Kunfélegyházai Híradó, 1882 (1. évfolyam, 6-37. szám)
1882-09-17 / 22. szám
Első évfolyam. 22. szám. Kunfélegyháza, 1882. szeptember 17. GAZDÁSZATI, IPARi, KERESKEDELMI, TANÜGYI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Jfletpjeseni/i iMfoi/ióff egyszer:enstíra afsp. EIÓ(iZs dl‘Nilliji helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre..............................................5 frt. Fél ....................................................2 , 50 kr. Negyed „ ... ..........................1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Szerkesztői iroda: I. t. 274. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadó hivatni: Bakos István könyvnyomdája, hova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Hirdetési dijak: minden halálozott pozitsor hely után 6 kr. többszöri hirdetéseknél árleengedés adatik, évi hirdetéseknél különös kedvezmény. NYILTTÉR-ben egy petitsorhely ára 20 kr. Bélyegdij minden beigtatásért, 30 kr. Az országos kiállításról. Budapest, 1882. szept. 10. Napról-napra örvendetesebben és határozottabban érvényre emelkedni látjuk azt az irányt, a mely a nemzet munkaerejében rejlő hatalmas forrásokat megnyitni, s lehetőleg fejleszteni törekszik. E törekvés kétségtelenül egy nemzeti, hatalmas ipar teremtésében éri el tetőpontját. Ki kételkednék azon, hogy minden ide vágó eszközök és intézkedések között a legfontosabb, úgyszólván az első lépés, amelyet nemzeti iparunk fejlesztésének czéljából öntudatosan teszünk előre, a Budapestre 1884-ik évben tervezett országos kiállítás eszméjében van megvalósulva. Szakemberek és események régóta bizonyítgatják előttünk, s az utóbbiak közvetlen tapasztalatai kétségtelenné is tették már, hogy nemzetgazdászatunk mérlegében az egyensúlyt helyre nem állíthatjuk addig, amíg szükségleteink legnagyobb részét külföldről vagyunk kénytelenek fedezni, de ha addig csak kegyes óhajtáskép tápláltuk e tudatot, mi elodázhatlan közgazdasági követelmény alakjában áll az előttünk. E közgazdasági követelménynyel szemben legfőbb feladatunk természetesen az, hogy teljesen kimerítő képet, kétségtelen meggyőződést szerezzünk iparunk ez idő szerinti helyzetéről, vagyis alkalmat kell nyújtanunk Magyarország iparának, hogy készítményeit alkalmas helyen és időben a hazai fogyasztó közönségnek bemutathassa. Alkalmat kell nyújtani a hatóságoknak, közönségnek , és ami kétségtelenül legfontosabb az eladást közvetítő hazai kereskedelemnek is, hogy biztos tudomással bírjon arról, hogy mely irányban és mértékben vagyunk képesek versenyképes ipari cikkeket előállítani, és hol vannak azok a telepek, melyekhez a megrendeléseket intézni kell. És e czélra a kiállítással mint gyakorlati tényezővel karöltve kell járni a tudomány elméletének is, vagyis a kormánynak, mely dicséretes buzgalma és áldozatképességéhez képest természetesen jelentékeny befolyással lesz és kell, hogy legyen, a kiállítás létesülésére és sikerére, lehetőleg pontosan szerkesztett és folytonosan nyilvántartandó statisztikai adatok segélyével, világos képet kell nyújtania az ország egyes vidékeinek iparképességéről és a képesség jellemző tulajdonságairól egyaránt. Az eddigiekből kitűnik, hogy az országos kiállításnak előnyeit elsősorban iparosaink fogják élvezni. A fogyasztó közönség érdeke nem kevésbé fontos ugyan, de mégsem annyira közvetlen. A kötelességekben azonban, amelyek teljesítése, e kiállítás gyakorlati hasznát , sántálnn van hivatva, közönség és iparosaink egyformán osztoznak. Iparosaink úgy jelenjenek meg a kiállításon, hogy lehetőleg teljes képét nyújtsák az illető iparágnak, hogy a közönség is tájékozva legyen termelő képességükről, s maguk is beláthassák, hogy az egyes iparágak arányai mennyire kiegyenlíttettek a körülményekhez, vagy mennyiben létezik az előrehaladottabbak és elmaradottabbak között oly jelentékeny különbség, melynek kiegyenlítését csak kettőzött forgalom, lankadatlanlelkesülés és a hagyományokkal való teljes szakítástól várhatjuk. Mindezekhez pedig természetesen az iparosok emberfölötti erőfeszítése sem elég, ha ez csak egyoldalúlag történik, minden tényezőnek össze kell itt működnie, hogy a művelt világ tiszteletteljesen álljon meg egy hatalmas nemzeti erőkifejtés előtt, amelyben az ipar és a nemzeti érzület kölcsönös egymásra hatása által csudát teremteni van hivatva és azt meg is teremti. Íme ezek azok, amiket a tervezett országos kiállítás sikerétől várunk. Ne mondja senki, hogy rózsaszínű szemüvegen keresztül nézzük a jövőt. Nem csupán kegyes óhajtásokat fejeztünk ki, hanem igyekeztünk kimutatni