Félegyházi Hírlap, 1888 (6. évfolyam, 3-53. szám)
1888-06-03 / 23. szám
VI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelenik minden vasárnap. Lapvezér: Dr. Holló Lajos. Laptulajdonos : A Petőfi könyvnyomda részvénytársaság. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Holló József féle házban. Hirdetések díjszabály szerint. Felelős szerkesztő: Fehér Antal. Püspök-látogatás. Főpásztori körútjában hozzánk is ellátogat Vácz nagyhírű püspöke, s előreláthatólag ünnep lesz az a pár nap, mit közöttünk tölt. — Nagyon helyesen. Akiket kiváló társadalmi állás, fényes tehetség és fenkölt szellem kiemel, azoknak igénye van bizonyos ünnepeltetésre. A hetek óta tartó előkészületek, megbeszélések, rendezkedések már eleve felköltötték s kiterjesztették az érdeklődést lakosságunk minden rétegében; értelmiség, közép és alsóbb néposztály, városiak s mezei lakosok egyaránt tudják, hogy nagy látogatója jön a városnak, s általános figyelem tárgya lett az óramutató, mely jelezni fogja a ma délutáni 5 órát, azt az időpontot, midőn a magas vendég körünkbe érkezik. Nem ok nélküli az érdeklődés, nem ok nélküli a rendezkedő fogadtatás, az a lobogódísz, az a sürgés-forgás a hatóságoknál s testületeknél : mind értik s érzik a nap jelentőségét, hogy ma egy magas vendég, egy országos nevű czelebritás teszi nálunk látogatását — mint új püspöke azon egyházmegyének, melyhez e város egyházgeográfiailag beosztva van. Fontosságát e magas látogatásnak nem szükség kiterjedten ecsetelni, érzi annak jelentőségét a helybeli róm. kath. egyház, melynek hivei több százan fognak a confirmáló főpap keze által a hitben való állhatatosságra fölavattatni, érzi a pillanat jelentőségét a felvilágosultan gondolkozó helyi társadalom, melynek hívei egyhangúlag s egyértelműleg szeretnek remélni e látogatástól olyan eredményt, mely gyenge közművelődésünk magasabb színvonalra emelése tekintetében fordulópontot képez, jobban mondva: korszakot alkot, szeretjük leinni különösen, hogy helyes irányú nőnevelésünk valódi történelme e magas látogatás időpontjától fog datálódni. Szeretjük hinni, hogy e látogatás alatt a látogató magas személyére úgy, mint látogatása után itt maradó emlékére méltán mondhatjuk: „ecce Sacerdos magnus!“ Az ünnep — szerintünk — nem lenne méltó az ünnepekhez, ha kizárólag csak az elismerés és köteles hódolat kifejezésére szolgálna. Komolyabb jelleget kell annak adnunk. A püspök látogatási czélja: megismerni viszonyainkat, felismerni szükségleteinket, és lehetőleg i kielégíteni jogos igényeinket. Járjunk ebben fői pásztorunk kezére. A lat- és vallás-erkölcsi élet tisztasága fő követelmény. Hozzuk tudo- mására püspök úr őnagyméltóságának, hogy ez nálunk hiányzik, s bizonyitokul említsük fel előtte a 70—80 tag-ból álló hamistanú-bandát, a vadházasságok, a törvénytelen szülöttek nagy számát. A nevelésügy teréni hátramaradásunk köztudomású, pedig ez ügyért újabb időben nagy áldozatokat hoz tunk. Mutassuk hát meg főpásztorunk- nak iskoláink túltömöttségét, hívjuk fel figyelmét különösen a tanyai iskolák szaporításának szükségességére, a nőnevelő-intézet hiányára, s arra a szegénységre, amelynek révén beszélnek már arról, hogy a kisdedóvodának adott évi segély elvonassék, és amelynek révén az ipariskola előkészítő