Félegyházi Hírlap, 1890 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-23 / 8. szám
VIII. évfolyam 6. SZÁM. Félegyháza, február 23.1890. Félegyházi írlap. Előfizetési árak : Egész évre 4 frt, félévre 2 írt, negyedévre 1 írt. Hirdetések díjszabály szerint. Megjelenik minden vasárnap. XI.ia,ulóhivatal: Ranczay József könyvkereskedésében. Felelős szerkesztő: Szerelemhegyi Károly. Főmunkatárs: Szente József. Közgyűléseink. A ma egy hete tartott közgyűlés lefolyásait nem hagyhatjuk teljesen figyelmen kívül. E közgyűlésen szerzett tapasztalatokat összevetve, sajnálattal kell kijelentenünk, hogy közgyűléseinken éj dolgoknak tárgyilagos megvitatása és mérlegelése ismét háttérbe szorul, és a személyes ellenségeskedések, pártharcok kerekednek újólag felszínre. Bizony nagyon elhibázott lépés az ilyen! Nem gondolják meg az illetők, hogy az ilyen eljárással a társadalmunk testén már-már hegedni kezdett sebet szakgattak fel újból; —nem fontolják meg eléggé mily mélyreható eredménye lehet az ilyen éppen nem igazolható lépéseknek. Eléggé ismeretes, hogy régebben mily éles pártharcok színhelye volt a közgyűlési terem. Ne újítsuk ezt fel. Dőreség a pártoskodást a közügyek terére átvinni; — de veszedelmes is, mert semmi sincs a hullámzásnak annyira kitéve, nagyban és kicsiben véve is, mint éppen a pártélet. Ma egyik párt van uralmon, holnap a másik. S ha a pártharc a közügyek terére átvitetik, mindig az uralmon levő párt győz; habár az ellen-, de ez alkalommal kisebbségben levő pártnak propositiója helyesebb s észszerűbb, vagy célravezetőbb is. Az is igaz, hogy a pártoskodás teljes levetkőzése ki nem vihető. De összeilleszthető vele a méltányosság, amelyet a pártoknak egymással szemben gyakorolni erkölcsi kötelességük, s melyet mostanában foganatba venni tapasztaltunk is. De ha ez nincs meg, vagy újólag elmarad, társadalmunk testén folyton vérző seb fog maradni, ha mi közéletünk rovására megy-Nem egy történt a legutóbbi vár a választásoknál is? Daczára, hogy a betöltött állások nem valami jelentékenyebbeknek tekinthetők, mégis nagy erőmegfeszítéssel s elkeseredett küzdelemmel folyt a szavazás, minek sajnos eredménye, hogy néhány jó erő kimaradt. Mint két ellenséges tábor állottak egymással szemközt a közgyűlés tagjai, s minden egyes választás csak növelte az izgatottságot, mignem végül egész vehementiával tört ki az elnöki eljárással szemben. Igaz, hogy sok függ a közgyűlés elnökétől, de az is igaz, hogy még többnek kell függni a közgyűlés tagjaitól ! — Mert az elnök tiszte de egyszersn mind kötelessége is a hozott határozatokat kihirdetni, mégpedig úgy, amint azt a közgyűlés többsége hozta, s egyáltalában a törvény megtartása felett őrködni s annál inkább ő magának respektálni. Tapasztalás folytán mondhatjuk, hogy sohasem volt helyes és soha célra nem vezetett semmiféle erőszakoskodás, mert az mindig megbosszulta magát. Kitűnt ez alkalommal is, midőn a közgyűlésnek majdnem minden tagja felzúdulva kelt ki az elnöki elbírás ellen. S csak üdvözölhetjük képviselőtársainkat, akik nem csupán szavazni jönnek el, de kik a jelentékte- jlenebb dolgokat is érdeklődéssel kisé jrik, s nem hagynak figyelmen kívül legkisebbet sem, mely őket, mint kép- viselőket jogaikban sérti vagy csak korlátozza is, és síkra szállnak min-den legkisebb törvénytelen eljárással szemben. Ennyit szükségesnek láttunk a jog és igazság érdekében elmondani. De van egy más körülmény, mit figyelmen kívül szintén nem hagyha- tunk. Amennyiben helyes és jogos a közgyűlési tagoknak az elnöki törvénytelen eljárás ellenében óvást emelni, és olyan igazságtalan volt ellenében a vasárnapi támadás. S annál is inkább, mert azt még sohasem tapasztaltuk, hogy polgármesterünk törvénytelenül járt volna el bármi dologban is, s így annál inkább nem illette meg őt a gyanúsítgatás s bizalmatlankodás vagy annak föltételezése, hogy ő a pályázók egyikét föltétlenül megválasztani, másikát elejteni akarná. Mert könynyebben keresztülvihette volna azt, hogy épen a