Félegyházi Hírlap, 1898 (16. évfolyam, 2-105. szám)

1898-01-06 / 2. szám

XVI. árfolyam. — „Éljen soká!“ ez a mottója egy képnek, mely utcai falragaszokon, kereske­dőink kirakataiban, családi naptárakban és hírlapi hirdetéseken látható s eredetiségé­vel általános feltűnést kelt. Az ismert Kath­reiner cég ajánlja az a maláta kávéját ezzel a képpel, melynek gyönyörű kivitele s egy­szersmind bizonyság arra is, mily nagy len­dületet vettek e részben a reklámok s ne­vezetesen az évek hosszú sora óta megje­lenő Kathreiner féle hirdetések mily nagy mérvben emelik becsüket. Az itt látható kép is elsőrendű művész ecsetjéből való. A rajta lévő kis baba bizonyára megfigyelte, midőn a babája egy családi estélyen poha­rat emelt, hogy egy vendéget vagy család­tagot felköszöntsön. „Éljen soká!“ A tiszta öröm és őszinte ragaszkodásnak eme szép megnyilatkozása hatott az ő fogékony ke­délyére s emlékébe vésődött. S a gyerme­kek sajátszerű utánzási hajlamánál fogva, mely mindig megtalálja csapongó érzelmeik to­l­mácsolására a talaio kifejezést, ő is kö­szönti a nénikéjétől hozott reggeli ká­vét. Ez pedig nem egyéb, mint a kedves Kath­reiner, mely neki oly jól esik, oly kitünően izi­k, mely az ő pontocskáit, gömbölyű karjait erősíti, orcácskáit üdévé varázsolja. És amint a telt csészét szájához viszi, meg­elégedésének és a kitörő örömének a pá­pájától hallott „Éljen“ ben ad kifejezést, melyet nénikéje felé kiált. A kis banlának tetszésnyilvánítását és idősebb nővér fesz­telen s mindamellett oly kedves kacagásai, melyre a kicsike üdv­kiáltása fakasztotta, a művész igen szerencsésen juttatta kifeje­zésre. A nénike is régóta élvezi az egész csa­lddal egyetemben a Kathreiner féle Kneipp malata kávét, mely oly kitünően egyesíti magában a malátának egészségi szempontbó megbecsülhetetlen sajátságait a megszokott, kellemes és kedvelt kávé- ízzel. Minél tovább szemléli az ember a gyönyörű gyermekcsoportozatot, annál ked­vesebb és kellemesebb benyomást tesz. Az általánosan kedvelt Kathreiner-féle maláta­kávénak jobb ajánló levelet nem lehetett volna találni, az itt látható valódi művészi kivitelű képnek. — Hirtelen halál. E hó 31-én, özv. Késik Istvánná, Illés Veronika a Zsibáros piacon egyet mást árulgatván, egyszerre csak a száján elindult a vér és ott hirtelen meghalt. Honnan azután Ill. tizedbeli laká­­s n­yitották. — A nők helyzete hazánkban. Ma­­gyarországon, a legutóbbi népszámlálás szerint, a nők száma megközelíti a 9 mil­liót. Ezek közül 1 millió 30 évet megha­ladott nő él magánosan. Foglalkozásra nézve közel 15 ezer nő van szellemi munkával felfoglalva. — Pénzverés 1898 bail. A valuta­rendezéssel kacsolatos arany- ezüst- és nik­kelpénzverést a jövő évben is folytatják. Az 1897. évben 18,450.000 korona értékben kivert 55,970.000 darab 20 és 10 koronás, valamint 2 és 1 filléres pésznemeken kívül 1898 ban a következő pénznemeket fogják kiverni: arany 10 koronás 200.000 darab 2.000. 000 korona értékben ; arany 20 ko­ronás 780.000 darab 15.000.000 korona ér­tékben; bronz 2 filléres 50.000.000 darab 1.000. 000 korona é­rtékben ; bronz 1 filléres 5.