Félegyházi Hírlap, 1885 (4. évfolyam, 17-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

keresztül való nagy felszaporodását előbb érintettük. Jelzálogul se volnának köthetők a városi bérházak, a város újabb birto­kai, esetleg a felépítendő vendéglő és a városházi új szárnyépület, mint bér­­ház. Van ugyan már a régi birtokok egy részére betáblázva a takarékpénz­tárnak mintegy 70 ezer forintja, de ez meg volna tartható, esetleg konvertálható. Végre is ha azt akarjuk, hogy a város olcsón jusson nyugodalmas és jó kölcsönhöz, hogy tehát saját évi terheink ne emelkedjenek és szaporod­janak, akkor keressünk utat-módot arra, hogy az miként volna legczélsze­­rűbben eszközölhető. A legfőbb bizalmat önmagunktól várjuk, ha tehát másként nem menne, a birtokosság volna hivatva városunk­nak érdekét és tekintélyét megóvni, mert ez bízhatik legközvetlenebbül városának jövőjében és szolidságában, és esetleg ennek lehetne a kívánt biz­tosítékot a város mellett nyújtani. A birtokosságot érdekli legjobban az, hogy tagjai, mint városi polgárok, adót mi­nél kevesebbet fizessenek, a saját ér­dekükben, alig hiszszük, nagy szükség esetén a tőle kért áldozatokat, melyek nagyon valószínű, hogy pénzbe soha nem kerülnek, meg ne hozza s a vá­rosért a névleges garantiát el ne vállalja. Mi elmondottuk véleményünket, mert polgári kötelességünknek tartot­tuk ily fontos ügyet minél több oldal­ról megvilágítani. A bizottság és képviselőtestület dolga a város érdekeit érvényre juttatni, ha a hivatott közegek véleménye eltér a mienkétől, mi meg vagyunk győződ­ve, hogy véleményük és intézkedésük ép oly jó szándékú a városra nézve, mint a­mily jó szándékkal vannak e so­rok megírva. Ezután T­akics Mihály képviselő in­terpellálta a polgármestert az iránt,­ hogy a h­elypénzszedési tarifa kifüggesztése, daczá­ra a közgyűlési intézkedésnek, mind ez­ ideig nem eszközöltetett. Elnöklő polgármester megjegyzi, hogy soknemű hivatalos elfoglaltságai annyira igény­be vették minden idejét, hogy ez ideig az érintett közgyűlési határozatnak eleget nem tehetett, azonban közelebb intézkedni fog a h­elypénzszedési tarifának a piac­ teren leendő nyilvános kifüggesztése iránt. A választ úgy a közgyűlés, mint inter­pelláló képviselő tudomásul vették. Majd Nagy András képviselő terjesz­tette elő azon indítványát, miszerint a Zsi­­bárus-utcza gyalogjárójának keskeny köve­zete kibővíttessék és pedig akként, hogy az ott árulók háta megött elégséges tér marad­jon fenn a gyalog közlekedésre. Az indítvány a jövő közgyűlés tárgy­­sorozatába felvétetett. Végül V­o­n­a Mihály indítványozta, miszerint az ó-templomi plébánián levő anya­­könyvek másoltassanak le az új templom ré­szére, hogy kisebb jelentőségű ügyek meg­tekintésénél ne kelljen a feleknek a költséges, bélyeggel ellátott keresztlevelet kiváltani. Ez az indítvány szintén a jövő közgyű­lés tárgyai közé utaltatott. Ezután a közgyűlés napirendre tért. Első tárgy volt az iskolaszéki tagok megválasztása. E választásnál három ízben rendelte el az elnök a szavazást s ugyan­annyiszor tényleg meg is történt. Az első