Kunfélegyházai Híradó, 1882 (1. évfolyam, 6-37. szám)
1882-06-18 / 9. szám
A, hogy anig előbb a békés fejlődésnek érvez .iti nyugati népektől nagyon hátra voltunk, ma már méltó helyet foglalunk el Európa műveit nép családjában. Népünk megértve a nemzet Geniusának intő szavát, s jól felfogva a missziót, melyre geographiai helyzetünk utal, ma már nem összekötő kapocs vagyunk kelet és nyugat közt, melyen, a tudomány és műveltség galvanikus folyama nyugatról keletre ömlik, hanem ma már központ vagyunk, honnét a nemzeti tudományosság a világra lüvelli fénysugarait. Örömmel látjuk állami, közgazdasági jövő nagyságunk lüktető ereit, folyóink szabályozását, hajókázhatóvá tételét, s vasúthálózatunk mindinkább több vidékre napról-napra való kiterjesztését. Büszkén tekintjük a testvér főváros impozáns kiépülését, s lelkesedve szemléljük nemzeti építményeinket,nemzeti intézeteinket. Büszkék vagyunk azokra, mert önerőnk, önbecsérzetünk, saját tudományszomjunk tiszteletre gerjesztő alkotásai; mert a művelt világ rokonszenvének, megérdemelt tiszteletének fényes eszközei. Pedig bizon minderre nem volt pénz. A nemzet jobbjai lelkében érlelődött a vágy, s a hazafiság szent hevétől elragadott lángelmék félistenekként kiemelkedve kimondták a szót, és az ige testté jön! És jön tudóstársaságunk, nemzeti színházunk, nemzeti múzeumunk, nemzeti casinónk, országos gazdasági egyesületünk, hazai takarékpénztárunk és mi minden még, és minden semmiből! Nem, nem semmiből! Sőt a mindennél is többől! Nemzeti érdekünk, rendeltetésünk felismeréséből és korszakalkotó nagyjaink lángoló hazafiságából. És hogy a sok közül csak egyet említsünk, vájjon ki hitte volna, hogy a legnagyobb magyarnak 1825. évi nov. 3-án tett azon példátlan alapítványa, mely szerint a létesítendő magyar akadémia első alapjául jószágai felajánlott egy évi jövedelme, vagyis CGOOO írt oda nőjje ki magát, hogy mint a f. évi elnöki beszédben kifejezve van, eltekintve a tetemes kiadásoktól, melyeket tudományos munkák kiadására fordít és pályadíjakal kioszt, van a tudóstársaságnak olyan díszpalotája, amelynek csak a fedélzet átváltoztatása 144,332 írtba került, s nemcsak hogy tartozásai nincsenek, hanem értékpapírokban 574,334 frt rendelkezés alatti kész vagyona van. És vájjon remélhette-e a legnagyobb magyar atyja Ferencz gróf, midőn 1802. nov. 25. kelt alapitó levelével a magyar múzeumnak, e díszes és gazdag nemzeti intézetnek alapját letette? vájjon hihettek-e az ország rendei, kik a felállítandó múzeum tőkepénzének megalapítására a fejedelemnek hadi költségül ajánlott összeg minden forintja után egy garast szavaztak meg, hogy az 1836. évben épitni kezdett muzeum palotája külsejére oly bámulatra ragadó, belső berendezése és gazdagságára más nagy államok hasonló intézetével alig pár tized alatt előnyünkre összehasonlítható lesz ? ! Ezt óhajtani lehetett, de reményleni nem! És amit a nemeslelkű alapítók óhajtottak, de meg nem értek, megvalósulva áll, hirdetni kezdeményezőik hazafiságát s a magyar nép életképességét. Ha mindezt átgondoljuk s a nagytól a kicsire, az egészről a részre következtetést vonunk le, kell hogy házi ügyeink, városi közérdekeink felismerése, a közjó előmozdítása körül ugyanazon szent lelkesedés hassa át lelkünket; ugyanazon, sőt még fokozottabb ihlettel iparkodjunk szülőföldünk, a mi városunk felvirágzását elősegíteni, jövőbeni nagyságának alapját megvetni. A társadalom egyesekből, az állam községekből áll. Hogy az állam virágozzék, virágoznia, s a haladó állammal haladnia kell a községeknek, így érhető el a természetes fejlődés, így nyugszik biztos alapon a polgár anyagi és szellemi léte; Így terjed a közművelődés, jótékony intézetek támadnak, csinosodik a község, vagyonosodik a polgár, ipart, kereskedelmet, mezőgazdaságot nyüzsgő élet hat át. S akkor, mikor ma már nem is a gőzkorszak, hanem a még pár évvel előbb is a mesék országába tartozó találmányok korszakát éljük ; midőn a bámulatra ragadó telephon, phonograph s legújabban a csodás villanyvilágítás találmányait látjuk, vájjon lehetne e botot valaki a közművelődés áramlatával