Félegyházi Hírlap, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-01 / 1. szám

mint használ, tekintettel továbbá arra, hogy a pusztából a gyermekek a városba, a nagy távolság miatt be nem járhatnak, kész örö­mest járul egy rendszeres iskola felállítása költségeihez oly formán, hogy ezen iskolá­nak költsége az összes pusztai birtokra adó­forint után aránylagosan vettessék ki. Vég­zés: A közig. bizottság örömmel veszi tudo­másul a pusztai lakosság nemes szándékát, egyszersmind pedig utasítja Kis-Kun­félegy­háza polgármesterét, hogy az iskolai épü­let felállításáról egy rendszeres költségve­tés alapján megyei tanfelügyelővel egyetér­tőig intézkedjék, tanfelügyelő pedig utasit­­tatik, hogy ez iskolaügy állásáról annak idején a közig. bizottságot értesítse. — Kelt Budapesten Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vár­megye közigazgatási bizottságának 1886. évi deczember hó 9-én tartott üléséből. Gr. Szapáry István, főispán mint elnök. Még egyszer a költségvetés. Lapunk legközelebbi számában tettünk már észrevételeket a költségvetésre. De annyi azon a kifogásolni való, annyi ab­ban a hiba, hogy ez ismételt felszólalásunk sem merítheti ki teljesen a tárgyat. Majd alkalom adtán hozzászólunk még. Most csak néhány tételről röviden. Első helyen áll azok között, a­melyek komoly figyelemre méltók, a rendkívüli be­vételek 3-ik tétele. 16087 frt van e helyen pótadó-hátralékok czímén bevételre előirá­nyozva. Honnan kerül a költségvetésbe ez a 16087 frt? Az adóhivatal kimutatásaiból? Nem. A pótadók évek hosszú során át nem­lettek leszámolva, az adóhivatal tehát sem­miféle adatokkal nem szolgálhat. És mégis évek hosszú során át szerepel költségveté­sünkben 15—20000 frt pótadóhátralék. A­mint tudjuk, a közpénztárnok évenként elő­írja bevételre a kivetett pótadót s hátralék­nak tünteti ki mindazt, a­mi az előírt ösz­­szegből be nem folyik. Így esik meg, hogy a közpénztárnok kimutatásaiban a pótadó­hátralék nagy összegben szerepel, holott valójában igen csekély az, mert a kivetés alapjául szolgáló állami adókból évenként nagy összeg (néha 20000 frt.) hozatik tör­lésbe s törölni kellene az ezek után kivetett pótadókat is, de a pótadók nem töröltetnek, hanem mint hátralékok szerepelnek a köz­­pénztárnok könyveiben. És ezen könyvek­ből veszik a költségvetés adatait. Hogy minő adatok ezek, mindenki meggyőződhet róla, ha az egymásután következő évek költség-T -­rinooit . Öff - 2-k­víi c _» JVvb Vc­­ r. ■ .] t/n­iU M­­­I hátralékos pótadókból évenként 10—12000 frt bevétel és a tényleges eredmény mind­össze 2—3000 frt. 10000 frt tehát évenként az az összeg, a­mit bevételre megszavazunk, be nem vessünk és mégis kiadunk. Innen vannak a pénztári zavarok. 4— 5 év alatt 40—50000 frt nem folyik be a közpénztárba, de ezen soha nem látott 40 —50000 frtot elköltjük, mert az kiadásra elő van irányozva. Honnan, kérdi a jámbor olvasó, ha soha nem látjuk ? Hát ezt is meg­mondjuk mindjárt. Mindenek­előtt városi tanácsunk — mi jogon, nem tudjuk — feltétlenül gyako­rolja a virement jogát. Elkölti azt, a­mi a költségvetésben kiadásokra előirányozva van, arra, a­mire akarja. Szóval az, a­mi a költségvetésben kiadásra előirányozva, van, ha ki nem adatik, a bevételre előirányzott, de be nem vett pótadóhátralékokban