Félegyházi Hírlap, 1885 (4. évfolyam, 17-52. szám)
1885-11-08 / 45. szám
keresztül való nagy felszaporodását előbb érintettük. Jelzálogul se volnának köthetők a városi bérházak, a város újabb birtokai, esetleg a felépítendő vendéglő és a városházi új szárnyépület, mint bérház. Van ugyan már a régi birtokok egy részére betáblázva a takarékpénztárnak mintegy 70 ezer forintja, de ez meg volna tartható, esetleg konvertálható. Végre is ha azt akarjuk, hogy a város olcsón jusson nyugodalmas és jó kölcsönhöz, hogy tehát saját évi terheink ne emelkedjenek és szaporodjanak, akkor keressünk utat-módot arra, hogy az miként volna legczélszerűbben eszközölhető. A legfőbb bizalmat önmagunktól várjuk, ha tehát másként nem menne, a birtokosság volna hivatva városunknak érdekét és tekintélyét megóvni, mert ez bízhatik legközvetlenebbül városának jövőjében és szolidságában, és esetleg ennek lehetne a kívánt biztosítékot a város mellett nyújtani. A birtokosságot érdekli legjobban az, hogy tagjai, mint városi polgárok, adót minél kevesebbet fizessenek, a saját érdekükben, alig hiszszük, nagy szükség esetén a tőle kért áldozatokat, melyek nagyon valószínű, hogy pénzbe soha nem kerülnek, meg ne hozza s a városért a névleges garantiát el ne vállalja. Mi elmondottuk véleményünket, mert polgári kötelességünknek tartottuk ily fontos ügyet minél több oldalról megvilágítani. A bizottság és képviselőtestület dolga a város érdekeit érvényre juttatni, ha a hivatott közegek véleménye eltér a mienkétől, mi meg vagyunk győződve, hogy véleményük és intézkedésük ép oly jó szándékú a városra nézve, mint amily jó szándékkal vannak e sorok megírva. Ezután Takics Mihály képviselő interpellálta a polgármestert az iránt, hogy a helypénzszedési tarifa kifüggesztése, daczára a közgyűlési intézkedésnek, mind ez ideig nem eszközöltetett. Elnöklő polgármester megjegyzi, hogy soknemű hivatalos elfoglaltságai annyira igénybe vették minden idejét, hogy ez ideig az érintett közgyűlési határozatnak eleget nem tehetett, azonban közelebb intézkedni fog a helypénzszedési tarifának a piac teren leendő nyilvános kifüggesztése iránt. A választ úgy a közgyűlés, mint interpelláló képviselő tudomásul vették. Majd Nagy András képviselő terjesztette elő azon indítványát, miszerint a Zsibárus-utcza gyalogjárójának keskeny kövezete kibővíttessék és pedig akként, hogy az ott árulók háta megött elégséges tér maradjon fenn a gyalog közlekedésre. Az indítvány a jövő közgyűlés tárgysorozatába felvétetett. Végül Vona Mihály indítványozta, miszerint az ó-templomi plébánián levő anyakönyvek másoltassanak le az új templom részére, hogy kisebb jelentőségű ügyek megtekintésénél ne kelljen a feleknek a költséges, bélyeggel ellátott keresztlevelet kiváltani. Ez az indítvány szintén a jövő közgyűlés tárgyai közé utaltatott. Ezután a közgyűlés napirendre tért. Első tárgy volt az iskolaszéki tagok megválasztása. E választásnál három ízben rendelte el az elnök a szavazást s ugyanannyiszor tényleg meg is történt. Az első szavazásnál ugyanis csak öttel volt több a beadott lapok száma, mint a szavazóké, a másodiknál már csupán egy numerussal volt előnyben a szavazó czédusa a szavazó képviselők felett, míg végre harmadszor sikerült a szavazás szabályszerű megejtése. Beadatott összesen 96 szavazat. Megválasztottak pedig iskolaszéki tagokat: Molnár István polgármester, Almásy Nándor, Bánhidy Gábor, Barta János, Csák Kálmán, Dobák Ferencz, Hegedűs Imre, dr. Holló Lajos, Holló László, Kis András, Kocsis Ferencz, id. Kocsis Sándor, ifj. Kocsis Sándor, Komjáthy Ignácz, Kükányi Alajos, Lövei István, Lajos László, Magyar István, Mészáros