­100.000 barau 50.000 korona értékben ; mindössze tehát 50.960.000 darab új pénz­nemet fognak kiverni 18.650.000 korona értékben. E szerint arany 20 koronást 10.000 darabbal többet vernek ki a jövő évben, mint kivertek a lefolyt évben, ez által emelkedik is a kiverendő pénzeknek értéke 200.000 koronával, a többi kive­­rendő pénznemek értéke és összege azo­­nos az 1897-ik évivel . Mindenki meg fog bolondulni. Még pedig, mint egy angol kiszámította, négyszáz év múlva. Negyven év előtt Európában 535 emberre jutott egy elme­­háborodott s jelenleg 312 emberre jut egy bolond. Ha ez ugyanebben az arányban halad, pedig társadalmi életünknek sze­rinte ez az eredménye, akkor 80 év múlva Európában minden 100 emberre egy bo­lond jutna, 260 — 300 év múlva már minden tizedik ember volna őrült s négyszáz év múlva már csak bolondok hemzsegnének az óvilágban. úgy látszik, annak az angol­nak sem kell négyszáz évig várnia, a­míg megkompolyodik 1 — Új koronák. Kevés országban lehet a fogalomba levő pénzekből olyan dús gyűjteményt összeállítani, mint a mi valutareformos hazánkban. A régi jó susz­­tartallér, egy és kéthatosos, meg a húszon­­terkrajcáros már annyira kikopott ugyan a forgalomt­ól, hogy valósággal raksiágszámba­­megy, de azért bizony még éppen elég sok színben, alakban és nagyságban adhatjuk ki a pénzünket. A holnapi nappal még egy új fajtával szaporodik meg a gyűjtemény: forgalomba jönnek ugyanis a tavalyi veretű millenniumi koronák, amelyek akkor csak mint emlékérmek, csinos tokokban kerül­tek a közönség közzé. Az uj koronák egyik lapját a király díszpalástba öltözött alakja, a másikat pedig az Árpádot pajzsaikra emelő vezérek domborműve díszíti. Az ér­mek nem olyan fényesek,­­mint az uj ko­ronák, hanem halvány ezüstszínű m ódon pénzekre emlékeztet. — Kiadó lakás. Csillag utcában egy nagyobb lakás szent György napjától ki­adó. Cim a kiadókivalóan. — Szaklapok egyesülése. Magyar­ország pusztult szőleinek­ helyreállításánál és a nomoki szőlők terjedésével, a gazda­­közönségnek új, teljesen ismeretlen és meg­lehetős nehéz művelési módokat kell elsa­játítania. Nem igen van tehát a gazdasági irodalomnak ma fontosabb része, mint az, amely a szőlő és borgazdasággal foglalko­zik, amit legjobban igazol ezen irodalmi ágnak az utóbbi időben tapasztalható fel­lendülése. Ezen a téren jelentőséggel bíró esemény következik be az új esztendővel, amikor két létező nagyobb szaklapunk egyesül. Az Engelbrecht Károly központi szőlészeti és borászati m. kir. főfelügyelő szerkesztésében megjelenő „Szőlő és bor­­gazdasági Lapok“ egyesül a Baross Károly kiadásában megjelenő és most 30 ik év­folyamába lépő „Borászati Lapok„-kal. A „Borászati Lapok“ ez által Magyarország legelterjedtebb szakújsága lett, maga köré egyesíti a szakirodalom összes számottevő elemeit és így kétszeresen nélkülözhetlen minden szőlősgazdának. A „Borászati La­pok“ továbbra is Baross Károly kiadásában jelenik meg, tiszteletbeli szerkesztője Engel­­­racht Károly, felelős szerkesztője dr. Brucher Jenő lesz.