Kunfélegyházai Híradó, 1882 (1. évfolyam, 6-37. szám)

1882-12-03 / 33. szám

az alperesi ellenirat le nem adatott, czélsze­­rűnek véljük bővebben felvilágosítani és keresetünket ezen részére vonatkozólag kö­vetkezőleg kijavítani. „Minthogy azonban az A. alatti liber fundiban nincs kitűzve, hogy mi esik egy egy­birtokra t. i. házra vagy szőlőre és mi a külbirtokra; de az L alatti kimutatásból, mely az A. alatti liber fundi szerinti váltság fizetést és a váltságot a bel­sőségekre t. i.Majsa területére is külön 4000 írtban a külsőségekre­­ i Agasegyháza Tajá­­nak fele és Kígyós pusztákra is külön 5500 írtban osztotta el kitűnik, hogy az összes bel­sőségek­­­i házhelyek és szőlők válsága 4000 frtot az összes költségekre pedig 5500 frtot tett, és ennélfogva az A. alatti liber fundi szerint befizetett 9824 frt váltságból az ösz­­szes megváltott belbirtokokra (házhelyek és szőlőkre) 40195-öd (4000­ 9500-ad a külső­ségekre pedig 55­95-öd 5500+500-ad rész esik a birtokváltságnak bírói úton leendő egyénenkénti összeszámlálása nélkül az egyes bel és külbirtokok váltságának mennyisége meg nem határozható, az összeszámlálásnál pedig az veendő alapul, hogy a 9824. frt váltságból az összes belbirtok váltsága 40|66 öd részt, vagyis 4136 frt 26|95 ed kr 60 kr számítva egy forintra az összes külbirtokoké pedig 46|96-öe részt vagyis 5787 frt 3470 90 ed krt teszen, s hogy a 4136 frt 25 25|95 kiváltság az egyes bel­birtoktestek közt terü­leti nagyságuk arányában nemkülönben az 5687 kr 34 70­95. ki váltság az egy­es külbir­­toktestek közt minőségük és területi nagysá­guk arányában oszlik meg, az épületek azon­­mind a bel - mind külbirtokoknál a számi­­tásból kihagyandók ezért a birtokváltság­­nak az elvek alapján leendő egyéni összeszám­­lálását is az ítéletben elrendeltetni kérjük. (Folytatása következik.) kalmat adni, sőt mind egyhangú lesz az, mint az idei költségvetési vita, mely három nap alatt be­­rekesztetetett s kevesebb érdeklődés tárgyát képez­­te, mint a korona­őr megválasztása, de különösen szertartásos eskütételnek fénye. Törökországban is úgy látszik nem ver vala­mi nagy hullámokat egy-egy miniszter változás, bármily váratlan legyen is az. A megunt meneszte­tik sem vaskorona rend, sem szalag sem legfelsőbb kézirat legfeljeb selyem zsinór kísérik a távozót, ne­héz volna a választás egy megunt török miniszter, vagy elfogott pétervári deák sorsa között, de még legroszabb lenne talán moldvai magyarnak lenni, kiknek szánandó sorsáról most értesültünk a keleti testvéreink „szerzője által. Lehetetlenné van téve nekik magyaroknak maradni. Behjól tapudja a szó­zat" a nagy világon­­ kívül nincsen számodra hely ! Ámbár ezt évenként meg akarja c­áfolni né­hány ezer kivándorló, kik azokat az aranyokat men­nek megkeresni Amerikába, melyeket itthon pálin­kára adtak, vagy kártyára, de úgy látszik, hogy nagy a szabadság, nem fér a magyar a bőrében, hát­ha még úgy volna mint az írek országában, hol a kormány és nép már-már tettleges harczban áll egymással, — akkor meg bizonyosan bottal sem lehetne e jó hazafiakat kikergetni, mert maradná­nak csak azért is. Marad a tél csak azért is mert a korcsolyá­zók nehezen várják. Pesten naponként körülásják a városligeti tavat