Ádám, Mészáros István, Nagy András, Ónodi Károly, id. K. Szabó Imre, Szabó József ügyv., Szabó Mihály tanító, Szabó Sándor, Szarvas András, Tajthy Gábor, Takács Mihály, Tóth Imre, Toll Ignácz, Varga Benedek, Vereb György, Vereb Lőrincz, Vona Mihály és Zámbó György. Ezután Agócs János plébános indítványára a 17-ik tárgy vétetett elő, mely a tanyai iskolaügy rendezéséről szól. Felolvastatott az ezen ügyben eljáró bizottság jelentése, melyet — mint tanügyi állapotainkról nyilatkozó hatósági véleményt, — némi rövidítéssel ide iktatunk. A jelentés követőleg hangzik:.'. „Tekintetes közgyűlés ! Az általános tankötelezettséget elrendelő 1868. évi 32-ik t. ez. meghozatala óta elmúlt 16 évre ha viszszapillantást vetünk, azt tapasztaljuk, hogy az elemi népiskolai közoktatás terén városunk lakossága vajmi keveset haladott előre. Nem szándékunk ez alkalommal a mulasztás okait felszínre hozni, annál kevésbé annak elnézeit bírálat tárgyává tenni; nem a múltak hibái, de a jelen tanügyi hiányok adnak alkalmat arra, hogy ezen ügyben véleményt terjesszünk a tek. közgyűlés elé s e ezélból azt magunkévá téve, városunk tanügyé fejlődésének alapját megvethessük. Tudva van ugyanis a tek. közgyűlés majdnem minden tagja előtt, azon alig egy _____________________________ ________ pár évvel ezelőtt a sajtó utján szélnek eresztett vádirat —■*népoktatási és tanügyi mizériánkról, mely e fejlődésnek indult fiatal városunk jó hírnevén érzékeny csorbát ejtett s az eljárást, melyet a tudósító úr választott, ha nem helyeseljük is, mint ahogy helyeselni egyátalában nem is lehet, mindazáltal - a dolog lényegét tekintve — czikkezőt helyzetünk ismeretlenségével nem vádolhatjuk. Nemcsak azért tehát, hogy jövőre ne szolgáltassunk — az ilyen, rendszerint nagyítva kiadott hírlapi czikkeknek — a magunk rovására tápanyagot; de hogy annak legyen tanúbizonysága eljárásunk, hogy mi a népnevelési törvényeket tiszteletben tartva, felismertük helyzetünket és korunk intő szavát, iparkodunk tőlünk telhetőleg — még áldozatok árán is — tenni és cselekedni mindazt, melyre szükségünk van azért, hogy népünk jövőbeni fejlődését biztosíthassuk. Megolvasva, átböngészve népoktatási törvényeinket s öszszehasonlítást téve a minden részében ismerős helyi viszonyokkal, ki kell jelentenünk, hogy e téren igen hátra vagyunk és leszámítva a bizottság által már keresztülvezetett javításokat és kezdeményezést — oly sokon állunk, hogy felényi lakosságú alföldi várossal sem állhatnánk ki a versenyt, bízva azonban a tek. képviselő-gyűlés hazafias és nemesen gondolkodó tagjainak felfogásában és mindenkor tanúsított áldozatkész törekvéseiben, valamint a népoktatási intézetek felügyeletével ez idő szerint megbízva lévő egyének, eddig is elismerő működésükben, alapos, reményünk van arra, hogy az új jövedelmi forrásaink beálltával készen leszünk elkezdett nagy munkánkkal. Tanügyünk főbaja a tanyai iskolaköteles gyermekek oktatásánál a legszembeötlőbb, mint tudva van, ez idő szerint is, egyetlen egy tanyai iskolában sincs tanító, azon oknál fogva, mivel az eddig ott működött s oklevéllel nem rendelkező egyéneket a megyei kir. tanfelügyelőség állásaiktól mind elmozdította, az iskola igazgatónak adott azon utasításával, hogy minden tanyai iskolába okleveles tanító megválasztására hirdesen pályázatot. Tekintettel azonban arra, hogy tanyai iskoláink ez ideig még rendszeresítve nem lettek, a kívánt pályázat sem lesz kihirdethető mindaddig, mig tanyai népoktatási ügyünket, a tanyai iskolákat a tek. közgyűlés az 1868. sz. értelmében, városi iskoláinkhoz hasonlókig nem állandósítja és nem rendszeresíti. A midőn tehát a tanyai iskolák rendszeresítését a fentebb hivatali törvény értelmében rendszeresítettnek kimondani kérjük. Véleményezzük, hogy a törvény kívánalmai szerint az alpári úti, szt.