Kunfélegyházai Híradó, 1882 (1. évfolyam, 6-37. szám)
1882-06-11 / 8. szám
alkalmat megragadjuk, s a szerencsét úgyszólván el nem dobjuk magunktól. Hány eset adhatja elő magát olyan, melynek megnyerhetése, keresztülvitele a város népessége, határának területe, a lakosság összes s egyénenkénti birtokviszonya, szellemi és anyagi mikénti állásától feltételezhető. Bezzeg elővennék olyankor Páka- Kisszállását, ami most akar is nem is kelleni. Igen elővennék azt, amit a szomszéd Kecskemét, de bármely város avagy község is kitárt karokkal fogadná kebelébe ha hozzá kívánna csatlakozni. Mi pedig a hosszas huzavona leginkább erre látszik következtetni, fel akarjuk őket csapni, mint valami mostoha gyermekét a városnak. Pedig úgy is úgy is csak nekünk lesz velük bajunk, ha ugyan bajnak nevezhető az, ha pénzért, jó fizetésért kell valamit teljesítenünk. Tegyük fel, hogy ha Kecskeméthez vagy Alpárhoz, vagy bármely községhez csatoltatnék Puszta-Páka: nem maradna-e fenn Félegyháza város terhei, illetve kötelességei még akkor is irányában? ... Vegyük csak azt, ha valamelyik páka-pusztai birtokos ugyan, de félegyházai lakos nem fizetné ki adóját a rendes időben, nem e város polgármesteri hivatala lenne-e időrőlidőre a zaklatásnak kitéve, hogy a hátralékosoktól szedesse be az elmaradt s fenn levő adót? . . . Nem szaporíttatik-e meg ezáltal leginkább az adópénztárnoknak, az adóvégrehajtónak s a városi szolgáknak a teendői ? De igen, mert a pénztárnoknak egy külön függeléki könyvet kell vezetnie a pákai adóhátralékosok részére, intő czédulákat kell íratnia, azokat kihordatnia. A végrehajtó pedig foglal, zálogtárgyakat hordat, árvereztet, mellette két becsüs város emberei lesznek elfoglalva , és ez mind, de mind ingyen, egy krajczár nélkül teljesittetnék akkor, ha Páka-Kisszállás a városunkhoz csatoltatik. De még a városi rendőrség is megttlálliiv kit ULll^dh dUi^dlf a niuuii ilUila fi Mii ' jJu* naszokkal; ha egyéb nem, a cselédügy bizonyára az ő dolga lenne, mert csak van jó dolga annak a pákai birtokos, de félegyházai lakosnak, hogy Kecskemétre menjen panaszra, ha a cselédjeivel baja van. Ebből ezt következtethetné valaki, aki a szóban levő pusztáknak idecsatoltatását ellenzi, hogy tisztviselők, kezelő személyzet avagy talán a szolgák számának szaporítása válnék szükségessé az esetben, ha Páka ide csatoltatnék. Ne higgye azt senki, ez nem fog szükségeltetni, s e miatt egyetlen egy egyénnel sem fog több kelleni, mint most; mert ha eddig ennyi személyzettel adminisztrálható volt, miért ne lehetne azt ugyanennyivel a jövőben is közigazgatni. Ha lesz szükséglet, azt nem Páka-Kisszállása-puszták idecsatolása fogja igényelni, hanem maga a város dolgában felmerülendő újabb és újabb hivatalos teendők teljesítése. Azért felette kívánatos volna, ha semmi habozás, legkisebb huzavona se merülne fel többé Páka-Kisszállása-pusztáknak Kunfélegyházához leendő csatolása tárgyában, hanem mennél elébb határozna e tárgyban képviselő-testületünk, tekintve a város anyagi helyzeti. . . ézett tanítónak f. évi ápril 15-én 6105. szám att kelt rendeletével engedélyezett 100 frt évi emit nyugdíj helyett az összes 415 frtot a tanítói nyugij alapból engedélyezni méltóztatnék; ha pedig ez lehetséges nem volna, az esetben kötelezi ,kinevezett tanító, ki ez idő szerint sem