Félegyházi Hírlap, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-01 / 1. szám
mint használ, tekintettel továbbá arra, hogy a pusztából a gyermekek a városba, a nagy távolság miatt be nem járhatnak, kész örömest járul egy rendszeres iskola felállítása költségeihez oly formán, hogy ezen iskolának költsége az összes pusztai birtokra adóforint után aránylagosan vettessék ki. Végzés: A közig. bizottság örömmel veszi tudomásul a pusztai lakosság nemes szándékát, egyszersmind pedig utasítja Kis-Kunfélegyháza polgármesterét, hogy az iskolai épület felállításáról egy rendszeres költségvetés alapján megyei tanfelügyelővel egyetértőig intézkedjék, tanfelügyelő pedig utasittatik, hogy ez iskolaügy állásáról annak idején a közig. bizottságot értesítse. — Kelt Budapesten Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye közigazgatási bizottságának 1886. évi deczember hó 9-én tartott üléséből. Gr. Szapáry István, főispán mint elnök. Még egyszer a költségvetés. Lapunk legközelebbi számában tettünk már észrevételeket a költségvetésre. De annyi azon a kifogásolni való, annyi abban a hiba, hogy ez ismételt felszólalásunk sem merítheti ki teljesen a tárgyat. Majd alkalom adtán hozzászólunk még. Most csak néhány tételről röviden. Első helyen áll azok között, amelyek komoly figyelemre méltók, a rendkívüli bevételek 3-ik tétele. 16087 frt van e helyen pótadó-hátralékok czímén bevételre előirányozva. Honnan kerül a költségvetésbe ez a 16087 frt? Az adóhivatal kimutatásaiból? Nem. A pótadók évek hosszú során át nemlettek leszámolva, az adóhivatal tehát semmiféle adatokkal nem szolgálhat. És mégis évek hosszú során át szerepel költségvetésünkben 15—20000 frt pótadóhátralék. Amint tudjuk, a közpénztárnok évenként előírja bevételre a kivetett pótadót s hátraléknak tünteti ki mindazt, ami az előírt öszszegből be nem folyik. Így esik meg, hogy a közpénztárnok kimutatásaiban a pótadóhátralék nagy összegben szerepel, holott valójában igen csekély az, mert a kivetés alapjául szolgáló állami adókból évenként nagy összeg (néha 20000 frt.) hozatik törlésbe s törölni kellene az ezek után kivetett pótadókat is, de a pótadók nem töröltetnek, hanem mint hátralékok szerepelnek a közpénztárnok könyveiben. És ezen könyvekből veszik a költségvetés adatait. Hogy minő adatok ezek, mindenki meggyőződhet róla, ha az egymásután következő évek költség-T -rinooit . Öff - 2-kvíi c _» JVvb Vc r. ■ .] t/niU MI hátralékos pótadókból évenként 10—12000 frt bevétel és a tényleges eredmény mindössze 2—3000 frt. 10000 frt tehát évenként az az összeg, amit bevételre megszavazunk, be nem vessünk és mégis kiadunk. Innen vannak a pénztári zavarok. 4— 5 év alatt 40—50000 frt nem folyik be a közpénztárba, de ezen soha nem látott 40 —50000 frtot elköltjük, mert az kiadásra elő van irányozva. Honnan, kérdi a jámbor olvasó, ha soha nem látjuk ? Hát ezt is megmondjuk mindjárt. Mindenekelőtt városi tanácsunk — mi jogon, nem tudjuk — feltétlenül gyakorolja a virement jogát. Elkölti azt, ami a költségvetésben kiadásokra előirányozva van, arra, amire akarja. Szóval az, ami a költségvetésben kiadásra előirányozva, van, ha ki nem adatik, a bevételre előirányzott, de be nem vett pótadóhátralékokban nyer fedezetet. Másodszor felhasználja a közpénztár azon értékeket, amelyek mint idegen tőkék kezelése alatt vannak. Nevezetesen felhasználja és elkölti azt a pénzt, amit regale-, épület-, földszbi bérlők, vállalkozók biztosítékul tesznek le a közpénztárba. Harmadszor kölcsönöz a közpénztár ettől az alaptól is, attól az alaptól is ideiglenesen, amikor már elköltötte a pénzt, akkor visszafizeti a képviselet által ideiglenesen felvett drága kölcsönökből. Innen van, hogy a legújabb költségvetésben is egy 10600 frtos drága takarékpénztári kölcsön szerepel 877 frt 60 kr kamattal, innen van, hogy a város a szegényápoló