Félegyházi Hírlap, 1891 (9. évfolyam,1-52. szám)
1891-01-04 / 1. szám
IX évfolyam. Előfizetési árak : egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr,negyedévre 1 frt 25 kr. Hirdetések díjszabály szerint. 1. szám. Félegyháza, január 4. 1891. Megjelenik minden vasárnap. Ilt J.Hóhivatal : Banczay József könyvkereskedésében. (Heinrich György-féle házban.) Felelős szerkesztő: Szerelemhegyi Károly. T. olvasóinkhoz! Lapunk jelen számával kezdi meg pályafutásának IX-ik évfolyamát. Eddigi iránya és tartalma tanúskodik arról, hogy a folyton csatlakozó munkatársak szíves támogatásával lapunk a közjó s a társadalmi élet fejlesztésének szolgálatában évről évre gyarapodó orgánumot képez. . Ez évben hála a gondviselésnek, nem kellett lapunknak csatákat viselni. Amiért küzdöttünk, az egyedül közérdekben történt. Személyes vagy pártérdekeket lapunk nem képviselt s nem fog képviselni ezentúl sem. De támadásokat sem intézett egyesek ellen pusztán személyes ellenszenvből soha. Ezen irány továbbra is megmarad lapunknál. A személyes támadásoknak — hacsak fontos közérdek nem követeli — helyet lapunkban nem is fogunk engedni. Vezényszavunk, mint eddig, úgy ezentúl is a közvélemény szava leendő küzdelmünk okát és czélját ezentúl is mindég az önzetlenül kimért közérdekek fogják képezni. A vélemény eltéréseknek, különböző nézeteknek tárgyilagos megvita-4- /• i ' *• -» •» r *-» *•' i V ^ ■» r* r* »»••»•' /-> ~ r — ■ ^ . I ’ -..............- — ... ..... . V. V... — helyet lapunkban és szem előtt tartjuk, hogy városunkban jelenleg csak egy lap van, melynek tehát épen ezen mivoltánál fogva az avval való visszaélést, főleg egyesek vagy klikkek érdekében meg nem engedjük, hanem a tárgyilagos hozzászólás végett a, tisztesség korlátai között, lapunk mindenki ellett nyitva álland. De egy körülmény — sajnos — még mindig égő sebét képezi a helyi sajtónak, és ez az anyagi pártolás ■ kellő hiánya. — Ily nagy lakosságú városban csaknem hihetetlen, mily csekély az előfizetők száma, úgy, hogy azt idegenek előtt alig merjük pirulás nélkül bevallani. Nem a műveltség, nem az anyagi jólét hiánya ennek az oka, hanem az a közöny és túlhajtott takarékosság, mely még irányadó lakosságunk legjobbjait is megszállja és csekély áldozatoktól is visszatartja. — Végre is egy ily nagyvárosnak már kell lapjának lenni, kell tehát, hogy meglegyen, művelt polgárainkban is az a belátás, hogy a város egyetlen lapját legalább előfizetésükkel támogassák. Azt hittük, hogy talán az előfizetési díjak csekély összegben való megállapítása lehetővé teszi a lap elterjedését. Ily csekély díj hasonló kiterjedésű lapnál nincs az egész országban ! Mindez azonban eredményre nem vezetett s igy kénytelenek vagyunk lapunk fenntarthatása érdekében az előfizetési árat némileg magasabb összegben megállapítani. Előfizetési ár lesz a jövőben : negyedévre 1 frt 25 kifélévre 2 frt 50 kr egész évre 5 frt. Ez az összeg is csekély még arra, hogy lapunk anyagi gondok nélkül fennállhasson, de mégis reméljük, hogy az 1 frt évi többlet némileg kevesbíteni fogja a terheket. T? o v -» /\] i 1* 1*- ,A ~ 1űződve, hogy lapunk jóakarói nem vonják meg tőlünk támogatásukat, sőt feltárva, előttünk a való helyzetet, a lap fentartása érdekében szívesek lesznek ismeretségi körükben még a lap terjesztésére is közrehatni. Az elmondott alapon, a helyi társadalom érdekeit igaz hűséggel szolgálni, kezdi meg lapunk IX-dik évfolyamát s ha az igen tisztelt közönség nem ítél túl szigorúan, s elismeri lapunk létének jogosultságát, úgy kérjük továbbra is szíves támogatását. Boldog új évet ! Szerelemhegyi Károly. •e©!c» T A R. C 2 A •©©¡ TIT j é y i* e. Itt van az uj esztendő Fattag a sok rigmus. Magyar, német, oláh, tót Hosszú, rövid, vng, Ints, Harangozó, sirásó, Hajdú, cseléd, postás , Egy hónapig mindenik, Csupa merő áldás, lisztért czimü publikum, Én is hadd, kiállják, S amit tudok , velük Verset gratuláljak. Hogy önzésből nem teszem, Elhiheted nyugton: Ha látod, hogy garasért, Egy ujjam se nyújtom. No hát ! hogy is kezdjem el ? . . . Boldog uj esztendőt! Gondot, kontót keveset, Pénzt meg elegendőt. Kiket illet, vezessék Úgy e rossz világot: Hogy ne érjünk uj adót Se háborúságot. Bőven legyen gabonánk, S olyan legyen ára : Termelőnek nem olcsó, Vevőnek se drága. Hegyeinkben aranynak Sohse lássuk hijját — Inkább legyen annyi, hogy kihozni se bírják. De egy kicsi annak is Jusson majd belőle A ki érte le-leszáll Mindennapa földbe- Gyarapodjék annyira Szegény bányász sorsa . Az aranyat