s nézik hogy nem fagy. Itthon azzal, hogy nem fagy, csak ki volnánk békülve, de, hogy esik az nem nagy öröm, csak baj ne legyen. Utaink annyira elpusztulnak, hogy álmainkban már látjuk is a füstjét annak a mozdonynak, mely a félegyháza-csongrádi vasútvonalon vígan szalad vé­gig, oda sem néz a sárnak. Egy hét története. Az elmúlt héten nem volt párbaj, de még csak dynamit robbanás sem, sőt ellenkezőleg a hullámok csillapulására mutat az, hogy a szakvizsgálat constatálta, miszerint még a britanikákba sem a gyárakban tették bele a robbanó­anyagot, hanem az elkészítés után jöttek azok beléjük ki­viliről, mint szegény komédiássaink a napokban, a Lodi test­vérek a tél hidege elől bejöttek a „Koronába,“ de bár a közönség nem igen tódult utánuuk. Az „erő és anyag“ nem ilyen nagy katholikus városnak va­ló , azzal csak Büchner tud hódítani, meg Wiltné­kinek terjedelmes hanganyaga nem sokára körül csengi a nemzeti színház minden zugát. A fővárosi­aknak csak meg lesz a maguk élvezetük abban a ritka erős és szép hangban, de mi vidékiek még csak a kritikájában sem gyönyörködhetünk, előre is tudjuk, hogy semmi érdekes vitára nem fog az ál­szép anya aranyos bajfonatain, s könnyes kék sze­meiben. „Isten veled Lajosom, szól Eszti, szép fejét mellette álló férje vállára hajtva. Jöjj haza mielőbb. Oly szomorú vagyok, s félek itthonn egyedül.“ „Mitől aranyos Esztim, kérdi az erőteljes szép barna férfi, hiszen eddig soha sem féltél ma­­gadban?“ „Nem tudom, mondja bágyadtan összeborzad­va a fiatal nő, úgy szorítja szívem valami. Úgy érzem mintha sohasem látnálak többé, Lajos, Lajos, ha valami baj érne!" „Kis babé te, mi érhetne, ne félj majd vigyá­zok magamra, sietek haza, mihelyt elvégeztem dol­gomat, Lajos gyengéden ölelé meg nejét. Hosszasan nézett távozó férje után Eszti „hol­nap mindent megmondok neki, elmegyünk messze innét, ne legyek többé kitéve ilyen kényes uracsok üldözésének. A kis Emma szomorúan sétál az erdőben. Titkos vágy azt hajtja őt ama szakadék felé, hol az ő boldogságának fonala is megszakadt. Lenéz a mélybe, hová nem régen még gyermekes pajkosság­­gal dobálta a kavicsokat, s ma már ő is ott szeret­ne pihenni, eltemetve, csalódott szíve fájdal­mával. „Kezeit csókolom szép kisasszony" köszön neki egy arra menő vén asszony, Emma reá néz, s mintha gúnyt látna a ravasz ránczos arczon. „Képzelődöm. Azt hiszem mindenki engem ne­vet már" suttogja keserűen s elfordul. A vén asszony lassan megy tovább az utón, s szembe találkozik Lajossal, ki a városból jön. „Hová oly sietve Lajoskám, szólítja meg ra­vasz nyájassággal, ne nézzen olyan dühösen rám, most nem fát lopni vagyok itt más dolgom van." „Mit akar kend velem, szól türelmetlenül, hagyon békét, sietek." Siessen siessen kedves Lajoskám, otthona legalább megláthatja hogy erényes felesége mi­lyen epedve várja. Siessen — siessen. Lajossal egyet fordult a világ — heves vére fejébe tódult.