Kunfélegyházai Híradó, 1882 (1. évfolyam, 6-37. szám)

1882-06-18 / 9. szám

A­, hogy anig előbb a békés fejlődésnek érvez .iti nyugati népektől nagyon hátra vol­tunk, ma már méltó helyet foglalunk el Európa műveit nép családjában. Népünk megértve a nemzet Geniusának intő szavát, s jól felfogva a missziót, melyre geographiai helyzetünk utal, ma már nem összekötő kapocs vagyunk kelet és nyugat közt, melyen, a tudomány és műveltség galvanikus folyama nyugatról keletre ömlik, hanem ma már központ va­gyunk, honnét a nemzeti tudományosság a világra lüvelli fénysugarait. Örömmel látjuk állami, közgazdasági jövő nagyságunk lüktető ereit, folyóink szabályo­zását, hajókázhatóvá tételét, s vasút­hálóza­­tunk mindinkább több vidékre napról-napra való kiterjesztését. Büszkén tekintjük a test­vér főváros impozáns kiépülését, s lelkesedve szemléljük nemzeti építményeinket,nemzeti in­tézeteinket. Büszkék vagyunk azokra, mert önerőnk, önbecsérzetü­nk, saját tudomány­­szomjunk tiszteletre gerjesztő alkotásai; mert a művelt világ rokonszenvének, megérdemelt tiszteletének fényes eszközei. Pedig bizon minderre nem volt pénz. A nemzet jobbjai lelkében érlelődött a vágy, s a hazafiság szent hevétől elragadott lángel­mék fél­istenekként kiemelkedve kimondták a szót, és az ige testté jön! És jön tudóstár­saságunk, nemzeti színházunk, nemzeti mú­zeumunk, nemzeti casinónk, országos gazda­sági egyesületünk, hazai takarékpénztárunk és mi minden még, és minden semmiből! Nem, nem semmiből! Sőt a mindennél is többől! Nemzeti érdekünk, rendeltetésünk felismeré­séből és korszakalkotó nagyjaink lángoló hazafiságából. És hogy a sok közül csak egyet említsünk, vájjon ki hitte volna, hogy a leg­nagyobb magyarnak 1825. évi nov. 3-án tett azon példátlan alapítványa, mely szerint a lé­tesítendő magyar akadémia első alapjául jó­szágai felajánlott egy évi jövedelme, vagyis CGOOO írt oda nőjje ki magát, hogy mint a f. évi elnöki beszédben kifejezve van, eltekintve a tetemes kiadásoktól, melyeket tudományos munkák kiadására fordít és pályadíjakal ki­oszt, van a tudóstársaságnak olyan díszpalo­tája, a­melynek csak a fedélzet átváltoztatása 144,332 írtba került, s nemcsak hogy tar­tozásai nincsenek, hanem értékpapírokban 574,334 frt rendelkezés alatti kész vagyona van. És vájjon remélhette-e a legnagyobb magyar atyja Ferencz gróf, midőn 1802. nov. 25. kelt alapitó levelével a magyar múzeum­nak, e díszes és gazdag nemzeti intézetnek alapját letette? vájjon hihettek-e az ország rendei, kik a felállítandó múzeum tőkepénzé­nek megalapítására a fejedelemnek hadi költ­ségül ajánlott összeg minden forintja után egy garast szavaztak meg, hogy az 1836. évben épitni kezdett muzeum palotája külsejére oly bámulatra ragadó, belső berendezése és gaz­dagságára más nagy államok hasonló intéze­tével alig pár tized alatt előnyünkre össze­hasonlítható lesz ? ! Ezt óhajtani lehetett, de reményleni nem! És a­mit a nemeslelkű ala­pítók óhajtottak, de meg nem értek, megva­lósulva áll, hirdetni kezdeményezőik hazafi­­ságát s a magyar nép életképességét. Ha mindezt átgondoljuk s a nagytól a kicsire, az egészről a részre következtetést vonunk le, kell hogy házi ügyeink, városi közérdekeink felismerése, a közjó előmozdí­tása körül ugyanazon szent lelkesedés hassa át lelkünket; ugyanazon, sőt még fokozottabb ihlettel iparkodjunk szülőföldünk, a mi váro­sunk felvirágzását elősegíteni, jövőbeni nagy­ságának alapját megvetni. A társadalom egyesekből, az állam köz­ségekből áll. Hogy az állam virágozzék, virá­­goznia, s a haladó állammal haladnia kell a községeknek, így érhető el a természetes fej­lődés, így nyugszik biztos alapon a polgár anyagi és szellemi léte; Így terjed a köz­művelődés, jótékony intézetek támadnak, csinosodik a község, vagyonosodik a pol­gár, ipart, kereskedelmet, mezőgazdaságot nyüzsgő élet hat át. S akkor, mikor ma már nem is a gőzkor­szak, hanem a még pár évvel előbb is a mesék országába tartozó találmányok korszakát él­jük ; midőn a bámulatra ragadó telephon, pho­nograph s legújabban a csodás villany­világí­tás találmányait látjuk, vájjon lehetne e bo­tot valaki a közművelődés áramlatával