testi, sem sebajban nem szenved, s még használható egyén,hogy akár a tanítói pályán folytassa itt helyb a toábbra is működését, akár pedig a város közügyé, izgatásánál a kezelő személyzet mellett foglalkoztatassék. Elnöklő polgármester elősorolja a nyert megbízatás folytán a helyi sír községi bíróságnál tett észrevételeit. Előadja a múlt gyűlésben felemlített ügyek részint eüdve vannak, részint elintézés alatt állanak, minthoy a felek lakásai a biróság előtt tudva nem lévén, de nem idéztethettek. Miután az elnöki előterjesztés az illető interpellálót meg nem nyugtatta svábbi vizsgálatot kért, Bánhidy István elnöklete alatt, Vona Mihály, Tajthy Gábor, Kukányi Alajos, Magyar István, Kemény Gábor s ifj. Dobák Ferencz képviselőkből álló bizottság küldetett ki, a végből, hogy a községi bíráskodás közül panaszolt mulasztás tárgyában vizsgálatot eszközölvén, a nélkül, hogy az illető tisztviselő, ki ellen a vizsgálat elrendelteted hivatalától felfüggesztetnék, — az eredményt terjesszék a közgyűlés elé. Elnöklő polgármester beterjeszti, hogy a f. évi 55. közgyűlési számú végzés folytán Szerelemhegyi Tivadar gymnáziumi tanárral a város monographiája nyomatása tárgyában értekezvén, tőle azon okadatolt nyilatkozatot vette, hogy az összes nyomdaköltség 368 frtot tesz ki, és 300 példány nyomatik, 10 füzetet számítva egy-egy példányra. Előfizetője van 151 példányra, 149 példány rendelkezésre van, s hogy nevezett szerző oly ajánlatot tett, hogy ha a város anyagi tekintetben hozzájárul a mű létrejöttéhez, 100 példányt kész a város rendelkezésére bocsátani. Tekintettel arra, hogy a város helyzetét, múltját s jelenét minden értelmes polgárnak ismerni feladata, hogy a fiatal nemzedék is tájékozza magát ezen mű által: a város képviselő testületé, midőn a mű szerzőjének elismerését nyilvánítja, egyúttal anyagi viszonyait is mérlegre vetve a műnek előállítási költségeihez annyiban hajlandó járulni, hogy 100 példányra, mely annak idejében a gymnáziumi tanulók között lesz kiosztandó, előfizet s ez a városi közpénztárból ezennel utalványoztad^ Inditványoztatod, hogy a városi szabályrendelet, mintán ♦"KS - ' ' ^viselőnek, birtokában még nincs, nyomattassék ki. — Az indítvány elfogadtatván, annak tárgyalása a jövő közelebbi közgyűlésre fog kitüzetni. Elnöklő polgármester bemutatja a városi közpénztárnoknak 5000 frt ideiglenes kölcsön felvétele tárgyában hozzá beterjesztett jelentését, mely felolvastatván, következő határozatot nyert. — Miután felolvasott pénztárnoki jelentésből s az elnöklő polgármester előadásából meggyőződött a képviselőgyűlés nagy többsége arról, hogy a városi közpénztárnak valóban több rendbeli időhöz kötött fizetéseket kellene rövid idő alatt teljesítenie, de tudomásával is bír azon körülménynek, hogy részint a múlt évi silány időjárás okozta szűk termés, részint amiatt, hogy a földmiveléssel foglalkozó közönség csak mikor már betakarította és elárusíthatóvá teszi termését — képes a közadók lerovására, ennélfogva segítendő e közszükségleti állapoton, beleegyezik abba, hogy a halaszthatlan költségek fedezésére mintegy 5000 frtnyi ideiglenes kölcsön vétessék fel. S hogy az e tekintetbeni eljárás a községi törvénynek megfelelő legyen, az 1871. évi 18. t. sz. 61. §-a értelmében a polgármester elrendeli a névszerinti szavazást. A kölcsön felvételére „igen“-nel szavazott 54, „nem“-mel pedig 34 képviselő. E szerint 20 szavazattöbbséggel az 5000 frt kölcsön felvétele elhatároztatott. Mielőtt azonban ennek felvétele eszközöltetnék, figyelemmel az 1871. évi 18. t. sz. 26-ik §-ának c) pontjára, a megye törvényhatóságához engedélyadás iránt bejelentés és kérelem határoztatott intéztetni. Nagyvilági események. Körtvélyesi barakk, 1882. május 23. Szerkesztő barátom! Megmondta már a római bölcs „Duo cum faciunt idem, non est idens.