Félegyházi Hírlap, 1898 (16. évfolyam, 2-105. szám)

1898-07-24 / 60. szám

XVI. évfolyam­ ugrálásának is lett eredménye. Kitudódott hogy ők csak mondva­csinált kezesek, mert Feuer Lajos egyleti elnök az „Ahava Venchva“ 1500 forintját kezesek nélkül vágta zsebre. Csak mikor a tagok közgyű­lést követeltek, akkor fogta meg Kádárt és Szinait, hogy kezeskedjenek a pénzért, mert máskép baj lesz. Mégis Kádár János egy jobb sorsra méltó ember igazával veri a mellét, s egy jól nevelt iparoshoz — pláne ipartestületi elöljárósági taghoz! — nem illő, kocsis modorban állítja, hogy a rongy 1500 forintért jó kezes. A­ki ezt nem hiszi, az szerinte „gazember.“ (Lásd a F. Híradó legutóbbi számát !) A testvériségnek még sem Bécsben, sem Budapesten ki nem egyezett tagjai azt üzenik Kádár úrnak, hogy a „gazember“ titulust, melyet rájuk érdemetlenül veszte­getett, tartsa meg magának addig is, míg ők kézzel foghatólag bebizonyítják, hogy Kádár úr igen is „nem jó kezes“ az „Ahava Venchva“ 1500 írtjáért! Az egyleti elnök és pénztárnok ro­koni szeretetben alapuló államcsinyje és az ebből kifolyó gyanúsítások csak egyetlen egy esetben tisztázhatók. Úgy t. i. ha az egylet tagjai a belügyminisztertől leszá­molást és vizsgálatot kérnek s a vizs­gálat eredményéhez képest bírói útra tere­lik az ügy tisztázását. Ha ezt meg nem teszik, a gyanúsítás és rágalom eltemeti elnöküket zsiránjaival együtt. Veritas. Irodalom. Az önálló magyar hadsereg. Az „Atheneum“ r. társaság kiadásában megje­­lenő „A magyar nemzet története“ című tiz kötetes nagy munkának (milleneumi ki­adás) nyolcadik kötetéből legújabban meg­jelent 157., 158., 159. füzeteiben Marcali Henrich leírja a híres 1790 — 91 -iki ország­gyűlés történetét. Tudvalevőleg ezen az or­szággyűlésen a Mária Terézia és Józef csá­szár által követett magyar nemzet­ellenes politika visszahatása gyanánt a rendek kö­vetelték a magyar szabadságjogok és nem­zeti jogok újból való megerősítését. Ez az országgyűlés, mely a legmagasabb fokú érdeklődéstől kísérve nyittatott meg Budán, arról is nevezetes, hogy a hölgyek akkor nyertek legelőször engedélyt arra, hogy az országgyűlést látogassák és a karzaton je­len legyenek. Az országgyűlési gravame­­nek közül a legsúlyosabbak voltak azok, s egy díszpéldánya tette, hogy a szokatlan látványban részem volt. A kis tó szélét tudniillik nád körítette itt és ennek a külső nádfalnak minden egyes szála külön vissza­verődéssel játszott a vizen. Az igazi nád, a­mi a viz fölött volt, nem mozdult, leg­feljebb, ha a szellő lendítette, akkor ingott meg valamicskét. De a viz apróbb fodrai máskép mutatták a nádszálakat. A vízben a tükörkép mozgó elevenséggé változott. A nád kígyózó vonalakkal játszott. S minden ilyen vonal felfelé furakodott. A mélyben látszó része elvékonyodott s utána lendült a felső résznek. A hajnali nap káprázatos játéka volt ez a víztükörrel. Csak ilyenkor, kora reg­gel, vagy alkonyatkor a sugarak rézsűt esnek a vízre. Csakhogy napszállat idején nyugatról keletnek fordulva gyönyörköd­hetünk ebben a szép panorámában. A vén Kaszás óvatosan szedi fel a varsáit, a­melyek sorban egymás mellett fogják el a tó sarkát, a­merre a nád közt egyik oldalról a másikra szeret átváltani a hal. Mig ez a csöndes, egyhangú munka tart, valami másra ügyelek. A mi oldalunk­ról egy kotlós szárcsa röppent át a tó túlsó szélére s nehézkes röpülése közben is élénk, sipitó hivó hangokat hallatott. Talán mi zavartuk meg, elölünk menekült legigazibb magányba. Erre hallom a hangját a sötét sűrűből, ahová belopózott. Szinte sír, szinte kór, vagy talán követel is, olyan kitartóan kittyeg, sípol. Egyszer csak elkezd neki innen, mel­lőlünk, valami felelgetni. De nem egy, ha­nem legalább is három vagy négy idétlen, félénk hang, egyik közelebbről, másik tá­volabbról. Olyan szelíden, olyan aggodalma­san, hogy ki érzett belőle, mennyire félnek most attól, hogy szót kell fogadniok. Az anyamadár egyre ezt hajtogatta on­nan túlról : „Gyertek ! gyertek ! Indulja­tok ! Ne féljetek !