-kúti és a csányi iskoláknál okleveles tanítók alkalmazhassanak. A tanyai tanítók javadalmazására nézve a következőkben terjesztjük elő javaslatunkat: szabjon meg a közgyűlés évi fizetésként 220 frtot, továbbá szabad lakást s a szülőktől minden beírt tanköteles gyermek után frtot és egy petrencze szalmát“. A közgyűlés a bizottság javaslatát egész terjedelmében elfogadta. Olvastatott ezután Kocsis Sándor tanácsnok javaslata a vasúti főutcza folytatásában két sor háztelek eladása iránt. Ezzel kapcsolatban elő lett tejesztve a polgármesternek a vasúti alló felső oldalán fekvő terület népkertté alakítása iránt beadott indítványa. Mindkét indítvány vélemény és javaslattétel végett egy bizottságnak adatott ki, mely bizottság Molnár István polgármester elnöklete alatt Kocsis Sándor, Molnár László, Vereb György, id. Ring Sándor, Mihálovits Jenő, Vona Mihály, Bánhidy Gábor, dr. Hoffer József és Szabó Dezső közgyűlési tagokból áll. A következő tárgy volt Honthy László hivatalos jelentése a városi levéltár rendezése és bentartott fizetésének kiutalványozása tárgyában. Hosszas vita után Bánhidy István elnöklete alatt, Kocsis Sándor, Huszka Dezső, Ulrich István főjegyző és Nagy János levéltárnok kiküldettek a levéltár rendezésének felülvizsgálására oly utasítással, hogy jelentésüket annak idején a képviselőgyűléshez tegyék meg. Főjegyze előterjeszté Almási Nándor néptanító kérelmét, melyben a lakásán felhasznált fűtőanyagok árát megtéríttetni kéri. Iluszka Dezső tiszti ügyész véleményére a közgyűlés a kérelemnek helyt adott s a fűtóanyagokért 21 frtot utalványozott a a kérelmező tanítónak. Olvastatott a tiszti ügyész véleménye a felett, hogy mely tisztviselők szólalhatnak fel a közgyűléseken s mely tisztviselők bának szavazati joggal. A tiszti ügyészi vélemény szerint a segéd és kezelő hivatalnokok a közgyűléseken felszólalhatnak ugyan, de csak a szakmájukat érintő kérdésekben. E kérdés elbírálása felett hoszszas vita fejlődött ki. Végre elnöklő polgármester kimondotta a határozatot, mely szerint az ügyészi vélemény tudomásul vétetik s elfogadtatik. Ezzel a polgármester a közgyűlést azon kijelentéssel, hogy az délután 1/23 órakor folytattatik, berekesztette. Elnöklő polgármester délután 3 órakor az ülést megnyitotta. Ulrich István főjegyző, mint előadó, előterjeszti Kocsis Sándor gazdasági tanácsnok indítványát ajnapidíjasok számának és napdíjainak megállapítása tárgyában. Takács Mihály figyelmezteti az elnököt, hogy a tárgysorozat szerint előbb ifj. Kocsis Sándor árvaszéki jegyző indítványa tárgyalandó. Huszka Dezső tisztiügyész — Takács Mihály képviselő felszólalására megjegyzi, hogy ifj. Kocsis Sándor a közgyűlésnek nem tagja s indítványt sem tehet. Elnöklő polgármester a tiszti ügyészi vélemény s a délelőtti közgyűlési határozat alapján az indítványt, miután az tárgytalanná vált, a napirendről levettnek jelenti ki. Ezután felhívja Kocsis Sándor gazdasági tanácsnokot, hogy indítványányát szóval is indokolja. Kocsis Sándor ismerteti a katonai nyilvántartó hivatal kezelését s visszatetszőnek tűnik fel előtte, hogy a hivatalt ezelőtt az alkalmazott, városi aljegyző egyedül látta el, mig most mellé kisegitenl egy napdijas alkalmaztatik állandóan; még pedig — a mint tudomására jutott — a többi dijnokok díjazásától eltérőleg nem 80 kr, hanem 1 írt napidijjal. Kéri a közgyűlést, hogy ezen kivételes állapotot szüntesse meg s a dijnokok napidiját 80 kr. maximumban állapítsa meg. Nagy András