Félegyházi Hírlap, 1996 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-12 / 1. szám

1996. január 12. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 5. oldal Drágább lesz a piac Rosszul érintette a Béke téri árusokat, hogy az önkormány­zat egyik napról a másikra öt­szörösére emelte a helyfoglalás díját. Van akinek emiatt egy 4 négyzetméteres sátor után ha­vonta több tízezerrel kell többet fizetni. Az árusok tisztában voltak azzal, hogy az évek óta válto­zatlan és elég alacsony hely­pénzek nem tarthatók sokáig. Ha lett volna valaki az önkor­mányzat részéről, aki döntés e­­lőtt megkérdezi őket, azt is el­mondták volna, hogy egy 30 százalékos emelést minden to­vábbi nélkül helyénvalónak tar­tanának. Miért pont annyit? Azért, mert a környező telepü­léseken körülbelül ennyiért jut­nak árusítási lehetőséghez. Biz­tosan szóvá tették volna azt is, hogy befizetett pénzükért némi szolgáltatást is remélnének. Csupán néhányat az elvárhatók közül: legyen a téren takarítás, a havat ne minden esetben ne­kik kelljen összehordani, az aszfaltot tartsák karban, ne kell­jen esőzés idején bokáig vízben ácsorogni, legyen a környéken mindig használható és kulturált WC. Mondták volna, de nem volt kinek. Ebben a városban egy­szerűbben zajlanak a dolgok. Döntenek az arra hivatottak megkérdezés, párbeszéd nél­kül, mert tehetik. Az érintett­nek, a város polgárának (mel­lesleg kedves választónak) ma­rad a lehetőség, levélben fordul a polgármesterhez, kér, könyö­rög. S aztán...? Nem tudni mi lesz a válasz. Arról már hallottunk, hogy a pénzügyi bizottság tárgyalt a beadványról. Megerősítették a korábbi döntést, nem javasol­ják a helypénz mérséklését. El­sősorban azért, mert úgy gon­dolják, a jelenleg meghatáro­zott díj nem is olyan magas, akár kétszeres is lehetne. El­képzelhető, nekik van igazuk. Kívülről nehéz ezt eldönteni. Arról viszont egyértelmű véle­ményt lehet formálni, hogy a Béke tér nincs túl messze a vá­rosházától, valószínű nem ke­rült volna nagy fáradtságba egy képviselőnek lesétálni, s párbe­szédet kezdeményezni a hely­pénzek emeléséről. Talán nem izzottak volna fel ennyire a ke­délyek, s nem fogalmazódha­tott volna meg a vád: az önkor­mányzat izomból politizál, hájas ***** A helypénzemelés miatt a pi­­aci árusok az alábbi levéllel for­dultak a polgármesterhez: Tisztelt Polgármester Úr! Alulírott kiskunfélegyházi piacozó-vásározó kereskedők azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk a Polgármester Úr­hoz, hogy a piactér igénybevé­telére megállapított bérleti dí­jakat szíveskedjen részünkre mérsékelni. Kérésünket indokolja, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet olyan sok más kiadást ró ki ré­szünkre, hogy ezen összeg meg­fizetését nem tudjuk kitermelni. A vásárlóerő pénz hiányá­ban egyre csökken, a piacok vásárolt területén egyre többen vagyunk azonos szakmában, azonos termékekkel, mely min­den esetben a kereskedelem te­rületén csökkentő tényező. Az egyéb kötelező terhe­ink is olyan magasak, hogy a sok költség megfizetése teljesen ellehetetle­níti vállalkozásunkat. Tudjuk, hogy a város is nehéz anyagi helyzettel küszködik de azért bízunk a Polgármester Úr méltányos döntésében, hogy legalább még 1996. évben mér­sékeltebb piaci helypénz­díja­kat szabjon ki részünkre. Megértését és kedvező dön­tését előre is köszönjük. Kiskunfélegyháza, 1996. január 4. A hit Egyszer hallottam az édesapámtól egy történetet, ami lehet, hogy különös, de tanulságos is. Idős parasztbácsika utazott a vonaton. Vele szemben ült egy úrias, miniszoknyás, kifestett hölgyecske. A hölgynek volt egy kis zsebrádiója. Akkor még lehetett a vonaton rádiót is hallgatni. Szólt is a tánczene, mindketten nézelődtek és hallgattak. Bim­­bam-bim-bam, harangoztak a rádióban. A bácsika keresztet vetett és elvégezte magában az