“ A kicsinyek innen felelgettek : „Jaj jaj ! de félünk ! Nem merünk !“ De mégis csak meggondolhatták magu­kat, minthogy nagyon porok­ oda át a ma­­májuk. Sipoló jeladásuk egyre sűrűbb volt, mindinkább egy pontról hallatszott. Egyszer aztán látok egy fekete pontot a vizen, alig nagyobbat, mint a félöklöm, amint távolo­dik a mi oldalunkon levő nád széléről s igyekszik kifele a nagy vízre. Utána még egyet, aztán újra egyet. Úgy következtek egymásután sorban egy féltucatka apróság, folyvást siránkozva, kérezkedve a mamájá­hoz valamennyi. Buksi kis fejeket félénken forgatták, felénk tekintgettek, de nem mi tőlünk tar­tottak mégsem, az látszott rajtuk, inkább lefelé pislogtak feltűnő gyakran. Remek vándorlás volt az, a tó egyik részéről a másikra, a m­agó vizen. A hat apróság egyre közeledett a cél­hoz, a nyugtalankodó mama hangja is s­e­­lidült már, nem volt olyan éles. De egy­szerre mintha a szívébe nyilatt volna, olyat rikkant . Huss ! valamennyi apróság víz alá bu­kik erre egy pillanat alatt. Csak apró hul­­lámgyűrűk jelzik, hogy hol voltak. Ideje volt. Egy foltos pofájú sólyom csapott le oda, a­hol az imént legsűrűbben úsztak egymás mellett. Majd, hogy a sólyom is a víz alá nem bukott, oly erővel csapódott hozzá a víz tükréhez. De még jókor ki­lendült a nem neki való fürdőből, mielőtt — halálos veszedelmére — átázott volna a szárnya. Röstelkedve, és tán kissé ijed­ten is suhan tovább a nád fölött. Az aggódó mama hangja újra hallik. A kicsi szárcsák előtünedeznek a vízből, csak a f­­uk van kint belőle ; nagy a rémület köztök, nem igen várják egymást, a­melyik közülük ha­marabb éri a nádgyűrűt, sietve menekül bele. Ott oszt’ van nagy öröme, lármás jel­adása a szerencsés viszontlátásnak . A vén Kaszás elém tartja a zsákját. Nem szól, csak az arca ragyogásából tudom, hogy nincsen panasza. Tele van a zsák hallal. Mind most került bele a varsákból. Mialatt én az apró szárcsák kirándulásában gyönyörködtem. FÉLEGTHÁZI HÍRLAP a melyek a hadsereg elnémetesítésére, nem­zeti jellegéből való kivetkeztetésére vonat­koztak. Ez a nemzeti sérelem már előjött mindjárt, mikor II. Lipót király koronázási diplomájának kiállítása felett vitatkoztak. Még a diploma­készítő bizottság kiküldetése előtt felolvasták a rendeknél a magyar katonaság folyamodását, melyet a „Károli, Pálfi, Nádasdi, Splényi Gyalog­ és Erdődy, Toscana, Splényi Lovas Regementbéli fő­tisztek“, nyújtottak be a „Tekintetes Ne­mes Hazának“. Ezek a főtisztek tizenkét pontban foglalják össze kívánságaikat. Kí­vánják a független, önálló hadsereget, mely kizárólag magyar tisztek parancsnoksága alatt álljon ; ez a hadsereg egyedül a hazától függjön, békesség ideje alatt folyton „a hazában kvártélozzon“, a hadsereg ru­házata, nyelve legyen magyar. „A német nyelv — úgymond, — melynek súlyát ne­hezen viseli a közkatona, a haza seregei közül kiirtassék s az egész hadi szolgálat magyar nyelven folytassák, a mi az idege­neknek illendő eltávozásra fog szolgálni “ „Háború idején a magyar sereg soha a né­mettel össze ne kevertessék, hanem maga s együtt harcoljon, hogy az által elkerülje ama mesebeli szamárnak sorsát, ki a lónak eledelt hordván, maga éhen meghalt, stb. Ez a folyamodás is egyik jellemző kifeje­zése annak az általános nemzeti ébredés­nek, mely József császár után következet. Ennek a folyamodványnak sorsát is meg­­irja Marcali Henrik. Maga a folyamodvány félretétetett, az aláíróik