előre nem törekedni, a kor nívó szózatát meghallgatva nem követni? Nem az állam, hanem a község életében is egy elhibázott elhatározás, egy évi mulasztás százados hátramaradást hordhat méhében. Azért tehát előre, előre a közérdek szent nevében! Ne riadjunk vissza még anyagi áldozattól sem, ha az által városunk kulturális, humanitárius, ipari, kereskedelmi, közgazdasági, közegészségi, szépészeti jövő felvirágzásának alapját vethetjük meg. Nem elveszett tőke az, hanem inkább dúsan jövedelmező befektetés, mely mindnyájunk szellemi tökélyesbülése és közvagyonosodásunk emelkedése által áldásos harmatként száll mindnyájunkra. A városi közgyűlésen legutóbb felvettetett a népkert létesítésének kérdése, s legközelebb szóba fog hozatni a templomtéri bűzös árok csatornázási ügye. Felhívjuk e kérdésekre polgártársaink figyelmét, s hisszük, hogy akiknek kibontott zászlaján a haladás szó ragyog, sorakozni fognak azoknak városunk méltóságához illő szerencsés megoldására. Hisszük, hogy e hiányok pótlása nem fog néhányak aggodalmaskodó akadékoskodásán zátonyra futni, hanem figyelemmel a vasút-utczán vasár- és ünnepnapokon tolongó néptömeg zöme által kifejezett közszükségre, figyelemmel az említett bűzös árok undorító ágyából terjengő kóranyagok által veszélyeztetett közegészségre — egyhangúlag hozandott elhatározással segítve lesz a bajon. Adja Isten! —— lett volna, a képviselőgyűlés alatti tárgyaláskor figyelem nem fordittatott az 1871. évi 18. t. sz. 103-ik §-ára, mely szerint a kérdéses ideiglenes kölcsönfelvétel, melynek szükségessége ugyan előre tudható nem volt — 30 nappal a közgyűlés előtt közhírré lett volna teendő. Előadja továbbá, hogy a mennyiben a kérdéses kölcsönre nagy szükség van, nehogy a város időhöz kötött fizetési kötelezettségeinek pontos meg nem tartása végett per vagy kölcsönfelmondás veszélye háruljon a városra, utólagos megyei jóváhagyás reményében sürgősen intézkednék a közgyűlés a kérdéses kölcsön felvétele iránt. Az elnöki előterjesztés folytán tett több hozzászólások után meggyőződött a közgyűlés arról, hogy elodázhatlan fizetéseket kell ez időszerint tennie a városi közpénztárnak, — egyhangúlag kimondott határozatba ment, hogy a helybeli takarékpénztárból 5000 frt ideiglenes kölcsön vétessék fel oly feltétel mellett azonban, hogy elnöklő polgármester minden törvényes eljárás felhasználásával oda hasson, miszerint a pótadó-hátralék a pénztárba behajtatván, ezen kölcsön az. évi október hó elején múlhatlanul visszafizettessék, intézkedjék továbbá az iránt, hogy a kölcsönfelvétel közhírré tétessék oly kijelentéssel, miszerint szabadságában áll minden adózó polgárnak az ellen netalán észrevételeit 30 nap alatt megtenni. Végre ezen utólagos jóváhagyás reményében felveendő 5000 frtnyi ideiglenes kölcsön az. évi augusztus hóban tartandó megyei közgyűlésnek bejelentessék. O 1vasato 11 a múlt 1881. évi 82. számú közgyűlési végzéssel Páka-Kisszállása pusztáknak közigazgatási tekintetben Félegyházához leendő csatlakozása tárgyában kiküldött bizottság véleményes jelentése. — A felolvasott jelentés élénken megvitattatván, a közgyűlés Páka-Kisszállása pusztáknak közigazgatási tekintetben Félegyházához leendő további csatlakozását elfogadja, és pedig vagy az 1871. évi 18. t. sz. 137-ik §-a értelmében, vagy pedig az 1876-ik évi 5. 33. §-a szerint; minélfogva az adminisztracziónális költségek a kérdéses puszták állami adójának aránya szerint a költség felerészét viselendik, s e végből mindenekelőtt az adminisztracziónális költségek állapitandók meg; minek eszközlése tekintetéből minden egyes érdekelt pusztai birtokos külön-külön értesíttetni határoztatik, hogy Félegyháza város közigazgatási költségeinek tekinti a bizottság által részletezve is előterjesztett 23,168 frt 99 krnyi összegen kívül még az előfogatozásra való kiadást, úgy a városháza fenntartási s tűzkárbiztositási költségeket, valamint az előre nem látható kiadásokat is. Ezen adminisztraczionáls költségeknek közösen leendő megállapítása tekintetéből tehát a folyó 1882. évi julius 9-re tűzetik ki határidőül, melyre minden