Félegyházi Hírlap, 1899 (17. évfolyam, 1-103. szám)
1899-01-01 / 1. szám
XVII. évfolyam I fő szám. Félegyháza, 1899. vasárnap január hó 1. Előfizetési ár : Egész évre . . 4 írt. Félévre ... 2 Irt. Negyedévre . . 1 írt. Egyes szám ára; a vasárnapi 5 kr, a csütörtöki 3 kr.Hírlap Kiadóhivatal : Vesszösi József könyvnyomdája Félegy Házán , Kossuth utca, Heinrich György féle ház. Szerkesztőség Kossuth utcza, Vesszösi József könyvkereskedékében. Szerkesztőségi iroda Vesszősi József könyve r e 8 Uoi'OHtt. Ii»»l kés-/W vi;ipi»• • kin' 10-rói i 'J-íjr mini), . ro -*&**Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik heten kint. kétszer: vasarnap Óts Cs-Uitörtölten. Hirdetések díjszabály szerint. Újév napján. A végtelenség vagy óraműtven, amelyen porszemek, atomok jelzik a lepergő éveket, ismét letilt egy egész esztendő.. S az óramű tovább forog A múlt homályába elsülyedt év kimúlásának pillanatát nyomon követi a jövő méhéből előpattanó újévnek születési pillanata, a nélkül azonban, hogy a természet végnélküli rendjét a legcsekélyebb rákodtatás érné. Az idő tovább repül. Sasszárnyainak sebessége ép úgy elűzi a tegnapot, mint a mát, hogy a következő napoknak csinálj,mihelyet az idő végtelen lánczolatában. És mi az élet zűrzavaros utain küzdve, törődve vonszoljuk a léttel járó terheket. Az eltűnő éveket ne csak az eseményei után vesszük bírálat alá s a szerint mérlegeljük, hogy örömben, bánatban, reményben, csalódásban, fájdalomban, boldogságban mennyiben volt részünk ? Most a midőn a letűnt 1898. év- ből átléptünk 1899 ik évbe, az átmenet határpontjánál álljunk meg egy pillanatra. Fussuk át képzeletlinkben a 365 nap eseményeinek emlékét s csináljuk meg az 1898. év mérlegét. Mi ránk a magyarokra a múlt 1898-ik esztendő kevés, sőt mondhatni semmi jót sem hozott.. Ellenben sokat vesztettünk. Elvesztettük országunk koronájának gyöngyét, elvesztettük szeretett királynénkat. A végzet tragikus mój dolt ragadta el tőlünk messze idegenbeli a kék égboltos genfi tó partján, ahol orgyilkos tőr szúrta át a nemzettel rokonszenvező szívét. Ha az esztendő többi napjai mind örömet, boldogságot hoztak volna reánk, még akkor se volnánk regressálva a nagy vesztességért. Sokáig kell forognia annak a nagy óraműnek, amelyen porszemek, atomok jelzik az esztendők nullását, amíg a nemzet szívén ejtett, sebre a feledés gyógyító ketet bont. Menjünk tovább. Tegyük a mérleg vesztesség serpenyőjébe a sivár harczok ádáz küzdelmét, a törvényt tipró jogbitorlást, az önző érdekek kapzsiságát, a pártszenvedélyektől elfajult közállapotaink elzüllött voltát s íme a túlterhelt serpenyő lebilleg. Hiába próbáljuk egyensúlyozni az ellenzék vezér férfiainak önzetlen oda adó működésével a hatalom túlkapásai ellen való elszánt harczával, a szentesített törvényekre való hivatkozással, a vesztesség számla nagyobb, mint a nyereség számlája. A múlt 1898-ik évről, ha összegezzük véleményünket, arra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy deficittel dolgoztunk. S a hatalom, ahelyett, hogy ezt a deficitet kiegyenlítené, a szédelgő kereskedő mintájára erővel liquidálni akar. Lesülyesztett áron, ingyen osztogatja, dugdossa, sikkasztja el azokat a