szavazásnál ugyanis csak öttel volt több a beadott lapok száma, mint a szavazóké, a má­sodiknál már csupán egy numerussal volt előnyben a szavazó czédusa a szavazó képviselők fe­lett, míg végre h­a­r­m­a­d­s­z­o­r sikerült a szavazás szabályszerű megejtése. Beadatott összesen 96 szavazat. Megvá­lasztottak pedig iskolaszéki tagokat: Molnár István polgármester, Almásy Nándor, Bánhi­­dy Gábor, Barta János, Csák Kálmán, Do­­bák Ferencz, Hegedűs Imre, dr. Holló La­jos, Holló László, Kis András, Kocsis Fe­­rencz, id. Kocsis Sándor, ifj. Kocsis Sándor, Komjáthy Ignácz, Kükányi Alajos, Lövei István, Lajos László, Magyar István, Mészá­ros Ádám­, Mészáros István, Nagy András, Ónodi Károly, id. K. Szabó Imre, Szabó Jó­zsef ügyv., Szabó Mihály tanító, Szabó Sán­dor, Szarvas András, Tajth­y Gábor, Takács Mihály, Tóth Imre, Toll Ignácz, Varga Be­nedek, Vereb György, Vereb Lőrincz, Vo­­na Mihály és Zámbó György. Ezután Agócs János plébános indít­ványára a 17-ik tárgy vétetett elő, mely a tanyai iskolaügy rendezéséről szól. Felolvas­tatott az ezen ügyben eljáró bizottság jelen­tése, melyet — mint tanügyi állapotainkról nyilatkozó hatósági véleményt, — némi rö­vidítéssel ide iktatunk. A jelentés köve­tőleg hangzik:­.'. „Tekintetes közgyűlés ! Az általános tan­kötelezettséget elrendelő 1868. évi 32-ik t. ez. meghozatala óta elmúlt 16 évre ha visz­­szapillantást vetünk, azt tapasztaljuk, hogy az elemi népiskolai közoktatás terén váro­sunk lakossága vajmi keveset haladott előre. Nem szándékunk ez alkalommal a mu­lasztás okait felszínre hozni, annál kevésbé annak elnézeit bírálat tárgyává tenni; nem a múltak hibái, de a jelen tanügyi hiányok adnak alkalmat arra, hogy ezen ügyben vé­leményt terjesszünk a tek. közgyűlés elé s e ezélból azt magunkévá téve, városunk tanügyé fejlődésének alapját megvethessük. Tudva van ugyanis a tek. közgyűlés majdnem minden tagja előtt, azon alig egy _____________________________ ________­ pár évvel ezelőtt a sajtó utján szélnek eresz­tett vádirat —■*népoktatási és tanügyi mizé­riánkról, mely e fejlődésnek indult fiatal vá­rosunk jó hírnevén érzékeny csorbát ejtett s az eljárást, melyet a tudósító úr választott, ha nem helyeseljük is, mint a­hogy helye­selni egyátalában nem is lehet, mindazáltal - a dolog lényegét tekintve — czik­­kezőt helyzetünk ismeret­lenségé­v­e­l n­e­m v­á­d­ol­­­h­a­t­j­u­k. Nemcsak azért tehát, hogy jövőre ne szolgáltassunk — az ilyen, rendszerint nagyítva kiadott hírlapi czikkeknek — a magunk ro­vására tápanyagot; de hogy annak legyen tanúbizonysága eljárásunk, hogy mi a nép­nevelési törvényeket tiszteletben tartva, fel­ismertük helyzetünket és korunk intő szavát, iparkodunk tőlünk telhetőleg — még áldo­zatok árán is — tenni é­s cselekedni mindazt, melyre szükségünk van azért, hogy népünk jövőbeni fejlődését biztosíthassuk. Megolvasva, átböngészve népoktatási törvényeinket s ösz­­szehasonlítást téve a minden részében isme­rős helyi viszonyokkal, ki kell jelentenünk, hogy e téren igen hátra v­a­­g­y­u­n­k és leszámítva a bizottság által már keresztülvezetett javításokat és