Kunfélegyházai Híradó, 1882 (1. évfolyam, 6-37. szám)

1882-06-11 / 8. szám

alkalmat megragadjuk, s a szerencsét úgy­szólván el nem dobjuk magunktól. Hány eset adhatja elő magát olyan, melynek megnyerhetése, keresztülvitele a város népessége, határának területe, a lakos­ság összes s egyénenkénti birtokviszonya, szellemi és anyagi mikénti állásától feltéte­lezhető. Bezzeg elővennék olyankor Páka- Kisszállását, a­mi most akar is nem is kel­leni. Igen elővennék azt, a­mit a szomszéd Kecskemét, de bármely város avagy község is kitárt karokkal fogadná kebelébe ha hozzá kívánna csatlakozni. Mi pedig a hosszas huza­vona leginkább erre látszik következ­tetni, f­el akarjuk őket csapni, mint valami mostoha gyermekét a városnak. Pedig úgy is úgy is csak nekünk lesz velük bajunk, ha ugyan bajnak nevezhető az, ha pénzért, jó fizetésért kell valamit teljesítenünk. Tegyük fel, hogy ha Kecskeméthez vagy Alpárhoz, vagy bármely községhez csatoltatnék Puszta-Páka: nem maradna-e fenn Félegyháza város terhei, illetve köte­lességei még akkor is irányában? ... Ve­gyük csak azt, ha valamelyik páka-pusztai birtokos ugyan, de félegyházai lakos nem fizetné ki adóját a rendes időben, nem e város polgármesteri hivatala lenne-e időről­­időre a zaklatásnak kitéve, hogy a hátra­lékosoktól szedesse be az elmaradt s fenn levő adót? . . . Nem szaporíttatik-e meg ez­által leginkább az adópénztárnoknak, az adó­­végrehajtónak s a városi szolgáknak a te­endői ? De igen, mert a pénztárnoknak egy külön függeléki könyvet kell vezetnie a pá­kai adóhátralékosok részére, intő czédulákat kell íratnia, azokat kihordatnia. A végrehajtó pedig foglal, zálogtárgyakat hordat, árve­­reztet, mellette két becsüs­­ város emberei lesznek elfoglalva , és ez mind, de mind in­gyen, egy krajczár nélkül teljesittetnék ak­kor, ha Páka-Kisszállás a városunkhoz csa­­toltatik. De még a városi rendőrség is meg­t­tlálliiv kit ULl­l^dh dUi^dlf a niuuii ilUila fi Mii ' jJu* naszokkal; ha egyéb nem, a cselédügy bizo­nyára az ő dolga lenne, mert csak van jó dolga annak a pákai birtokos­, de félegyhá­zai lakosnak, hogy Kecskemétre menjen pa­naszra, ha a cselédjeivel baja van. Ebből ezt következtethetné valaki, a­ki a szóban levő pusztáknak idecsatoltatását el­lenzi, hogy tisztviselők, kezelő személyzet avagy talán a szolgák számának szaporítása válnék szükségessé az esetben, ha Páka ide csatoltatnék. Ne higgye azt senki, ez nem fog szükségeltetni, s e miatt egyetlen egy egyénnel sem fog több kelleni, mint most; mert ha eddig ennyi személyzettel admi­nisztrálható volt, miért ne lehetne azt ugyan­ennyivel a jövőben is közigazgatni. Ha lesz szükséglet, azt nem Páka-Kisszállása-puszták idecsatolása fogja igényelni, hanem maga a város dolgában felmerülendő újabb és újabb hivatalos teendők teljesítése. Azért felette kí­vánatos volna, ha semmi habozás, legkisebb huzavona se merülne fel többé Páka-Kisszál­­lása-pusztáknak Kunfélegyházához leendő csatolása tárgyában, hanem mennél elébb határozna e tárgyban képviselő-testületünk, te­kintve a város anyagi helyzeti. . . ézett tanítónak f. évi ápril 15-én 6105. szám a­tt kelt rendeletével engedélyezett 100 frt évi emit nyugdíj helyett az összes 415 frtot a tanítói nyugij alapból engedé­lyezni méltóztatnék; ha ped­ig ez lehetséges nem volna, az esetben kötelezi­­ ,ki­nevezett tanító, ki ez idő szerint sem