intézetnek, iskolaalapnak, stbinek adása és végre innen van, hogy a rendkívüli kiadások között 9563 frt 56 kr. szerepel, mint olyan összeg, — a mit daczára hogy nem volt, — elköltöttünk és a mivel most tartozunk. Mindezek sajnos állapotok s nagyon itt az ideje, hogy véget vessünk nekik. Ez idő szerint — mint mondják — 40,000 frt a pénztári hiány, ennyivel kevesebb folyt be néhány év alatt az előiráyzatnál. Ezt a 40,000 frtot elő kell teremtenünk, erről már nem tehetünk, de „cézkednünk kell, hogy többé ilyen meglepetések ne érjenek bennünket. Erre pedig első lépés, hogy a költsgvetésben pótadóhátralékok czímén bevétére előirányzott 16,087 frtot a költségvetés elé törüljük s azután az igy helyesbített költségvetés szigorú betartására magunkat komolyan elhatározzuk. Ennyit ez alkalommal ama reményben, hogy az arra hivatottak — figyelmeztetve általunk a tömérdek visszásságra — költségvetésünket az eddiginél nagyobb gonddal fogják tárgyalni s végleg megállapítani, nök volt, ők ápoltak engem a legnagyobb gonddal és szeretettel. — Oh miért is hagytak el ! Boldogan, a lehető legboldogabbat éltek a fiatal házasok, folytonos öröm között. Az állandó, mély szerelem közé, mely sziveikben lakozék, a külvilági szenvedések s nélkülözések nem férhettek be. Kis házikójuk olyan volt, mint egy vidám, gondot nem ismerő madár fészke .... Béla otthon rajzolt, festegetett, nejétől nem távozott el, csupán csak arra a kis időre, míg munkáját a kereskedőnél elárusitá, ki szívesen vásárolt a tehetséges festőtől. Ha egy fél óránál tovább kint maradt, Flóra már nyugtalanul tekintgetett ki az ablakon .... tizszer is kiszaladt az ajtó elé s ha Bé a megjött, örvendve ugrott nyakába, mintha már hetek, hónapok óta nem látta volna. Istenem, Istenen, mert is kellett mindennek oly iszonyatosan, oly borzasztóan megváltozni! Miért mi akarta azt a kérlelhetlen sors, hogy ők tovább is boldogok, szerencsések legyenek ! Az aggnak megtört szemeiből ismét kicsordultak a könyek s a fúldobástól alig birt szóhoz jutni . Nem tagadom, én is nedvesnek érzem szemeimet s lopva könnyeimet törülgeténi. Pár pereznyi szünet után igy folytató az agg: Rig két hónapi boldog élet után Flórának születésnapja közeledők. Mindnyájan nyugtalanul s örvendezve vártuk e szép családi ünnep közeledtét. De legjobban Béla, a szerető s szeretett férj. Egy napon Béla szokása szerint festményét vitte el a kereskedőnek. Már egy óra is elmúlt távozása óta s még sem jött haza. Flóra kimondhatlanul nyugtalan volt. Midőn még este sem jött haza, kétségbe esetten zokogott, szerencsétlenségről beszélt s kezeit tördelte. Végre a férj haza érkezek, Flóra majd agyon szokta ölelésével s gyengéd szemrehányást tett neki hosszas kimaradásáért. . Ne haragudjál kedvesem — mentegngetedzék Béla — már olyan régen láttam Zátonyi barátomat, ma erővel magához hivott, alig birtam tőle menekülni. Zátonyi Aladár legjobb barátja volt Bélának, szintén fiatal festő, kinek igen szép kedves felesége volt. Másnap, harmadnap Béla ismét elmaradt s már én is nyugtalankodni kezdek, nemcsak a szegény nő. Ha végre nagy nehezen visszatért, mindig azt kifogásoló, hogy Zátonyi tarta magánál. Egyszer csupa tréfából igy szólt Flórához: — Aladártól nem birtam menekülni . . . Flórának az a rögeszméje támadt, hogy Béla őt Zátonyi neje miatt hanyagolja el. Lassankint arcza rózsái eltünedeztek, életvidor lelkét méla ábrándozás s gyötrö-kinek emésztették. De férje előtt rejtegetni iparkodók maró fájdalmait, melyek szívét tépték, ha éjjel Béla hazaérkezők, férjét mindig azzal a kimondhatlan bájjal s gyöngédséggel fogadá. Következő héten, Flóra születésnapja előtti napon Béla csaknem éjjel érkezett haza, természetesen Zátonyiéktól. Benyitott a zöld leveles kisajtón , de feltűnt előtte, hogy az ő kedves kis feleségecskéje, kiért fárad s dolgozik, nem vár reá olyan nyugtalan tépelődéssel. Kissé komolyan