“ Emlékeztetem szerkesztő barátomat e bölcsnek szavaira, midőn a mekszikói „expeditio“ a „duó“ által, nevezetesen a franczia és angol által megindittatott. Az angol tengeri fél útjáról visszatért, tehát nem volt „idem“. Végre a francziák Mekszikót hagyták ott, s a „Non idem“ a nemes lelkű és határozatában tántoríthatlan lileimét nem ismerő genialis Miksa császár életébe került. Most Egyiptomra került a „duó faciumus ugyanazon hatalmasságok által. Várjon neme a „non idem“-ért békült ki a kedive minisztériumával. De hát, tudja szerkesztő barátom, ha a tengert a szélvész felkorbácsolja, még akkor is hullámokat ver, ha már a vész lecsendesül. A két hatalom is bizonyosan azt gondolja: megindultak az áradatok, s nehogy a csalóka szélcsend egy hatalmas orkánnal feleljen, tehát elébe a gáttal, t. i. a hadi flottákkal, ami ugyan a tenger háborodását nem fogja mérsékelni, de a tüzes vér- és trón után sóvárgó Arabi pasa vágyaiból, meglehet néhány kiló fondor tevékenységet lecsapol. És ezt talán az egyiptomiak is észre vették, akarva, nem akarva a kedive kéz, sőt ruházata csókolására mentek, s igy természetesen a józanabb felfogásuak példáját — a kik eleitől vakmerő lépésnek tekintették a Arabi pasa vállalatát — követvén, mindinkább elállanak tőle, s igy Arabi pasa tért vesztve, végre is az egész ügy a maga folyammedrébe fog visszahúzódni. Igaz, hogy ez a természet egymásutánja, s mint mindenről, a világ teremtéséről is mondják: „eleje volt s vége lesz“. Az ilyen felkorbácsolt hullámok is odajutnak. Lám Szerbia, hogy ellenünk förmedt. Az „Omladina“, s ki tudja mi mindenféle magyar hazánknak összeomlását óhajtó „ligák“ mily szépen térnek vissza az ő medreikbe, habár lassan — de hát még is... Szerkesztő barátom is ismeri, hogy rakonczátlan vérű nép az a szerb nép, amit a közelebbi belgrádi színházi botrány is tanúsít. Ahol még a királynénak is meg kellett a saruja szijját oldani, de hát az ily események is lassan elpárolognak, és mindég kudarczára a népszerűségre feltolakodó azon egyéneknek, mint Pelagics, ki ezen botrány vezetéséért és egy kommunisztikus halotti beszéde miatt Szerbiából szépen kiutasittatott. Szóval úgy tetszik, hogy az omladina féle harcz és háború-féle eszmék Szerbiában hanyatlani kezdenek, s átlátják, hogy mivelünk a szomszédos egyezséget kell feltartaniok, mi abból is kitetszik, hogy a Bulgáriában összeverbuvált s a boszniai felkelés segítségére Szerbián keresztül menendő önkénteseket szépen lefegyverezték. De hát mit képzel, szerkesztő barátom, hogy ezeknek a mindenféle agitiót és különféle ligát alakított pánszlávoknak mi a tendencziájuk ? Nekem legalább, bár mint okoskodom felette s variálom a lehetőség vagy az által reájuk háromlandó hazai boldogságokat, nem nyújt semmi megállapodható eszmét. Egyesítés?... Miért hát minden liga külön