törvényeket, amelyek az alkotmányos állam fennállásának garanciáit képezik. Ma már nem törvényekkel, hanem rendeletekkel akarják szabályozni az államhatalom cselekvési képességét. A törvény manapság már üres fogalom , csak arra való, hogy azokat ne a polgárok érdekében, hanem ezek ellenére használják fel. Ez volt a helyzet signaturája a letűnt év utolsó napjának 12-ik órájában s ebben az ex lex jegyben született meg az uj 1899-ik esztendő. Bizony szomorú dolog, hogy a beköszöntő uj évet úgy fogadjuk, mint egy bűnös anya a megtévedt szerelmének törvénytelen gyümölcsét. Pedig az az ártallan, mosolygó arczű béné nem tehet róla, hogy születése pilanatában már átok száll fejére. Ő nem hibás és nem is bűnös. Mert hiszen, ha a születés egyszóval a létezés bűn, akkor sorsában kell, hogy osztozzunk mindannyian. Mi sem okoljuk s nem is okolhatjuk az újszülött évet, születése napján. Ki tudja mit, rejt jövendőjében? Hátha ránk is mosolyg az öröm, remény és boldogság deríts napja. Hátha a változó idők folyamán megváltoznak benne az emberek is ? Ma újév első napján, midőn reménykedő bizalommal fordulunk az 1899-ik év elé, csak azt kérjük a Gondviseléstől, legyen ez az új év örömben, boldogságban, reményben oly gazdag, mint amilyen gazdag volt az elsuhant 1898-ik év a bánatban, csalódásban és fájdalomban, a perionra fogadni a vonatot Azt a 6-7 percnyi időt, amig a tehervonat beérkezett, arra használta fel, hogy megtekintse a pákái lejáró váltóját. A váltó rendesen volt igazítva. Ezután visszatért az állomás elé alighogy megállett s a vonal feé tekintett a ködös teli al konyát homályában egy férfi alakot vélt a gyors léptekkel átsurranni a sínpáros pályatesten. Ebben a pillanatban igyekezett ki a váltóhoz az új válóőr, s a forgalmi liszt gyanújának adva kifejezést vele együtt ment ki megtekinteni a váltó állását. Alighogy kiérlelt, egy tekintetre tisztában voltak azzal hogy a váltó át van fordítva. Alig volt idejük megigazítani, a tehervonat már beérkezett s keresztül is robogott rajta szerencsésen. Ezt a trílyt több körülmény is valószínűvé tette, úgy hogy Noé állomásfőnök megtette feljelentését a rendőrséghez, amely már napok óta szigorú nyomozatot folytat ebben az ügyben. A gyanú kezdettől ránehezedett egy emberre, (nevét a vizsgálat érdekében titokban kell tartanunk) kit a rendőrség azóta állandóan szemmel tart. A bűnös merénylet motívuma: a bosszú. ..... ......................................i---r-r.-.-^r------------vaa. Uj évre Legördült a régi A nagy semmiségbe, — — S helyet adott egy uj esztendőnek . . . Kínokkal volt tele, Benne bár csalódtunk, Vágyi remény most uj terveket szőnek . . . Gyarló életünkben Nyugtalan lélekkel Nyugodalmat, — pihenőt halászunk; — — S mikor megtaláltuk, Nincsen maradásunk, Mi csak egyre tovább, — tovább vágyunk . . . Is úgy, mint a folyót Útja messze viszi — És szaggatott partok között hordja ; Így hajt reménységünk Újabb csalódások . Temetőjén a sírok közt sorba ! . . . Csal, — csábit az öröm, Kint hozó fájdalmát Oly sokára, csak későre tudjuk: — — S akkora már beteg, Gyógyulást óhajtó Lelkünknek a — biztatást hazudjak ! . . . Egy van, ki megnyugtat ! .. A végtelen — Isten ! . . Ki tudja a — múltat ét — jövendőt! . . . . Ember biz* hat benne, S meglásd, megtalálod A szerencsés s boldog uj esztendőt! — Zsigmond Konrád. A végzetes fogadás.