Félegyházi Hírlap, 1899 (17. évfolyam, 1-103. szám)
1899-07-30 / 61. szám
XVII. évfolyam. Félegyháza, 1899. vasárnap, julius hó 30. 61-ik szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 4 frt. Félévre ... 2 frt. Negyedévre . . 1 frt. Egyes szám ára; a vasárnapi 5 kr., a csütörtöki 3 kr.Félegyházi Hírlap Kiadóhivatal . Vesszösi József könyvnyomdája Félegyházán Kossuth-utca, Heinrich György féle ház. Szerkesztőség Kossuth utcza, Vesszösi József könyvkereskedésében. Szerkesztőségi srotfa: Vetsszösi Jósef könyvkerekedése, hol a szerkesztő naponkint 10-től 19-ig található. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer , vasárnap és csütörtökön. Hirdetések díjszabály szerint. || Petőfi Sándor. ^ Született a porban, mint minden, ami nagy. Született ismeretlenül,vényen és névtelenül, született a szabadság istenének jókedvébül, rablánczok háromszázados csürgésibül, tolvajsötétben imbolygó lelkek titkos imádságaiból, vértől bíboros trónusokra szórt átkokból, villámok csatáibul, viharok szerelmébül. Mit akartok többet ? Születését nem hirdették ágyulövések, gyámoltalan karjait nem takarta aranyos pólya, keresztvizet nem csurgatott fejére kardinális : azt a fejet, melyet a hazaszeretet halálos töviskoronája után glóriával övez minden nemzedék, azt a fejet akkor csak egy útszéli paraszt kérges tenyere simogatta, egy együgyű parasztaszszony meleg könyörje locsolta. Mit akartok többet ? A genius születése csuda, mint a szivárványé : miért söprenétek el fölüle a mithosz aranyos ködét a kegyeletlen tudás hideg szelével ? A többit mondja el róla az árvalányhajas puszta, a csalfa délibáb, a felhőlakó sasmadár, a kanyargó Tisza s a bősz szélvihar, mely beüvöltötte szilaj dithirombjaival, harsogó riadóival a zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes táját és az arany kalászszal ékes rónaságot ! Aztán mit kérditek az éjszakák csudájátul, az ég titokzatos vándorátul, a hulló csillagtul : honnnan jössz, hová mégy ? Az ő küldetése csak annyi, hogy az éjszaka sötétségében föllobbanjon, mint vigasztaló szövetnek a népek Golgotáján, hogy hírt adjon a földnek egy ragyogóbb világról. Aztán kiálhat, széthullhat, nyomtalanul elveszhet. Szent fejét öszszetaposhatták kozák-lovak patkói, megváltó vére vadrózsát nevelhetett a segesvári csatasikorában ; bujdokolhatott hideg idegenben, éhen halhatott embertelen vadonban ; elsorvadhatott a szibériai halálmezőkön ; vagy magához emelhette tüzes szekerén az isten, hogy legyen az égben angyala a szabadságnak, gondviselője elnyomott népeknek, villámruhába öltözött átka ijedős zsarnokoknak — mindegy , az ő küldetése betelt. Hírt adott a földnek egy ragyogóbb világról, melynek szabadság a fundamentuma, hazaszeretet a boltozatra, testvéri egyenlőség az éltető napja. A hol együtt emészt a rozsda rablánczot, koronát, a hol dicsőséges nagy urak ölelkeznek a misera plebs contribuenssel. A hol hivő és pogány együtt áldozik egy eleddig ismeretlen istennek, a kinek oltárán ez a fölirás ragyog : Világszabadság . . . Mért akarnátok, hogy még most is éljen ? Hogy mindennap meghaljon halálnak halálával ? Hogy mindennap vértanúja legyen eszméinek ? Hogy megostorozzák, mint országháboritót, vagy kővel, sárral dobálják, mint futó bolondot ? Mért akarnátok ? Adjatok ellenben hálát a világokat kormányzó bölcseségnek, mely adott nektek olyan szentet, kihez fogható nincs a népek történetében és nem lesz soha ! Ez a nap nem halálának, hanem megdicsőülésének évfordulója, ez