kezdeménye­zést — oly sokon állunk, hogy f­e­l­é­n­y­i lakosságú alföldi várossal sem áll­hatnánk ki a versenyt, bízva azonban a tek. képviselő-gyűlés ha­zafias és nemesen gondolkodó tagjainak felfogásában és mindenkor tanúsított áldozat­kész törekvéseiben, valamint a népoktatási intézetek felügyeletével ez idő szerint meg­bízva lévő egyének, eddig is elismerő műkö­désükben, alapos, reményünk van arra, hogy az új jövedelmi forrásaink beálltával készen leszünk elkezdett nagy munkánkkal. Tanügyünk főbaja a tanyai iskolaköte­les gyermekek oktatásánál a legszembeötlőbb, mint tudva van, ez idő szerint is, egyetlen egy tanyai iskolában sincs tanító, azon ok­nál fogva, mivel az eddig ott működött s ok­levéllel nem rendelkező egyéneket a megyei kir. tanfelügyelőség állásaiktól mind elmozdí­totta, az iskola igazgatónak adott azon utasí­tásával, hogy minden tanyai iskolába okle­veles tanító megválasztására hirdesen pályá­zatot. Tekintettel azonban arra, hogy tanyai iskoláink ez ideig még rendszeresítve nem lettek, a kívánt pályázat sem lesz kihirdet­hető mind­addig, mig tanyai népoktatási ügyünket, a tanyai iskolákat a tek. közgyűlés az 1868­­. sz. értelmében, városi iskoláink­hoz hasonlókig nem állandósítja és nem rend­szeresíti. A midőn tehát a tanyai iskolák rend­szeresítését a fentebb hivatali törvény értel­mében rendszeresítettnek kimondani kérjük. Véleményezzük, hogy a törvény kívá­nalmai szerint az alpári úti, szt.-kúti és a csányi iskoláknál okleveles tanítók alkalmaz­hassanak. A tanyai tanítók javadalmazására nézve a következőkben terjesztjük elő javaslatunkat: szabjon meg a közgyűlés évi fizetésként 220 frtot, továbbá szabad lakást s a szülőktől minden beírt tanköteles gyermek után­­ frtot és egy petrencze szalmát“. A közgyűlés a bizottság javaslatát egész terjedelmében elfogadta. Olvastatott ezután Kocsis Sándor ta­nácsnok javaslata a vasúti főutcza folytatásá­ban két sor háztelek eladása iránt. Ezzel kapcsolatban elő lett tejesztve a polgármes­ternek a vasúti alló felső oldalán fekvő te­rület népkertté alakítása iránt beadott indít­ványa. Mindkét indítvány vélemény és javas­lattétel végett egy bizottságnak adatott ki, mely bizottság Molnár István polgármester elnöklete alatt Kocsis Sándor, Molnár László, Vereb György, id. Ring Sándor, Mihálovits Jenő, Vona Mihály, Bánhidy Gábor, dr. Hof­­fer József és Szabó Dezső közgyűlési tagok­ból áll. A következő tárgy volt Honth­y Lász­ló hivatalos jelentése a városi levéltár ren­dezése és bentartott fizetésének kiutalványo­zása tárgyában. Hosszas vita után Bánhidy István el­nöklete alatt, Kocsis Sándor, Huszka Dezső, Ulrich István főjegyző és Nagy János levél­tárnok kiküldettek a levéltár rendezésének felülvizsgálására oly utasítással, hogy jelen­tésüket annak idején a képviselőgyűléshez tegyék­ meg. F­őj­egyz­e előterjeszté Almási Nándor néptanító kérelmét, melyben a lakásán fel­használt fűtőanyagok árát megtéríttetni kéri. Iluszka Dezső tiszti ügyész véleményé­re a közgyűlés a kérelemnek helyt adott s a fűtóanyagokért 21 frtot utalványozott a a kérelmező