— Asszony — mi ez felelt azonnal szólt s vasmarokkal szok­tá meg az öreg karját. Jaj eresszen el, hiszen elmondom amit láttam a maga büszke felesége , aki úgy tartja magát mint valami grófné, mindennap mig maga oda van egy fiatal urat ereszt be magához annak a szép kisasz­­szonynak vőlegényét aki ott sétál— láttam most is hogy erre ment azóta már ott van, csak menjen, mert zivatar lesz, s akkor nem juthat haza. Megsemmisülve bocsátotta el Lajos az öreg­asszony karját, s rohant felfelé az erdőnek . Nem az nem lehet, biztatta magát, lázasan, ő csak engem szeret, mondta százszor ezerszer, nem, nem lehet hozzám hütelen! De hátha mégis! Egy idő óta különösen vise­li magát Eszti! Kínos sóbaj szakadt fel kebléből s vadul rohant tovább, néha egy egy ágcsapódott arczába meg meg botlott a kiálló kövekben.. Nagy esőcseppek hullottak felhevült arczára, egy egy villám czikázott vakító fénnyel az erdő sötétében, nem érzett nem látott kinos fájdalom dúlt belsejében rohant tovább. Hangos sikoltás hallatszott most a néma erdőn ké­résztől e hangra megrázkódott az erdész. Már nem futott, meg csendesült s leemelte válláról fegyverét sápadt arcza rettenetes elhatározást mutatott. A fiatal cserjéket földig hajtogatta a zúgó vi­har megettük kilátszott a kis fehér lak, melynek egészen közelébe ért Lajos s meghallotta nejének visszautasító és segély kérő hangjait nem akart fülesnek hinni, egy ugrással a ház elé került épen azon pillanatban minden Eszti végerőlködéssel ki­szabadította magát a kéjencz karjaiból. Kettős roppanás hallatszott az egyik fenn az égben másik lenn a földön, az életet adott egy gyá­vának, ez kiolta az életét egy angyalnak. Midőn az erdész felemelte fegyverét a gaz csáb­ítóra nagyot dördült, Sándor megrezzent és a síkos talajon térdre bukott, míg a neki szánt golyó feje fölött re­pült el . Eszti bü szivét fúrta át. (Folytatása következik.) hírek. — Pest megye alispánja megküldé a pol­gármesteri hivatalhoz értesítését, mely szerint a vá­ros és közbirtokossága közötti birtoklási visszony elintézésére a megye közönsége által a békés ki­­egyenlités megkísérlése czéljából kiküldött bizott­sági tagok a Félegyházán megejtendő tárgyalásra f. hó. 16-ára lettek m­eghiva, hogy azonban ez ügy­ben előleges tanácskozás is tartathassék a küldött­ség tagjai előző napon, azaz 15 én fognak a délelőtti vonattal megérkezni. A megye alispánja felhívja, mind a várost, mind a birtokosságot, hogy a meg­tartandó tárgyalásokon képviseltetésről gondos­kodjanak. — Fölöpszállási jakabszállási pusztán a félegyháza-izsáki megyei úton többrendbeli feltöl­tési földmunkálatok válván szükségessé, ezeknek teljesíthetésére a kir. megyei építészeti hivatal által elkészített költség­vetés szerint 514 o. é. forintnyi összeg van előirányozva, melyből kiindulva a feltöl­tési munkálat árlejtés útján vállalkozónak fog kia­­adatni. Az árlejtés ma d. e. 11 órakor fog megtar­tatni Félegyházán a szolgabirói hivatalban. — Szénmérgezés Mészáros Ágnes, ki férjé­től különválva nagy nyomorban élt, f. hó 27-én es­te bezárkózván szobájába 29-ig nem jött elő. Ez gyanút keltvén a házi gazdában zörgetett a bezárt ajtón s miután feleletet nem nyert lakatost hivat­ván felnyittatta az ajtót. Fojtó lég volt a szobában melyben ágyán betakarózva feküdt a halott már­­már oszlásnak indulva. A halál oka után kutatva, csakhamar a fojtó légről ítélve a takarék tű­zheléje után néztek, melynek csöve egy szárdarabbal be volt erősen dugva. Jelentés tétetvén a rendőrségnél az mind a lakatost, mind a házi­gazdát kihallgatta s a babát felhőn­ Zoltatta. Az orvosi vélemény ön­­gyilkosságot említ. Azonban tekintve hogy még ilyen öngyilkossági eset Félegyh­ázán nem történt, s alsóbbrendű lakosainknak fogalmuk sincs a szén­gáz mérges hatásáról, inkább tudatlanságnak s azon körülménynek tudható be, hogy az illető féltette a szobát a kihűléstől.