az ünnep nem gyászünnep, hanem a nemzeti génius diadalünnepe. Toll nem irht ma elégiát, csak himnusz, ragyogó, büszke győzedelmi éneket. Ti magyar költők, rázzátok le ma szárnyaitokról a köznapiság modern porát és gyújtsatok tüzet a jövendő ifjúságának, ti magyar férfiak, boruljatok le a hazaszeretet elfelejtett istene előtt, ti magyar nők, hintsetek be virággal minden kis talpalatnyi földet, ahová ő valaha lépett, ne mondja majd egy nálunknál nagyobb, ő hozá méltóbb nemzedék, hogy még csak ünnepelni se tudtunk, — ha majd eljövendő lészen a világ, az a ragyogó világ, melynek szabadság a fundamentuma, hazaszeretet a boltozatja, testvéri egyenlőség az éltető napja, s a hol hivő és pogány együtt áldozik egy eleddig ösmeretlen istennek, a kinek oltárán ez a fölirat ragyog : Világszabadság ! Móra Ferencz. Petőfi emlékének. Irta : Móra István. Hazámban, én szülötte földemen, Ó templomunk megett, akáczok árnyán, Hogy ott valál futkározó gyerek : Fennen dicsekszik véle néma márvány. Onnan jövök, a por saruimon még. Kit lábad egykor szentté avatott, 5 ama szellőnek érzem ihletését. Ki téged homlokon csókolgatott . . . Ej volt, csillag talán, vak éjszaka — S én láttam a világtalan sötétben . Csend volt, süket halálos némaság — S én hangokat hallok a csendessségben. Láttam, a hogy a hosszúgémű kutnál Lovad, Betyár lovad megitatod, — S hallám a dalt, kivel te gondos dajkád Csicsigatott, ölében ringatott. Hallottam a szülőkebel jaját. Mikor búcsúdnak csókját rálehelted, S zokogtam a vidám üzeneten : Melylyel hazádba ismerősök mentek. Bolyongásod hosszú Kálvária utján Által kitért siró tekintetem, Hajh, merre jársz, piros virágok kelnek Az ösztövér, a meddő tövisen . . . Majd mintha erdőzúgást hallanék, Es benne vadgalamb turbékolását, S zajló folyamnak csendes szigetén Fülemülének édes danolását. Erdő mitől zúg ? Vadgalamb mitől búg ? Folyam mitől zajog s a kis sziget Fülemüléjét ki tanitta dalra ? — Te szerelemtől megszólalt szived . . . Majd zeng az ég, — hogy a föld sarki, Meginganak rettentő fergetegtül . Villámlik,- büzhödt odvak, börtönök Tetői égnek hulló menny köveidül. Az ég zengését, villám csattogását Mi zengi túl ? — Te harsogó dalod ! Hogy megmozdul rá jeltelen sírjában A szabadságról álmodó halott. Mozdulj, halott, kelj föl, porló halott, A négy folyó, a három hegy határán, Nézd, a magyar dicsőség Napja süt. S az ősellenség fut, megütve, gyáván ! Nézd, nézd, a hozzád méltó nemzedéket. A sáskahajtó szélvészt, a magyart, Nézd dalnokát az újbodott időknek : Kezébe lant, másik kezébe kard ! Aztán pihenj el és porladj tovább, Álmodd, halott, háromszáz éves álmod, Észak sötét felhője, — meg ne lásd, Hogy vonja gyászba a fényes világot, S ne lásd a meggyalázott lobogónak Selymén az árulás szennyét, sarát, — Ne halld az elemésztett mártíroknak Arad felül halló végsóhaját . . . S te, bősz tusáknak hallá madara, Szabadság élő lelke hova lettél ! Hogy nem beszél a segesvári rög, Ha sebhedt szívvel igazán elestél ? Vagy el se estél se prófétájaképpen Isten magával égbe ragadott, Hogy itt ne érd hazádnak temetését, Hogy meg ne tudd ama gyalázatot ! . . . Boruljon rád érzéstelen göröngy, Rejtsen magába csillagos meny ország, Fennen dobogja hitvalló szivem : Még visszajössz te egykoron mihozzánk! A félkezünk a mig békába verve, Addig ez a föld meg megrázkodik, S lesz újra harcz, *— a Tisza-Duna síkján Megint megint vérrrel virágozik. S ha sir takar , te fölfeszited akkor A bém ohult, besüppedt