osztálya legközelebb beszüntettetett. Megfelelelő szegényházunk nincs, kórházra gondolni sem merünk. A nemes jótékonyság erénye meg a pianosmeretlen fogalom nálunk. Tudja meg ezeket is főpásztorunk. És mindezeken túl, ne hallgassuk el a nagyméltósága előtt, hogy maga a helybeli klérus rossz példával megy elő, midőn a helyett, hogy békességet hirdetne, egymással viszálykodik, csak úgy tekint bennünket, mint akikkel szemben kötelességei nincsenek, csak jogai. Rójjuk fel a helyi klérus terhére azt is, amiért népünknél odahat, hogy az csak a külsőségek, a ceremóniák iránt legyen folyékony, intelligentiánkkal pedig úgyszólván nem is törődik. Őszinteségünknek —azt hisszük — meg lesz a kívánt eredménye.És ha nem lenne, — hát mentségünkre fog szolgálni, hogy mi kötelességünket megtettük. Midőn ez alkalmi sorok olvasóink szemei elé kerülnek, akkor az ünnepség még csak előkészületeiben, a várakozás izgalmaiban nyilvánul, s tetőpontját csak a magas vendég ideérkezésekor s itt léte alatt éri el. Az ünnepi érzelmek tartós fenmaradása pedig hitünk szerint biztosítva leszen az ünnepségek után is, biztosítva a magunk részéről, kik odaadó lelkességgel várjuk megyénk legfőbb lelkipásztorát, s biztosítva Őnagyméltósága részéről is, kinek fő-fő-erényei közé tartozik, hogy épen saját nevét, emlékét örökíti meg, valahányszor híveivel közelebbi érintkezésbe lépve a közjó előmozdításáért bölcsen s jóságosan cselekszik. A ve, salve! ez őszinte szavunk hozzája. — Az árvák pénze. E czimen a „Szegedi Hiradó“ csütörtöki vezérczikke városunkkal hosszasabban foglalkozik, s többi között a következőket ája: „Nemrég tárgyalt a szegedi fenyitó törvényszék egy port, mely borzasztó színben tüntette föl az árvapénzek kezelését és az egész árvaszéki adminisztrácziót. Kiderült a szentesi árvatári sikkasztás fenyitó tárgyalásánál, hogy több körültekintéssel idejekorán meg lehetett volna akadályozni a hűtlen pénztárnok nagyobb mérvű sikkasztásait, és kiderült, hogy a Szentesen is dívott kedélyes ellenőrzés és felügyelet mellett a pénztáritok könnyen ellophatott volna két, vagy három annyi pénzt is. Nem csupán Szentesen van arra szükség, hogy a közigazgatás és abban az árva vagyon kezelése jobb és becsületesebb kezekbe jusson. Ha azok a jó kortes főispánok és viczispárok benéznének a könyvekbe és pénztárakba, özömivel találnák a fenyitó, vagy legalább fegyelmi perekre való anyagot. De éppen az a baj, hogy náunk a kortes kitüntetés biztos arkánumot képez minden hivatalos kötelességszegés ellenében és hogy a községi és városi akták között évtizedes bűnöket takarnak el a választási érdemek. Ismét előttünk van egy árvatári hhos, mint a szentesi, habár egyelőre nem is a sikkasztás utáni stádiumban. A félegyházi árvatárban fedezett föl egy bizottság oly rendetlenségeket és viszszaéléseket, melyek minden következtetést megengednek. Lehet, hogy nem forog fönn sikkasztás, lehet hogy igen. A kezelés értelmetlensége és nyomorultsága mellett nem oly könnyű azt kisütni. Annyi azonban bizonyos, hogy az árvák vagyonára Félegyházán sem ügyelnek valami lelkiismeretesen és hogy a fenálló statútumok csak arra valók ott is, mikép azokat a tisztviselők meg ne tartsák.