testi, sem se­­­bajban nem szen­ved, s még használható egyén,hogy akár a tanítói pályán folytassa itt helyb a toábbra is működését, akár pedig a város közügyé, izgat­ásánál a kezelő személyzet mellett foglalkoztat­as­sék. Elnöklő polgármester elősorolja a nyert megbízatás folytán a helyi sír községi bíróságnál tett észrevételeit. Előadja a múlt gyűlésben felemlített ügyek részint e­­ü­dve vannak, részint elintézés alatt állanak, minthoy a felek lakásai a biróság előtt tudva nem lévén, de nem idéztethet­tek.­­ Miután az elnöki előterjesztés az illető inter­­pellálót meg nem nyugtatta svábbi vizsgálatot kért, Bánhidy István elnöklete alatt, Vona Mihály, Taj­­thy Gábor, Kukányi Alajos, Magyar István, Kemény Gábor s ifj. Dobák Ferencz k­épviselőkből álló bi­zottság küldetett ki, a végből, hogy a községi bírás­kodás közül panaszolt mulasztás tárgyában vizsgála­tot eszközölvén, a nélkül, hogy az illető tisztviselő, ki ellen a vizsgálat elrendelteted hivatalától felfüg­­gesztetnék, — az eredményt terjesszék a közgyű­lés elé. Elnöklő polgármester beterjeszti, hogy a f. évi 55. közgyűlési számú végzés folytán Szerelem­hegyi Tivadar gymnáziumi tanárral a város mono­­graphiája nyomatása tárgyában értekezvén, tőle azon okadatolt nyilatkozatot vette, hogy az összes nyomdaköltség 368 frtot tesz ki, és 300 példány nyomatik, 10 füzetet számítva egy-egy példányra. Előfizetője van 151 példányra, 149 példány rendel­kezésre van, s hogy nevezett szerző oly ajánlatot tett, hogy ha a város anyagi tekintetben hozzá­já­rul a mű létrejöttéhez, 100 példányt kész­ a város rendelkezésére bocsátani.­­ Tekintettel arra, hogy a város helyzetét, múltját s jelenét minden értelmes polgárnak ismerni feladata, hogy a fiatal nemzedék is tájékozza magát ezen mű által: a város képviselő testületé, midőn a mű szerzőjének elismerését nyil­vánítja, egyúttal anyagi viszonyait is mérlegre vetve a műnek előállítási költségeihez annyiban hajlandó járulni, hogy 100 példányra, mely annak idejében a gymnáziumi tanulók között lesz kiosztandó, elő­fizet s ez a városi közpénztárból ezennel utalvá­nyoztad^ Inditványoztatod­, hogy a városi sza­­bályrendelet, mintán ♦­"KS - ' ' ^viselőnek, birto­ká­­ban még nincs, nyomattassék ki. — Az indítvány elfogadtatván, annak tárgyalása a jövő közelebbi közgyűlésre fog kitüzetni. Elnöklő polgármester bemutatja a városi közpénztárnoknak 5000 frt ideiglenes kölcsön fel­vétele tárgyában hozzá beterjesztett jelentését, mely felolvastatván, következő határozatot nyert. — Mi­után felolvasott pénztárnoki jelentésből s az elnöklő polgármester előadásából meggyőződött a képviselő­gyűlés nagy többsége arról, hogy a városi közpénz­tárnak valóban több rendbeli időhöz kötött fizetése­ket kellene rövid idő alatt teljesítenie, de tudomá­sával is bír azon körülménynek, hogy részint a múlt évi silány időjárás okozta szűk termés, részint a­miatt, hogy a földmiveléssel foglalkozó közönség csak mikor már betakarította és elárusíthatóvá te­szi termését — képes a közadók lerovására, ennél­fogva segítendő e közszükségleti állapoton, bele­egyezik abba, hogy a halaszthatlan költségek fede­zésére mintegy 5000 frtnyi ideiglenes kölcsön vétes­sék fel. S hogy az e tekintetbeni eljárás a községi törvénynek megfelelő legyen, az 1871. évi 18. t. sz. 61. §-a értelmében a polgármester elrendeli a név­szerinti szavazást. A