­­ A „Borászati Lapok“ megjelen minden vasárnapon, előfizetési ára egész évre 5 írt, félévre 2 írt 50 kr., negyedévre 1 írt 25 kr. Kiadóhivatala Bu­dapest, (Köztelek.) FÉLEGYHÁZI HÍRLAP Disznótori eset. — Hogy mulattak öregjeink? — Disznótorozás idején történt. A sok hurka, kolbász, töltött káposzta jó „ágyast“ vetett; csúszott rá az ujbor (volt bőven, hiszen se peronoszpóra, se regalé-adó nem volt még akkor). A hosszú disznótori mula­tozásnak azt a címet adták, hogy csapni való, szarvasütés idő van. Ők bizony nem mentek lámpás nélkül. Az előzékeny házi­gazda gondosko­dott hát lámpásról. Meg maga gyújtotta meg benne a faggyúgyertyát. No, de most már menjetek. Másik hordót nem ütök csapra a mennybeli jussa­tokért se. Nyugodjatok le. Rátok fér’ Ha nem lennétek a vendégeim, azt is elmon­danám, hogy nagyobb malacok vagytok, mint a­mit belaktatok. Ez olaj volt, a tűzre. (Jól tudta azt a házi­gazda !) — Hát ilyen smucig vagy ? Azért se. Most már azért se megyünk­ És bele­nér­­tek a gazdát bosszantó nótába: Nem, nem, nem. Nem, nem, nem. Nem megyünk mi innen el, Mig a házi gazda minket, — l’urkós bottal ki nem ver. De hiába sok a végsőt erőltette. Hát el- Indulának és el is jutának — a templomig, itt pedig — mint mindenki tudja — a világfennállás óta olyan légvonás van, hogy a lámpa világa elsötétült, mint a Hamlet lelke. A lámpás vivő gyakorlati ember volt. Minek vigyen ő olyan valamit, a­mi­nek nem lehet hasznát venni. Pfuj ! a templom oldalához vágta a családi ereklyét. A lámpás a perctől kezdve erősen néhai lett. A vendéglátó ur véletlenül másnap és a néhai lámpájának porhüvelye előtt ment el és némely töredezett darabokról követ­keztette, hogy aligha az ő lámpása nem múlt ki ilyen csúf halállal. Kutyák megál­ljatok ! — gondolkozott jámborul, majd visszaadom én azt kamato­san. Várjatok csak ! Másnap a következő manuskriptumot vitte a staféta a lámpapusztítóékhoz: Nini! Maradt még egy kis hurka tegnaptól. Jöjj csak estére. De lámpást nem adok. Hozzatok magatokkal. A kompánia együtt volt pontosan az esteli harangszóra. A lámpatörés legbünösebbje jámborul meg is kérdezte a háziasszonytól, a ki a konyhán­ szorgalmaskodott. — Ugyan komámasszony! Mutasson már a lámpásomnak helyet. Hová tegyem? Hiúz szemekkel leste a gazda, hogy a lámpapusztitó pernahajder hova helyezi a lámpását ? Várj csak! — sziszegte a fogai között. Abban az imposztorban azonban nagy fizika lakozott. Jól tudta ő a házigazdának jelszavát. Szemet szemért, fogat fogért. Aztán később lassan kiporoszkált a kony­hába és az oldalfalról lelopta a maga lám­pását, betette a zsebébe és arra a helyre, ahol előbb az övé állott, ráillesztette a házi­gazdának a polcon levő lámpáját. A házi­gazda pedig kipécézett hadi­­csel szerint ültette vendégeit. Ama bizo­nyos pernahajder az asztalfőre került, ne­hogy ha megérzi a sáfrány­ illatott, kiugor­­hass­ék. A nagyobb hatás kedvéért a kony­haajtót nem engette bete,­ni s a mellé ült. Mikor már jó hangulat volt, a házi­gazda vészjóslóan emelkedett fel. — Ne dikciózz, János, mondotta az asztalfő ünnepelte. Megemlegeted te azt a dikciót, mon­dotta fölényesen a gazda. — Azt hiszi az é.