megválasztottat mint erkölcsileg kifogásolhatót a jelölésnél kizárja a pályázatból. Tökéletesen helyesnek tartjuk abbeli nézetét is, hogy kimondott határozatát, meg nem változtatja. Ezt nem is teheti; ha compromitálni nem akarja magát, akkor nem különösen, ha meggyőződése szerint törvényesen járt el. Más tekintet alá jön azonban a tévedés. Tévedni emberi dolog, megtörténik bárkivel, s akkor kötelessége mindenkinek az elkövetett csorbát helyreütni ; mi meg is történt, midőn belátva tévedését a szavazást megrendelte. •«©§* TÁRCSA •®'© ¥ Az alvó mama. A nagy czifra százesztendős karosszékben Szunnyadónk, álmodik a mama szépen ■ Mosolyog is, tán valami szép az álma, Mintha csak az angyalokkal diskurálna. Ülj közelebb kedves rózsám, ide mellém, Karcsú liliom-termetedet átölelném. Ha nem férünk el kettecskén itt e széken, Ugyan édes az ölemben megférsz szépen. Lásd, a mama álmodozik most mi rólunk Meglehet, hogy felébred még, hogy ha szólunk. A fejével igenlően lám hogy bókol . . . Az ajkad is jól teszi, ha vissza csókol. Hagyjuk szegényt szunnyadózni a karszékben, Simulj ide a szivemre te is szépen, Tudom nem oly gyönyörű a mama álma, Mintha minket édes szentem igy találna. Kersék János. A tekintetes asszony. — Elbeszélés — Irta : Varga Mihály. Ott laknak a parlagon heverő szőlő aljában, venyige — rezidencziában, — teljesen elvonulva a mindennapi világtól. Szomorú egy élet azé a szegény Kovácsnéé és fiáé. Néhanapján még a betevő alat is hiányzik. Mindenki ujjal mutat rájuk ; még az utczagyerek is kicsúfolja őket. Csak a nemesen gondolkodók mutatnak irántok részvétet. A rosz szivüek, a milyenek a legtöbben vannak, csak mulatni tudnak rajtok. Nem így volt az mindig. Szebb napokat is látott a tekintetes asszony. Valamikor a falu legszebb helyén állt a boldog családi otthona. Oh, akkor a boldogság napja sütött reá. Egykor a gazdag tekintetes Kovács Mátyás családjához tartoztak, ki a faluban a legszebb házban lakott, terjedelmes birtoka a legjobb karban volt és a közel vidéken nem volt párja az ő négyes fogatának. A tekintetes úr tekintélye a viceispánéval vetekedett. Nejének még a jegyző is kezet csókolt. Egyetlen fiuk, Géza, angol paripán lovagolt férfinak titulázták. S most! .. . Hiába, semmi sem állandó az ég alatt. A szerencse nagyon is forgandó. Egy szeles nyári éjen, amikor álomba volt merülve mindenki, Kovácséknál tűz ütött ki. Mikorra észrevették a veszedelmet, a ház már lángokban állott. A felszálló szikrákat a heves szél széthordta a melléképületekre, amelyek szintén csakhamar lángba borultak. Az oltás lehetetlenné vált. A tekintetes asszonyt az úrfival még élve mentették ki, de a ház ura bennégett. A két szerencsétlen skitekig feküdte az ágyat, élet és halál közt lebegve folyton. — Testi egészségük idővel csak helyreáll, — talán inkább ne is állt volna — de a lélek beteg maradt. A nagy lelki rázkódás ép eszüktől fosztotta meg őket. Gyermekekké lettek. A kastély nem épült föl többé; kísértetiesen meredező kormos falai közt a baglyok és denevérek ütöttek tanyát. A kertet senki sem művelte többé; diszkókra nyesetlenül maradván, bozóttá lettek ; az utakat fű verte fel; a virágok helyén dudva termett. Az anya a fiával kóborlásnak adta magát. A mindenre kiterjeszkedő gondos törvény úgy a vagyonra, mint ő rájuk gyámot rendelt, de csak azután lettek — valóban gyámoltalanokká. A gyám az ingatlanokat kezelte, a jö ,védelmet elkezelte, gyámoltjaival meg minél kevesebbet törődött. A jövedelemből juttattak is nekik valamit, meg nem ismert, úgymond, minek azoknak, mikor nincs r eszük. Végre hosszas kóborlás után a parlagon heverő szőlejük aljában, venyigéből készült kunyhóba, húzódtak. Itt élték szomorú, egyhangú napjaikat — jó emberek kegyelméből. Esténkint a faluba látszik a kunyhó előtt magasan lobogó tűz — erről tudják a falubeliek, hogy még élnek , melynek nem csak az összekéregetett krumplit kell megfőznie, hanem annak idején a kályhát és a gyertyát pótolnia. Csoda, hogy meg nem veszi őket a tél