Félegyházi Hírlap, 1886 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-10 / 41. szám
V. évfolyam Előfizetési ár: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelenik minden vasárnap. Lapvezér: Dr. Holló Lajos. 41. Félegyháza 1886. október 10. Laptulajdonos : A Petőfi könyvnyomda részvénytársaság. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szabó Imre-féle házban. Hirdetések díjszabály szerint. Felelős szerkesztő: Fehér Antal. A vasútügy. A képviselőtestület elé fog kerülni. Fel fognak szólalni sokan és ki fogjuk fejteni, hogy „vasút nekünk nem kell.“ Azután hallatszik egy pár hang a vasút mellett s a határozat végül az lesz, hogy a vasútat minél messzibb vigyék városunktól! De hát miért is kerül a vasútügy a képviselőtestület elé? Hisz arra, hogy építhet-e az osztrák állam-vasút-társaság egy szárnyvonalat Félegyházától a földi révig, képviselőtestületi engedély nem kell. A társulat joga törvény által van megadva s igy az akkor épít, a mikor neki tetszik. Csakhogy ez a joga a vasúttársaságnak már évek óta meg volt és még sem épített, nem épített pedig azért, mert önmagától, az érdekeltek támogatása nélkül nem volt hajlandó építeni. Kér tehát most is támogatást az érdekeltek részéről. Csongorád ad is 100 ezer forintot, azonkívül a városi területeket ingyen és bizonyos feltételek mellett évi 2000 írt segélyt. Azt kérdezi most a társaság, hogy mit ad Kisszállása és Félegyháza ? Tőlünk a városi területeket kivonja és 30 ezer frtot. Ez az ok, amiért a polgármester az ügyet városunk képviselőtestülete elé terjeszti. A képviselőtestületnek tehát az okok megfigyelése mellett arra kell válaszolni, hogy: ad-e segélyt, vagy nem ? Az alábbiakban a pro és contra vélemények el vannak mondva részletesen, menthet, kiki meggyőződést belőle. Itt röviden a mi véleményünket fejezzük ki, mely abban áll, hogy: „A város pénzbeli segélyt ne adjon, hanem adja át ingyen a vasúthoz szükséges városi területeket (a nyomáson, esetleg a muszáj földön) és írjon fel a megyéhez, hogy ez a közmunkaalapból némi segélyt adjon a vasútépítéshez. “ Itt közöljük minden további megjegyzés nélkül a vasútügyi értekezlet lefolyását. ” Az osztrák államvasút-társaság megbízottja itt időzvén, Molnár István polgármester péntek délutánra többeket értekezletre hívott össze, hogy a vasútügy minden oldalról megbeszéltessék. Az értekezletet Molnár István polgármester nyitotta meg, ki előadta, hogy ő mindaddig a vasút ellen és a kiépítendő kőút mellett volt, mig a helyzetben egy nagy fordulat be nem állott és ez az, hogy a Szentestől Kun-Szt-Mártonig vezető vasútvonal kiépítése elhatároztatott. Most tehát az a kérdés, hogy előnyösebb e reánk néznézve, ha Szentes K. Sz. Márton felől kap vasutat és ezáltal nemcsak Szentest, de előbb-uóbb Csongrádot és ennek egész vidékét elveszítjük, vagy előnyösebb-e, ha már vasútnak kell lenni, hogy Szentes ezt az összeköttetést Félegyházától kapja meg, tehát, hogy a Félegyháza-földirévi vasút építtessék ki ? Kada Elek úr, mint az osztrák állam vasúttársaság megbízottja azért jött le körünkbe, hogy bejelentse, miszerint, ha Félegyháza városa 30.000 írt segélyt (esetleg nem egyszerre, hanem több éven keresztül) ad és a városi területeket ingyen, akkor a társaság a legrövidebb idő alatt megkezdi a vasút építését. S mielőtt véleményt nyilvánítana, kéri hogy a megjelentek szóljanak ez ügyhöz. Dr. Holló Lajos ügyvéd előadja, hogy ezen ügyhöz nagy körültekintéssel, a jelen és jövő viszonyoknak figyelembevételével kell hozzászólni. Szerinte is elsősorban irányadó, hogy ha a fél egy házi-bőldi révi vasút ki nem építtetik, Szentes más oldalról kap vasutat, mint az ma már el van határozva. Ha pedig ez a Szentes-Kun Sz.