előre nem törekedni, a kor nívó szózatát meghall­gatva nem követni? Nem az állam, hanem a község életében is egy elhibázott elhatározás, egy évi mulasztás százados hátramaradást hordhat méhében. Azért tehát előre, előre a közérdek szent nevében! Ne riadjunk vissza még anyagi áldozattól sem, ha az által váro­sunk kulturális, humanitárius, ipari, kereske­delmi, közgazdasági, közegészségi, szépészeti jövő felvirágzásának alapját vethetjük meg. Nem elveszett tőke az, hanem inkább dúsan jövedelmező befektetés, mely mindnyájunk szellemi tökélyesbü­lése és közvagyonosodá­­sunk emelkedése által áldásos harmatként száll mindnyájunkra. A városi közgyűlésen legutóbb felvette­tett a népkert létesítésének kérdése, s legkö­zelebb szóba fog hozatni a templomtéri bűzös árok csatornázási ügye. Felhívjuk e kérdé­sekre polgártársaink figyelmét, s hisszük, hogy a­kiknek kibontott zászlaján a haladás szó ragyog, sorakozni fognak azoknak váro­sunk méltóságához illő szerencsés megoldá­sára. Hisszük, hogy e hiányok pótlása nem fog néhányak aggodalmaskodó akadékosko­dásán zátonyra futni, hanem figyelemmel a vasút-utczán vasár- és ünnepnapokon tolongó néptömeg zöme által kifejezett közszükségre, figyelemmel az említett bűzös árok undo­rító ágyából terjengő kóranyagok által ve­szélyeztetett közegészségre — egyhangúlag hozandott elhatározással segítve lesz a ba­jon. Adja Isten! —­— lett volna, a képviselő­gyűlés alatti tárgyaláskor figyelem nem fordittatott az 1871. évi 18. t. sz. 103-ik §-ára, mely szerint a kérdéses ideiglenes köl­csönfelvétel, melynek szükségessége ugyan előre tudható nem volt — 30 nappal a közgyűlés előtt közhírré lett volna teendő. Előadja továbbá, hogy a mennyiben a kérdéses kölcsönre nagy szükség van, nehogy a város időhöz kötött fizetési kötele­zettségeinek pontos meg nem tartása végett per vagy kölcsönfelmondás veszélye háruljon a városra, utólagos megyei jóváhagyás reményében sürgősen intézkednék a közgyűlés a kérdéses kölcsön felvé­tele iránt.­­ Az elnöki előterjesztés folytán tett több hozzászólások után meggyőződött a közgyűlés arról, hogy elodázhatlan fizetéseket kell ez időszerint tennie a városi közpénztárnak, — egyhangúlag kimondott határozatba ment, hogy a helybeli takarékpénztár­ból 5000 frt ideiglenes kölcsön vétessék fel oly fel­tétel mellett azonban, hogy elnöklő polgármester minden törvényes eljárás felhasználásával oda has­son, miszerint a pótadó-hátralék a pénztárba behaj­tatván, ezen kölcsön a­z. évi október hó elején múl­­hatlanul vissza­fizettessék, intézkedjék továbbá az iránt, hogy a kölcsönfelvétel közhírré tétessék oly kijelentéssel, miszerint szabadságában áll minden adózó polgárnak az ellen netalán észrevételeit 30 nap alatt megtenni. Végre ezen utólagos jóváhagyás reményében felveendő 5000 frtnyi ideiglenes köl­csön a­z. évi augusztus hóban tartandó megyei köz­gyűlésnek bejelentessék. O 1­v­as­­­a­to 11 a múlt 1881. évi 82. számú közgyűlési végzéssel Páka-Kisszállása pusztáknak közigazgatási tekintetben Félegyházához leendő csatlakozása tárgyában kiküldött bizottság vélemé­­nyes jelentése. — A felolvasott jelentés élénken meg­­vitattatván, a közgyűlés Páka-Kisszállása puszták­nak közigazgatási tekintetben Félegyházához leendő további csatlakozását elfogadja, és pedig vagy az 1871. évi 18. t. sz. 137-ik §-a értelmében, vagy pe­dig az 1876-ik évi 5. 33. §-a szerint; minélfogva az adminisztracziónális költségek a kérdéses puszták állami adójának aránya szerint a költség felerészét viselendik, s e végből mindenekelőtt az adminisz­­tracziónális költségek állapitandók meg; minek esz­közlése tekintetéből minden egyes érdekelt pusztai birtokos külön-külön értesíttetni határoztatik, hogy Félegyháza város közigazgatási költségeinek te­kinti a bizottság által részletezve is előterjesztett 23,168 frt 99 krnyi összegen kívül még az előfoga­­tozásra való kiadást, úgy a városháza fenntartási s tűzkárbiztositási költségeket, valamint az előre nem látható kiadásokat is. Ezen adm­i­nisztraczionáls költségeknek közösen leendő megállapítása tekinte­téből tehát a folyó 1882. évi julius 9-re tűzetik ki határidőül, melyre minden érdekelt pusztai birtokos meghívandó. Jelentést tevő bizottság pedig utasítta­­tik,­hogy a közgyűlés jóváhagyásának fenntartása reményében az érdekelt felekkel, jelen végzés értel­mében­ megállapodás után a szerződést kösse meg s terjessze a közgyűlés elé. Olvastatott a lövöldei korcsma-épület át­helyezése iránt kiküldött bizottság vélekedése tár­gyában beterjesztetett polgármesteri jelentés.