eszméből indul ki. Muszkaország pánszlávisztikus központosítása?... Hiszen akkor saját nemrje,fiaúra fi L ^ ^ g A L ol ó » ( Nem képzelhetek tehát egyebet, minthogy őket a rúbelek fénye köriti, s igy vak eszközök. Erre azután eszembe jut Biharmegyének egy esete, mely a következő: egy megyei határozatnak a jegyzőkönyvit az akkori kanczellária felkivánta. A jegyzőkönyv felküldése kissé csiklandós volt, s így megyei gyűlés kellett arra is, hogy felküldessék-e, vagy ne. Ezt követte azután azon komikus eset, hogy a nagybárádi kerületi 120 oláh nemes „nun trebue“ (nem kell) jegyzőkönyvre szavazott. Mert egy furfangos kortes vezér a „jegyzőkönyvet“ úgy magyarázta meg nekik, hogy az a „jegyzőkönyv“ az a zsidó, aki a nagybárádi kerületi erdőket bamuzsir-főzésre ki akarja haszonbérelni. És ami engem ezen eszmére vezet az, ami Ruszsukban és több bolgár városban történt, hogy pópákat, diákokat és katonákat fogtak el a tirnovai összeesküvés miatt. Valószínű tehát, hogy az egész egy felzavart víz akar lenni, amibe azután a muszka pánszlávok halászszanak. Hanem különösnek tűnik ott is fel a halászat. Mert abban az igazi pánszláv országban úgy látszik, a pánszlávisztikus áramlatok, csak egy pár muszka és azok árnyékában egy egész légió német nemzetiségű generálisok működnek, ami onnan is kitetszik, hogy ezen német generálisok fogják a bot vastagabb végét. Most Totleben generálist teszik Lengyelország főparancsnokává, még Albedinszky felől azt írják, hogy azért nem lehet belügyminiszter, mert a pánszláv katona párttal nem rokonszenvez. Azt már régen tudjuk, hogy Muszkaországban két párt van, muszka- és német-párt, és hogy ezen utóbbiak a legveszedelmesebb pánszlávok. Olvasta-e szerkesztő barátom az „Ős monographiát“ ! Abban meg van írva, hogy a törökök által beharezott s renegátokká vált idegen nemzetekből lett pasák voltak a legkegyetlenebb muzulmánok . — Muszkaországban is aligha az nem áll, — valamint az is, hogy a zsidók üldözése azoktól eredhet. Valójában ezen üldözött szerencsétlen zsidóknak most volna szükségük egy második Mózesre, aki az ő lángeszével és lelkével, az üldözök elöl vezetné ki valamennyit az Ígéret földére“! ... Ez alkalomból megengedjen szerkesztő barátom, de már csak megkérdezem, hogy mi a nézete az oroszországi zsidóüldözés tárgyában?*) *) Adandó alkalommal el fogjuk mondani, előbb azonban az előttünk fekvő tárgyhalmazt kell feldolgoznunk. Szerkesztő: Városi ügyek. — Képviselő gyűlés, 1882. május 23-án és jun. 4. — U r v a s t a t o 11 a f. évi 45. számú közgyűlési végzéssel kiküldött bizottság jelentése a tekintetben, hogy Tarjányi József tanítónak állásától való felmentése és nyugdíjaztatása mi oknál fogva, illetve mi alapon történt, egyszersmind arra nézve is, hogy köteles-e a város a 315 főt évi nyugdíj terheit viselni?— Ámbár a bizottság felolvasott előterjesztése szerint Tarjányi József tanító nyugdíjaztatása nem egészen a valódi tényállásnak kifolyása, s a városi közpénztár érdekében egy új eljárásnak lenne helye. De figyelembe véve ugyanezen bizottságnak ama kijelentését, hogy 4 év elteltével nevezett tanító egész évi fizetésével a törvény értelmében önként nyugdíjba ment, ennélfogva kérelem határoztatik intéztetni a tanfelügyelőség útján a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a végett, hogy te .