Félegyházi Hírlap, 1996 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1996-04-19 / 8. szám

6. oldal 1996. április 19. A Félegyházi Hírlap természetvédelmi melléklete Madárvédelem a kertekben Talán nincs is olyan ember, aki ne örülne a széncinege tél végén elhangozó énekének a „nyitnikék”-nek. Ebben az időben hívja a tavaszt más áttelelő mada­runk is. Azután egyszercsak felharsan a búbos pacsirta éneke a háztetők felett, majd megjön az első fecske, s rö­videsen a gólya is. Ekkor van itt az ideje a tavaszi fészekodú kihelye­zésének, és a téli madár­etetők kitakarításának is. Ahhoz, hogy a kihelyezett odúba költsön kis kerti la­kónk, egy évvel korábban kell kirakni, hogy a délről érkező madárnak legyen ideje azt megszokni. Odúk és etetők különbö­zőek vannak, gyakran ma­dárfajra specializálódtak, anyaguk általában fa, vagy eternit. Az eternit madáro­­dút készen lehet beszerezni, a faodúkkal szembeni elő­nye, hogy a tartóssága na­gyobb, jó a mikroklímája, és készítése fajspecifikus. A kihelyezésnél figye­lembe kell venni az uralko­dó szélirányt, s a röpnyílást azzal ellentétes oldalra kell helyezni, továbbá jó, ha a röpnyílás keletre, vagy délre néz(a nap ezeket az odúkat hamarabb felmelegíti, az ilyenbe szívesen költöznek a madarak). Fatörzsre, oszlopra, fa, vagy bokorágra helyezzük mindig függőleges röpnyí­­lással, ferde röpnyílású odú­ba nem szívesen költöznek madaraink.Ügyeljünk arra, hogy a röpnyílás közelében lombos ág, vagy bokor le­gyen, mert ez a madár biz­tonságérzetét fokozza, de a röpnyílást nem takarja el, mert az ilyen helyek általá­ban üresen maradnak. Fontos, hogy a fészek megfelelő magasságban le­gyen elhelyezve. Az odúla­­kók általában a lombkorona és a törzsszint magasságá­ban fészkelnek, ilyenek a különböző cinkefajok, har­kályok, a csuszka stb. A bo­korlakók a talaj, az avar, a bokrok kártevőit pusztítják, nekik is rakhatunk ki odú­kat, de őket inkább ala­csony, sűrű cserjék, bokrok telepítésével segíthetjük.Ők a rigók, a poszáták. Fontos, hogy minden té­len és tavasz elején kitaka­rítsuk a tavalyi piszkot, mert a madarak nem köl­töznek olyan lakásba, ahol elődeik „háztartási” hulla­dékát lelik. A tavasszal kihelyezett madáretetőkre télen van igazán nagy szükség.Ami a legfontossabb, ha egyszer elkezdtük a madarak eteté­sét, azt egész télen rend­szeresen végezni kell, kü­lönben az etetőhöz szokott madarak nem hagyják el az üres etetőt, s éhen pusztul­nak. Az etetőket védeni kell különböző háziállatainktól, de leginkább a macskákat kell távol tartanunk. Ha az etetőt tartó oszlopra, vagy fatörzsre felkötözünk füg­gőlegesen egy az oszlopot, vagy törzset körbefogó rő­­zsecsomót, a macskákat eredményesen távol lehet tartani. A téli hidegben viszont az etető közelébe kerülhet egy­­egy kóbor karvaly, vagy hé­ja is, de tőlük nem szabad sajnálnunk azt az egy-két cinkét, rigót, gerlét, amit el­visznek, hiszen őket ugyan­úgy kínozza az éhség, mint énekestársaikat, s nekik nincs szerető gazdájuk, akik meleg étellel fogadják a ha­zaérkező kódorgót. S. B. Széncinegék a téli etetőre tűzött napraforgón Az erdő egyéb veszélyei Két hete, amikor már igazán a tavasz érkezett, rügyez­tek a fák, a piacon nárciszok, jácintok és tulipánok kínál­ták magukat, az erdők is bontakozni kezdtek, a vetés is zöldebb volt a zöldnél, kerékpározni támadt kedvem. A parkerdő mindig is megfoghatatlan nyugalmat árasztott, és a fák között kibújt ibolyák sétára csábítottak. Néhány percre eltávolodott a város, annak zaja, füstje, beleolvad­tam az erdőbe, bámészkodtam. A tisztáson, ott, ahol a kapu is áll, van egy nagy fa, ami éppen virágzásnak indult. Két fiatal­­ lány és fiú­­ telepe­dett le a törzsénél. Nem törődtek a rájuk leselkedő veszé­lyekkel, a még le nem permetezett kullancsokkal, a har­mattól vizes füvel, az elkapható kiadós náthával. Magával ragadta őket is a tavasz örök üzenete, miszerint minden rossz legyőzhető, így az elmúlás is. És ahogyan a fák ébredeztek kábult magányukból, úgy bontogatta bennük is virágait a szerelem. Nem tudom, tisztában voltak-e vele, hogy „r” betűs hónapokban nem ajánlatos a földre feküdni. Ám akár bátorság, akár csak vakmerőség olvasz­totta őket egybe az éledező természettel, s egymással, élőképük mindenképpen az utóbbi hónapok legcsodála­tosabb látványa volt. M.I. Hogy születik a kisgólya? „Ez az ő életük, évmilliók óta változatlanul, s ezt az­ életet éltek már jóval azt megelőzően is, hogy az ember elődei két lábra álltak.” (GEORGE ADAMSON) „Egy farkas tanított meg, dehogy is azért tartsd oda bal felől is az arcodat, hogy ellenséged