-Mártoni vonal kiépül, elveszítjük elsősorban Szentest és annak egész vidékét, éi elveszítjük Csongrádot is, mert azon vasút mögött a magyar állam áll, mely nem fog sajnálni esetleg 100 ezer forintot sem, hogy egy Szentestől Csongrádig kiépítendő vasútat létesítsen és ezáltal, Csongrád és vidéke forgalmát a magyar államvasutakra terelte. De áldozni fog ezen vasútért Csongrád megye és Szentes városa is, melynek érdekében fekszik, hogy a saját régiében kiépített vasutat minél jövedelmezőbbé tegye, végre áldozni fog azért Csongrád városa is melynek kívánsága az, hogy minden áror vasutat kapjon. Mindezen tényezők közreműködésével tehát alapos kilátás van arra hogy Csongrád Szentessel lesz vasúttal öszszekötve s ez által reánk nézve Csongrád és vidéke feltétlenül elveszett. A második indok, a miért nekünk a „földirévi“ vasút összeköttetést óhajtanunk kell, abban áll hogy ha mi most, talán minden költség nélkül egy Félegyháza-szentesi vasutat nem létesítünk, hatalmas és gazdag szomszédunk azt áldozatok árán is meg fogja tenni akként hogy Kecskeméttől Alpáron keresztül építi ki a vasutat Csongrádig, illetve ezt a kiépítést százezrekkel segíti ,akkor Csongrád feltétlenül el van veszve úgyis reánk nézve. Harmadik indok az, hogy ha mi megkaptuk Szentessel s ezáltal a Tiszántúllal a vasúti összeköttetést, velünk szemben pedig a Pest-Zimonyi vasút kiskőrösi állomásától Kalocsáig a dunai összeköttetés kiépülve évén, lehetetlenség, hogy Félegyházától Kiskörösig, ezen alig öt mérföld távolság, vasúttal össze ne köttessék s akkor a dunatizai összekötésnek elnyerése mellett, minden látszólagos veszteségért bőven leszünk kárpótolva. Végül kiemeli, a Soroksár-Lajosmizsei vasut készülő kiépítését. Ma már az engedélyt Soroksártól Örkényig Tisza Lajos megszerezte s igy közel kilátás van hozzá, hogy ezen Budapest-Soroksár-Lajosmizse és Örkényi vasut ki fog építtetni. Nagyon természetes, hogy ez megtörténvén, csak rövid idő kérdése, hogy az osztrák államvasút társaság valamelyik állomásával az összeköttetésbe hozatik. Kecskemét bizonyára áldozni fog érte, hogy a Kecskemét-Lajosmizse-Budapesti összeköttetést megszerezze, de az esetben, ha Félegyházától indulna ki a tiszai összeköttetés, nem volna lehetetlenség, hogy ezt az összeköttetést, Félegyháza városa szerezze meg. Mindezek alapján már a jelenben, de feltétlenül a legközelebbi jövőben nagy előnyt vár Félegyházára nézve a Csongrádföldirévi vasút kiépítésétől s azért ajánlja a szükséges lépések megtételét. Szabó János tanácsnok nem óhajtja a vasútépítést, nem pedig azért, mert ha a szentesi vasút Kunszentmárton felől kiépül is, ezáltal Kisszállását, Csongrádot, Csanyt, Tömörkényt, szóval a tiszáninneni vidéket el nem veszítjük, mig ha innen vezettetik a vasút, ezt a területet is föltétlenül elvesztettük. Kiemeli, hogy ez esetben tehát, sem piaczunk forgalma oly élénk nem lesz, mint eddig s igy a vasút kiépítése által , csak vesztettünk, de nem nyerünk semmit. Miháovics Jenő mérnök csatlakozik az előtte szóló nézetéhez és kiemeli még, hogy azon esetre is, ha a szentesi vasút Csongrádig kiépíttetnék, ezzel csak Csongrádot veszítenénk el, de