képviselő felkéri az elnököt, hogy adjon felvilágosítást Cserényi Géza munkásságáról s hogy az állásával járó kötelességeknek eleget tesz-e? Polgármester előadja, hogy a katonai nyilvántartói hivatal vezetését illetőleg elégnek tartja a közgyűlés tudomására hozni azon körülményt, hogy a helybeli honvédparancsnokság katonai ügyek helyes vezetetéséért nevezett aljegyzőt elismeréssel terjesztette fel a fölöttes katonai hatóságához. Huszka Dezső f. ügyész megjegyzi, hogy Mihályi József napdíját a városi tanács szabta meg. Magyar István tagadja, hogy ennek megállapítása a tanács hatáskörébe tartoznék, kéri a névszerinti szavazás elrendelését. Elnöklő polgármester azon kérdésre, várjon a közgyűlés, vagy a tanács hatáskörébe tartozik-e a bijnokok napidíjának megállapítása, elrendelte a névszerinti szavazást. A tanács mellett szavaztak 32-en ellene 25- en, így tehát szótöbbséggel kimondatott, hogy annak megszabása a városi tanácsot illeti. Végül a közgyűlés a kisdedóvodának 3 éven keresztül, évi 300 frt segélyt szavazott meg oly kikötéssel, hogy ezért 10 szegénysorait kisgyermek, kiket a tanács fog annak idején ajánlani, díjtalan gondozásban részesíttetik az intézetben. Ezzel a közgyűlés esti 1/1 6 órakor véget ért. Másnap, f. hó 7-én délelőtt folytattatok a közgyűlés, melyről röviden következőkben értesítjük olvasóinkat: Elsősorban a közigazgatási kiadói állás helyettessel leendő betöltésével polgármester bízatott meg. Ács Istvánt és érdektársait kérelmükkel — a levágásra szánt állatok vizsgálati díjának eltörlése iránt — a közgyűlés elutasította. Egyidejűleg egy bizottságot küldött ki oly utasítással, hogy a szabályrendeletbe a hús tisztaságára vonatkozó intézkedést vegye be, továbbá határozza meg a szintaggya mennyiségét, mi eddig 10 kilóban volt megállapítva, a levágott állatoknál s az így módosított szabályrendeletet jóváhagyás végett mutasssa be a közgyűlésnek. Az ó- és új templom alapítványi pénztárának kezelésével a tanács Molnár Györgyöt bízta meg. Városi közgyűlés. „ — november hó 6-án és 7.-én. — A városi képviselőtestület t. hó 6-án és 7 - én rendkívüli ülést tartott, melyen a képviselők közepes számmal vettek részt. Elnöklő polgármester 9 órakor nyitotta meg az ülést. Elsőnek Vereb György képviselő ""alatt fiú, hogy -.irat tudomására jutott, a városi tanács az államépítészeti hivataltól egy mérnököt hozat le a főutcza vonalának megállapítása végett, kérdi azért a polgármestert, várjon az ezzel járó költséget a tanács, vagy a város közönsége viseli? polgármester válaszát, mely a költségek viselésére a várost nevezte meg, a közgyűlés tudomásul vette. Bánhidy István indítványozza, hogy a közgyűlés Földváry Mihály alispánnak a III. oszt. vaskorona-renddel történt kitüntetése alkalmából jegyzőkönyvileg fejezze ki e feletti örömét s e jegyzőkönyvi kivonatot küldje meg a megye kitüntetett érdemdús alispánjának. A közgyűlés ez indítványt éljenzésselfogadta. ... Az elnök úr! — Karczolat. — (Vége.) — No igen,— szólt s feltolta a pápaszemét homlokára, — az egyesület „szavatol/ a mint itt ki kell nyomatva lenni ezen a czédulán. Te hát az a választmánytól függ, hogy ott mit szavatolnak, sok szavatolnak, végre aztán megszavatolják, hogy fizetünk-e vagy nem. De mindig azt szokás szavatolni, hogy nem fizetünk. — Ez mindenesetre szép és okos dolog, — válaszoltam — de ez nekem aligha lesz elég. Jöjjenek el délután vagy holnap, a mikor tetszik, becsüljék fel a kárt s aztán intézkedjenek. — Az nem szükséges, — felelt az „elnök úr,“ — mi sohase szoktuk fölbecsülni a kárt, nem kell az. — De hát akkor, hogy állapítják meg az összeget . — No, majd