kölcsön felvételére „igen“-nel szavazott 54, „nem“-mel pedig 34 képviselő. E sze­rint 20 szavazattöbbséggel az 5000 frt kölcsön fel­vétele elhatároztatott. Mielőtt azonban ennek felvé­tele eszközöltetnék, figyelemmel az 1871. évi 18. t. sz. 26-ik §-ának c) pontjára, a megye törvényható­ságához engedélyadás iránt bejelentés és kérelem határoztatott intéztetni. Nagyvilági események. Körtvélyesi barakk, 1882. május 23. Szerkesztő barátom! Megmondta már a római bölcs „Duo cum faciunt idem, non est idens.“ Emlékeztetem szerkesztő barátomat e bölcsnek szavaira, midőn a mekszikói „expeditio“ a „duó“ által, nevezetesen a franczia és angol által megindittatott. Az angol tengeri fél útjáról visszatért, tehát nem volt „idem“. Végre a francziák Mekszikót hagyták ott, s a „Non idem“ a nemes lelkű és határozatában tántoríthatlan li­leimét nem ismerő genialis Miksa császár életébe került. Most Egyiptomra került a „duó f­acium­u­s ugyanazon hatalmasságok által. Várjon neme a „non idem“-ért békült ki a kedive minisztéri­umával. De hát, tudja szerkesztő barátom, ha a tengert a szélvész felkorbácsolja, még akkor is hullámokat ver, ha már a vész lecsendesül. A két hatalom is bizonyosan azt gondolja: megindultak az áradatok, s ne­hogy a csalóka szélcsend egy hatalmas orkán­nal feleljen, tehát elébe a gáttal, t. i. a hadi flották­kal, a­mi ugyan a tenger háborodását nem fogja mérsékelni, de a tüzes vér- és trón után sóvárgó Arabi pasa vágyaiból, meglehet néhány kiló fondor tevékenységet lecsapol. És ezt talán az egyiptomiak is észre vették, akarva, nem akarva a kedive kéz, sőt ruházata csókolására mentek, s igy természete­sen a józanabb felfogásuak példáját — a kik eleitől vakmerő lépésnek tekintették a Arabi pasa válla­latát — követvén, mindinkább elállanak tőle, s igy Arabi pasa tért vesztve, végre is az egész ügy a maga folyammedrébe fog visszahúzódni. Igaz, hogy ez a természet egymásutánja, s mint mindenről, a világ teremtéséről is mondják: „eleje volt s vége lesz“. Az ilyen felkorbá­csolt hullámok is odajutnak. Lám Szerbia, hogy ellenünk förmedt. Az „Om­­ladina“, s ki tudja mi mindenféle magyar hazánk­nak összeomlását óhajtó „ligák“ mily szépen térnek vissza az ő medreikbe, habár lassan — de hát még is... Szerkesztő barátom is ismeri, hogy rakonczát­­lan vérű nép az a szerb nép, a­mit a közelebbi bel­grádi színházi botrány is tanúsít. A­hol még a király­nénak is meg kellett a saruja szijját oldani, de hát az ily események is lassan elpárolognak, és mindég kudarczára a népszerűségre feltolakodó azon egyé­neknek, mint Pelagics, ki ezen botrány vezetéséért és egy kommunisztikus halotti beszéde miatt Szer­biából szépen kiutasittatott. Szóval úgy tetszik, hogy az omladina féle harcz és háború-féle eszmék Szer­biában hanyatlani kezdenek, s átlátják, hogy mi­­velünk a szomszédos egyezséget kell feltartaniok, mi abból is kitetszik, hogy a Bulgáriában összever­buvált s a boszniai felkelés segítségére Szerbián ke­resztül menendő önkénteseket szépen lefegyverezték. De hát mit képzel, szerkesztő barátom, hogy ezeknek a mindenféle agitiót és különféle ligát ala­­kított pánszlávoknak mi a tendencziájuk ? Nekem legalább, bár mint okoskodom felette s variálom a lehetőség vagy az által reájuk háromlandó hazai boldogságokat, nem nyújt semmi megállapodható eszmét. Egyesítés?... Miért hát minden liga