megy be a kerti lugasba, Flóra kedvenc a helyére, de ő ott nincs .... Rosszat sejtve, berohan a szobába .... lámpát gyújt .... sok szörnyűség, Flóra ott hevert a szoba padozatán elkékült ajakkal, meghidegült szívvel, megtört üveges szemekkel, kezei között görcsösen szorítva egy kis kék üvegecskét.......... Béla szivrepesztő sikorral rogyott le neje mellé s csókjaival áraszta el a kedves tetemet. . . . De hiába, a kiszenvedettet többé nem hozható életre. Az asztalon egy kis levél feküdt a következő tartalommal: „Kedves Bélám! Nem akarok tovább is terhedve lenni. Reám untál már, jobban szereted Zátonyi nejét, mint engemet. Teljék kedved. Isten legyen veled, de ne feledd el soha a téged örökké szerető, boldogtalan Flórát.“ Béla az irtózatos vád s kimondhatlan fájdalom súlya alatt lerogyott, ágyba kellett fektatni . . . Flórát a rögtön alkalmazott orvosi segély sem volt képes életre hozni . . . a gyenge testen erőt vett a hathatós méreg. Béla engem ágyához hívott s igy szólt remegő, sirí hangon: — Kimondhatlan szerelmemre, mindenre esküszöm, hogy ártatlan vagyok a vádat illetőleg, melyet elköltözött Flórám illet. Én csak őt szerettem.......... — Te bűnös vagy, Béla, — felelem neki — mert elhanyagolod az utóbbi időkben kedves, szerető nődet — Zátonyiné miatt. Avagy nem erre mutat-e sok éjjeli kimaradásod? Béla, Béla, hogy ezt meg kelle érnem.......... — Ki mondhatja azt, hogy én Flórát nem szerettem? Ki mer engem gyanúsítani ily alávaló váddal — kiáltá a szegény ifjú s elkékült ajkain a vér is kicsordult. — Isten a tanúm, hogy ártatlan vagyok .... egy pár szóval megmagyarázok minden félreértést. Holnap lett volna szeretett F órám születésnapja. Én egy kis ajándékkal igyekeztem őt meglepni e kedves ünnepen. Elhatároztam tehát, hogy le fogom festeni őt. Hogy azonban ez titokban maradjon előtte, kénytelen voltam a munkát Zátonyi barátom műtermében készíteni. Ez volt oka esti kimaradásaimnak. A képet ma éjjel fejeztem be, megtalálhatod Flóra szobájában. Alig hogy e megrendítő vallomást befejezte szegény fiam, meghasadt a szive fájdalmában .... ő is meghalt..........Másnap eltemettük őket, a két szerető szivet, kiknek életét s szerelmét az átkozott sors egy arczképpel tette semmivé. Ez az én szeretteim története .... Megilletőüve hallgattam a szegény aggagicus elbeszélését. Azóta, ha Tóhalmára jutok, mindig felkeresem a kettős sírt, elém mulasztom azt virágokkal felékesitni. S ha a hant felett elmerengve, eszembe jut a két sir gyászos története, könnyezve mormolom el a siriratot. Kérlelhetlen a sors , amit ér, vad karja ledönti: a való ellenetek — béke legyen veletek ! V.— A.- - Gazdáink figyelmébe! A földmivelés ipar és kereskedelemügyi miniszter f. évi 60982 sz. a. a megyei közgazdasági előadókhoz egy körrendeletet bocsátott ki, melyben utasítja őket, hogy a tenyésztési czélokra vásárolható bikákat megyéjükben írják össze s jelentést tegyenek arról, hogy kinek lesz szüksége a községben az ádám által vásárlandó tenyészbikára. Ami különösen a fajokat illeti, arra vonatkozólag közöljük a miniszteri rendeletet szószerinti szövegeiben : „Megjegyzem, hogy csak is tiszta magyar, berni (simmenthali), kuhlandi, pitzgani (mölthali) és allgani fajta bikák fognak a keresethez képest megvásároltatni és a megállapított tenyészkerületek szerint 15- /.fárm és pétsig a magyar fajta m.vakbo kis 2/2 —3 és a nyugati fajtákból évesek. Mindennemű félreértések elkerülése czéljából kijelentem, hogy fekete — tarka színű bikák meg nem vásároltatnak. Úgyszintén megemlítendőnek tartom, hogy az allgaui fajtából, tekintettel azon körülményre, hogy ezen fajta iránt igen csekély a kereslet, csakis igen kis mennyiségre reflektálhatok, miért is előreláthatólag igen sok tulajdonosnak, bár alkalmasnak talált bikájának megvásárlásába nem bocsátkozhatom. A tenyésztők által vételre bejelentett bikák február