Félegyházi Hírlap, 1893 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-01 / 1. szám
,1. évfolyam. ISO 826 Előfizetőéi ári Egész évre 5 frt. félévre 2 frt, 50 kr . negyedévre 1 írt, 25 kr. Hirdetések dijszabály szerint. Egyes számára 10 kr. Ideigl. felelts. - kesztő : DOBÁK ISTVÁN. Félegyháza, 1893. január 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Spielmann Testvérek könyvnyomdájában (Pelyva-féle ház.) Kéziratok nem adatnak vissza. JUBILEUMUNK. 'J'iz esztendeja jelent meg első számunk. Azzal ünnepeljük jubilenmunkst, mivel a jubileumot megszolgálták: komoly muekával. az egyetlen szerénytelenségünk, hogy komolynak valljuk és komolyak mondjuk munkánkat. Visszatekintve a tiz év kötelmeire, melyekben lapunk mindig elöl hanott, büszke, állíthatjuk, hogy a program rapt, melyet e bp kitűzött, pontról-pontra be is tartotta. Legszebb kora e lapuak azon nagy átalakulásokra esik, midőn városunk közigazgatásira lön teremtve. S akkor e kis lap nem esik hogy tevékeny részt vett a harcban, de a zászlóvivő szerep is neki jutott. A nehéz küzdelmekben sem tért el e lap soha attól az elvtől, mely a meggyőződések iránt való tiszteletet a társadalmi élet legelső követelményének vallja s egyetlen egyszer se vált a meggyőződés a, gyűlölködés sugalmazójává, egyetlenegyszer se lett alagesedés annak a szenvedélyességnek forrásává, mely az ellenfelet a köteles tisztelet magaslatáról a sárba löri. Az igaz megigyősödés harcosai az ellentétes meggyőződésnek cask igéit támadják, de sohasem a tisztaságát. E bizonyíttványokat nem mi adjuk magunknak, hancac a nagy közönség, a leghivatottabb kritikus, tisztelt meg bennünket velük, mikor tiz éven át"e lapot erkölcsileg és anyagilag egyaránt támogatta. Köszönet a támogatás rt. S’«' ««olgál • felhivísül, holy lapunkat a ma * ‘enek jp.szS.duak sklioveteturanyuoz sjslve ^ mjydk. a kUvélenény ategb - „ jelenti zönséget, hogy e lapot sa eddig t*pMzj,’ elismerés felemelő * a második tiz éveg okozódott munka ig meg, •ép ,,... a halílt. lenne nár pihenni ott lenn is, .agyon, hislen sirdomb alatt, Mint élni hosszú, kinos gyötrelemben 8 főt nem találni boldogságomat. Mi volt ez év nekem ? . .. Bősz tenger árja, Mely hányta és vetette csolnakom, Szemem a partot már közelbe’ látta , szentül hivém, hogy ott megnyughatom. Ki is jutok a biztos kikötőbe, De kis sajkámat elnyelő a hab, Hitem, reményem elmerüle véle S kétségbeesés a megmentett darab. Ezzel bolyongom által a világot, Vándorbotom, kísérőm ez leszen, Hiszen egyetlen kincsem, — az imádott Leányka képe, — széttört keblemen. Mit veszthet az, ki mindent elveszített, Kit a bubimat ét, gyötör belül, Kinek reménye, vágya semmivé tett, Kinek jégkeble már fel nem hevül ! NÉVTELEN. Újév a másvilágon. — A „Félegyházi Hirlap“ eredeti tarája. — I. Van egy nagybátyám, de nem Amerikában, hanem a Nagykunságon. Ő az én áldott jó Muki bátyira, aki abban különbözik az amerikai nagybácsiktól, ha Európában van, abban azonban hasoz hozzájuk, hogy holts után szép vagyont ha hátra. Szylveszter estéjén együtt készélgtünk vigan kvaterkálva, bokrosancsibuszolva. — Ma egy éve voltam a mastrágon! — Hogy is történt az Muki bácsi ? — Úgy történt a dolog, hogy mikor a huszonötödik jubiláns pohár szomorodnin akartam elszomorodni, hirtelen rossúl lettem, szívbajom elővett és . . . gutaütést kaptam. Hm, hm . . . kritikus