Félegyházi Hírlap, 1890 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-05 / 1. szám

VIII. évfolyam. — A karácsonyfa-ünnepélyről, a múlt számunkbeli térszak miatt, csak most refe­­rálhatunk. E kedélyes ünnepély úgy lát­szik évi szokássá lesz nálunk, iránta a­ kö­zönség érdeklődése mindig nagyobb-nagyobb térben nyilvánul. Ez érdeklődés karácsony keddjén zsúfolásig hozta egybe a közönséget­­­z ó­ templomban, délelőtt 10 órakor már alig lehetett az ünnepély folő közönségét , az iskolás fiúkat és leánykákat elhelyezni a templomban. A szépen feldiszíte­tt karácsony­­fát fent piramisalakban felgyújtott gyer­tyák fénye vonta körül, tövénél pedig az emberbaráti szeretet kedves ajándékai voltak­­ elhelyezve. Az ünnepélyt most Agócs Já­nos apátplébános úr nyitotta meg, festői or­­nátusában a karácsonyfa előtt állva emel­kedett szellemben szólt a szülőkhöz, a gyer­mekekhez s a közönséghez, ecsetelte a ka­rácsonyfa jelentőségét, a keresztény huma­nizmus ez alkalmi nyilvánulását. A szép megnyitó beszédet Tóth és Szente tanító­­urak álltal vezetett csinos énekduett kö­vette, fiuk és leánykák által előadva majd Késik János IV. oszt. tanuló szavalta el az alkalmi költeményt, végül a gyermekek még egypár karácsonyi éneke után az ün­nepély véget ért. Azaz, hogy akkor lett a közönség bebocsátva a karácsonyfához, mely­nek aljában az elhelyezett ajándéktárgyak, a sok meleg kabát, nadrág, csizmák, czi­­pők, melegkendők és női ruhakelmék láttára a leggyöngédebb oldalról dobbant meg a szív­­ mindazokban, kik a karácsonyfát megláto- i­gatni eljöttek. E látogatók között nagy számban volt képviselve az előkelő közön­ség mindkét nemből. Aznap délután a ka­rácsonyi ajándékok kiosztattak a szegény­­sorsú iskolás gyermekek között, kik bol­dogságtól eltelve vitték haza a kapott új ruhaneműt stb. Az ünnepély eredményének anyagi elszámolását lapunk más helyén ta­lálják az érdeklődök. — Múlt évi ügy­forgalom a városházán. A polgármester részér­ül elintézendő volt 276. ügy darab ; elintézett : 267 elrabol, elinté­zetlen maradt 9 darab. Az adóügyi tanács­nok által elintézendő volt 1496 ügy darab, elintézett 1465 drbot, elintézetlen maradt,31 ügy darab. Főjegyzőnek volt 508 elintézni való darabja, elintézett 494 drbot, elintézet­len maradt 14 darab stb. Tb. főjegyzőnek volt 2307 darabja, elintézett 2296 darabot, el­intézetlen maradt 11 drb. Katonajegyző 1855 drbot kapott, elintézetlen maradt 3 drb. il­leték kezelő pénztárnok, 562 drbot kezelt, elintézett 452 drbot, elintézetlen 10 drb. A kiadó 48 drbját mind elintézte. Tanács tár­gyalt, 925 drbot, elintézett 913. drbntl elin­tézetlen maradt 12 drbja. Közgyűlés 151 drbját mind elintézte, 25 iparügyből elinté­zetlen maradt 1 drb. Főkapitány elintézett 1137. dbot hátraléka maradt 6 drb. Alkapitány 2800 községi bíráskodási ügyén kívül 242 drbot intézett el, hátraléka nem ma­radt. Renderfogalmazó 896 drb közül elin­tézett 891 elintézetlen maradt 5 drb. Ren- I­dörbiztos 44 drbot intézett el . Csendbiztos 36 drbot. Ezek szerint közigazgatási ügydrb , volt 8063 elintéztetett 7972 elintézetlen ma­radt 91. 1889. évben történt. Lopási eset 40.