érdekelt pusztai birtokos meghívandó. Jelentést tevő bizottság pedig utasíttatik,hogy a közgyűlés jóváhagyásának fenntartása reményében az érdekelt felekkel, jelen végzés értelmében megállapodás után a szerződést kösse meg s terjessze a közgyűlés elé. Olvastatott a lövöldei korcsma-épület áthelyezése iránt kiküldött bizottság vélekedése tárgyában beterjesztetett polgármesteri jelentés. Tekintettel arra, hogy a város és közbirtokosság közt fenn forgó birtokviszony még világos elintézést nem nyert, és mind a lövöldei helyiség mind a nyomás csak ideiglenesen van a városnak átadva; és tekintve azt, hogy a vegyes bizotsági tagok közül is kevesen vettek részt a lövöldei korcsma-épület áthelyezése iránti véleményezés tárgyalásában ; és tekintve még azt is, hogy a véleményező bizottság nem terjeszkedett ki minden körülményre nevezetesen: a lövöldei korcsmai jog bérlőjével érintkezésbe nem tette magát; s végre, minthogy a jelentésből nem tűnik ki, hogy körülbelül mily költségbe kerülne különösen a vasút meletti nyomástéreli parkírozás, a fenn forgó tárgynak bővebbi megfontolása tekintetéből Molnár László elnöklete alatt: Szabó János, Kocsis Sándor, Vona Mihály, Almássy György, Magyar István, Lajos László Tajthy Gábor és ifj. Dobák Ferencz képviselőkből álló bizottság azzal küldetik ki, hogy a jelentésben foglalt s megpendített három eszmét újból tárgyalván, a kérdéses lövöldéi korcsma-épület áthelyezése tekintetéből minden körülményre kiterjesztvén figyelmüket, mielőbb véleményes javaslatott terjeszszenek a közgyűlés elé, divatot reformálnod sikerült is. Ezzel a „nagy ember“ czímet ugyan elnyerheted, de „pompás ember“ soha sem leszesz. Akkor lesz az örök béke e földön, ha opposiczió nem lesz. Béke és opposiczió egymással inkompatibilis. „Sok beszédnek sok az alja, csak a hallgatás arany“. De azért vannak a magyar nyelvben oly kedves indulatozók, melyeket bűn volna ily esetekben nem használni, pl. ahoh ! stb. Egy jól gondolkodó „hm“, egy figyelmes, „ah“ vagy egy csudálkozó „hah“, hogy kisegíti az embert a disputálás füzéből , s hozzá ily manoevre mellett senki sem vádolhat következetlenséggel. Ismerek embert, aki mindenre azt mondja, hogy „hát — igen“. Ezzel megmondott mindent és így mindenki előtt konzekvens maradt. Ezen indulatszó kimondása által meggyőzött mindenkit, hogy a beszélővel egy véleményen van; következőleg nemcsak „pompás ember“, hanem egyszersmind intelligens is ..... „Dombos az oldala lett, nem lehet ám gyereki.“ Én is belefutottam a fejtegetések odújába, „ember" legyek, ha ki tudok jönni belőle; valóban nehéz dolog valamit bevégezni, amikor még az ember szeretne egyebet is mondani. Hagyjuk máskorra, szükség leend még máskor is tárczaczikkre, mert a jelenlegi tárgy azt meg is érdemli. Nem adom sokért, hogy ez a fránya szerkesztő is immár kielégíttetett. Csodálatos átváltozás, milyen mogorva volt tegnap, s ma már mily derült arczczal veszi át kezemből három órai munkám és két órai tollrágásomnak igénytelen eredményét. Hogy eredmény-e valóban, az már az ő dolga, hanem annyit megsúgok nyájas olvasó, hogy ő „pompás ember", mert azt mondta a munkámra, hogy „hála igen". RIEGO. Városi ügyek. — Képviselő gyűlés, 1882. junius 11. — A május 26 és junius 4-én tartott képviselőgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után előterjesztő elnöklő polgármester, hogy az 5000 frt ideiglenes kölcsön felvétele iránti végzés nem volt a folyó hó 6-án s a következő napjain tartott megyei közgyűlés elé terjeszthető, mert azon kivül, hogy az idő rövidsége miatt a tárgysorozatba felvehető nem Levelezés. Kis-Kun-Majsa, 1882. május hó 30. Tekintetes Szerkesztő úr! Végre valahára! Szivemben rég táplált forró óhajtásom készül teljesedésbe menni. Sokszor gondolkodtam magamban bizonyos eszme fölött, s legtöbbször e gondolkodásnak végeredménye pirulás önnön magam előtt. A társulás és eszmecsere raffinirozó eszköze minden nemesebb ügynek. Valamint parlament nem képzelhető ellenzék nélkül, valamint a házas élet egyenes volta a házastársak pro,et kontra nézetnyilvánítása által hozatik'tisztába: ak