imádságát, majd ismét keresztett vetett. Kis idő múlva így szólt: - Elmúlt dél, hála Istennek, most már meg is ebédelhetek. Erre megszólalt a hölgyecske is: - Mi az bácsi, maga nem süketnéma? Már csak azért, mert az előbb mutogatni tetszett, és én azt gondoltam, hogy a bácsi nem tud beszélni. - Nem mutogattam én, aranyoskám, hanem imádkoztam. - Imádkozott? Maga hisz Istenben? Ebben a modern világban el tud hinni olyan valakit, akit még sohasem látott senki? Az idős bácsika egy kicsit gondolkodott, majd így felelt: - Ide figyeljen kisasszony! Én még életemben sohasem lát­tam, ami a magácska lába között van, de mégis elhiszem, hogy van. A hölgyecske pedig igen-igen elpirult, mert nem gondolta, hogy ettől az idős parasztbácsikától ő ilyen bölcs választ fog kapni. Ha az embereknek csak akkora hitük lenne, mint egy szem mustármag, hegyeket tudnának megmozgatni. De ez nem azt jelenti, hogy ha már van egy szem mustármagnyi hitem, a Gellért-hegyet a Dunába tudom taszítani. Mert amint holt a test élet (== lélek) nélkül, úgy holt a hit is cselekedet nélkül. De erről majd legközelebb. Név és cím a szerkesztőségben Emlékezés a doni áttörésre 1996. január 12-én este 18 órai kezdettel a Felsőtemetőben a Hősök Emlékművénél, tá­bortűz mellett csendes megemlékezést tarta­nak az elesett hősök emlékére. A DOBOS ITAL­NAGYKERE­SKEDÉ­S Kiskunfélegyháza, Izsáki út 10., értesíti tisztelt vásárlóit, hogy árukészletét BOROK, PEZSGŐK ÉS SZESZESITALOK széles választékával bővítette. A DOBOS DEPÓBAN minden italszükségletét megkapja nagyker áron, számlaadással. Ezúton értesítjük a tisztelt vásárlókat, hogy ugyanott, az Izsáki út 10. szám alatt az ITALSZAKÜZLETBEN kiskereskedelmi értékesítést végzünk. Legnagyobb választék, legkedvezőbb ár a DOBOS ITA­L KERESKEDÉSBEN! A szentmisék rendje Kiskunfélegyházán Szent István Templom vasárnap: reggel 7.00-kor, délelőtt 9.00-kor és fél 11-kor Hétköznap: reggel 7.00-kor és este 6.00-kor Sarlós Boldogasszony Templom: Vasárnap: 6.30-kor, 7.30-kor, 8.30-kor(diákmise) Hétköznap: 7.00-kor és 17.30-kor Református istentisztelet: Vasárnap: 9 óra Istentisztelet gyermekeknek(3-14 év) Vasárnap: fél 11 óra Bibliaóra: Kedd 16 óra Ifjúsági óra: Kedd 17 óra Hittanóra alsósoknak: Csütörtök 15 óra Hittanóra felsősöknek: Szerda 15 óra Gyermekfoglalkozás a Darvas iskolában: Szombat 10 óra Emelkedünk A leghálátlanabb feladatok egyike, amikor arra biztatja az embert a főszerkesztője, magyarázza meg a kedves olvasónak, miért emelkedik a lap ára. Előkerülnek ilyenkor a szokásos mondatok a nyomdai költségekről, a papír világpiaci helyzeté­ről, s higgyék el, mindez igaz. Egyre drágább „mulatság” meg­felelő színvonalon önök elé kerülni. De nem adjuk fel, s hiszünk abban, hogy önök is partnerek lesznek az általunk elképzelt többoldalú emelkedésben. Mert mi nem csupán az árainkat kívánjuk felsrófolni, hanem szeretnénk minden egyes megjele­néskor valami újat, valamivel többet nyújtani, a színvonalat is emelni. Előfizetőinknek szeretnénk azzal is kedvezni, hogy utólag nem érvényesítjük náluk a magasabb árat. Ők tehát az előre befizetett összegért juthatnak a Félegyházi Hírlaphoz ad­dig, amíg előfizetésük szól. A most kikalkulált ár éppen fedezi költségeinket, reméljük egész évben. Vegyék a Hírlapot, segít­sék megjelenését. Ne feledjék: Velünk csak nyerhetnek! Nekünk továbbra sem diktál senki, mi utánajárunk mindennek. Miért nem szólhatott a lélekharang Furcsa, de nem meglepő történettel keresett fel a Félegyházi Közlöny megjelenése után Schal László, a Lélekharangok Közke­reseti Társaság ügyvezető igazgatója. Felháborodását fejezte ki amiatt, hogy az említett lapban hitelrontó, cége hírnevét aláásó, igaztalanságokat tartalmazó írás jelent meg Már a halottakkal is ... címmel. Mint elmondta, a legfájóbb az volt számára, hogy