­­ Rendőri nyomozás folytán kideríttetett 18 eset, kiderítetlen maradt 22 eset : Öngyil­kossági eset 2. Öngyilkossági kísérlet 1- Tűz­eset 7. Véletlen haláleset 5. -- A múlt hó 28 án sebtében elhatá­rozott diszszánkázás és korcsolyázás a hiá­nyos értesítés folytán nem sikerült úgy , mint terveztetett,­­ amennyiben a pub­likum egy része egyenesen a jégpályára ment ki — s így a városban a rendes dísz­­szánkázásban a publikumnak csak egy kis­­része vett részt. De azoknak, kik a mulatság ezen részét nélkülözték, kárpót­lást szerzett a rendezőség, a­mennyiben a korcsolya -­csarnokban a n­izsi uzsonna elköltése után annyira sikerült tánczmu­­lats­ágot rögtönzött, hogy este 9 óráig senki sem gondolt a hazamenetelre, fényes bizonyítására annak, hogy publikumunk e pangó társas életben örömmel fogadja a szórakozásra kínálkozó alkalmat. Iga­zán sajnálhatják a részt nem vevők elma­radásukat. Újév napján ismét zenét vitt ki a fiatalság a jégre, mi a korcsolyázóknak szintén kedves és kellemes meglepetésül szolgált.­­ Laptársunk, a kormánypárti „Fél­egyháza és Vidéke“ hetilap, a m­últ év utolsó számával három éves pályafutásának meg­szűntét jelentette ki. S mint vezérczikkében megszüntet indokolja, megszűntének oka nem a hiányos anyagi pártolásban keresendő, hanem abban, hogy felvetett eszméit az a párt, melynek érdekeit oly erősen akarta képviselni, soha „megbeszélés“ tárgyává sem tette. A megszűnés oka tehát az erköl­csi támogatás hiányában keresendő. — Népesedésünk. A szokásos „Szilves­ter-esti“ hálaadó istentisztelet alkalmával mindkét templomban kihirdetett népesedési statisztika számai az 1889-ik évről így szól­nak: Az ó-plébánia területén született, 627 ; ezek közül fiú: 335, leány : 292 ; eb­ből törvénytelen 38. Meghalt 323 ; a legi­dősebb halott 90 éves volt. Házasságra lé­pett 113 pár. Az új­ plébánia területén szü­letett 451 fiú, 533 leány, összesen 984; eb­ből törvénytelen 79. Meghalt 636; a legi­dősebb halott 99 éves volt. Házasságra lépett 143 pár. Összesítés mindkét plébánia terü­letén')': született 786 fiú, 825 leány, össze­sen 1611; ebből törvénytelen 117 ; megha­t 959; házasságra lépett 256 pár. — Átok a borhamisítók ellen. Czek­es Konrád, Humanista s a császár által meg­koszoruzott költő, 1495-ben Nürnberg város tanácsának egy könyvet nyújtott át, mely a városról szól. Ebben a legélesebben ostoroz­za a borhamisítókat, kik már akkor is oly gonoszul folytatták mesterségüket, mint ma­napság. „Bármi mindent gondoltak is ki századunkban“ —így i­­a „átkosabbat és gonoszabbat nem gondoltak ki e gyalázatos­ságnál, mi nemcsak Németországban, de más országokban is el van terjedve. Mindent, szint, itt, illatot, állagot, sőt, a növény ere­detét is meghamisítják. Valóban, az örök pokoli kínokat érdemelné az, ki a szent té­nyeknél is használt bort, az emberi test üdítőjét, megmérgezi és megrontja. Átok ar­ra, ki a természet legfölségesebb adományát, melynél becsesebb nem létezik a csillagok alatt, a föld legnagyobb kincsét, a­mit Phö­­bosnak köszönhetünk, a természet, ajándékát, mit nekünk orvosságul nyújtott ínségeink ellen, mérges nyavalyákat és betegségeket hozó, az emberi nemet megsemmisítő szerré változtatja, mint valami kegyetlen és véreng­ző hóhér.“ A borhamisítók ü­zelmei miatt elkeseredett költő filippikáját a következő felhívással végzi: „Azért, legbölcsebb atyái a városnak, kik a mérgezés ellen ép úgy oltalmat akartak nyújtani, mint az utonállás ellen, nemcsak a pusztító mérget tartalma­zó hordókat kell a folyó habjaiba sü­lyeszte­­r­etek, h­anem­ azokat is, kik e mérget ké­szítik és terjesztik, elevenen a lobogó lán­gok is vethetek !„ — A poétának aligha iga­za nem volt.