*) Nagyságos rátóti és bánfalvi Dombon Mihály ttr egyike volt azon férfiaknak, kik vénségükre bolondultak meg. Azt mondják, hogy a németnek 50 éves korában ment el azaz hogy Miska bácsi, —it a világ csak ezen a bizalmas néven ismert — magáról ellenkezőleg azt állította, hogy épen 50 éves korában jött meg az esze. Nu korában a legzsugoribb életet élte. 22 éves volt midőn szülei után ötszáz hold földet örökölt. Néhány év alatt megduplázta- Czélja volt nagyon meggazdagodni. 30 éves kora után azonban minden igyekezete daczára nem tudott előbbre menni a rossz termések s egyeb csapások miatt. De hát aki gazdag is, meg zsugori is, az könynyen tud magán segíteni : 35 éves korában lungnösült, elvett egy magához való árva vén, zsugori kisasszonyt, Aggházi Leokádiát, kinek százezrei pótolták zsugoriságának a közelmúlt években való eredménytelenségét. Mindketten örültek, ha nem is egymásnak de mindenesetre,egymás vagyonának. Minden zsák megleli a maga foltját, — szokták mondani. S valóban ha Miska bácsi a földgolyóbis másik felén lakott volna is, mégis rátalált volna Leokádiájára s viszont, ha Miska bácsi elfelejtett volna a sanyarú világra születni, Leokádia még nélakori élete legvégső halárán túl is hajadon maradt volna. Csodálatosan hasonlítottak is egymáshoz. Mindketten bajusz és *) Mutatvány a szerzőnek, „Bufsladtető“ czimű sajtó alatt levő könyvéből, szokás nélküli áldázatnak valának , t. i. Miska rácinak sem sarjadzott ki a bajusza soha s e mellett örökös kárörvendő mosólyával ebábrázaló volt. No de tekintve gazdagságát, még sem lehetett őt olyan nagyon rútnak mondani. Ettől az első feleségétől (második felesége nem is volt soha) két leánygyermeke származott. Vagy 15 évig folyvást gazdagodtak zsugoriságuk révén. 50 éves korában egészen más életet kezdett élni Miska iáenni. Vagyis, mint ő mondá : megjött az esze. Először csak lassan kezdte, mint a hógörgeteg, mely a hegyről lassan, gondolkozva indul a völgynek s később feltartózhatlanul gurul alá, mig a völgybe érve iszonyú rombolást téve maga is szertezuzódik. Könnyen talál barátokat a gazdag. A szegény ember maga magát, is utálja, a gazdagot nagyon sokan szeretik, még a szép nők sem vetik meg, akármilyen ebábrázata is, csak pénze legyen. Az olyan szép nők pedig, akiket Miska szeretgetett tudvalevőleg nagyon sok pénzbe kerülnek. Miska bácsinál pedig a pénz épen nem hiányzott , szórta is teli marokkal s mindenki jó érezte magát közelében. Természetesen házi békesége sem volt többé. Néha hetekig nem látták otthon s ha haza jött, rendesen tized huszad magával jött s csaptak olyan dáridót, hogy tele is bevált volna lakodalomnak. Nincs az a sok, a mi el ne fogyjon s igy történt, hogy Miska bácsi eszeveszett költekezéseivel tömérdek adósságot csinált néhány év alatt. Feleségével e miatt nagyon sokszor kínos jelenetei voltak. Lokádia kétségbe volt esve; nm sirt ugyan, mint ezt a nők tenni szokták ilyen esetben, hanem karomkodott, mint az egy vén lányból lett asszonyhoz illik s férjét azzal fenyegette, hogy bíróilag