Félegyházi Hírlap, 1996 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1996-04-19 / 8. szám
6. oldal 1996. április 19. A Félegyházi Hírlap természetvédelmi melléklete Madárvédelem a kertekben Talán nincs is olyan ember, aki ne örülne a széncinege tél végén elhangozó énekének a „nyitnikék”-nek. Ebben az időben hívja a tavaszt más áttelelő madarunk is. Azután egyszercsak felharsan a búbos pacsirta éneke a háztetők felett, majd megjön az első fecske, s rövidesen a gólya is. Ekkor van itt az ideje a tavaszi fészekodú kihelyezésének, és a téli madáretetők kitakarításának is. Ahhoz, hogy a kihelyezett odúba költsön kis kerti lakónk, egy évvel korábban kell kirakni, hogy a délről érkező madárnak legyen ideje azt megszokni. Odúk és etetők különbözőek vannak, gyakran madárfajra specializálódtak, anyaguk általában fa, vagy eternit. Az eternit madárodút készen lehet beszerezni, a faodúkkal szembeni előnye, hogy a tartóssága nagyobb, jó a mikroklímája, és készítése fajspecifikus. A kihelyezésnél figyelembe kell venni az uralkodó szélirányt, s a röpnyílást azzal ellentétes oldalra kell helyezni, továbbá jó, ha a röpnyílás keletre, vagy délre néz(a nap ezeket az odúkat hamarabb felmelegíti, az ilyenbe szívesen költöznek a madarak). Fatörzsre, oszlopra, fa, vagy bokorágra helyezzük mindig függőleges röpnyílással, ferde röpnyílású odúba nem szívesen költöznek madaraink.Ügyeljünk arra, hogy a röpnyílás közelében lombos ág, vagy bokor legyen, mert ez a madár biztonságérzetét fokozza, de a röpnyílást nem takarja el, mert az ilyen helyek általában üresen maradnak. Fontos, hogy a fészek megfelelő magasságban legyen elhelyezve. Az odúlakók általában a lombkorona és a törzsszint magasságában fészkelnek, ilyenek a különböző cinkefajok, harkályok, a csuszka stb. A bokorlakók a talaj, az avar, a bokrok kártevőit pusztítják, nekik is rakhatunk ki odúkat, de őket inkább alacsony, sűrű cserjék, bokrok telepítésével segíthetjük.Ők a rigók, a poszáták. Fontos, hogy minden télen és tavasz elején kitakarítsuk a tavalyi piszkot, mert a madarak nem költöznek olyan lakásba, ahol elődeik „háztartási” hulladékát lelik. A tavasszal kihelyezett madáretetőkre télen van igazán nagy szükség.Ami a legfontossabb, ha egyszer elkezdtük a madarak etetését, azt egész télen rendszeresen végezni kell, különben az etetőhöz szokott madarak nem hagyják el az üres etetőt, s éhen pusztulnak. Az etetőket védeni kell különböző háziállatainktól, de leginkább a macskákat kell távol tartanunk. Ha az etetőt tartó oszlopra, vagy fatörzsre felkötözünk függőlegesen egy az oszlopot, vagy törzset körbefogó rőzsecsomót, a macskákat eredményesen távol lehet tartani. A téli hidegben viszont az etető közelébe kerülhet egyegy kóbor karvaly, vagy héja is, de tőlük nem szabad sajnálnunk azt az egy-két cinkét, rigót, gerlét, amit elvisznek, hiszen őket ugyanúgy kínozza az éhség, mint énekestársaikat, s nekik nincs szerető gazdájuk, akik meleg étellel fogadják a hazaérkező kódorgót. S. B. Széncinegék a téli etetőre tűzött napraforgón Az erdő egyéb veszélyei Két hete, amikor már igazán a tavasz érkezett, rügyeztek a fák, a piacon nárciszok, jácintok és tulipánok kínálták magukat, az erdők is bontakozni kezdtek, a vetés is zöldebb volt a zöldnél, kerékpározni támadt kedvem. A parkerdő mindig is megfoghatatlan nyugalmat árasztott, és a fák között kibújt ibolyák sétára csábítottak. Néhány percre eltávolodott a város, annak zaja, füstje, beleolvadtam az erdőbe, bámészkodtam. A tisztáson, ott, ahol a kapu is áll, van egy nagy fa, ami éppen virágzásnak indult. Két fiatal lány és fiú telepedett le a törzsénél. Nem törődtek a rájuk leselkedő veszélyekkel, a még le nem permetezett kullancsokkal, a harmattól vizes füvel, az elkapható kiadós náthával. Magával ragadta őket is a tavasz örök üzenete, miszerint minden rossz legyőzhető, így az elmúlás is. És ahogyan a fák ébredeztek kábult magányukból, úgy bontogatta bennük is virágait a szerelem. Nem tudom, tisztában voltak-e vele, hogy „r” betűs hónapokban nem ajánlatos a földre feküdni. Ám akár bátorság, akár csak vakmerőség olvasztotta őket egybe az éledező természettel, s egymással, élőképük mindenképpen az utóbbi hónapok legcsodálatosabb látványa volt. M.I. Hogy születik a kisgólya? „Ez az ő életük, évmilliók óta változatlanul, s ezt az életet éltek már jóval azt megelőzően is, hogy az ember elődei két lábra álltak.” (GEORGE ADAMSON) „Egy farkas tanított meg, dehogy is azért tartsd oda bal felől is az arcodat, hogy ellenséged ismét