“ A Kun félegyházi kútviz. a m. kir. földtani intézet chemiai laboratóriuma most bocsájtotta közre 1887. évi működéséről szóló jelentését, melyből átvesszük a következő sorokat: „Beküldő : A k.-félegyházi egyesült gőzmalom részvénytársaság. A beküldött kétféle kútviz előleges vizsgálata a következő : 1. A jelenleg használatban lévő kútvizben van jelentékeny menynyiségű ekler, salétromossav, kénsavsó és szénsavsó, mész, magnézia, alkaliák, továbbá kevés timföld, vas és ammónium. Egy literében 1652 gr. szilárd alkatrész van feloldva. 2. Az új kútvíz egy literében van 3119 gr. szilárd alkatrész feloldva és ezen oknál fogva több kénsavat, kb. háromszor annyi chlort tartalmaz, mint az előbbi, jelentékeny mennyiségű salétromsavat, sok ammóniumot, salétromsavat, meszet, magnéziát, alkáliákat, továbbá vasat és timföldet. Mint ezen előleges vizsgálatból is látható, mindkét kút vize a rossz kútvizek közé tartozik. Ami a régi kútvizek és a szentesi artézi kútviz minőségét illeti, már egyszerűen ezeknek a megízleléséből kitű- Egy magyar honleány életéből.*) (Deák Ferencz levele és I. Ferencz József kiáltványa.) Szomorú történet az, melyet itt elmondani akarunk- fia regényben olvasnék, képtelenségnek látszanék, mig így a hivatalos akták kusza soraiból kibetűzve, néma csodálattal tölt el azon nő iránt, ki hősi erélylyel nem kisebb munkát folytat, mint a gigások, mikor az eget ostromolták. Egy asszony, ki ellen harcisra kél egy egész birodalom szuronyával, törvényeivel gyorftost , követőve, megjelen üldözéi előtt, a bírák így utasítják vissza: „Igaza van, de itt ne keressen igazságot, vagy pedig 300 ezer katonával jöjjön !“ (Vilim udvari tanácso) Hol a férfi, ki ilyenkor csüggedten nem fordulna el életczéljától ? ezek után remélni, küzdeni csak asszony tud, az is csak akkor, ha szivében hazája képét hordozza s azt játszi, hogy küzdelme nem magáért, egész hazajárt történik. (Özvegy Pereczky Istvánné báró Horváth Teréz e né, kinek emlékét oda vési, a hol a Zrínyi Ilonák, Szilágyi Erzsébetek, Perényinék neveit ragyogtatja a történelem. Báró Horváth Teréz 1824-ben márSzip. 22 én született Veszprémben.. Szülei korán elhaltak s ő Székesfehérvárott a Ráthné-féle nevelő intézetbe került.*) Utájprónjás nipys rjiejj epłedya. pzenls. 1841-ben házasságra lépett Pereczky István angol polgárral, ki mint lengyel nemes száműzetésben élt-Boldognak ígérkező házasságuk csakhamar szomorú véget ért, mert Pereczky István az esküvő után 7 hónapra Pozsonyban meghalt s a fiatal özvegy bánatától üldöztetve, külföldre utazott s 1843-ban Bukarestben telepedett le. Itt a rendkívül szellemes s ritka műveltségű nő csakhamar kedvencre jön az előkelő társaságoknak, úgy annyira, hogy elhatározta élte hajóját itt végkép kikötni. Szándékának kedvezett a sors, mert gróf Q rand pré franczia tábornok özvegye szintén a román fővárosban akarva letelepedni, báró Horváth Terézzel szövetkezett egy nevelőintézeti alapítás,új,a, A nevelőintézeti) megnyílt s a bajor családok siettek leányaikat az országszerte ismert és tisztelt magyar bárónő gondjaira bizni. Az intézet pártolása oly nagy volt, hogy évenként báró Horváth Teréznek többet, jövedelmezett 800 aranynál. Ilyen viszonyok közt találta őt a szabadságharcz kitörése s a lelkes bárónő szóval és tettel iparkodott hazájának javát előmozdítani. Előkelő állásánál