gondnokság alá helyezteti Miska bácsi azonban nem az az ember volt, a ki az ilyen fenyegetésektől megijedt s azt felelte, hogy ha ő gondnokság alá kerül, akkor lelövöldözi az egész családját. Lokádiu nyilván jól ismerte férjét, mert e szándékával csakugyan felhagyott, s ugy látszott, hogy kis idő óta engedékenyebb is volt férje irányában ; a vendégek elöl sem bújt el, mint azelőtt s ha férje nem zaklatta volna egy tízezer forintos váltónak aláírásáért, talán éppen semmi csetepaté sem lett volna köztük. Minden héten volt a háznál mulatság. Őt voltak rendszerint a megye előkelőségei, a város szine-java. O van gazdag úri házhoz ki nem ment el enni, inni, mulatni ingyen, ha egyszer hivatalos reá. Képviselve volt az úri emberek minden fajtája az orvosokat kivéve. Az emberiség e fajtájának tudvelevőleg Miska bácsi esküdt ellensége volt. Szerinte egy pohár vörös bor, vagy egy piócra többet ér a világ összes orvosainál , ugyanis azt állítja, hogy minden betegség abból származik, hogy az embernek vagy kevés a vére, vagy sok. Ha kevés a vére, igyék vörös bort, ha sok vére an. ragasszon magára pióczákat s csak akkor hivjon doktort, ha az öngyilkosság látszata nélkül akar meghalni. Mikor annak a tízezer forintos váltónak a Leokádia részéről való aláírását sürgette és zaklatta Miska bácsi, akkor jött meg a 60-ik születésnapja, a nélkül, hogy érte kellet volna mennie. A születésnapján akarta tartani házasságának 25 éves — és dorbézolásának 10 éves jubileumát. Ezt nagy fényigel kell megünnepelnünk — mondá Miska bácsi feleségének — annál is inkább, hogy mentül többen lássák bányáinkat, nehogy a nyakunkon száradjon mind a kettő. Merénylet ? . . A félegyházi vasúti állomáson történt kisiklások ügyében megindított vizsgálat — mint értesülünk — érdekes adatok szirokába jutott. Ezek az adatok ugyan még nem bírnak teljes bizony tó erítvit, de lényegük)» mi mégis valószínűvé teszik, hogy úgy a múltkori gyorsvonati, valamint az ezt megelőző gyorstehervonat kisiklását biba kezek munkája idézte elő. Az állomásfőnökségi ez ügyben már megtette hivatalos feljelentését a rendőrségben, kérve a nyomozatnak megindítását ismeretlen tettes ellen. Nem érdektelen dolog, hogyan jutott az állomásfőnökség a vizsgálat során ezeknek az adatoknak birtokába. Két nappal a gyorsvonat kiugrása után, hajszálon függött, hogy ugyancsak a Páka felöli bejáró vágénál ki nem ugrott egy Budapest felöl jövő tehervonat. A szokásos jelzések után az állomás szolgálatban álló forgalmi tisztje kiment Előfizetési felhívás- Újév napjával 17-ik évfolyamába lép a „Félegyházi Hírlap“. Nagy szó ez a 17 hosszú év egy vidéki hetilap életében s méltán csak érdemszámba mehet a Félegyházi Hirlapnak 1882. évtől való fennállása. De köszönheti ezt nagyrészben olvasóközönségének, mert, a pártfogás nyújtotta anyagi eszközökkel volt ónak Minősége, fenállania s küzdenie kitűzött czéljainak megvalósításáért. A Félegyházi Hírlap nem szorul már arra, hogy hangzatos, sokat ígérő csábos szavakkal újból programmot adjon. Ennek a lap ma is az a programmja, amelyet 17 hosszú évekkel ezelőtt, megalapításakor kibocsátottak. Az emberek változtak s a változott viszonyok közepette csak egy maradt