kü­lön eszméből indul ki. Muszkaország pánszlávisztikus központosítása?... Hiszen akkor saját nem­rj­e,fiaúra fi L ^ ^ g A L ol ó » ( Nem képzelhetek tehát egyebet, minthogy őket a rúbelek fénye köriti, s igy vak eszközök. Erre azután eszembe jut Biharmegyének egy esete, mely a következő: egy megyei határozatnak a jegyzőkönyvit az akkori kanczellária felkivánta. A jegyzőkönyv felküldése kissé csiklandós volt, s így megyei gyűlés kellett arra is, hogy felküldes­­sék-e, vagy ne. Ezt követte azután azon komikus eset, hogy a nagybárádi kerületi 120 oláh nemes „nun trebue“ (nem kell) jegyzőkönyvre szavazott. Mert egy furfangos kortes vezér a „jegyzőkönyvet“ úgy magyarázta meg nekik, hogy az a „jegyző­könyv“ az a zsidó, a­ki a nagybárádi kerületi erdő­ket bamuzsir-főzésre ki akarja haszonbérelni. És a­mi engem ezen eszmére vezet az, a­mi Ruszsukban és több bolgár városban történt, hogy pópákat, diákokat és katonákat fogtak el a tirnovai összeesküvés miatt. Valószínű tehát, hogy az egész egy felzavart víz akar lenni, amibe azután a muszka pánszlávok halászszanak. Hanem különösnek tűnik ott is fel a halászat. Mert abban az igazi pánszláv országban úgy látszik, a pánszlávisztikus áramlatok, csak egy pár muszka és azok árnyékában egy egész légió német nemze­tiségű generálisok működnek, a­mi onnan is kitet­szik, hogy ezen német generálisok fogják a bot vas­tagabb végét. Most Totleben generálist teszik Len­gyelország főparancsnokává, még Albedinszky felől azt írják, hogy azért nem lehet belügyminiszter, mert a pánszláv katona párttal nem rokonszenvez. Azt már régen tudjuk, hogy Muszkaországban két párt van, muszka- és német-párt, és hogy ezen utóbbiak a legveszedelmesebb pánszlávok. Olvasta-e szerkesztő barátom az „Ős mono­­graphiát“ ! Abban meg van írva, hogy a törökök által beharezott s renegátokká vált idegen nemze­tekből lett pasák voltak a legkegyetlenebb muzul­mánok . — Muszkaországban is aligha az nem áll, — valamint az is, hogy a zsidók üldözése azoktól eredhet. Valójában ezen üldözött szerencsétlen zsidók­nak most volna szükségük egy második Mózesre, a­ki az ő lángeszével és lelkével, az üldözök elöl ve­zetné ki valamennyit az Ígéret földére“! ... Ez alkalomból megengedjen szerkesztő barátom, de már csak megkérdezem, hogy mi a nézete az oroszországi zsidóüldözés tárgyában?*) *) Adandó alkalommal el fogjuk mondani, előbb azonban az előttünk fekvő tárgyhalmazt kell feldolgoznunk. Szerkesztő: Városi ügyek. — Képviselő gyűlés, 1882. május 23-án és jun. 4. — U r v a s t a t o 11 a f. évi 45. számú közgyűlési végzéssel kiküldött bizottság jelentése a tekintetben, hogy Tarjányi József tanítónak állásától való fel­mentése és nyugdíjaztatása mi oknál fogva, illetve mi alapon történt, egyszersmind arra nézve is, hogy köteles-e a város a 315 főt évi nyugdíj terheit vi­selni?— Ámbár a bizottság felolvasott előterjesz­tése szerint Tarjányi József tanító nyugdíjaztatása nem egészen a valódi tényállásnak kifolyása, s a városi közpénztár érdekében egy új eljárásnak lenne helye. De figyelembe véve ugyanezen bizottságnak ama kijelentését, hogy 4 év elteltével nevezett ta­nító egész évi fizetésével a törvény értelmében ön­ként nyugdíjba ment, ennélfogva kérelem határoz­­tatik intéztetni a tanfelügyelőség útján a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a végett, hogy te­­­ .

Next