megüssön, nem ám, hanem azért, hogy ne üthessen meg egyáltalán!” (KONRAD LORENZ) „Az állatokhoz menni azt jelenti, hogy hazamenni.” (JOHANNES V. JENSEN ) „A természet minden teremtményében valami csodálatos lakozik.” ( ARISZTOTELÉSZ) „Minden élőlény be van zárva érzékszerveinek szappanbuborékába.” (VEXKÜLL) „Gólyafióka: Anyu, hogy születik a kisgólya? Gólyamama (pirulva): Te kis csacsi, hát nem tudod? Az ember hozza őket, ember néni...” ( KARINTHY FRIGYES ) „Az ember azt mondja: Nem szabad, hogy a farkas megegye a bárányt. Ez erkölcstelen...Mert én akarom megenni.” (PAUL VALERY) „...a veréb elnyeli a rovart, a verebet a macska fojtja meg aljasul, a kutya széttépi a cicust, őt meg a farkas koncolja fel rútul...” (RODOC) „...mindannyian a fűben üldögéltünk, Elza hozzám támaszkodott, és családját szoptatta. Váratlanul két kölyök verekedni kezdett a csecsen. Elza erre megváltoztatta helyzetét, hogy jobban hozzáférhessenek. Ezalatt szinte rajtam nyugodott, egyik mancsával átölelt, szinte befogadva ezzel családjába.” (JOYADAMSON) „A dongó, testének viszonylagos nagy súlya és ehhez képest igen kicsiny szárnyfelülete miatt, nem alkalmas a repülésre. A dongó ezt nem tudja, ezért repül!” (egy francia repülőgépgyár tervezőirodájának falán ) „Azoknak, akik csodákat kívánnak, sejtelmük sincs arról, hogy a tempészettől csodáinak félbeszakítását kívánják.” (RIVAROL) „Az állatok gyakrabban használják az eszüket, mint az ember.” ( HIERONYMUS ROVARIUS ) Solymosi Bertold gyűjtése A TURULMADÁR Mind aktív, mind passzív szókincsünkből lassan-lassan kivesző fogalom lesz e név: turul. Őseink mesevilágában és mondáiban két mitikus állat vezette a vándorló pogányokat a Kárpát-medencébe. E két állat a Csodaszarvas és a Turulmadár. A föld minden népének megvan a maga misztikus totemállata, amelyhez népének eredetét vezeti vissza. A magyarok esetében ez a szarvas és a turul. Hogy milyen madár is volt a turul? Minden bizonnyal horgas csőrű, acélos markú ragadozómadár. Igaz, egyes kutatók a nagytestű gémfélékkel próbálták azonosítani, de ez már a magyarok harcos történelmével sem egyeztethető össze. Képzeljük csak el: egy gólya vezette volna az abban az időben olyan rettegett harcos magyar pogányokat! Valószínűleg ez a feltevés már itt megdőlt. Később a kutatók megpróbálták az észak-európaiak és a nyugat-európaiak griffmadarával összekapcsolni, azután pedig a keselyűfélékkel, de a végső döntés (talán a leghelyesebb) a sólyomfélékkel való rokonítás lett. Itt aztán elkezdődött a fajuk, s az alfajok harca: a vadászsólyomra (falco rusticolus) gondoltak először, és ennek különböző alfajaira, ezek a madarak ugyanis nagyon nagy testű állatok, kiváló repülők, és Ázsiának azon a tájain élnek, ahol a magyar őshaza volt. A turulmadár mondája azonban a Kárpátmedencében színesedett ki, ahol ez a madár bizony nem él, így a figyelem a kerecsensólyomra terelődött, különösen akkor, mikor sok bebalzsamozott testű, mumifikálódott kerecsenre bukkantak a kutatók a magyarok vándorlását követve, így a turul eredete is megoldódott, amely végül is az altáji kerecsensólyomra vezethető vissza. Talán néhány szót erről a madárról: hazánkban jelenleg is az egyetlen hivatalosan is elismert állandóan költő sólyomfajta. Élőhelye igen változatos, a hegyvidéki erdőkben, a nagy tavak, folyók melletti erdőkben, s az Alföld nagyobb kiterjedésű ligeterdeiben egyaránt megtalálható. Állománya az utóbbi években jelentősen nőtt, hiszen a védett fajok közé tartozik most már. Magyarországi állománya jelenleg 250 párra tehető, de lehet ennél jóval több is. A hegyek sziklahasadékaiba és magas fákra rakja tojásait. Mint a többi sólyomfajta, nem épít fészket. Fiókái 28 nap alatt kelnek ki, és kb. 40 napig maradnak a fészekben. A kirepülés után a család együtt marad, amíg a fiatalok meg nem tanulnak vadászni. Fő táplálékuk az ürge és az apró rágcsálók, de vadásznak nyálra, galambra és fácánra is. Állománya télen az északról érkező sólymok számával gyarapszik. S hajdanán a sólymászok kedvelt madara volt, vadlibára, gémekre vadásztak vele. Solymosi Iri" “f?t * "Az a dohányos, azi aki képes megállni, hogy május 2-tól 31-éig nem gyújt rá, és ezt két tanúval is igazolni tudja, az akár 400.000 forintot is nyerhet. De ha pénzt nem is, az egészségesebb életet mindenképpen. A nemzetközi pályázatra a jelentkezési lapokat a körzeti orvosi rendelőkben és az ÁNTSZ-nél lehet kapni. A Természetvédelmi melléklet megjelenését támogatta: a TOTÁL benzinkút, EZ+AZ Virágüzlet és Nagy Tibor vállalkozó.