­­ A „Képes Családi Lapok“ szépiro­dalmi és ismeretterjesztő képes hetilap már tizenegy év óta küzd hazafias lelkesedéssel és kitartással nemzeti irodalmunk bástyáján; már tizenegy év óta lobogtatja a nemzeti művelődésnek s ízlés -nemesítésnek a zász­laját, s most is, a­midőn Brankovics György jeles szerkesztése mellett már tizenkettedik évfolyamába lép, a legelőkelőbb, a legkitű­nőbb írók és írónők műveivel indul — a nemzetiségünket még mindig fenyegető s hazánkat sáskarajként elözönlő német szép­irodalmi lapok elleni hadjáratra. A „Képes Családi Lapok“ munkatársai : Jókai Mór, Tolnai Lajos, Mikszáth Kálmán, Dalmady Győző, Temérdek (Jeszenszky Dániel), Lan­ka Gusztáv, Brankovics György, Rudnyán­­szky Gyula, Pósa Lajos, Prém József, Dr. Sz­iklay János, Palágyi Lajos, Inczédy Lász­ló, Muray Károly, Méry Károly, Petri Mór, Dr. Roditzky Jenő, Benitzky-Bajza Lenke, Bü­thner Lina, Nagyvárady Mina, Kuliffay, Benitzky Irma, He­vesiné-Sikor Margit, Fangh­­né-Gyujtó Izabella, Gaál Kamiln, Karlov­­szky Ida, Harm­ath­ Lujza stb. stb. Vájjon ki cserélné fel ez előkelő szellemi kama­tok termékeit a külföld műveivel ? Magyar ember bizonyára nem ! S a magyar nő — még kevésbbé. — A „Képes Családi La­pok“ az összes szépirodalmi lapok között a legélénkebb s legváltozatosabb. Tartalma az irodalom minden válfaját felöleli; képei a leghíresebb festők műveit mutatják be. „Hölgyek Lapja“ czímű divat-melléklete a legújabb divat képeket hozza, s a nevelés, az egészség, a gazdaság, a kertészet s a konyha terén nincs oly kérdés, a­melyet ne tárgyalna. „Regény-melléklete.“ három-négy eredeti regény­nyel ajándékozza meg éven­­kint előfizetőit. — „Zöld boritéka“ telve van mulattató apróságokkal s talányokkal, melyeknek megfejtői értékes jutalmakat kapnak. — S a „Képes Új Családi Lapok“, da­czára sokoldalúságuknak, mégis bátran ke­zében adhatók a család minden rendű és korú tagjának; mégis a legolcsóbb szépiro­dalmi képes hetilap. Előfizetési ára a „Höl­gyek Lapjával“ s a „Regény-melléklettel“ együtt egész évre 6 írt, félévre 3 frt ne­gyedévre 1 frt 50 kr. o. é­­s a kiadó hiva­tal (Budapesten, nagy korona-utcza 20. sz.) mehet az előfizetések legczélszerűbben pos­ta-utalványok intézendők, kívánatra bárki­nek ingyen és bármentve szolgál mutat­ványszámokka­. „Félegyházi Hírlap.“ KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, a kik helyben és vidék­ről imádott férjem­ megrenditl halála alkal­mával irántam oly meleg, megható, soha meg nem hálálható részvétet tanúsítottak, meg­tört szivem egész hálaérzetével ez úton mondok mélyen érzett köszönetet. Özv. Csillag Zsigmondné. APRÓSÁGOK. A jégről. Fiatal ember (egy kezdő korcso­­lyázó hölgyhöz): — Kis nagysám ? szabad kezet kérnem? — A kis hölgy elpirulva. — Istenem, hát, nem illendőbb volna szándékát odahaza, a mama előtt nyilvánítani?— Furcsa rokonok. Gróf­nő: Vannak önnek ro­konai ? — Ur: Igen is grófnő; Moson- és Sopron­­megyében. — Grófnő: Oh, oh! mosónék Sopron­­megyében ! ? Papucsvitéz okoskodása. — Itt van ii ! Ez való­ban nagyszerű; a nagy tolongásban kilopták a zsebem­ből a kapukulcsot ! No­ha az a tolvaj rátalál a házra, melyiknek kapujába az én kulcsom való s azután még megleli a szobában az én feleségemet, tudom, elmegy a kedve, hogy máskor is kapukulcsot csenjen. * Már annak tartja. — O­rvosnövendék. — Nézd, ez a suszterinas a nyelvét mutogatja felém! — És te ennek örülsz? — Természetesen, — mert ez már most is doktornak tart engem. * ICristkindli. Vegyél papa nekem dobot! —Igen, hogy teledoboljad a fejemet? — Kedves papám, csak akkor fogok dobolni, ha alszol. KÖZGAZDASÁG. Kávészabályok. Praktikus utasítások jóízű­ kávé készíté­séhez : 1. A kávét ne a kávébab színéből ítéljük meg, hanem izéből (a kávé sokszor festve van.) 2. A pörkölésnél arra kell ügyel­ni, hogy a kávé csak geszttenyebarnává s ne feketévé legyen, hogy legnemesebb alkatré­szei, a könnyen illanó étherikus olajok, le ne égjenek, a­minek folytán a kávé kelle­metlen, keserű izű­vé válik. 