nem vesztenénk el Kisszállását, Csanyt és Tömörkényt s igy a vasútépítésből csak kárunk lenne, s reánk nézve még az is előnyösebb, ha Csongrád más oldalról kapja meg a vasútat. Ha azonban valaki biztosítaná róla, hogy a dunai összeköttetés Félegyházánál létesül, az esetben minden kár daczára is, a vasút mellett volna, csakhogy szerinte Kecskeméttől fogják Izsákig ezen összeköttetést létesíteni és nem Félegyházától. Ulrich István főjegyző osztja Szabó János és Mihálovics Jenő véleményét s a vasutat károsnak tekinti s részéről inkább kivánja, hogy a csongrádi kőút kiépitessék, mert annak még az esetben is lenne haszna, ha az csak gazdasági czélokra használtatnék. Dr. Holló Lajos ügyvéd az ellenvetéseket az ügy tisztázásába szükségesnek tartja, de részéről azokat nem osztja, mert ami azt illeti, hogy Kisszállását, Csanyt és Tömörkényt nem veszítjük el, nem felel meg a valóságnak, mert Csany és Tömörkény sokkal közelebb fekszik Csongrádhoz, mint hozzánk s igy ha Csongrád végállomás, akkor azok oda mennek, ha pedig nem mennek, akkor nem fognak azok az esetben sem oda menni, ha Csongrád Félegyházától nyeri meg a vasutat. Kisszállása eddig sem sokat használt Félegyháza piaczának, mert az ottani nagybirtokosok, nem a félegyházi piaczra, hanem egyenesen a vasúthoz szállították terményeiket s igy abból eddig is csak az a haszon háramlott reánk, hogy rontották utainkat. Ami a dunai összeköttetést illeti, ha az okokból következtetni lehet az okozatokra, akkor ha már Szentestől Félegyházáig és vele szemben Kisköröstől Kalocsáig a vasúti kiépítés meg van, — lehetetlenség — hogy az összeköttetést más pontoknál létesítsék. Mihálovits Béla szolgabíró a vasutat előnyösnek találja a városra nézve, mert minél több és minél jobb közlekedési eszközzel bír egy város, annál nagyobb előny az reá nézve. Kocsis Sándor feltétlen híve a vasútépítésnek, mert veszteni nem vesztünk semmit és nyerni sokat nyerünk általa. Hogy a vasúttal a piaczot elvesztenénk, nem hiszi, mert ott van pl. Kistelek, melynek van vasútja és nyers terményeit nagyon sokszor kocsival elhozza hozzánk. Vona Mihály különösen az iparra látja a vasútnak nagy előnyét, a mi iparosaink ez által messzebb vidékre is könnyen vásározhatnak. Magyar István egyedül abból a szempontból barátja a vasútnak, nehogy azt Kecskemét kiépítse s igy a jövőben mi nagy vesztességeknek legyünk kitéve. Molnár István polgármester szerint legtöbb indok, a legtöbb érv a vasút mellett szól, és azért ő is híve a vasútépítésnek, most tehát az a kérdés, hogy a közgyűlésnek a vasútépítést ajánljuk-e, vagy azt, hogy magát passive viselje? T A 101 L V á s á r f i a. Igen szép s továbbra is fenntartani érdemes szokás, hogy a család ifjabb tagjainak vásárfiát visznek az öregebbek. De az aztán már egyátalán nem szép szokás, hogy vásárfiát az összes közönségnek, a városnak adni senki sem ad. Pedig ha a gyermek kedves ajándéknak veszi a vásárfiaképen kapott fatrombitát, a mézeskalácsból sült megehető huszárt, stb., akkor egy város összes lakosságának mennyivel kedvesebb ajándék volna egy czélszerű vásárfia. Ugyan mi lehetne az? S ugyan ki volna olyan nagylelkű, ki egy egész városösszes lakosságát (s annak is a korosabb részét) illendő vásárijával megajándékozná ? Ült volna egy ilyen valaki, bízvást oda írhatná neve elébe a „balek“ jelzőt. Ilyen eszme pengetéséről le kell mondani — még a tárczarovatban is, hol a viczeznek, lieczcznek, tries-tracsnak