hidege. A kunyhót csak együtt hagyják el. Először is a könyörületes sziveket keresik fel, hol egy két hetevő falatért esdenek. Aztán rendesen ajegyzőhöz mennek és olyan írást kérnek, amelylyel visszaperelhetik a vagyonukat. A jegyző egy telektívet ad nekik a papírkosárból, hogy azzal mindent megnyernek. Csak ritkán utasíthatók el azzal, hogy most a törvény szünetel, tehát nem lehet porolni, vagy hogy most nincs olyan nekik való írás . A jegyző egyszer, csupán változatosság kedvéért, azt találta nekik mondani, hogy már mindent visszanyertek, s nem sokára megkapják a jószágot és sok pénzt. — Elhitték. Lett öröm ! A községházáról egyenesen leánykérőbe mentek. Lesz sok pénz, tehát Gézának házasodni lehet. A megtisztelő szerencse Köves Andrást érte, az ő lánya tetszik az úrfinak. Jó napot, Kedves Mariskám, üdvözli Géza a kertben foglalatoskodó reménybeli mennyasszonyát, — ugyan ne dolgozzék már annyit, mert nagyon kifárad. No de úgy sem soká fárad. Hintóban fogunk járni s nem lesz más dolgunk, mint a szőlőt — fölkapálni. Ugye, eljön hozzám? Sok pénzt kapunk ám ! — Jer, fiam, menjünk be a gazdához, az ilyen dologban azzal illik először szólni, mond az anya, maga után húzva a harmincz esztendős gyermeket, Géza szemérmes meghunyászkodással követi anyját. — Jó napot, Köves úr, ma szívesen láthat a portáján, mert kérőbe jöttünk; a... (sőt már közelebb, ne bújj a hátam mögé, te . . . te . .) a fiamét akarom megházasi- A közgyűlés lefolyása. — 1890. Február hó 16-án. — Elnök megnyitván az ülést, a napirend előtt felhívja a közgyűlés tagjait indítvány vagy interpelláció tételre , minek folytán Retkes József indítványozza, hogy a földet hordó lakosság mentessék fel a minden kocsi föld után megállapított 10 kr. fizetése alól, s kéri, hogy ezen indítványa a jövő közgyűlés tárgysorozatába vétessék fel. Retkes József indítványa a jövő közgyűlés tárgysorozatába felvétetni rendeltetik. Nagy András képviselő indítványozza, hogy id. Ring Sándor iskolaszéki tag helyének betöltése iránt a közgyűlés intézkedjék. Tekintettel arra, hogy az iskolaszék ez ügyben még jelentést nem tett, a jelentés beérkeztéig a közgyűlés a megüresedett iskolaszéki tagság betöltése iránti intézkedésbe nem bocsátkozik. Kocsis Ferencz kérdést intéz a polgármesterhez, hogy van-e tudomása arról, miszerint közhasználatban több magántulajdont képező mázsa van, s azok mérései megbizhatlanok, ha igen, szándékozik-e valami intézkedést tenni azok megszüntetése iránt ? Mire a polgármester előadja, hogy tudomása van arról, hogy több magánnázsa van s azok mérései ellen merültek fel panaszok, szándéka is van ennek megszüntetése iránt intézkedni. Olvastatott a megye alispánjának f. évi 4797./eln. sz. a. kelt végzése, melylyel a f. év január 1-jével életbelépett új szervezési szabályrendelet által rendszeresített 4 számtiszti és 3 irnoki állásra a választást f. évi február hó 16-ám kitűzi s a közgyűlés vezetésére helyettesül dr. Zámbó Géza polgármester, a kijelölő választmány tagjaiul pedig Szabó János és dr. Fazekas Kálmán közgyűlési tagokat nevezi ki. Tudomásul vétetvén, a választáshoz bizalmi férfiakal dr. Hoffer József, Mihálovits Béla, id. Kocsis Sándor és Szabó Mihály tanító egyhangúlag, a kijelölő választmányba pedig a közgyűlés részéről Holló László és Tóth Imre közgyűlési tagok szintén egyhangúlag megválasztatnak. Elnök az ülést a kijelölés tartamára felfüggeszti. • Ennekaz ülés újbóli megnyitása után jelenti, hogy a kijelölő választmány a folyamodók közül a következőket jelölte ki. Első számtiszti állásra Szabó Imre, Molnár György és Fekete Pált; —a második számtiszti állásra Selle Antal, Fekete Mihály és Sarlós Ágostont;— a harmadik számtiszti állásra Vona Béla, Seres László és Varga Lászlót; —a negyedik számtiszti állásra Zámbó Sándor, Fehér Lajos és Hannos Lászlót. Az irnoki állásokra: első irnoki állásra Selle Antal, Nagy Alajos és Hannos Lászlót;— a második irnoki állásra Kiss Vitus, Mihályi József és Molnár Andort, — a harmadik írnoki