nyer fedezetet. Másodszor felhasználja a közpénztár azon értékeket, a­melyek mint idegen tőkék kezelése alatt vannak. Nevezetesen felhasz­nálja és elkölti azt a pénzt, a­mit regale-, épület-, föld­­szbi bérlők, vállalkozók bizto­­sítékul tesznek le a közpénztárba. Harmadszor kölcsönöz a közpénztár et­től az alaptól is, attól az alaptól is ideigle­nesen, amikor már elköltötte a pénzt, akkor visszafizeti a képviselet által ideiglenesen felvett drága kölcsönökből. Innen van, hogy a legújabb költség­vetésben is egy 10600 frtos drága takarék­­pénztári kölcsön szerepel 877 frt 60 kr ka­mattal, innen van, hogy a város a szegény­ápoló intézetnek, iskolaalapnak, stbinek ad­ása és végre innen van, hogy a rendkívüli ki­adások között 9563 frt 56 kr. szerepel, mint olyan összeg, — a mit daczára hogy nem volt, — elköltöttünk és a mivel most tartozunk. Mindezek sajnos állapotok s nagyon itt az ideje, hogy véget vessünk nekik. Ez idő szerint —­ mint mondják — 40,000 frt a pénztári hiány, ennyivel keve­sebb folyt be néhány év alatt az előirá­y­­zatnál. Ezt a 40,000 frtot elő kell teremte­nünk, erről már nem tehetünk, de „cézked­­nünk kell, hogy többé ilyen meglepetések ne érjenek bennünket. Erre pedig első lépés, hogy a költs­g­­vetésben pótadóhátralékok czímén bevété­re előirányzott 16,087 frtot a költségvetés el­é törüljük s azután az igy helyesbített költ­ségvetés szigorú betartására magunkat ko­molyan elhatározzuk. Ennyit ez alkalommal ama reményben, hogy az arra hivatottak — figyelmeztetve általunk a tömérdek visszásságra — költség­­vetésünket az eddiginél nagyobb gonddal fogják tárgyalni s végleg megállapítani, nök volt, ők ápoltak engem a legnagyobb gonddal és szeretettel. — Oh miért is hagy­tak el ! Boldogan, a lehető legboldogabbat­ él­tek a fiatal házasok, folytonos öröm között. Az állandó, mély szerelem közé, mely szi­veikben lakozék, a külvilági szenvedések s nélkülözések nem férhettek be. Kis házikó­juk olyan volt, mint egy vidám, gondot nem ismerő madár fészke .... Béla otthon rajzolt, festegetett, nejétől nem távozott el, csupán csak arra a kis­ időre, míg munkáját a kereskedőnél eláru­­sitá, ki szívesen vásárolt a tehetséges fes­tőtől. Ha egy fél óránál tovább kint maradt, Flóra már nyugtalanul tekintgetett ki az ablakon .... tizszer is kiszaladt az ajtó elé s ha Bé a megjött, örvendve ugrott nya­kába, mintha már hetek, hónapok óta nem látta volna. Istenem, Istenen­, mert is kellett mind­ennek oly iszonyatosan, oly borzasztóan meg­változni! Miért m­i akarta azt a kérlelhetlen sors, hogy ők tovább is boldogok, szeren­csések legyenek ! Az aggnak megtört szemeiből ismét kicsordultak a könyek s a fúldob­­­ástól alig birt szóhoz jutni . Nem tagadom, én is nedvesnek érzem szemeimet s lopva könnye­imet törülgeténi. Pár pereznyi szünet után igy folytató az agg: R­ig két hónapi boldog élet után Fló­rának születésnapja közeledők. Mindnyájan nyugtalanul s örvendezve vártuk e szép családi ünnep közeledtét. De legjobban Béla, a szerető s szeretett férj. Egy napon Béla szokása szerint fest­ményét vitte el a kereskedőnek. Már egy óra is elmúlt távozása óta s még sem jött haza. Flóra kimondhatlanul nyugtalan volt. Midőn még este sem jött haza, kétségbe esetten zokogott, szerencsétlenségről