­­ Tekintettel arra, hogy a város és közbirtokosság közt fenn forgó birtokviszony még világos elintézést nem nyert, és mind a lövöldei helyiség mind a nyomás csak ideiglenesen van a városnak átadva; és te­kintve azt, hogy a vegyes bizotsági tagok közül is kevesen vettek részt a lövöldei korcsma-épület áthe­lyezése iránti véleményezés tárgyalásában ; és te­kintve még azt is, hogy a véleményező bizottság nem terjeszkedett ki minden körülményre nevezetesen: a lövöldei korcsmai­ jog bérlőjével érintkezésbe nem tette magát; s végre, minthogy a jelentésből nem tűnik ki, hogy körülbelül mily költségbe kerülne kü­lönösen a vasút meletti nyomástéreli parkírozás,­­ a fenn forgó tárgynak bővebbi megfontolása tekin­tetéből Molnár László elnöklete alatt: Szabó János, Kocsis Sándor, Vona Mihály, Almássy György, Magyar István, Lajos László Tajthy Gábor és ifj. Dobák Ferencz képviselőkből álló bizottság azzal küldetik ki, hogy a jelentésben foglalt s megpendített három eszmét újból tárgyalván, a kérdéses lövöldéi korcsma-épület áthelyezése tekintetéből minden kö­rülményre kiterjesztvén figyelmüket, mielőbb véle­­ményes javaslatott terjeszszenek a közgyűlés elé, divatot reformálnod sikerült is. Ezzel a „nagy em­ber“ czímet ugyan elnyerheted, de „pompás ember“ soha sem leszesz. Akkor lesz az örök béke e földön, ha opposiczió nem lesz. Béke és opposiczió egymással inkompa­tibilis. „Sok beszédnek sok az alja, csak a hallgatás arany“. De azért vannak a magyar nyelvben oly ked­ves indulatozók, melyeket bűn volna ily esetekben nem használni, pl. ah­­oh ! stb. Egy jól gondolkodó „hm“, egy figyelmes, „ah“ vagy egy csudálkozó „hah“, hogy kisegíti az embert a disputálás füzé­ből , s hozzá ily manoevre mellett senki sem vádol­hat következetlenséggel. Ismerek embert, a­ki min­denre azt mondja, hogy „hát — igen“. Ezzel meg­mondott mindent és így mindenki előtt konzekvens maradt. Ezen indulatszó kimondása által meggyő­zött mindenkit, hogy a beszélővel egy véleményen van; következőleg nemcsak „pompás ember“, ha­nem egyszersmind intelligens is ..... „Dombos az oldala lett, nem lehet ám gyereki.“ Én is belefutottam a fejtegetések odújába, „ember" legyek, ha ki tudok jönni belőle; valóban nehéz dolog valamit bevé­­gezni, a­mikor még az ember szeretne egyebet is mondani. Hagyjuk máskorra, szükség leend még m­áskor is tárczaczikkre, mert a jelenlegi tárgy azt meg is érdemli. Nem adom sokért, hogy ez a fránya szerkesztő is immár kielégíttetett. Csodálatos átváltozás, milyen mogorva volt tegnap, s ma már mily derült arcz­­czal veszi át kezemből három órai munkám és két órai tollrágásomnak igénytelen eredményét. Hogy eredmény-e valóban, az már az ő dolga, hanem annyit megsúgok nyájas olvasó, hogy ő „pompás ember", mert azt mondta a munkámra, hogy „hál­a igen". RIEGO. Városi ügyek. — Képviselő gyűlés, 1882. junius 11. — A május 26 és junius 4-én tartott képviselő­­gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után előter­jesztő elnöklő polgármester, hogy az 5000 frt ideig­lenes kölcsön felvétele iránti végzés nem volt a folyó hó 6-án s a következő napjain tartott megyei köz­gyűlés elé terjeszthető, mert azon kivül, hogy az idő rövidsége miatt a tárgysorozatba felvehető nem Levelezés. Kis-Kun-Majsa, 1882. május hó 30. Tekintetes Szerkesztő úr! Végre valahára! Szivemben rég táplált forró óhajtásom készül teljesedésbe menni. Sokszor gon­dolkodtam magamban bizonyos eszme fölött, s leg­többször e gondolkodásnak végeredménye pirulás önnön magam előtt. A társulás és eszmecsere raffini­­rozó eszköze minden nemesebb ügynek. Valamint parlament nem képzelhető ellenzék nélkül, valamint a házas élet egyenes volta a házastársak pro,et kontra nézetnyilvánítása által hozatik'tisztába: ak­

Next