tanítónak. Olvastatott a tiszti ügyész véleménye a felett, hogy mely tisztviselők szólalhatnak fel a közgyűléseken s mely tisztviselők bá­nak szavazati joggal. A tiszti ügyészi véle­mény szerint a segéd és kezelő hivatalno­kok a közgyűléseken felszólalhatnak ugyan, de csak a szakmájukat érintő kérdésekben. E kérdés elbírálása felett hosz­szas vita fejlődött ki. Végre elnöklő polgár­­mester kimondotta a határozatot, mely szerint az ügyészi vélemény tudomásul vétetik s elfogadtatik. Ezzel a polgármester a közgyűlést azon kijelentéssel, hogy az délután 1/23 órakor folytattatik, berekesztette. Elnöklő polgármester délután 3 órakor az ülést megnyitotta. Ulrich István főj­egyző, mint előadó, elő­terjeszti Kocsis Sándor gazdasági tanácsnok indítványát ajnapidíjasok számának és napdíjai­nak megállapítása tárgyában. Takács Mihály figyelmez­teti az elnököt, hogy a tárgysorozat szerint előbb ifj. Kocsis Sándor árvaszéki jegyző indítványa tárgyalandó. Huszka Dezső tisztiügyész — Ta­kács Mihály képviselő felszólalására megjegyzi, hogy ifj. Kocsis Sándor a közgyűlésnek nem tagja s indítványt sem tehet. Elnöklő p­o­l­gár­m­e­s­te­r a tiszti ügyészi vélemény s a délelőtti közgyűlési határozat alapján az indítványt, miután az tárgytalan­ná vált, a napi­rendről le­vettnek jelenti ki. Ezután felhívja Kocsis Sándor gazda­sági tanácsnokot, hogy indítványányát szó­val is indokolja. Kocsis Sándor ismerteti a katonai nyil­vántartó hivatal kezelését s visszatetszőnek tűnik fel előtte, hogy a hivatalt ezelőtt az alkalmazott, városi aljegyző egyedül látta el, mig most mellé kisegiten­l egy napdijas al­­kalmaztatik állandóan; még pedig — a mint tudomására jutott — a többi dijnokok díja­zásától eltérőleg nem 80 kr, hanem 1 írt napidijjal. Kéri a közgyűlést, hogy ezen ki­vételes állapotot szüntesse meg s a dijnokok napidiját 80 kr. maximumban állapítsa meg. Nagy András képviselő felkéri az elnö­köt, hogy adjon felvilágosítást Cs­erényi Géza munkásságáról s hogy az állásával járó köte­lességeknek eleget tesz-e? Polgármester előadja, hogy a katonai nyilvántartói hivatal vezetését illetőleg elég­nek tartja a közgyűlés tudomására hozni azon körülményt, hogy a helybeli honvédpa­rancsnokság katonai ügyek helyes vezete­­téséért nevezett aljegyzőt elismeréssel ter­jesztette fel a fölöttes katonai hatóságához. Huszka Dezső f. ügyész megjegyzi, hogy Mihályi József napdíját a városi tanács szabta meg. M­agyar István tagadja, hogy ennek megállapítása a tanács hatáskörébe tartoznék, kéri a névszerinti szavazás elrendelését. Elnöklő polgármester azon kérdésre, várjon a közgyűlés, vagy a tanács hatásköré­be tartozik-e a bijnokok napidíjának megál­lapítása, elrendelte a névszerinti szavazást. A tanács mellett szavaztak 32-en ellene 25- en, így tehát szótöbbséggel kimondatott, hogy annak megszabása a városi tanácsot illeti. Végül a közgyűlés a kisdedóvodának 3 éven keresztül, évi 300 frt segélyt szava­zott meg oly kikötéssel, hogy ezért 10 sze­génysorait kis­gyermek, kiket a tanács fog annak idején ajánlani, díjtalan gondozás­ban részesíttetik az intézetben. Ezzel