ismét megüssön, nem ám, hanem azért, hogy ne üthessen meg egyáltalán!” (KONRAD LORENZ) „Az állatokhoz menni azt jelenti, hogy hazamenni.” (JOHANNES V. JENSEN ) „A természet minden teremtményében valami csodálatos lakozik.” ( ARISZTOTELÉSZ) „Minden élőlény be van zárva érzékszerveinek szappanbuboré­kába.” (VEXKÜLL) „Gólyafióka: Anyu, hogy születik a kisgólya? Gólyamama (pirulva): Te kis csacsi, hát nem tudod? Az ember hozza őket, ember néni...” ( KARINTHY FRIGYES ) „Az ember azt mondja: Nem szabad, hogy a farkas megegye a bárányt. Ez erkölcstelen...Mert én akarom megenni.” (PAUL VALERY) „...a veréb elnyeli a rovart, a verebet a macska fojtja meg aljasul, a kutya széttépi a cicust, őt meg a farkas koncolja fel rútul...” (RODOC) „...mindannyian a fűben üldögéltünk, Elza hozzám támaszko­dott, és családját szoptatta. Váratlanul két kölyök verekedni kezdett a csecsen. Elza erre megváltoztatta helyzetét, hogy jobban hozzá­férhessenek. Ezalatt szinte rajtam nyugodott, egyik mancsával átölelt, szinte befogadva ezzel családjába.” (JOYADAMSON) „A dongó, testének viszonylagos nagy súlya és ehhez képest igen kicsiny szárnyfelülete miatt, nem alkalmas a repülésre. A dongó ezt nem tudja, ezért repül!” (egy francia repülőgépgyár tervezőirodájának falán ) „Azoknak, akik csodákat kívánnak, sejtelmük sincs arról, hogy a tempészettől csodáinak félbeszakítását kívánják.” (RIVAROL) „Az állatok gy­akrabban használják az eszüket, mint az ember.” ( HIERONYMUS ROVARIUS ) Solymosi Bertold gyűjtése A TURULMADÁR Mind aktív, mind passzív szókincsünkből lassan-lassan kivesző fogalom lesz e név: tu­rul. Őseink mesevilágában és mondáiban két mitikus állat ve­zette a vándorló pogányokat a Kárpát-medencébe. E két állat a Csodaszarvas és a Turulma­dár. A föld minden népének megvan a maga misztikus tote­mállata, amelyhez népének ere­detét vezeti vissza. A magyarok esetében ez a szarvas és a turul. Hogy milyen madár is volt a turul? Minden bizonnyal hor­gas csőrű, acélos markú raga­dozómadár. Igaz, egyes kutatók a nagytestű gémfélékkel pró­bálták azonosítani, de ez már a magyarok harcos történelmé­vel sem egyeztethető össze. Képzeljük csak el: egy gólya vezette volna az abban az idő­ben olyan rettegett harcos ma­gyar pogányokat! Valószínűleg ez a feltevés már itt megdőlt. Később a kutatók megpróbál­ták az észak-európaiak és a nyugat-európaiak griffmadará­­val összekapcsolni, azután pe­dig a keselyűfélékkel, de a vég­ső döntés (talán a leghelyesebb) a sólyomfélékkel való rokoní­­tás lett. Itt aztán elkezdődött a fajuk, s az alfajok harca: a va­dászsólyomra (falco rusticolus) gondoltak először, és ennek kü­lönböző alfajaira, ezek a mada­rak ugyanis nagyon nagy testű állatok, kiváló repülők, és Ázsi­ának azon a tájain élnek, ahol a magyar őshaza volt. A turulma­dár mondája azonban a Kárpát­­medencében színesedett ki, ahol ez a madár bizony nem él, így a figyelem a kerecsensó­lyomra terelődött, különösen akkor, mikor sok bebalzsamo­zott testű, mumifikálódott kere­csenre bukkantak a kutatók a magyarok vándorlását követve, így a turul eredete is megoldó­dott, amely végül is az altáji kerecsensólyomra vezethető vissza. Talán néhány szót erről a madárról: hazánkban jelenleg is az egyetlen hivatalosan is el­ismert állandóan költő sólyom­fajta. Élőhelye igen változatos, a hegyvidéki erdőkben, a nagy tavak, folyók melletti erdők­ben, s az Alföld nagyobb kiter­jedésű ligeterdeiben egyaránt megtalálható. Állománya az utóbbi években jelentősen nőtt, hiszen a védett fajok közé tarto­zik most már. Magyarországi állománya jelenleg 250 párra tehető, de lehet ennél jóval több is. A hegyek sziklahasadékaiba és magas fákra rakja tojásait. Mint a többi sólyomfajta, nem épít fészket. Fiókái 28 nap alatt kelnek ki, és kb. 40 napig ma­radnak a fészekben. A kirepülés után a család együtt marad, amíg a fiatalok meg nem tanul­nak vadászni. Fő táplálékuk az ürge és az apró rágcsálók, de vadásznak nyálra, galambra és fácánra is. Állománya télen az északról érkező sólymok szá­mával gyarapszik. S hajdanán a sólymászok ked­velt madara volt, vadlibára, gé­mekre vadásztak vele. Solymosi Iri" “f?t * "Az a dohányos, azi aki képes megállni, hogy május 2-tól 31-éig nem gyújt rá, és ezt két tanúval is igazolni tudja, az akár 400.000 forintot is nyerhet. De ha pénzt nem is, az egészségesebb életet mindenképpen. A nemzetközi pályázatra a jelentkezési lapokat a körzeti orvosi rendelőkben és az ÁNTSZ-nél lehet kapni. A Természetvédelmi melléklet megjelenését támogatta: a TOTÁL benzinkút, EZ+AZ Virágüzlet és Nagy Tibor vállalkozó.

Next