ne csupán Arcza színén hordja. Gyümölcsünkre, borunkra Jöjjön olyan éra : Ne a szőlő pusztuljon De a filoxera: Hivatalnok iparos, Kereskedő, gyáros — Gazdagodjék mind, de ne: A zsidó korcsmáros. Falaink közt soha se Szűnjék a vig élet Jó időben, jó kedvben Ne lássunk szükséget, Régi hírét jó nevét Óvja Félegyháza, Ki mulatni ide jön Soha meg ne bánja. Hosszú farsang, rövid böjt, Jól sikerült bálok — Sok se panaszoljanak A menyecskék, lányok, Ha nem ölt is magára Czifra bársonyt selymet, Ne maradjon árulni Egy se petrezselmet. De mig fényes teremben Hévül lány s asszony, Nehogy otthon helyettük Az „öreg11 izzadjon. Vagy ha igen : a költség, Hogy ne veszszen kárba : Hymen járjon mindenütt Karneval nyomába . . Szóval a mi jónk vala Az ó-esztendőben : Adja meg azt minekünk Ez az u is bőven. Azonkívül toldja meg Olyan egygyel-mással, Minek valónk mostanig Szörnyű nagy híjával. Közdologban mindenütt Járjunk egyetértve: Hiúságot, érdeket, Félre tegyünk érte. Okos szóra hallgassunk Akárkitől, jöjjön, Ha nem is lesz igazunk„ Csak az igaz győzzön. Lapkiadó ne legyen Prenumerans hijján Szerkesztőt se törje gond Hiv, vezérczikk mi jan. Sok olyan lúi munkatárs Szolgálja a sajtót: Mint a járásbíróság, Meg a végrehajtók. RIGMUSIKUS. 1891 Újévi elmélkedés. Miletz jánosról. Boldog új évet! Vannak az emberi életnek olyomoly pillanatai, midőn a gondol- ,kodó ész szeret visszapillantásokat tenni a múltba s a múlt eseményeiből következtetéseket vonni a jövőre. Ilyen komoly, fontos nap az íjév. _ Mint minden a természetben, úgy idmúlik az idő is. A jelen múlttá, s a bekövetkező idő a még nem létező jövő jellemé , változik. Egyik a másikból táplálkozik, azegyik úgy, mint a másik elenyészik, gyilkolják pusztítják egymást, mint, az emberek, és egyik év a másiknak árját ássa. Íme most is, az Ur születése utánekövetkezett, de már koporsójában dteritve fekvő 1890. évet a múltba tolja az uj 1891. esztendő. Volt és nincs. Az ó-évet, legyőzte 7 új, egy numerussal erősebb lett s gyengébbkéntelen volt az erősebb elől kitérni. Í vaj miL kijeisen üdvözüljük, ne néri remények és aggodalmak között gondolunk reája, mert nem tudjuk, hogy mit rejt magában. Vájjon mit hoz reánk, környezetünk és szeretteinkre ? Örömöt-e vagy bánatot, boldogságot e vagy boldogtalanságot. ? Sorsunkat átláthatlan fátyol takarja el szemeink elől, a jövő titkos méhe rejti magába. És nagyon helyesen. Az isteni gondviselés kifürkészhetetlen bölcsessége nagyon jól intézkedett így a földi gyarló ember sorsáról, hogy halandó szemeivel be nem láthat a jövő titkaiba. Ugyan mivé lennénk, ha jövőnk és életünk sorsát előre láthatnék ? Ha előre tudnánk jövőnk nagy örömeit avagy a reánk bekövetkezendő sors csapásait, a bút, a bánatot, a hosszabb vagy rövidebb ideig tartó élet szenvedéseit s a földi életet kifejező borzalmas végperczeket? Borzasztó és szomorú földi élet lenne az. Már első szüleinkre szerencsételnség kútje lett a mindentudás vágya. A mindentudás nincs meg, de maradt, helyette egy lelki életünket boldogító érzékünk a remény. Ez boldogít, legyünk bár szerencsések vagy szerencsétlenek ; ez lánczolja le keblünk érzelmeit, lefogva tart, biztat és táplál, ha szerencsétlenek vagyunk, megóv az elcsüggedéstől s gyengülő erőnket megaczélozza újabb tevékenységre. A múlthoz emlékek kötnek, örvendetesek vagy szomorúak a jövőhöz pedig remények fűznek. De vajmi kevés mondhatja el, ha a múlt emlékein elmereng, legyen bár bíborban született, hogy az elmúlt csak örvendetes képet tár fel előtte. Nem mondhatja senki, még egy egész nemzet sem. iúlkor egyikünk átélte az örömek mellett kissebb nagyobb mértékben a fájdalmat, bút vagy bánatot. Egyiket anyagi veszteségek érték, másikat szivbeli csapások sújtottak. Egyik család elvesztett szeretteit gyászolja s fájó szivvel könytelt szemekkel keresi a csendesen pihenők néma országában a frissen hányt hantokat jelölő szent jelvényeit a megváltás és feltámadásnak, míg a másiknak gondolata örvendetes családi események és ünnepségekhez fűződik. Öröm és köny, szerencse és bánat, ezek váltakozva igazi emlékeink. A jövő reményével sem vagyunk máskép. Tisza reggelén. Irta : Varga Mihály. Amióta fölértettem, egyebet sem hallok, mint: boldog új évet ! boldog új évet! Újságon levélen csak e négy betűt olvasom : B. v. é. k.! Hogy boldog lesz-e ez az úgynevezett „új“ év, az majd elválik, — de hogy volna, azt már kereken tagadom! Arany János is csak „fejelés“ számba veszi, de én még annyiban sem, mert lesz az merő ócskaság.