a közgyűlés esti 1/1 6 órakor véget ért. Másnap, f. hó 7-én délelőtt folytattatok­­ a közgyűlés, melyről röviden következőkben értesítjük olvasóinkat: Első­sorban a közigazgatási kiadói ál­lás helyettessel leendő betöltésével polgár­­mester bízatott meg. Ács Istvánt és érdek­társait kérelmükkel — a levágásra szánt állatok vizsgálati díjának eltörlése iránt —­ a köz­gyűlés elutasította. Egyidejűleg egy bizottsá­got küldött ki oly utasítással, hogy a sza­bályrendeletbe a h­ús tisztaságára vonatkozó intézkedést vegye be, továbbá határozza meg a szintaggya mennyiségét, mi eddig 10 kiló­ban volt megállapítva, a levágott állatoknál s az így módosított szabályrendeletet jóvá­hagyás végett mutasssa be a közgyűlésnek. Az ó- és új templom alapítványi pénz­tárának kezelésével a tanács Molnár György­öt bízta meg. Városi közgyűlés. „ — november hó 6-án és 7.-én. — A városi képviselőtestület t. hó 6-án és 7 - én rendkívüli ülést­ tartott, melyen a képviselők közepes számmal vettek részt. Elnöklő polgármester 9 órakor nyitotta meg az ülést. Elsőnek V­ere­b György kép­viselő ""alatt fiú, hogy -.irat tudomá­sára jutott, a városi tanács az államépítészeti hivataltól egy mérnököt hozat le a főutcza vonalának megállapítása végett, kérdi azért a polgármestert, várjon az ezzel járó költsé­get a tanács, vagy a város közönsége viseli? polg­á­r­m­ester válaszát, mely a költségek viselésére a várost nevezte meg, a­ közgyűlés tudomásul vette. B­á­n­h­­i­d­y István indítványozza, hogy a közgyűlés Földváry Mihály alispánnak a III. oszt. vaskoron­a-renddel történt kitünteté­se alkalmából jegyzőkönyvileg fejezze ki e feletti örömét s e jegyzőkönyvi kivonatot küldje meg a megye kitüntetett érdemdús alispánjának. A közgyűlés ez indítványt éljenzéssel­­fogadta. ... Az elnök úr! — Karczolat. — (Vége.) — No igen,­­— szólt s feltolta a pápa­szemét homlokára, — az egyesület „szava­tol/­ a mint itt ki kell nyomatva lenni ezen a czédulán. T­e hát az a választmánytól függ, hogy ott mit szavatolnak, sok szavat­­olnak, végre aztán megszavatolják, hogy fizetünk-e vagy nem. De mindig azt szokás szavatolni, hogy nem fizetünk. — Ez mindenesetre szép és okos do­log, — válaszoltam — de ez nekem aligha lesz elég. Jöjjenek el délután vagy holnap, a mikor tetszik, becsüljék fel a kárt s az­tán intézkedjenek. — Az nem szükséges, — felelt az „el­nök úr,“ — mi sohase szoktuk fölbecsülni a kárt, nem kell az. — De hát akkor, hogy állapítják meg az összeget . — No, majd megcsináljuk, — szólt biztatókig az elnök úr, — legyen nyugodt barátom. Majd az egyesület szavatol, magá­nak is szavatol. Csak adja be írásban a pa­naszát. — Írásban? — kérdem. — Mi az ör­dögnek írásban ? — No, hát csak nem gondolja, hogy nem tudunk olvesni? — Kezdé sértődve az elnök úr. — Csak írásban kell beadni, hogy elolvadhassuk. Tudunk mi ott mind olvasni, én­­ is tudom a nyomtatott betűket, —­ ahol-e, a mai lapot is olvastam már — s a szavakkal egy képes néplapot húzott elő. — Jól van, — szóltam — hát önnél kell benyújtani a folyamodvány­t ? S mennyi bélyeget kell rátenni? — Bélyeg nem