és márczius hóban meg fognak szemléltetni és a tenyésztésre alkalmas bikák vételára az illető megbízott által felveendő vásárlási jegyzőkönyvek alapján ki fog utalványoztatni. A vásárlás az eladóra és vevőre akkor válik kötelezővé, midőn a vásárlás illetőleg a megbízottam által kialkudott vételár általam jóváhagyatott és az eladó erről ezen minisztérium részéről értesíttetett. Az ily módon megvásárolt bikákat lehetőleg április hó 15-éig át fogom vétetni , fentartom azonban magamnak azon jogot, hogy azoknak átvételét megtagadjam azon esetre, ha azok állapota az időközbeni résztartás, vagy a szükséges gondozás elhanyagolása következtében, megfelelőnek fog találtatni. Az eladók arra is figyelmeztetendők, hogy az állam által tőlük megvásárolt bikák tenyésztés képességéért jótállni tartoznak és a tenyészképteleneknek bizonyult bikákat minden kártérítési igény nélkül visszavenni kötelesek. A bikák kiosztása a következő elvek szerint fog az illető gazdasági egyesületek, esetleg az illető törvényhatósági vagy a szükséghez képest a közgazdasági előadó úr által eszközöltetni. Magántenyésztők és tehetős községek a bika vételárát rendszerint az átvétel után tartoznak az illető királyi adóhivatalba lefizetni. Figyelembe vehető körülmények esetén (például, ha a tenyészbika a községiek által is igénybe vétetik) magán tenyésztőkmégis azon kedvezményben részesülhetnek, hogy a vételárt három féléves, kamat nélküli részletben törleszthetik. Szegény községek részére a bikavételárából 2ó°/0-nak leszámítása — továbbá a vételárnak három féléves mindig július és január hé 1-én esedékes kamat nélküli részletben leendő törlesztése — engedélyeztetik. ii I ll . K. — Az ipar és kereskedelmi kamarai választások legközelebb fognak megejtetni. Jelenleg a választóképes iparosok és kereskedők névjegyzéke rectureáltatik s aztán történik a választás. Mi tudvalevőleg a budapesti kamarához vagyunk beosztva, képviselőt azonban a kamarába csak Kecskemét, Halas s néhány várossal egyetemben vagyunk jogosítva választani. Szóval a kamara ügyeire nekünk nagyon kevés beleszólásunk van. — A díszterem csillárait vassínek fogják tartani, a mi csak annyiban nevezetes dolog, hogy a vassínek, mint aféle vas-arisztokraták váratnak magukra s igy könnyen megeshetik, hogy csak az első bálázó párral , esti 9 órakor szándékoznak ők is bevonulni a terembe, már pedig akkor bál nem lehet, mert csillár nel- s kül, jobban mondva világítás nélkül lehet ugyan a holdvilágnál ábrándozni, de tánczolni nem divatos. Azért indítványozzuk, hogy ha a vassínek kellő időben meg nem érkeznek, pótoljuk azokat legalább ideiglenesen valami demokrata fagerendákkal. " Ternyei Kálmán itteni földbirtokosnak az alpári postamester szerint meg van az a rossz szokása, hogy ki nem tér az ő küldönczének rozoga hordója előtt, akármennyire ad az jelt már félórával előbb sippal-dobbal, lábakkal és kezekkel. Legutóbb is mikor vele az után találkozott — panaszkodik a magas postaigazgatóságnál mestere az alpári postának — megállt mozdulatlanul az út közepén Ternyei úr jól egyenesen megparancsolta a kocsijának, hogy fogjon ki. A miből ugyan csak jó humorra lehetett következtem más halandónak, de az alpári mester első sorban is postamester és csak azután halandó s igy nem hogy el nevetné magát a jó ötleten, hanem panaszt emel a postai aerariumnál, honnan le is jó a dorgatórium 2 írt birság képében — Ternyei Kálmán fejére. Akkor sült ki, hogy ilyen nevű ur nem létezik a városban s a birság be nem hajtható. Itt volna természetes végen. — alpári mester egy újabb felvonást iit hozza, melyben a ház leleplezi s igy a valódi név kisül s a bírságot a postaigazgatóság e héten az igazi név alatt követeli. Minthogy azonban ez már nem érdekes része a dolognak, a folytatást elellezük. A gymnasiumi tanárok a véglegesítésre vonatkozó határozatot kérik velük már