helyzet volt! — a cselédek összeszaladtak, jajgattak, fölverték a szomszédokat, valóságos búcsújárás volt és én, megvoltam halva tisztává, egészen. — Meghalva ? — No persze, habár csak műkedvelő tetszhalott voltam, de érezni nem tudtam, szemeim leragadtak, mozdulni képtelen valók, noha hallani mindent hallottam és az ész ébren volt. — Hm, hm ! — A házi fiskálisom volt az első halottlátogató a doktorral. — Mit gondol doktor úr — kérdi az orvost — alaposan megütötte a guta ? — Kifogástalanul, tökéletesen bele is halt ! — feleli a doktor. — Hogy a mendergős ménkű üssön beletek! mondok, azaz hogy csak gondoltam magamban, miután mozdulni és beszélni képtelen valók. — Végre valahára ! — lép be valaki, akit miután szemeim felnyitni nem tudtam, csak agyjáról ismertem fel. — K volt ? — Darka, a gazdasszonyom, az átkozott pokol küszöbe, aki félszázadon át lopkodott és pár nappal előtte árultam el neki, testamentomban neki is móringolok. — Lássa Muki bácú, ilyen a hála ! _ Csak halgass kópé, mikor sürgönvile téged haza hívtak, neked is az volt eső szavai, hogy hál’istennek ! — De kedves, egyetlen bácsikám . . . — Csitt, mikor reám borultál és ki-is uotoztál is azt sóhajtottad, hogy a zsebét s megütötte a guta ! — Node aranyos Muki bácsi. . . — Elmondom, hogy miken mentem keresztül. II. — Képzelheted, hogy éreztem magam, mikor koporsóba tettek és lezárva a koporsót, ott hagytatok. Node már ekkor igazán meghaltam mérgemben. És brrr ! — Mi volt az ? — Egy sápadt csontváz közeledett elém s afféle kasszával lerántott a lábamés s betusíkolt egy vonat felébe. — Hol vagyok ? kérdem a konduktort, a — Útban a másvilágra. — Hm, hm, ez már nem tréfa, akkor mert én csakugyan meghaltam s nem műkedvelő tetszhalott vagyok. Átkozott döcögős folt az, út s úgy éreztem magam, mintha a csongrádi vonaton utaznék. Egyszer csak nagyot zökkenünk és megálltunk. Hol vanjumi. 2 — A pokol pályaudvarán! — ordítja Ksark-.andó, a konduktor és amint hátborpmngvai kitekinték, kényenes lángot és folytosfüstergert láttam, melynél csak a jajgatás és a fogak csikorgatása volt nagyobb. To■vá\»b mentünk. — Ad vocem, pokolbam szálltak-e lesokan ? — A legtöbb pasasort ott hányták le. No Után valamivel jobb úton mentünk, mignem megint megálltunk. Hol vegyünk most ? — A nrp-Rtoriant*^*t 1 f»!*1! »v azon tónusból a konduktor. És am f tisztem, rengetegbúcsúsokat láttam Sucessioban. Ismét tovább menünk. — Ad vocem, hát a purgatóriumban szálltak-e le sokan ? — Itt is sokan maradtak s alig radtunk a vonaton néhányan, tündérfényü pályaudvarba értünk, ahol meg a jegyet is angyal vete el, ha jól emlékesem Gabriel arkangyal. Hirtelen azonban Szent Mihály és Rafael arkangyalt karddal közre vettek és a soromhoz kisértek, aki nem más volta -i .* Zajtay aram a peleskei nótárius. — Ráh Pista bácsi — mondok — sokszor láttam én magát * theátrumban Fikomadta fajzatom ! —dörgi ősz szít húzogatva — tudod-e mié) hoztak ide ? — Nem én. — A konduktor azzal várt, hogy nincs meganyosodási bizonyítván. — Hát a mi ? — Ti odalent házassági bizonyvárnak nevezitek. — A bizistók, erre hatvan év alat nem is gondoltam és bizony bevallom, hogy én igény maradtam, mint az apu. — Öreg hiba, mert ide csak az ihn fel, aki «így anyóssal lagalább husz nőt évet szenved át egy fedél alatt étven évi purgatorium, rabságnak íu — Duplán számítják, mint háborúba»* a katonai időt. — Ne papolj, hanem sipirc, eredj gzobámba. •Misájátt. -» d ' 111 —' 'lát r.ztán M’tki bácsi, V -1 S £ i 1 \ Újévi beszámoló. Gazdagabb lett a múlt ismét egy viharos évvel és annyival közelebb van hozzánk a boldogabb jövendő. Tegyünk egy visszapillantást az elmúlt évre és összegezzük annak eredményeit. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy az elmúlt év nem tűnt el felettünk nyomtalanul és hatóságunk következetes volt programmjához, hű azon bizalomhoz, amelylyel a nagyközönség annak idején megajándékozta. Ott vannak pld. artézi kutaink Hol van az a harmincezer lakosú város, amely egy év lefolyása alatt három artézi kúttá dicsekedhet? Vagy legalább épitését tervbe veheti ! Ott van a vasút melett megszavazott népkert, amely kora tavasszal már a kivitel stádiumába is jut Ott van az új lövölde ügye, .mely méltó epilógja díszes kaszárnyánknak.Ott an legnagyobb kultus W* ... i. :lUV-W. A Ä „ Íryp.nái ummá fejjen níés' Ott van ezzel karsontban a tanárok fizetésének reformja és három új tanári állomás szervezése. Ott van szintén kapcsoltosan a gymnáziumi természettani sztíl. és a dános fölszerelés megteremtése, a legújabb modern kívánalmaknak megfelelően. Ott van a bel és kültéri tanítói állomások kiegészítése, iskoláink előgös elhelyezése. Ott van regále ügyünk és áltagos javadalmaink rendezése sziláribb alapon. Ott vannak a középitkezések,ha a bazárok elmérgesedettjét nem is számítjuk, de amely ut én hisszük, hogy sikeres megollt nyerend. Ott van a Szolnok félegyházi vát ügyének feltámasztása. És ott még számtalan aprólékosedmény, a hatóság elmúlt évi kötnyezetes ténykedéseiről. Egyáltalán, ha bárki elfogulatlanul ítéli közügyeinket, de kell, hogy nérje azt, miszerint amit Félegymodern alapon haladt és jelenül mutat, az mind a mostani aera és a jelenlegi hatóság követ, és működésének gazdálkodó akanitásának és egyáltalán oktév .’-“désének az eredménye. i UG_.g nnk a szelyzet rr.agaslaa áll és városunk jól felfogott érmben, híven programmjához, minincen úgy jár el, hogy semmiért incs nem érheti. És mint a közvélemény tolmán, mi a sajtó részéről is bizalmat avatunk. Igaz ugyan, hogy időközben gyakoroltuk, a kritikát tettei felett, de hiszen ezzel mindenki tartozik önmagának is. Az is igaz, hogy még mindig maradtak függő problémák, mint pld. a város nivellálása, a járda kiépítés stb., de ezek mind olyanok, hogy csak látszólag nincsenek napirenden,, tényleg azonban elméleti munka alatt vannak. Elvégre is a liliomnak is van árnyéka, kákán is lehet csomót keresni. Félre e napon az ellenszenvvel, legyünk igazságosak. Le a kalappal a múlt év sikerei előtt. Boldog újévet L ____ +. A vidéki sajtó és az értelmiség. Kiváncsi vagyok: találkozik-« ! vett egyén, ki speciális viszonyain ! ' *s tában lévén, be ne vallani, hogy sajtó ma már számottevő tényezők! ’*pel úgy hatósági, mint társadalmi és Alig hiszem ! Ul /ideái sí, nyomott szembeötlő. E döntő, ez elhatározó betoll úgyszólván egyedül annak tulajáruló, hogy a vidéki hírlapirodalom az a fél évtizedben oly virágzásnak indult, mey hogy bekövetkezzék, arról a hatvanas években még álmodni sem mert senki sem. Mert ugyan ki hihette volna , hogy mig az elnyomatás korszakában htták legnagyobb városai is kénytelenek voltak net IHIHI pillantás közügyünkre és/ * LbeteUennek tarts* *5A Liijaa itC zereihnM mOrfii