tág tere van. Le kell mondani, mert az összes közönség érdekeinek úgy se volna megfelelő, hogy ily nagy vásárfiáért valaki csupa balekságból nagyobb áldozatot hozzon. A felnőtt közönség érdekeinek — vásárfia dolgában — nagyobb szolgálatot tesz az, hogy az országos vásárok ma már az élvezeti anyagot is megtermik, s nem a puszta adás-verésre szorítkoznak, így szaporodnak a mozgó múzeumok, látványos panorámák s egyéb kóklerségek, stb., melyekben az alsóbb osztálybeli felnőtt közönség elég tisztességes szellemi vásárfiát lel. És hogy a kor haladó áramlatával lé- izés tartassák, » hogy a zsebileg is használ- i ható szellemi mulatságban hiány ne legyen, s ott van minden országos vásáron a roulett i s a legújabb divatú „eredeti boszniai játék“, s mely utóbbi 40 krtól 12 frtig terjedő nyereményeivel kedves mulatságot képez azoknak, kik a mai pénzszűk világban könnyű szerrel pénzhez jutni szeretnének. Ezeket a kedves vásárfiúkat a közönségnek nem egy ember baleksága adja, hanem a közigazgatás, mely az ily játékok el nem tiltásával azt találja jónak, ha a közönség szépen „felül“ — nem a ringlispilre, hanem „felülteti magát“ s lesz önkényetes balekká azért, hogy a szélhámos bankiroknak, kiket e játékaikkal a hatóság gyöngéd figyelemmel beplántál minden vá- s sárba, legyen mit zsebre vágni. Na már az ilyenből nem kérek, azilyen élvezetet s az ilyen vásárfiát csak hadd vigye el az ördög ! Sátáni ajándék ez, mely előbb-utóbb pokolra vezet. A vásár utóvégre is nem játékbarlang, hanem egy olyan tér, hol a tisztességes munka, a tisztességes tulajdon várja a tisztessé- ges keresletet. Olyan tér, hol becsületesen szerzett pénznek kell forogni. A vásár nem lehet se czélja, se eszköze a léhaságnak, a sipistáknak, zsebmetszőknek s a kapzsi szélhámosságnak. És ha mégis az, annak csak a hatóság az oka, mely a visszaéléseket megtorlatlanul hagyja. Pedig megtorolhatná, de nem torolja meg, minden vásáron újabb, meg újabb pénzcsalójátékosok állják útját a hiszékeny és tapasztalatlan közönségnek, mely aztán rendszerint lépre kerül s pénzvesztettségeért bőven s szórja az áldást a hatóságra, mely a nyerészkedő csalókat megtűri, talán csak azért, hogy pár krajczárral több foly be a helyi pénzszedéskor. Kultúrára utalt népünket ezáltal csak elidegenítjük a kultúrától, ha épen a czivilizáczió félszegségeitől nem óvjuk. Ha törvény nincs a pénzsarolók megfenyítésére, úgy hiszem, arra sincs törvény, mely őket a vásáron megtűrni parancsolja. A hatóságnak csak egy szavába kerül, hogy a pénzjátékok a vásárról eltiltassanak, megtagadja egyszerűen tőlük az engedélyt. S ezáltal tehetetlenítvén a pénzcsalást, megmarad a pénz a jóhiszemű közönség zsebébe, megmarad vásárfiának, megmarad szintén csak vásárfiának a hatóság iránti bizalom, hogy van gondja a nép erkölcsére s pénzére. Ilyen vásárfiát kérünk mi a jövőre mindnyájunknak a hatóság részéről. És ezt megadhatja, mert megadni csak egy szavába kerül, amennyiben egyszóval megtiltja a szédelgést. Megtilthatja. Ha megtiltani lehet a koldulást, akkor a lopást sem illik megengedni, mert a koldus csak kér s ha kap — megköszöni, de a pénzjátékos hízelgően léprekerit s direct rabol, s ha rabolt — kineveti áldozatát. Ne nevettessük hát ki az áldozatokat s ne dobjuk oda a hamis játékosoknak áldozatul a közönséget! Ez csak egy komoly hatósági intézkedésbe kerül s meg van a szép vásárfia, mit mindenki köszönettel fogad. Dr.