­ K. — barátom — mondta tovább, hogy én rajtam oly könnyű nevetni. Öreg róka legyen az, aki engem meg tud tréfálni, — pajtás, Cimbo­rák! Tegnap ti nevettetek a lámpám ki­múlásán, de az nevet igazán, a­ki utólszor nevet. Ezzel imperátori lépéssel kimegy a konyhába és gyorsan, meg se nézve, arról a bov­agról, hová előbb a barátja helyezte, a lámpást leveszi, gyorsan földhöz vágja. Reeses. Ez a lámpás a lámpások legbor­zasztóbb halálával múlt ki. Pillanatnyi csend. A gazda diadallal néz körül. Ebben a pillanatban K. a csöndet fel­­haználva, nagy flegmával kiveszi a maga zsebéből. — Pajtás! én nem tudom, kinek a lámpását törted el, mert az enyém meg van. Homéri kacaj ! Aztán egész este ne­vettek, maga a gazda is, hogy de ez már ügyes volt, nagyon ügyes volt. A mi apá­ink így mulatozának. * * * Most pedig hogy mulatunk. Fényes szalonok Sok adósság. Kifejlesztett igények. Emberszólás. Sivárság. A fényben nincs boldogság. Nincs, nincs! Werner László. Közönség köre. Köszönetnyilvánítás. Mindazon jó barátainknak és ismerő­­sei­nek, kik felejthetetlen férjem elhuny­­t V­ízi-­roa­kke! vigasztaltak, y A­or­­tisztességén megjelentek s ez alkalomból fogataikat rendelkezésemre bocsátották ez után is, magam és gyermekeim nevében őszinte köszönetet mondok. K.-Félegyházán, 1897. évi dec. hó 30-án. Özv. Ranczay Józsefné. Nyik­ter.*) Másolat. 2806. 897. Ő felsége a király nevében ítél­tetett. Vádlott Tarjányi Mihály félegyházi *) E rovatban közlöttekért nem vállal felelő­séget a Szerk. I o Elsőrangú hazai gyártmány. || I X X H ai Xo X '4) bf *0 +19 PONTOS CZIM: ELSŐ MAGYAR Q&IMSÁGI LÉPSTájt RESZVENY-TARSULAT U­D­APEST. Magyarország legnagyobb és egyedüli gazdasági­ gépgyára, mely a gazdálkodáshoz szükséges összes gazdasági gépeket gyártja. Rendelések megtétele előtt kérjük minden szakbavágó kérdéssel bizalommal hozzánk fordulni. Részletes árjegyzékkel és szakszerű felvilágosítással dijmen­tesen szolgálunk. Szecskavágók. Morzsolok.E­ l-ső szám, szül. 64 éves, kath., nős, vagyonos földmű­ves a Solarski Szaniszló sérelmére elköve­tett s a büntetetk. 261. §-ba ütköző becsü­letsértés vétségében bűnösnek kimondatik s ezért a hivatkozott §. alapján az 1892. évi 27. t. c. 3. §-ában meghatározott célra fordítandó s 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő 30 frt. harminc forint pénzbüntetésre, s a behajthatatlanság esetén az 53. §. értelmében átváltoztatandó (6) hat napi fogházra s a bűnügyi költsé­gek viselésére, s a 277. §. értelmében jelen ítéletnek a Félegyházi Hírlapban saját költségén leendő közzétételére — ítéltetik. Tartozik ezen felül panaszos Solarski Szaniszló részére 8 írt ügyvédi költséget jogerőtől 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. — Dr. Zámbó Géza ügyvéd munkadíja saját fele ellené­ben 8 forintban állapittatik meg. — In­dokok: Vádlott beismerte, hogy a f. évi augusztus 31-én panaszost csalónak nevezte, illetve róla azt állította, hogy ez őt megcsalta, mihez képest őt a hivatko­zott vétségben bűnösnek kimondani s te­kintettel büntetlen előéletére, beismerésére, mint enyhítő körülményekre, de másrészt súlyosítóul véve azt, hogy panaszos sér­tésre okot nem szolgáltatott, őt a fenti mérvben büntetni s a költségekben az élj. rend, 82. § a alapján marasztalni kel­lett. Félegyházán, 1897. november 8. Dr. Kudar s. k. kir. alt bíró. Másolat hiteléül : Dobos Károly (P. H.) kiadó. Kiadó lakások. Tóth Imrének az uj­templom melletti házában két, esetleg három lakás 1898. ápril 24-től ha­szonbérbe kiadó. Értekez­hetni vele a téglagyárnál, vagy a Szarvas András házában lévő bankban. Kiadó lakások. 1898. Szent György naptól több rendbeli lakás kiadó, a Kossuth-utcai tiszti étkezde helyiségében. Értekezhetni lehet HOLLÓ JÓZSEF úrral.

Next