siri halmot : Magos menyország hogyha rejteget: Az égi bolt kárpitját meg szakajtód S dalolva küzdőd át velünk -et százszor Megújuló, próbálkozó tusát, — Mig el nem zenghedd valahára, végre A kivívott szabadság himnusát ! adatok labirintusában minden nyomot, melyet a legnagyobb magyar lantos családja itt hagyott. Az alább szószerint közlendő Tanácsi széki határozatok világosan ellene vallanak azon vérünkké vált hitnek, hogy a nemzet büszkesége itt született, — de azért a hozzávaló jogunk mindenka megmarad, hiszen ő maga vallotta városunkat szülötte földének. Az említett adatok időrendben, attól kezdve, mikor Petrovics István székárendásunkká lett, s mely időben Petőfinek, ha születése és ideköltözésük idejét egybe vetjük, már több mint másfélévesnek kellett lennie, a következők : I. Anno 1824 Die 10. Auguszti Tanács Széke tartattván (356. az. a.) ord. Biró Bánhidi József, Kiás József Senátor ’s Móczár Ferencz ord. Notar, urak a 359-ik Prothocolaris számra válaszollyák, hogy közelebb a Regálék Licitátiója alkalmatosságával a Mészárszéket Szabad Szálasi lakos Petrovits Istvány, most Kiss-Körösi Árendás 3 Esztendőkre Esztendőnként fizettendő 550 titokban árendásra. Ad 356. A Tudósító Deputatiónak előki adássa szerint, minek utána a mészárszéket Petrovits Istvány, Szabadszállási Lakos, ’s most Kiss Körösi Árendásnak esztendőnként fizetendő 550 írtban kiadattak . . . egyéb Regale Benefieiumok pedig a Boltokkal együtt átallyában a városnak maradtak, azért mind a Kortsmák, mind pedig a Boltok Licitátiója folyó Augusz. hónapnak 21-ik napjára határoztatik, melly határozat ezúttal közönségessé tétettül rendeltetik. II. Anno 1824. Die 4. Xbris. 544. Pétrovits Istvány Szék Árendás kéri, hogy neki Ferentz Szállásán azon kazal széna költsön adattassék által, mellyel a volt Petőfiék Félegyházán. — A „Félegyházi Hírlap“ eredeti tirczája. — Vén protocollumok sárga leveleit forgatom ; mohó vágygyal lesek a levéltári Petőfi Sándor emlékünnepélye a közgyűlésen. A nagy idők legendás alakja , Petőfi Sándor elhalálozásának félszázados évfordulóján, nemcsak kegyeletes, de hazafias ünnepet is ülünk, mert amilyen ragyogó fényű volt Petőfinek a költészete, olyan tántoríthatatlan volt hazafisága és szabadság szeretete. A szabadságért vívott tusában hitét és elvét vérével pecsételvén meg, akiben tehát a hazafiságnak csak mákszemnyi érzete is van, az a mai napon emlékünnepet ül a nagy költő és nagy hazafi tiszteletére. De nekünk a fenti okoknál még egy gyer több van, hogy mindnyájan ott legyünk az ünnepélyen , s ez az, hogy Petőfi Sándor , e város szülötte volt. Ő e város levegőjével szívta lelkébe azt a csábos és bűbájos érzést, melyből később — férfi korában — világra szóló költészete fakadt. Egyébiránt Petőfit ismertetni fölösleges, e haza népe a palotától le a kunyhóig mindenki ismeri őt ; érdemeit méltatni pedig, a mi tollunk gyenge. E város lakos ága, midőn nagy fia iránt érzett kegyeletes háláját levónni akarja, nem választhat érzése kifejezésére jobb és szebb alkalmat, mintha eljön a Petőfi-térre s ott a városi közgyűlés határozatából rendezett emlékünnepélyen részt vesz. A közgyűlés ide vonatkozó eljárásáról .** alfl»!»i tudósítás adjuk • •-mi i. közgyűlés hivatott egybe, annak megállapítása végett, hogy e város miként ünnepelje, hallhatatlan nagy fia elhalálozásának félszázados évfordulóját. A pont 9 órakor megnyitott közgyűlés napirendje előtt dr. Szerelemhegyi polgármester bejelentette dr. Behüteter Cons