fogva sikerrel ápolta Romániában a magyarok iránti rokonszenvet, majd később, midőn az árulás diadalmaskodott, háza a menekülök szálló helye s vagyona a bujdosók közkincse lett — mint azt Vándory Lajos, a bukaresti magyar lelkész, egyik könyvében oly magasztos vonásokkal ecsetelte. Az osztrák zsarnokság, melyre a győzelem is megaláztatás volt, mert idegen kegy szerezte neki idegen fegyverekkel, rettenetesen tombolt dühében. A világot iszonyú hírek szárnyalták be a kegyetlen vérontásokról s a kis Románia, mely akkor még a saját portáján is alig-alig volt itt, első kézből kapta a rémhíreket az aradi vértanuk kivégeztetéséről, a péti gyilkosságokról s az országszerte tartott kegyetlen hajszákról. Báró Horváth Terézt e gyászhirek szivén találták s kétszeres erővel lobogott szivében a honszeretet lángja. Mig egyrészt enyhítette a bujdosók szenvedéseit, másrészt a diplomácziánál, különösen az angol consulatoriát, melyhez, mint férjéről angol alattvaló, joggal is, bizalommal is fordulhatott, nem szűnt meg a kegyetlenül gyötört magyar nemzet érdekeiben szót emelni. Különösen akkor lépett föl erélylyel s nem egyszer sikerrel, midőn az osztrák zsarnokság boszúvágyában annyira ment, hogy felhasználva Románia gyámoltalanságát (miben a dákoromanismus is segítségére volt), Romániában ép úgy üldözte a menekülőket, mint Magyarországon. Ekkor az angol consulatussal kivitte Qraer pasánál a bujdosók szabad menekülését Törökországba, úgy annyira, hogy ott nemcsak szives fogadtatásban, de védelemben is részesültek. Báró Horváth Teréz honleányi buzgalma titokban nem maradhatott s csakhamar szemet szüret az a bukaresti osztrák követségnél, hol akkor gróf Coramini vezette az ügyeket, speczialiter a Romániába menekülő magyarok üldöztetését. Éppen Berzenczey Lászlót keresték halálra, de hiába s e miatt az a gondolat fogamzott meg az osztrák vérebek agyában, hogy báró Horváth Terézt kell eltenni láb alól s egyben megkapják Berzenczeyt is. Csakhogy az nem ment egyenes után, mert báró Horváth Teréz a mellett, hogy régen megtelepült Romániában, angol alattvaló is volt. Az osztrák diplomácia ekkor nyakig úszott a vérben és piszokban, tehát csakhamar megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy Horváth Terézt álnoksággal csalja hálójába. Úgy is történt. Egy reggelen báró Horváth Teréz távollétében két osztrák kém járt a nevelőintézetben egy tanár után kérdezősködni, valósággal pedig azért, hogy a ház táját kiismerjék. Alig távoztak ezek, az osztrák követség egy küldötte tisztelgett báró Horváth Teréznél, gróf Coronini nevében, kérve őt, hogy fontos ügyek megbeszélése végett menjen el a követségre. Mikor Horváth Teréz kijelentette, hogy neki mint angol alattvalónak semmi dolga az osztrák követnél, a küldött eltávozott, de csakhamar visszatért gróf Coronini levelével, melyben a gróf becsületszavára ígérte, hogy a bárónőnek bántódása nem lesz, csak menjen el; kocsit is küldött érette. A bárónő joggal hihette, hogy a gróf minden osztráksága mellett is tudja, mivel tartozik egy gentlman a becsületnek és a nőknek , de jóhiszeműségében keservesen csalódott. Alig lépte át a követség küszöbét, rögtön más hangon beszéltek vele. Coronini nyersen lobbantotta szemére, hogy a láza 23. Jbelegyiláza,1888. juniusd.