Az a színvonal, ahol a MŰVÉSZ kifejezés helytálló, ettől a látványtól fényévekre van. Az OKLEVELES FESTŐMŰVÉSZ DINASZTIÁNAK csak a merészségét lehet dicsérni. Valahogy úgy, mint a régi viccben, ahol a kisebbség lova nekiment a falnak, mire a ló gazdája azzal dicsérte gebéjét, hogy nem vak az, csak bátor! Hát eddig vicces a dolog. Ami viszont felháborító és elgondolkodtató, akadt a városban olyan intézmény - oktatási, amely helyt adott egy ilyen ízlésromboló, rossz GICCSET felvonultató termékbemutatónak. Majd elmagyarázták az ott lakó ifjúságnak, hogy íme EZ MŰVÉSZET! Nem biztos, hogy ezzel a tömény esztétikai „élvezettel” kellett volna kezdeni eme intézményben a kulturális nevelést. A másik szomorú dolog, hogy a bemutatkozó fiatalemberrel elhitették, hogy ő FESTŐMŰVÉSZ. Pedig még nagyon sokat kell dolgoznia, és odamenni tanulni, ahol tényleg elsajátíthatja a rajzolás, festés alapjait, majd elhagyva az okleveles jelzőt, lehet belőle ALKOTÓ, s egyszer talán ennél több is. Rosta Ferenc Felnőttek vagy idegroncsok? Keresve sem lehet találni olyan fiatalt, akit még nem kergettek a sírba a következő, mármár közhellyé váló kérdéssel: „Na és mondd csak kisfiam/kislányom, mi leszel, ha nagy leszel?” Erre a gyerek felsorolja az éppen aktuális elképzeléseit: orvos, tanár, utcaseprő, egyetemi docens, felnőtt, atomfizikus, semmi, űrhajós, lakatos, fodrász, esetleg „vadakat terelő juhász”. Igen ám, de ahhoz, hogy valaki elérje a célját, tanulnia kell, mégpedig nem is keveset. A mai középiskolások szülei még heti hat napot jártak iskolába, és maximum 6 órájuk volt naponta. Több embert is megkérdeztem, és egységes véleményük az volt, hogy a mai iskolásoknak több ismeretanya ■ SIKEREKBEN | GAZDAG, BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN MINDEN KEDVES | ÜGYFELÉNEK ■ | | AZ | AGRO-R-KON KFT.!o got kell kevesebb idő alatt elsajátítani. Nálunk, a Móra gimiben minden nap 7 óra van, és ha még az életben is szeretnénk elérni valamit, millió különórára kell járnunk. Nem ritka így az a nap, amikor 8-10 órát töltünk iskolapadban. Amikor elcsigázottan hazaér az ember, arra gondol, megpihen, de rájön, korai még az öröme, előtte áll a három tanulnivaló. A tanárok nagy része nem kíméli szerencsétlen diákokat. Természetesen, ha valakinek nagy elképzelései vannak, nagy áldozatot kell hoznia. Ez az áldozat legtöbbször a tanulással töltött éjszakákat jelenti. Ez a helyzet a mi iskolánkban, de a város többi középiskolájának tanulóit is meg lehet kérdezni! Szász Anikó, a Kossuth Lajos Szakmunkásképző és Szakközépiskola elsős tanulója szerint maga az iskola nagyon könnyű, legalábbis nem nehezebb, mint az általános volt. Délutánonként fél órát szokott tanulással tölteni. A gyakorlat viszont nagyon megterhelő. Födi Imre, a Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola negyedéves tanulója így vélekedik: -Ez egy átlagos középiskola. Napi hét-nyolc óránk van, és hetente 7 óra gyakorlatunk. Az első három év elég nehéz volt, de napi 3-4 óra tanulással túlélhető. A jobb átlagot elért tanulók kedvezményben részesülnek, és ösztöndíjat is kapnak. A negyedik osztály a leglazább. Ötödik évre is lehetőség van, amit sokan kihasználnak. Tanács Boglárka, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző és Szakközépiskolába jár. - A gyakorlat hétfőn délelőtt van, és nagyon érdekesnek találom. Minden nap 7 óránk van, így az általános iskolánál meglehetősen nehezebbnek érzem, bár a szakmunkásoknál könnyebb az egész, így, hogy szakközepes osztályba járok, egyszerre lesz érettségim és szakmám, s lehet, hogy maradok ötödik évre is a technikusképzésen. Fekete Bernadett, a közgazdasági szakközépiskola harmadikosztályos tanulója: -Nekem nagyon nehéz a suli, 6-7 óránk van naponta, egy héten 32. Délutánonként 7-8 órát tanulok. A gyakorlat nagyon jó, tanirodán vagyunk hetente két órát, ez olyan, mint egy munkahely. Tanács Krisztina Az ÁFÉSZ Kiskunfélegyháza TEGRÁLJ (Kiskunfélegyháza, Szalay Cy. u. 2.) Sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kíván vásárlóinak és kereskedelmi partnereinek!