pedig üldöztettek. Ezek a füzetek is tele vannak erre a korra vonatkozó számos képpel. Mint Műmellékle­tek vannak a füzetekhez csatolva „I. Fe­renc koronázási esküje“. (Mansfeld egykorú metszete után.) — „I. Napoleon“ (Isabey metszete után.) — „II. Lipót koronázási esküje“. (Egykorú színezett metszet után.) — „II. Lipót koronázása“ egykorú metszet után. Egyes füzet ára 80 kr. Kapható min­den hazai könyvkereskedésben. HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. Hirdetmény. Kun-Félegyháza város mérnöki hiva­tala ezennel közzé teszi, hogy a Fehér­­kereszt vendéglő, — vásártéri pokolpince, — valamint a szentkuti legelő bérletei 1898. évi december hó 31-én lejárnak. Ezen bérleteket tulajdonos város újból biztosí­tani kívánja, mire ez alkalommal zárt aján­lati versenytárgyalást hirdet. — Fehivatik az érdeklődő közönség, hogy a megigért egy évi haszonbérnek 25 %-át bánatpénzül készpénz vagy elfogadható értékpapírban mellékelja. Ajánlatok zártbom­lókba helyezve rendszeresen lepecsételve és megjelölésé­vel annak, hogy a pályázat mely bérletre nyujtatik be, — a városi pénztárnál 1898. évi augusztus hó 15 ig teendő le. Bővebb Hirdetmény. Kun-Félegyháza város központi vá­lasztmánya által közhirré tétetik, hogy az 1899. évre érvényes országgyűlési képviselő választók ideiglenes névjegyzéke a város levéltárában I. évi julius hó - tól 25-ig köz­szemlér­e van kitéve. A névjegyzékből ne­tán kimaradottak felvétel végett július hó 25-ig írásos kérvénynyel jelentkezhetnek. Ugyancsak július hó 25 ig kifogásolhatók a netalán illetéktelennek tartott felvételek is, akár a felvételek, akár a törlés iránt be­adandó kérvényekre az észrevételek f. évi julius. hó 16-tól 25 ig fogadtatnak el. A fel­­szóllalások és észrevételek a központi vá­lasztmányhoz intézendők s bizonyítékokkal felszerelve a polgármesteri hivatalhoz adan­dók be. Felhivatik tehát a lakosság, hogy a névjegyzéket a kitűzött helyen és időben mindig reggeli 8 órától déli 12 óráig te­kintse meg s netaláni felszóllalásait és ész­fölvilágositást a városi gazdasági hivatal a hivatalos órák alatt ad. Kun-Félegyházán, 1898. julius 19. Mihalovits Jenő, gr. mérnök. 6829/898. ki. Ili i­lettvény. Csólyos puszta helyszinelés alapján készült uj földadó sorozatai munkálatai a m. kir. III ik számú helyszinelési felügyelő­ség által beküldettek — azok a városi adó­hivatalban az 1898. évi julius hó 14-től au­gusztus hó 14 ig közszemlére kitétetnek; erről az érdekelt birtokosok azzal értesi­­tet­tek, hogy azok a kitűzött határidőn belül a hivatalban bárki által megtekinthetők, s netaláni felszóllamlásaikat az 1885. évi XXII. törvénycikk 5. § a értelmében ugyan­ott beadhatják. Kun-Félegyházán, 1898. julius 11-én. Seres István, pénz- és adótanácsnok. 4378/898. sz. ki. Hirdetmény. K.-Félegyháza város mérnöki hivatala ezennel közhírré teszi, hogy a város körül 3—54. számú nyomás földek u. m. : a gőz­malom és kaszárnya közötti haszon­béres földek, a három vásártér és szegedi-ut kö­zött elterülő földek, a csólyosi-ut és csong­rádi vasút mentén elterülő földek, minthogy egyleti idejük folyó év szeptember hó 29 én lejár ; folyó évi szeptember hó 3 án a gőz­malom és kaszárnya közötti parcellákon (reggel 8 órakor kezdve) árverés útján utóbbi 6 évre lesznek haszonbérbe kiadva. Felhivatnak az érdeklődök, hogy a finnt kitett időben és helyen az árverésen jelen­jenek meg. Bérleti feltételek a v. gazda­sági hivatalban a hivatalos órák alatt meg­kinthetők. K.-Félegyháza, 1898. május .