3. A frissen pör­költ kávét nem kell szűk edénybe önteni, hanem gyors lehűtés okáért egy szitára, vagy ennek hiányában lehető nagy lapra, hogy a forró kávé ne pörkölődhessék és ne égjenek to­vább. 4. Mikor a kávé kihűlt, tétessék egy bádogdobozba, mely jól záródó, de nem nagyon meleg helyen helyezendő el. 5- A megőrlésre szánt kávé menyisége ne edényben, hanem súly szerint méressék meg, mert a kön­nyebb fajta kávé babja a pörkölésnél nagyob­bá lesz, mint a nehezebb erősebb fajtáé, így ha edényt, űrmértéket használunk a mérésnél, az a könnyű fajta kávéból keve­sebbet, az erősebből többet fog tartalmazni, holott ép ellenkezőleg kell enni a dolognak. 6. Csészénkint körülbelül 8 gramm őrlett kávét vegyünk, mert ez a mennyiség bizonyult a a leghelyesebbnek. 7. A kávét oly finomra kell őrölni, a­milyenre csak lehetséges. 8. A kávét nem szabad főzni, hanem az erősen forró víz öntendő egyszerre rá. 9. Ne hasz­náljunk kávéaljat, hanem ezérszerű szűrő­­készüléket alkalmazzunk, melynek feneke a készítendő menyiséghez képest nagyobb vagy kisebb legyen. 10. A leszűrt kávét azonnal meg kell inni, mert az utó­forralás, újólagos melegítés folytán, veszít aromájából. A köszénfüst hatása az almatermésre. Az Egyetértés 338-ik számában a vegye­sek között a következőket olvastuk: Az idei alm­atermés nem tartozott a legjobbak közé, ezt állítják nem csak nálunk, hanem más országokban is a gyümölcs termelők. — így például a Mura völgyben Bruck és Grácz között az „anthonomus pomorum“nevű alma­­hernyó tette tönkre az almatermést. Az al­mafák ezen a vidéken úgy állottak tavasz derekán, mintha leégtek volna, minden vi­rágban benne volt a nevezett rovar álcrája. De kitűnő tapasztalatokat is tettek ezen a vidéken, azt t. i. hogy azokat a gyümölcs fákat, melyek a vasút mentén voltak, a neve­zett hernyó nem bántotta s ezeken temér­dek alma termett. Vájjon e jelenségek másutt tapasztaltattak-e ? Erre nézve csekély meg­­jegy­zésünk, az hogy a váczi indóház szép kertjét a legszebb és legnemesebb almafák díszítik s a legnagyobb gondozásban része­sülnek, daczára, hogy a kőszén füsttel foly­tonos érintkezésben voltak, az idén a gyü­mölcsnek hire-hamva sem volt, ennél fogva a köszénfüst az almatermésre hatással nem bírt, legalább Váczon nem. A méz mint táp- és gyógyszer. Egy tekintélyes orvos a mézről azt mondja, hogy az minden penész-gomba kép­ződést akadályoz. Köhögés, nátha, hurut, to­rokgyík, diphteritis már keletkezésükben elnyom­hatók , de sotha már kifejlődött is, foly­tonos használat mellet­t. i. 5 —10 perc­en­­kint egy-egy kávés kanálnyi mézet lenyelve, kigyógyíth­atók. Úgyszintén a száj, torok és légzési szervek bántalmai és a tüdőbajtól is sikeresen gyógyíthatók. Hatalmas erősítő tápszer a méz a vérszegényeknek, a hirte­len növő gyermekeknek, alábbadozó betegek­nek és öreg embereknek. Az emésztést rendben tartja s a szorulást megakadályozza. Liszt­tel keverve a mézet sebekre ízként használ­ja a köznép. Gyógyerejét különösen a méz méregtől nyert, mely a jó méznek egyik szükséges alkatrésze. A hagyományok sze­rint az ó- és középkorban a méz, mint ál­talánosan kedvelt élelmiszer, ital (a méhsör) és gyógyszer szerepelt. A­ki egészségét fenn akarta tartani, vagy ki hosszú életkort akart elérni, az mézzel