beszélt s kezeit tördelte. Végre a férj haza érkezek, Flóra majd agyon szok­ta ölelésével s gyengéd szemre­hányást tett neki hosszas kimaradásáért. . Ne haragudjál kedvesem — mentegn­­getedzék Béla — már olyan régen láttam Zátonyi barátomat, ma erővel magához hi­vott, alig birtam­ tőle menekülni. Zátonyi Aladár legjobb barátja volt Bélának, szintén fiatal festő, kinek igen szép kedves felesége volt. Másnap, harmadnap Béla ismét elma­radt s már én is nyugtalankodni kezdek, nemcsak a szegény nő. Ha végre nagy ne­hezen visszatért, mindig azt kifogásoló, hogy Zátonyi tarta magánál. Egyszer csupa tréfá­ból igy szólt Flórához: — Aladártól nem birtam menekülni . . . Flórának az a rögeszméje támadt, hogy Béla őt Zátonyi neje miatt hanyagolja el. Lassankint arcza rózsái eltünedeztek, élet­­vidor lelkét méla ábrándozás s gyötrö-kinek emésztették. De férje előtt rejtegetni ipar­­kodók maró fájdalmait, melyek szívét tépték, ha éjjel Béla hazaérkezők, férjét mindig az­zal a kimondhatlan bájjal s gyöngédséggel fogadá. Következő héten, Flóra születésnapja előtti napon Béla csaknem éjjel érkezett haza, természetesen Zátonyiéktól. Benyitott a zöld leveles kisajtón , de feltűnt előtte, hogy az ő kedves kis feleségecskéje, kiért fárad s dolgozik, nem­ vár reá olyan nyugtalan tépelődéssel. Kissé komolyan megy be a kerti lugasba, Flóra kedvenc a helyére, de ő ott nincs .... Rosszat sejtve, berohan a szobába .... lámpát gyújt .... s­ok ször­nyűség, Flóra ott hevert a szoba padozatán elkékü­lt ajakkal, m­eghidegült szívvel, meg­tört üveges szemekkel, kezei között görcsö­sen szorítva egy kis kék üvegecskét.......... Béla szivrepesztő sikorral rogyott le neje mellé s csókjaival áraszta el a kedves tetemet. . . . De hiába, a kiszenvedettet többé nem hozható életre. Az asztalon egy kis levél feküdt a következő tartalommal: „Kedves Bélám! Nem akarok tovább is terhedve lenni. Reám untál már, jobban szereted Zátonyi nejét, mint engemet. Teljék kedved. Isten legyen veled, de ne feledd el soha a téged örökké szerető, boldogtalan­­ Flórát.“ Béla az irtózatos vád s kimondhatlan fájdalom súlya alatt lerogyott, ágyba kellett fektatni . . . Flórát a rögtön alkalmazott or­vosi segély sem volt képes életre hozni . . . a gyenge testen erőt vett a hathatós méreg. Béla engem ágyához hívott s igy szólt remegő, sirí hangon: — Kimondhatlan szerelmemre, min­denre esküszöm, hogy ártatlan vagyok a vádat illetőleg, melyet elköltözött Flórám illet. É­n csak őt szerettem.......... — Te bűnös vagy, Béla, — felelem neki — mert elhanyagolod az utóbbi idők­ben kedves, szerető nődet — Zátonyiné miatt. Avagy nem erre mutat-e sok éjjeli kimara­dásod? Béla, Béla, hogy ezt meg kelle érnem.......... — Ki mondhatja azt, hogy én Flórát nem szerettem­? Ki mer engem gyanúsítani ily alá­való váddal — kiáltá a szegény ifjú s elkékü­lt ajkain a vér is ki­csordult. — Isten a tanúm, hogy ártatlan vagyok .... egy pár szóval meg­magyarázok minden félreértést. Hol­nap lett volna szeretett F órám születésnapja. Én egy kis ajándékkal igyekeztem őt meg­lepni e kedves ünnepen. Elhatároztam te­hát, hogy le fogom festeni őt. Hogy azonban ez titokban maradjon előtte, kénytelen vol­tam a munkát Zátonyi barátom műtermében­­ készíteni. Ez volt oka esti kimaradásaim­nak. A