közölni. A véglegesítés ugyan rég megtörtént, de erről a megerősített tanárok jegyzőkönyvileg még értesítve nem lettek. Kosza György tornatanár ez ideig csak a nyári hónapokban tanította a gymnasiumban a tornát, jelenleg azonban a téli tornacsarnok meglevén, illetve azt a képezde átengedvén, a gymnasiumi növendékek télen át is részesülnek tornázási oktatásban. Most tehát az iránt folyamodott nevezett tornatanár úr a városi képviselethez, hogy a kétszeres munkáért az eddiginél magasabb fizetést adjanak neki. Ezt a kérelmet részünkről tökéletesen méltányosnak találjuk, mert a munka a tornatanításnál több, mint megkétszereződött s igy nem volna méltányos, ha azt a munkát mi ugyanazon fizetésért kívánnánk teljesittetni, mint a kevesebbet. — A helybeli Ipartestület az 1887. évi január hó 12- es 13-ik (szerda és csütörtök) napjainak délutánján — mindkét napon 2 órakor — a városháza nagytermében évi rendes közgyűlést tart, a következő tárgyak felett: 1.) A legutóbb tartott közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és tudomásul vétele. 2.) Évi jelentés a testület állapotáról és működéséről. 3.) A helybeli takácsok kérvénye az ipartestület köteléke alóli feloldás iránt. 4.) A testület működési évtartamának a polgári évvel egybekapcsolása. 5.) Előterjesztések az elnökség által s ezekre hozandó határozat. 6.) Jelentés a szakosztályokról s azok érdekében teendő netáni indítványokra határozat. 7.) A számadások megvizsgálása. 8.) A testületi vagyon hovafordítására vonatkozó határozat. 9.) A jegyző fizetésének megállapítása s ezzel kapcsolatban a jegyző által a közgyűlés elé terjesztendő kérvény feletti határozat. 10.) A testület 1887. évi költségvetésének megállapítása. 11.) A hozzájárulási kulcs megállapítása. 12.) A testület alapszabályainak az elöljáróság javaslata alapján módosítása. 13.) Elnök, ügyész, elöljárók és számvevők választása. _ Párbaj Egy különös párbajeset hírét közölték a fővárosi lapok a minap, amiről azonban nekünk félegyháziaknak nincs tudomásunk. Az eset a következőkben híreszteltetett: A félegyházi vasúti állomásnál a Szegedről szerdán reggel Budapestre induló vonatról egy kupéból kiszállott két katonatiszt és két polgári ruhába öltözött át. Utóbiak egyike állítólag egy szegedi orvos. Amidőn leszállótok, a polgári ruhába öltözött urakhoz közeledett egy a peronon várakozó úr és kérdezte, hogy van-e he uitur húzott M. nevezetű, mire a jöttek egyike azt mondta : „igenis, az én vágok.“ „Akkor kérem az urakat velem jönni, két kocsi rendelkezésükre áll.“ Most már mind az öten két kocsira felültek és a ...........i tanya felé hajtva, eltűntek. A Budapestről jövő vonattal a tanyára kocsizott öt személyen kívül még két polgári ruhába öltözött ur is érkezett s valamennyien a Szeged felé robogó vonatra szállva visszautaztak. Az említett urakatt a vasúti állomáshoz szálitó fuvarosok egyike azt beszélte, hogy egy temesvári M. és egy debreczeni K. nevezetű egyén között a Horváth István tanyája közelében pisztolypárbaj volt. Először lőtt K. ur és a golyó M. urnak a füle mellett fütyölt el. Erre csaknem minden czérzás nélkül M. ur lőtt, mire K. ur aretra esett. A golyó a tüdején ment keresztül és a hátán jött ki. Az orvosok állításai szerint K. ur érezbenmaradásához nincs remény. — Sylveszter este a Népkörben. Kedélyes társaság töltötte meg az év utolsó estéjén a Népkör helyiségét. Mig a Karácsony Remény. — Új évi gondolatuk. — Elmúlt az ádventi időszak és a kedves karácsony. Advent a reménynek, az édes várakozásnak ideje, a karácsony pedig a teljesülésnek emlékezete. Remény szép szőr de még szebb, kedvesebb annak érzete. Beköszöntött az új év, melyben teljesülését várjuk a reménynek. A múltra csak egy indulat vonatkozik, tudniillik a bánat, a jövendő boldogságnak, vagyis elérendő jónak képzelete pedig a reményt éleszti. A reménység azon tudatból származik.