az újságírónak(?) eszébe sem jutott megkérdezni őt, vagy munkatár­sát, valóban úgy történt-e minden, ahogyan azt „régi ismerőse” elmesélte neki. Nagyon szerette volna megismertetni a Közlöny olvasóival a Lélekharangok véleményét, de a történtek után egy olyan újságban, ahol a másik fél meghallgatásának elemi köteles­ségével sem törődnek, nem kívánt megszólalni. Lapunkat arra kérte, ha csak néhány sorban is, adjunk teret mondandójuknak. Schal László elmondta, hogy 1995. december 16-án az orvosi ügyelet a halottszemle elvégzése után, a tőle megszokott módon, telefonon értesítette cége munkatársát. Nem „váratlanul” jelent tehát meg a helyszínen a gépkocsi, és nem titok az sem, honnan tudták a címet. Nem a gépkocsivezető kérte, hogy lovaskocsival vigyék a holtat az autóhoz, épp ellenkezőleg, a család ajánlotta fel ezt a lehetőségek annyira sáros, rossz minőségű a tanyára bevezető út. Szintén egy családtag kérte az öltöztetést is, amihez sajnos nincs a kegyeletnek megfelelő helyiségük. A pénzt azért kérték, hogy lehetőségeikhez mérten ennek a feladatnak is meg tudjanak felelni. Szállítási díjat nem az elhunyt hozzátartozóitól követeltek, hanem a költségvetési szervezet sofőrjétől, aki a lakótelepen többszáz embert megbotránkoztatva, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal üvöltözött a halottat, a pénzt és a ruhát követelve. Ez volt az igazi kegyeletsértés. A szállítási díj egyébként járt, azt számlára ki is fizették. Schal László a történteket úgy értékelte, hogy az eset is, a cikk is része annak az összevont támadásnak, amivel vállalkozását az egyébként monopolhelyzetben lévő városfenntartó szervezet tönkre akarja tenni. Természetesen megkerestük Tóth Istvánt, a Városfenntartó és Szolgáltató Költségvetési Szervezet vezetőjét is, aki lapunkkal közölte, a cikkben szereplő eseményekkel kapcsolatban semmilyen vizsgálatot nem tartott, így nyilatkozni sem tud az ügyről. Magá­nemberként az a véleménye, hogy valóban van feszültség cége és a Lélekharangok között, de ő örülne a legjobban, ha egészséges verseny keretében dőlhetne el, ki a jobb, és nem ilyen csetepaték során. Azt a vádat visszautasította, hogy ő akarná eltaposni a konkurens vállalkozást. Mint mondta, ha ezt akarná, már régen megtehette volna. GO R­EKVIEM Dulicsek Mihály 1927-1996 Egészen addig a napig rendületlenül hittem, hogy a mi lépcsőházunk valamennyi lakója hal­hatatlan, mígnem a sors kegyetlenül vállon raga­dott és felébresztett. 1996. január 2., este. Miska bácsi ezen a napon, 68 éves korában váratlanul elhunyt. Ekkor jutott el a tudatomig a valóság, hogy a halhatatlanság nem adatott meg nekünk sem. Felfoghatatlan és érthetetlen a tény, hogy nincs többé közöttünk. Barátok, rokonok, szomszédok, ismerősök szerették, tisztelték emberségét és jó­ságát. Dolgos, a szépre, a jóra törekvő, kertet sze­rető és művelő, feleségét ápoló, barátságos ha­landó volt. Emberi tartása, megjelenése követendő, nyu­galma és kedvessége pótolhatatlan azok számá­ra, akik nap-nap után találkoztak és beszéltek vele. Jókedve kifogyhatatlan volt, és de sokszor mondta, hogy: „Csak fel a fejjel!” Igen. Fel a fejjel, és nézek az emeletre, mikor nyitja az ajtót, mikor jön és kérdezi meg, hogy vagyok. De nem jön, nem kérdez, nem mosolyog, s kint a kapu felett a fekete lobogó emlékeztet rá, valamennyiünk tisz­teletének és szeretetének jelképeként, de nem pótolva az ürességet, melyet az ő hiánya okoz a ház lakóinak. A ház lakói nevében M. I. Kedves Török Bálint! A levelébe foglaltakkal, annak stílusával egyetértünk,azonban mégsem hozhatjuk nyilvánosságra, mert szerintünk a levél végén szereplő név nem az ön saját neve. Kérjük legközelebb levelét írja alá, s tüntesse fel a lakcímét is. Természetesen, amennyiben kéri, adatait nem hozzák nyilvánosságra. a szerkesztő

Next