képet ma éjjel fejeztem be, megtalál­hatod Flóra szobájában. Alig hogy e megrendítő vallomást be­fejezte szegény fiam, meghasadt a szive fáj­dalmában .... ő is meghalt..........Másnap eltemettük őket, a két szerető szivet, kik­nek életét s szerelmét az átkozott sors egy arczképpel tette semmivé. Ez az én szeretteim története .... Megilletőü­ve hallgattam a szegény agg­­­­­agicus elbeszélését. Azóta, ha Tóhalmára jutok, mindig felkeresem a kettős sírt, el­ém mulasztom azt virágokkal felékesitni. S ha a hant felett elmerengve, eszembe jut a két sir gyászos története, könnyezve mor­molom el a siriratot. Kérlelhetlen a sors , a­mit ér, vad karja ledönti: a való ellenetek — béke legyen veletek ! V.—­ A.- - Gazdáink figyelmébe! A földmivelés ipar és kereskedelem­ügyi miniszter f. évi 60982 sz. a. a megyei közgazdasági előadókhoz egy körrendeletet bocsátott ki, melyben utasítja őket, hogy a tenyésztési czélokra vásárolható bikákat megyéjükben írják össze s jelentést tegye­nek arról, hogy kinek lesz szüksége a köz­ségben az ádám­ által vásárlandó tenyészbi­kára. A­mi különösen a fajokat illeti, arra vonatkozólag közöljük a miniszteri rendele­tet szószerinti szövegeiben : „Megjegyzem, hogy csak is tiszta magyar, berni (simmenthali), kuhlandi, pit­z­­gani (mölthali) és allgani fajta bikák fogna­k a keresethez képest megvásároltatni és a megállapított tenyészkerü­letek szerint 15- /.­fárm és pétsig a magyar fajta m.vakbo­ kis 2­/2 —3 és a nyugati fajtákból évesek. Mindennemű félreértések elkerülése czéljából kijelentem, hogy fekete — tarka színű bikák meg nem vásároltatnak. Úgy­szintén megemlítendőnek tartom, hogy az allgaui fajtából, tekintettel azon körülmény­re, hogy ezen fajta iránt igen csekély a ke­reslet, csakis igen kis mennyiségre reflek­tálhatok, miért is előreláthatólag igen sok tulajdonosnak, bár alkalmasnak talált biká­jának megvásárlásába nem bocsátkozhatom. A tenyésztők által vételre bejelentett bikák február és márczius hóban meg fognak szemléltetni és a tenyésztésre alkalmas bi­kák vételára az illető megbízott által fel­veendő vásárlási jegyzőkönyvek alapján ki fog utalványoztatni. A vásárlás az eladóra és vevőre ak­kor válik kötelezővé, midőn a vásárlás ille­tőleg a megbízottam által kialkudott vétel­ár általam jóváhagyatott és az eladó erről ezen minisztérium részéről értesíttetett. Az ily módon megvásárolt bikákat le­hetőleg április hó 15-éig át fogom vé­tetni , fentartom azonban magamnak azon jogot, hogy azoknak átvételét megtagadjam azon esetre, ha azok állapota az időközbeni rész­tartás, vagy a szükséges gondozás el­hanyagolása következtében, megfelelőnek fog találtatni. Az eladók arra is figyelmeztetendők, hogy az állam által tőlük megvásárolt bi­kák tenyésztés képességéért jótállni tartoz­nak és a tenyészképteleneknek bizonyult bikákat minden kártérítési igény nélkül visszavenni kötelesek. A bikák kiosztása a következő elvek szerint fog az illető gazdasági egyesületek, esetleg az illető törvényhatósági vagy a szük­séghez képest a közgazdasági előadó úr ál­tal eszközöltetni. Magán­tenyésztők és tehetős községek a bika vételárát rendszerint az átvétel után tartoznak az illető királyi adóhivatalba le­fizetni. Figyelembe vehető körülmények ese­tén (például, ha a