­ Mihálovits Jenő, gr. mérnöki Apró-cseprő. A becsületességgel ritkán jár a dics vágy karöltve. Ezért a bölcseknek a nagy hirnevet meg kell vetni és egyedül a nagyra­becsülés és elismerés után kell törekedni. Minden körülmények közt tartsd fel bátorságodat, el ne veszítsd önérzetes büsz­keségedet és nem fogod soha másoknak elismerését és becsülését elveszíteni. Ne higyj azoknak, kik mindig szent meggyőződésüket hangoztatják, minden cse­kélységet becsület­szavukkal bizonyítanak. Öröm és boldogság sietve halad mel­lettünk, de ezt hosszasan tartó remény előzi meg, és még hosszabban tartó emlék követi. Boldognak és a sors kedveltjének vall­hatja magát az, ki üzletét, hivatalát, mes­terségét kedvvel és örömmel folytatja, szí­vesen munkálkodik. 60-ik szám­­ revételeit is tegye meg. A határidőn túl érkező felszólalások vagy észrevételek figye­­­­lembe nem vétetnek. Kelt: Kun-Félegyháza város központi­­ választmányának 1898. junius 20-án tar­tott üléséből. Dr. Szer­elemhegyi Károly, köz. vál. elnök. HIRE­K. Isten áldása. Most takarítják be az életet. Bug a cséplőgép mindenfelé, a búza aranyos poly­­vája száll a magyar levegőben. Isten áldása volt velünk ez esztendő­ben, most már biztosan­ elmondhatjuk, a­nélkül, hogy félnünk kellene az Úr harag­jától. Bő az áldás, csaknem olyan, mint a­milyennel a májusi ragyogó ígéretek biz­tattak és sokkalta külömb annál, a­mint a múlt hónapi szörnyű viharok után vártuk. Tetszett a jóságos atyának egy kicsit ránk ijeszteni, de íme, hogy kiderült, láthatjuk, hogy a rémület és annak ára csak a bizto­sító üzleteké. Füleinkbe zsong az országos imádság, mivel általánosan jámborságba merült mindenki, a­kinek csak köze van ahhoz, hogy nem kell félnünk a legközelebbi jö­vendőt. A kukorica csodálatosan diszlik, de ennek a haszna még nem mérhető és kára is lehet. De az áldás igazi része, a búza , biztos és el nem veheti tölünk senki. Hála neked ezért földmivelő, búza növesztő népnek Ura, a nagy emberi sere­geknek igazságos, nekünk kegyelmes Iste­nünk ! M. H. — Az önkéntes tűzoltó-egylet zász­lóján serényen dolgoznak azok a derék hölgyek, kik a díszes zászló hímzési mun­kálataira vállalkoztak. A munkaterem a Szent­ János téren levő leányiskola egyik ter­mében van felállítva, hol a munkás kezek hangyaszorgalommal dolgozgatnak hetek óta reggeltől napszálltáig. A zászló a jövő héten teljesen elkészül s augusztus 20 án, Szent István napján nagy ünnepséggel szentelik föl. — Augusztus 20. Nagyban készül az önkéntes tűzoltó egylet parancsnoksága az augusztus 20-án megtartandó zsuzlószen­­telési ünnepre. A zászlószegeket a notabi­litásoknak már szétküldötte s az ünnepély sorrendjét a következőleg állapította meg: 1. Augusztus hó 19 én a vendégek fogadtatása és elszállásolása. Ki a boldog itt e földön ? Az, ki ma­gát boldognak érzi. És ki a boldogtalan ? Az, ki magát boldogtalannak tartja. Ha ifjú korodban erényeidért üldöz­nek és gyötörnek és ezekhez mégis hív maradsz, úgy előre haladt korban is hasz­nát veszed ennek. A rózsaszál, melyet tavaszszal meg­fosztanak leveleitől és bimbóitól, télen újra hajt és ezen szép virágok nyíl­ik. A fiatal korban szerzett szellemi kin­csek az érett korban gyümölcsöznek és soha el nem vesznek ! Ki minden törekvéseiben és értelmé­ben becsületes, becsületes úton és módon igyekszik jó szándékát érvényesíteni, az sok emberi gyarlóságtól ment marad, sok nehéz akadályt leküzdhet. Miglen magadat nagyra becsülheted, téged senki le nem alázhat. Becsület­­­e rövid szó nagy jelentő­­séggel bír és sok erényt foglal magában. Csak azt mondhatja el magáról, hogy becsületesen él, ki mindig az igazságé kö­veti, az ész törvényeinek engedelmeskedik, a jót előmozdítja, vagyis kötelességét min­denben teljesíti. Aki maga borotválkozik, azt minden borbély megvágja. Aki nagyon sok jó embert akar látni, az nézzen keresztül a tenyerén. Több gondolatolvasó van, mint gon­dolatíró. Lányai Florentin.

Next