megcsináljuk, — szólt biztatókig az elnök úr, — legyen nyugodt barátom. Majd az egyesület szavatol, magának is szavatol. Csak adja be írásban a panaszát. — Írásban? — kérdem. — Mi az ördögnek írásban ? — No, hát csak nem gondolja, hogy nem tudunk olvesni? — Kezdé sértődve az elnök úr. — Csak írásban kell beadni, hogy elolvadhassuk. Tudunk mi ott mind olvasni, én is tudom a nyomtatott betűket, — ahol-e, a mai lapot is olvastam már — s a szavakkal egy képes néplapot húzott elő. — Jól van, — szóltam — hát önnél kell benyújtani a folyamodványt ? S mennyi bélyeget kell rátenni? — Bélyeg nem szükséges rá, — a nélkül is tudunk szavatoni. — Igen helyesen — mondottam — jöjjön tehát én délután lakásomra s odaadom a folyamodványt. — Azzal nem tartozom, azt minden fél maga tartozik hozzám elhozni. — Jó, jó, de én megfizetem önnek a hordárdijat, azért ön elviszi. — Oh igenis, nagyságos úr, — szólt hirtelen megváltozva, — az más, tessék parancsolni velem. S a büszkeelnök úrból hirtelen újra a 527. számú alázatos kézi furmányos lett, ki sapkáját’levéve kérdé : Hány órakor tetszik parancsolni, hogy elmenjek, nagyságos úr? — Jöjjön 4 órakor, — mondottam — lakásom Imre utcza 6. szám, nevem Balázay Bogumil. Isteh megáldja. — Igenis, nagyságos úr, alázatos szolgája !A dolog húzódott aztán egy darabig, úgy látszott, nem lehet elég választmányi tagot összegyűjteni, kik „szavatolnának.“ Végre egy reggel nyájasan állít be hozzám újra az elnök úr. — Kérem alásan, nagyságos úr, elhoztam a végzésünket abban a bizonyos ügyben, — mondá nagy alázatossággal. — Adja hát, — szóltam érte nyúlva. — Harmincz krajczár jár hordárdijul, — szólt az elnök úr. Átadtam s átvettem a végzést, mely szabályszerű hátirattal igy hagzott: „Folyamodó keresetével a rendes polgári perusra utasittatik.“ Alulirva valami macskakaparás: „mint elnök.“ — Ez szép dolog — mondottam — s hát mivel indokolják? — Tetszik tudni, — felelt az elnök úr, — a Szepi nem tehet róla, hogy mindig szomjas. A tisztelt folyamodó maga oka a kárnak, minek hitta a Szepit. Igaza volt az elnök úrnak s még inkább igaza lett akkor, midőn a kézi furmányos egyesületet beperöltem a kártérítésért a bagatel bíróság előtt. Védő gyanánt a 794. sz. kézi furmányos szerepelt, kiben fölismertem egy sicencziumba tett ügyvédet. A mostani képesítési törvények óta, istennek hála, ezentúl a kordársághoz is jogvégzettség és tudori oklevél szükséges. A 794. szám igy aliegált: — Ady, a milói Vénus fejét illetőleg, melynek karjai úgyis hiányzottak, felperesnek be kell látnia, hogy azzal, ha az alaknak feje is hiányzik, az esetben csak nyer, mert így még antikább lesz. Ad 2., A Rembrandt-másolatot az átbökés folytán, ha tulajdonosa kifoltoztatja, most már eredeti gyanánt adhatja el, s így ez is csak tiszta haszon. Ad 3., Az eltörött Pompejibeli urna megragasztására kitűnő hideg enyvet lehet kapni, — soha többet az ott nem törik. Egy üveg ára 30 krajezár, erre az urnára alig megy rá 2 krajezár ára. Ennyi a kártérítési összeg. — Ellenben folytatta a 794. szám, felperes „szemtelenének nevezte a kézi furmányos egyesület egyik érdemes tagját, mely becsületsértésért kérem tiz forint birságban, nem fizethetés esetére — még újabb tiz forint birságban elmarasztalni. A tárgyalás vége az lett, hogy háromra még rá kellett fizetnem. Amint megyünk kifelé a bevégzett tárgyalás után, mellém szegődik az egyesületet némán képviselő elnök úr. — Nagyságos úr, — szólt, — sajnálom a dolgot. Most csak tessék megfizetni a bírságot, de máskor hurczolkodásra ne a Szépít tessék hivatni, hanem engem, mert én mindig félannyit török össze. Ez 50 perczent, nyereség, Kacziány Géza.