tenyészbika a községiek által is igénybe vétetik) magán tenyésztők­­mégis azon kedvezményben részesülhetnek, hogy a vételárt három féléves, kamat nél­küli részletben törleszthetik. Szegény községek részére a bikavétel­­árából 2ó°/0-nak leszámítása — továbbá a vételárnak három féléves mindig július és január hé­ 1-én esedé­kes kamat nélküli részletben leendő törlesztése — engedé­lyeztetik. ii I ll . K. — Az ipar és kereskedelmi kamarai választások legközelebb fognak megejtetni. Jelenleg a választóképes iparosok és keres­kedők névjegyzéke rectu­reáltatik s aztán történik a választás. Mi tudvalevőleg a bu­dapesti kamarához vagyunk beosztva, kép­viselőt azonban a kamarába csak Kecske­mét, Halas s néhány várossal egyetemben vagyunk jogosítva választani. Szóval a ka­mara ügyeire nekünk nagyon kevés bele­szólásunk van. — A díszterem csillárait vassínek fogják tartani, a mi csak annyiban nevezetes dolog, hogy a vassínek, mint aféle vas-arisztokraták váratnak magukra s igy könnyen megeshetik, hogy csak az első bálázó párral , esti 9 órakor szándékoznak ők is bevonulni a terem­­­­be, már pedig akkor bál nem lehet, mert csillár nel- s kü­l, jobban mondva világítás nélkül lehet ugyan a­­ holdvilágnál ábrándozni, de tánczolni nem divatos. Azért indítványozzuk, hogy ha a vassínek kellő idő­ben meg nem érkeznek, pótoljuk azokat legalább ide­iglenesen valami demokrata fagerendákkal. " Ternyei Kálmán itteni földbirtokosnak az al­pári postamester szerint meg van az a rossz szokása, hogy ki nem tér az ő küldönczének rozoga hordója előtt, akár­mennyire ad az jelt már félórával elő­bb sippal-dobbal, lábakkal és ke­zekkel. Legutóbb is mi­kor vele az után találkozott — panaszkodik a magas postaigazgatóságnál mestere az alpári postának — megállt mozdulatlanul az út közepén Ternyei úr jól egyenesen megparancsolta a kocsijának, hogy fogjon ki. A miből ugyan csak jó humorra lehetett követ­keztem más halandónak, de az alpári mester első sorban is postamester és csak azután halandó s igy nem hogy el nevetné magát a jó ötleten, hanem pa­naszt emel a postai aerariumnál, honnan le is jó a dorgatórium 2 írt birság képében — Ternyei Kálmán fejére. Akkor sült ki, hogy ilyen nevű ur nem léte­zik a városban s a birság be nem hajtható. Itt volna természetes vége­n. — alpári mester egy újabb felvonást i­it hozza, melyben a ház leleplezi s igy a valódi név kisül s a bírságot a postaigazgatóság e héten az igazi név alatt köve­teli. Minthogy azonban ez már nem érdekes része a dolognak, a folytatást el­ellezük.­­ A gymnasiumi tanárok a véglegesí­tésre vonatkozó határozatot kérik velük már közölni. A véglegesítés ugyan rég megtör­tént, de erről a megerősített tanárok jegy­zőkönyvileg még értesítve nem lettek. K­osza György tornatanár ez ideig csak a nyári hónapokban tanította a gymnasium­­­ban a tornát, jelenleg azonban a téli torna­­csarnok meglevén, illetve azt a képezde átengedvén, a gymnasiumi növendékek télen át is részesülnek tornázási oktatásban. Most tehát az iránt folyamodott nevezett torna­tanár úr a városi képviselethez, hogy a kétszeres munkáért az eddiginél magasabb fizetést adjanak neki. Ezt a kérelmet ré­szünkről tökéletesen méltányosnak találjuk, mert a munka a tornatanításnál több, mint megkétszereződött s igy nem volna méltá­nyos, ha azt a munkát mi ugyanazon fize­tésért kívánnánk teljesittetni, mint a keve­sebbet. — A helybeli Ipartestület az 1887. évi január hó 12- es 13-ik (szerda és csütörtök) napjainak délutánján — mindkét napon 2 órakor — a városháza nagytermében évi rendes közgyűlést tart, a következő tárgyak felett: 1.) A legutóbb tartott közgyűlés jegy­zőkönyvének felolvasása és tudomásul vétele. 