­­ Az első felolvasás tegnap este tartatott meg a tanítóképezdei zeneteremben, hová 8 óra után gyülekezett a testület sőt a rosz időjárás da­czára a közönség köréből is szerencséltették azt né­­hányan s látható érdekkel és feszült figyelemmel hallgatták végig, r­ind Z­iszou Dénes igazgatónak szép megnyitó beszédjét, mind Szivák János Iván tanárnak a „dráma és fejlődése" cziműű adatgazdag érdekes tanulmányát. Magának a felolvasás tar­talmának ismertetésébe e szűk helyen nem bocsájt­­kozhatunk. Nem volna azt méltó ennyire összegző­­ritaui. A zajosan megéljenzett felolvasás után Schmidt zenetanár ült zongorához. Jól esett a figye­lem feszítő tárgy után e lélekvidámító, de a jólérzés csakhamar átment a figyelésbe, majd bámulat bi­lincselte le a kedélyeket. Először volt alkal­munk hallani a zenetanár úr játékát s a hallgató­kon általánosan meglátszott a kellemes meglepetés, melyet művészi játékával szerzett. Azoknak a gyö­nyörű accord csoportosításoknak oly ügyes össze­kapcsolása nagy iskolázottságra, ritka technikára vall. Az első csoport bevégzésével ki is tört a frene­tikus tapsvihar, a közönség nem engedett, másod­szor is le kellett ü­lnie a zongorához,sőt régebben is­mert jó játékosunkat Chobodiczky arat is mellé ül­tette egy négy kezesre, melynek végezte után Zajzou igazgató úr köszönte meg a közönségből jelenvol­­taknak megtisztelő látogatását s kijelenté, hogy a második felolvasás tárgya és napja e lapokban fog közzététetni. A közönség magával vitte a nemes szórakozással és kellemesen eltöltött est édes em­lékeit köszönettel a szives közreműködők iránt.— Ugyanez estélyen elhatároztatott, hogy a kisdedóvo­­da alap javára rendezendő hangverseny is mielőbb megfog tartatni, mihelyt a szives közreműködők darabjaikkal elkészülnek. — A csottsrad és Szentesre vezető vasútvo­nal előmunkálatait már befejezték, és mint értesül­tünk az osztrák államvaspálya társaság már a ta­­vaszon meg fogja kezdetni a vonal kiépítését. A helybeli állami tanítóképezde növendé­keinek a tűzoltásba leendő elméleti és gyakorlati kiképeztetésére és a városi tűzeseteknél segédke­­zésre vonatkozólag a tanár testület értekezlethez felterjesztés végett Osza György tornatanár érde­kes és figyelemre méltó emlékiratait nyújtott be. — Félegyháza várossának 1883-ik évi költségvetése elkészíttetvén a tegnapi tanácsülésen mutattatott be. A szerint a jövő évre a bevétel 101.605 frt- 07 krral, a kiadás pedig 128.035 frt. 69­ krral irányoztatik elő. E szerint fedezetlen kia­dás marad 26.430 frt 62 kr, melyet egyébb alap hiányában pótadóval kell fedeznünk. E szerint 1 frt. államadóra esnék 30 kr, ami nem épen kecsegtető állapot. Ugyanez alkalomm­l bemutattatott a város leltára is. E szerint a vagyoni állapot 353,887 frt, 28 kr értékben a tartozási állapot pedig 171,199 frt ás 18 kr ban tűnik elénk, tehát valódi értéke van ez időszerint a városnak 182,688 frt 10 kr.

Next