szükséges rá, — a nélkül is tudunk szav­ato­ni. — Igen helyesen — mondottam — jöjjön tehát én délután lakásomra s odaadom a folyamodványt. — Azzal nem tartozom, azt minden fél maga tartozik hozzám elhozni. — Jó, jó, de én megfizetem önnek a hordárdijat, a­zért ön elviszi. — Oh igenis, nagyságos úr, — szólt hirtelen megváltozva, — az más, tessék pa­rancsolni velem. S a büszke­­elnök úrból hirtelen újra a 527. számú alázatos kézi furmányos lett, ki sapkáját’levéve kérdé : Hány órakor tetszik parancsolni, hogy elmenjek, nagyságos úr? — Jöjjön 4 órakor, — mondottam — lakásom Imre­ utcza 6. szám, nevem Balázay Bogumil. Isteh megáldja. — Igenis, nagyságos úr, alázatos szol­gája !A dolog húzódott aztán egy darabig, úgy látszott, nem lehet elég választmányi tagot összegyűjteni, kik „szavatolnának.“ Végre egy reggel nyájasan állít be hozzám újra az elnök úr. — Kérem alásan, nagyságos úr, elhoz­tam a végzésünket abban a bizonyos ügy­ben, — mondá nagy alázatossággal. — Adja hát, — szóltam érte nyúlva. — Harmincz krajczár jár hordárdijul, — szólt az elnök úr. Átadtam s átvettem a végzést, mely szabályszerű hátirattal igy hagzott: „Folyamodó keresetével a rendes polgári perusra utasittatik.“ Alulirva valami macskakaparás: „mint elnök.“ — Ez szép dolog — mondottam — s hát mivel indokolják? —­ Tetszik tudni, — felelt az elnök úr, — a Szepi nem tehet róla, hogy mindig szomjas. A tisztelt folyamodó maga oka a kárnak, minek hitta a Szepit. Igaza volt az elnök úrnak s még in­kább igaza lett akkor, midőn a kézi furmá­nyos egyesületet beperöltem a kártérítésért a bagatel bíróság előtt. Védő gyanánt a 794. sz. kézi furmányos szerepelt, kiben fölismertem egy sicencziumba tett ügyvédet. A mostani képesítési törvények óta, isten­nek hála, ezentúl a k­ordársághoz is jogvég­zettség és tudori oklevél szükséges. A 794. szám igy aliegált: — Ad­y, a milói Vénus fejét illetőleg, melynek karjai úgyis hiányzottak, felperes­nek be kell látnia, hogy azzal, ha az alak­nak feje is hiányzik, az esetben csak nyer, mert így még antikább lesz. Ad 2., A Rem­­brandt-másolatot az átbökés folytán, ha tu­lajdonosa kifoltoztatja, most már eredeti gyanánt adhatja el, s így ez is csak tiszta haszon. Ad 3., Az eltörött Pompejibeli urna megragasztására kitűnő hideg enyvet lehet kapni, — soha többet­ az ott nem törik. Egy üveg ára 30 krajezár, erre az urnára alig megy rá 2 krajezár ára. Ennyi a kártérítési összeg. — Ellenben folytatta a 794. szám, fel­peres „szemtelenének nevezte a kézi fur­mányos­ egyesület egyik érdemes tagját, mely becsületsértésért kérem tiz forint bir­ságban, nem fizethetés esetére — még újabb tiz forint birságban elmarasztalni.­­ A tárgyalás vége az lett, hogy három­ra még rá kellett fizetnem. A­mint megyünk kifelé a bevégzett tárgyalás után, mellém szegődik az egyesületet némán képviselő elnök úr. — Nagyságos úr, — szólt, — sajnálom a dolgot. Most csak tessék megfizetni a bír­ságot, de máskor hu­rc­zol­kodásra ne a Szé­pít tessék hivatni, hanem engem, mert én mindig félannyit török össze. Ez 50 perczent, nyereség, Kacziány Géza.

Next