2.) Évi jelentés a testület állapotáról és mű­ködéséről. 3.) A helybeli takácsok kérvénye az ipartestület köteléke alóli feloldás iránt. 4.) A testület működési évtartamának a pol­gári évvel egybekapcsolása. 5.) Előterjeszté­sek az elnökség által s ezekre hozandó hatá­rozat. 6.) Jelentés a szakosztályokról s azok érdekében teendő netáni indítványokra ha­tározat. 7.) A számadások megvizsgálása. 8.) A testületi vagyon hovafordítására vo­natkozó határozat. 9.) A jegyző fizetésének megállapítása s ezzel kapcsolatban a jegyző által a közgyűlés elé terjesztendő kérvény feletti határozat. 10.) A testület 1887. évi költségvetésének megállapítása. 11.) A hoz­zájárulási kulcs megállapítása. 12.) A testü­let alapszabályainak az elöljáróság javaslata alapján módosítása. 13.) Elnök, ügyész, elöl­járók és számvevők választása. _ Párbaj Egy különös párbajeset hírét kö­zölték a fővárosi lapok a minap, a­miről azonban nekünk félegyháziaknak nincs tudomásunk. Az eset a következőkben híreszteltetett: A félegyházi vasúti ál­lomásnál a Szegedről szerdán reggel Budapestre indu­ló vonatról egy kupéból kiszállott két katonatiszt és két polgári ruhába öltözött át. Utóbiak egyike állító­lag egy szegedi orvos. A­midőn leszállótok, a polgári ruhába öltözött urakhoz közeledett egy a peronon várakozó úr és kérdezte, hogy van-e he ui­tur húzott M. nevezetű, mire a jöttek egyike azt mondta : „igenis, az én vágok.“ „Akkor kérem az urakat velem jönni, két kocsi rendelkezésükre áll.“ Most már mind az öten két kocsira felültek és a ...........i tanya felé hajtva, eltűntek.­­ A Budapestről jövő vonattal a tanyára kocsizott öt személyen kívül még két polgári ruhába öltözött ur is érkezett s valamennyien a Szeged felé robogó vonatra szállva visszautaztak. Az említett urakatt a vasúti állomáshoz szálitó fuvarosok egyike azt beszélte, hogy egy temesvári M. és egy debreczeni K. nevezetű egyén között a Horváth István tanyája közelében pisztolypárbaj volt. Először lőtt K. ur és a golyó M. urnak a füle mellett fü­työlt el. Erre csaknem minden czérzás nélkül M. ur lőtt, mire K. ur aretra esett. A golyó a tüdején ment keresztül és a hátán jött ki. Az orvosok á­ll­í­t­á­s­a­i szerint K. u­r é­r­e­z­b­en­m­­a­r­a­d­á­s­á­h­o­z nincs remény. — Sylveszter este a Népkörben. Kedé­lyes társaság töltötte meg az év utolsó es­téjén a Népkör helyiségét. Mig a Karácsony­ Remény. — Új évi gondolatuk. — Elmúlt az ádventi időszak és a kedves karácsony. Advent a reménynek, az édes vá­rakozásnak ideje, a karácsony pedig a telje­sülésnek emlékezete. Remény szép szőr de még szebb, kedvesebb annak érzete. Beköszöntött az új év, melyben telje­sülését várjuk a reménynek. A múltra csak egy indulat vonatkozik, tudniillik a bánat, a jövendő boldogságnak, vagyis elérendő jónak képzelete pedig a reményt éleszti. A reménység azon tudatból származik.

Next