a gyakorlati módokat és eszközöket is, amelyek által a kitűzött nagy czélt megválasztani lehet. És teljes bizalommal is tekintünk e megvalósulás elé, mert mondják, hogy a kormány és az iparos körök részéről kiküldött előkészítési bizottság részéről egyiránt a legjobb kezekben van letéve a kezdeményezés és az előmunkálatok sorsa, amely kezeknek szerencsés és ügybuzgó volta mára székesfehérvári kiállítás nagy erkölcsi és anyagi sikerében oly elhatározó fölénynyel nyilatkozott. Gróf Zichy Jenő buzgalma és áldozatkészsége teljes siker biztosítéka az országos kiállításnak, és kétségtelenül egyik legfontosabb mozzanata annak a kornak, a midőn a magyar nemzet minden jó fia belátja, hogy az önsegélyes társadalmi tevékenység a legbiztosabb garancziái a sikernek, — éspedig nemcsak belátja azt, hanem minden erejével oda is hatni törekszik, hogy e meggyőződés ne csak elméletileg hangozzék a nagy szavakat hajhászó üres fejűek szájában, ha Rábeszélés. Azt hiszed tán, szőke lyánka, Hogy elég csak fényleni rá két szép szemed játékával Sziveket hódítani ? ! Azt gondolod, minden tied, Mit az örök természet Bőkezűleg rád halmozott : Szépséget és kellemet?! Hiszen hogyha a napsugár Egyedül fényt hozna ránk, Hidegen hagyna bennünket: — Csupán felé fordulnánk. — Lásd, a kertben nyiló virág Nem csak azért illatoz, Hogy bennünket bájit látni Csalogasson magához; Mintha mondná : szakassz le már ! S hogyha mégis ott hagyod, Elveszti a szép szirmokat — S velük a bájt s illatot. — Tekints bármit, s látni fogad, Hogy a magas ég ura Mitsem csak saját —, hanem más Számára is alkota. ----p. Tűz és viz. Kun-Félegyháza, 1882. szept. 14. Azt fogja valaki mondani, hogy két összeférhetetlen fogalmat akarván használni czimül, és oly jól írhattam volna ezt is: kutya meg a macska. Ebben ugyan annak a valakinek igaza lehetne, de viszont az én akaratom is független minden kötekedő befolyástól s ennélfogva azt választom czimül a mi nekem, és nem ami másnak tetszik. Különben pedig a „kutya meg a macska“ czimet nem is találom elég aesthetikusnak, ellenben a „tűz és viz“ eléggé csinos kifejezés s mint két egymással ellentétbe levő fogalom, mégis gyakran egymás mellett jelenik meg életünkben s azzal mintegy össze van forrva. Tekintsünk a kovács, lakatos műhelyébe, nemde, ott egymás mellett van a tűz és viz. Ha a mester uram azt akarja, hogy erősebb „tüze“ legyen, meghinti néhány csepp „viz“-zel, mily hatalmasan sistereg, mily vigan lobog az azután a fúvó szájánál. Itt eszembe jut az a házaspár, mely egy nyelves oldalbordából s egy tutyi-mutyi gazdaramból áll. Ha az asszony nyelvelni kezd, rendesen „tűz“-be jön, és pedig annál nagyobbá, mennél jobban sarokba húzódik a gazda és csak úgy szűre alól mukkan néha-néha egyet. Ezek a mukkanások valóságos „víz“-cseppek az oldalborda nyelvének „tüz“ére. Jámbor barátom, azok a mukkanások nem érnek semmit. Tedd fel a kalapot s aztán, ha ő nyelvel, te még jobban, ha ő kiabál, te túlkiabáld, ha átkozódik, te még jobban czifrázol, — ha mindez sem használ, fogd sétabotodat, hajolj meg méltó komolysággal előtte, mond egész udvariasan „alászolgája“ , távozz el hazulról és ne jöjj haza csak este, majd meglátod, addig szépen lecsöndesül a vihar magától is. „Tűz és viz" a konyhán, már t. i. egyik, hogy tisztán magyarul szóljunk, a masinában, másik a fazékban. „No ez aztán prózai dolog“ fogod kiáltani, nemes barátom, „ezt ugyan kár volt papírra tenni.“ — De hát istenem, mit tehetek én róla, hogy életünkben sok, igen sok próza van, sőt azt hiszem, a fentebb kifejezett próza nélkül bajos volna a költészetnek kellőleg hódolni, már a ki tud hozzá. De különben is kérdezd a világ gourdinandait, vájjon mit szólnának ők a konyhai „tűz és víz“ nélkül? Igaz, hogy az osztrigához sem az egyik, sem a másik nem kell, de azért vannak számtalan olyan inyencz falatok is, melyeknél a „tűz és víz“ egyáltalában nem nélkülözhető. IV. Henrik frank királyról mondják, hogy egyik fő igyekezete szerint rinden alattvalójának egy kopasztott kappant óhajtott volna a fazékjába, amihez természetesen „tüzet-vizet“ is kell gondolni. A király példája vezérelve lehetne a jó családapának, ki főkötelességének tekintse gyermekeiről akként gondoskodni, hogy mindeniknek „tüze-vize“ mellett ott legyen a kappan. Mi pedig mindnyájan, kik alattvalókkal nem bírunk, de igenis vannak felebarátaink, nagyon is tanulhatnánk ama nagy királytól, miképen kell felebarátunk jólétéről gondoskodnunk, nem pedig még azt is, amije van, példás készséggel magunkkévá tennünk. „Tűz“ a pipában, ,,víz“ a theában. Hajh, be