táplálkozott. Természete­­ ­­ső szám­ ben a méznek a maga természetes valóságá­ban kellett lenni, a­mit Svájczban, Ame­rikában szirupból vagy keményitő-czukorból készítenek, valamint azon méz is, mely nálunk az elmaradt méhészek által, a me­lleknek kénnel való lefojtásával, összeeső­­vicszölve, döglött méhek, kukaczok, virág­por belek­e­verésé­vel készíttetik, egyáltalán meg nem felel a jó méz fogalmának , az nem kellemes izű, nem egészséges méz. Tiszta jó mézet egyedül az úgynevezett mézpergetők útján lehet nyerni. A mézper­getővel a méz a lépekben virágpormentesen s egészen tisztán nyerelik. Az igy nyert méz az, melynek igen tekintélyes orvosok is gyógyh­atást tulajdonítanak ; • ezen méz az, mely a vérszegényeknek, az emésztési hiányban vagy rendetlenségben szenvedők­nek, az ideggyengéknek biztos gyógyszerül és tápszerül szolgál , s a­mely valódi áldás volna az emberiségre, ha az kellő mérték­ben használtatnék. A méz ezen áldásos volta az fs alkatrészeiben rejlik. A tiszta méz gyümölcs-czukor, szőlő-c­ukor, kevés sav (hangyasav) testanyag és nyálka össze­tételéből áll. Forduljon el tehát a fogyasz­tó közönség a fogat és gyomrot rontó czu­­korféléktől, szörpöktől és mentve lesz a most annyira divatos fogfájás, gyomorfájás (katharus) és számtalan egyéb bajoktól. NYILT-TÉR.*) Ball-Seidenstoffe von 60 kr. bis fl. 6.35 p. Meter — (ca. 650 verseli. Dessins) — vers. vőben- und stückweise porto- und zollfrei das Fabrik-Depot G. Henneberg (K. u. K. Hoflief.) Zürich. Muster umgehend. Briefe kosten 10 kr. Porto. *) 12 rovatban a közlöttekért nem vállal fele­lősséget a Szerk. H­IRDETÉSEK. 3385. sz./tkv. 1889. Árverési hirdetményi kivonat. A félegyházi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a magyar kir. államkincstár végrehaj­­tatának R. Kis Mátyás végrehajtást szenvedő elleni 901 frt tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyé­ben a kecskeméti kir. törvényszék s félegyházi kir. járásbíróság területén levő a jászladányi puszta pálosi 103. sz. tekvben Vm hrsz. alatt felvett 21 hold 357 D-ös területű 4-ik dűlőbeli szántó és rétföldnek R. Kis Mátyás nevén (B. 113 alatt) álló 81/apos ad ré­szére 705 frt kikiáltási árban az árve­rést elrendelte, és hogy a fennebb meg­jelölt ingatlan az 1890. évi február hó 10-ike napján d­. e. 10 órakor Majsa község házánál megtartandó nyilvá­nos árverésen a megállapított kikiál­tási áron alól is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10%-át vagyis 70 frt 50 krt készpénzben, vagy az 1881. 60. t. cz. 42. §-ában jelzett árfo­lyammal számított és az 1881. é. nov. hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminisz. rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez le­tenni, avagy az 1881. 60. t. cz.170.§. értelmében a bánatpénznek a biróság­­nál előleges elhelyezéséről kiállított sza­­bályszerít elismervényt átszolgáltatni. Kelt Félegyházán, a kir. jbság m. tikkvi hatóságnál 1889. évi november hó 20. napján. Czajlik Kálmán, kir. járásbiró. 43./kgy. SZ. Hirdetmény. Alólirott elöljáróság részéről köz­hírré tétetik, miszerint Kistelek község területén gyakorlandó szesz-kimérés kizárólagos joga 1890. évi esetleg 1891. 1892. évekre nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek albérbe fog adatni. Az árverés 1890. év január hó 15. délelőtt 9 órakor fog Kistelek község közházánál megtartatni. Kikiáltási ár 4203 frt, az árverési feltételek az elöljáróságnál megtekint­hetők. Kistelek, 1889. deczember 28-án Beszedics István Farkas János 2 —­3 jegyző, bíró.

Next