Félegyházi Hírlap, 1900 (18. évfolyam, 1-104. szám)

1900-01-01 / 1. szám

XVIII évfolyam, ■fú...sor¥ikzi hírlap 11 Kint­, amit bizton remél, és a­mi után ppedve vá­gyakozik, azt Isten egyszülött Fiában meg­találja, mert ő a mi üdvösségünk, fel­támadásunk és életünk­­­öt tehát elhagyni, ellene pártot ütni, annyit tesz, mint minde­nestül örökre elveszni. Miért is, ámbátor sohasem szünetel, de sőt minden helyen szakadatlanul visszhangzik az imádás, di­cséret, hála és hódolat, melylyel a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak tartozunk, mégis a köteles hála és hódolat soha sem lehet eléggé nagy, hogy ez annál sokkal nagyobb és feláldozóbb odaadás teljes joggal meg nem illetné. Továbbá, ki meri kétségbe vonni, hogy a jelen századnak szülöttei között milg töméntelen sok azoknak száma, a­kik meg­feledkezve az isteni Üdvözítőről, szerete helyett rút hálátlansággal si­ettek neki és jóvoltáért bántalmakkal, szitkokkal illették ! Sajnos, de igaz : sokaknak élete, azoké i. .. a­kik az ő parancsolatait és törvényeit semmibe sem veszik és kicsinyük, világos bizonyítéka annak, hogy az ő érzületük mily alant jár és mily háladatlan. Avagy n­e látta-e épen a mi korunk egyszerű és több­ször is, miként újult meg a tévelygő Arius­­nak istenkáromlása, a mely Jézus Krisztus valóságos istenségét tagadásba vette ? Fel tehát a munkára és ne csüggedjetek ti, a kikben ezen újszerű gondolat megfogamzott s a kik ezen dicséretes mozgalom élére ál­­lottatok, hogy ez által a hívek istenes jám­borságát és vallásosságát emeljétek ; ámde nemes szándékotokat olyatén módon igye­kezzetek dűlőre vinni, hogy a jubileum ren­des menetét és a szent év szokásos ünnep­ségeit semmi meg ne akassza, semmi­r­e zavarja. A szent hit és vallásos meggyőző­désnek ezen, most készülő­félben levő, nagyszerű megnyilatkozása a katholikus hívek részéről egyébként azon czélzattal is történik, hogy szavunkat felemeljük minden­nemű istenkáromlás ellen és hogy nyilváno­­san kérleljük meg Jézus Krisztusnak isteni Felségét azon gyalázatokért, melyekkel őt különösen napjainkba« az egész­ világ elött illették. Ha mindezek után azt aksijuk tudni hogy melyik a legszebb és leg.c.oh, legfé­nyesebb és legigazságosabb elégtétel, úgy kétségkívül ez abban ás, hogy bánjuk meg »• ■—»,j g— a “ként miként úgy ír felette igazu ast. Mivel pen'g mint.«*'-- ta esztendő -bőséges okaimat ny­újt, már levelünk elejét­ is említettük, mételten hangsúlyozzuk, miként szükséges, h­ogy s keresztény- né- bi­zalommal és bizva­gos erővel lásson a munkáim­. Hogy már most mindez be is teljesedjék, az egek felé emeltük esem­en néző szemünket és összekulcsolt kezekkel­­ kértük az irgalmasság Istenét, hogy a mi szándékunkat áldásával kisérni, a hívek lelkét kegyelmével elárasztani és a sziveket jóvoltának bősége szerint igazgatni méltóz­­tassék ; mert mi, a mi elődeinknek, a római pápáknak nyomába lépve, és a mi Tiszte­­lendő testvéreink, a római szent egyház bi­boros főpapjainak helyes­ésével a nagy és általános jubileumot kihirdetjük, mely itt a szent városban 1899. évben Krisztus Urunk születésének esöestélyén kezdetét veszi és 1900. évben Krisztus Urunk születésének esöestélyén véget ér. Tesszük pedig ezt a mindenható Istennek, sz. Péter és Pál apos­­tolóknak valamint a mi joghatóságunknak erejénél fogva, Istennek dicsőségére, a hí­veknek lelki üdvösségére és az egész anya­­szentegyház javára. A nagy jubileumot tehát jelen leve­lü­nk révén elrendeljük és kihirdetjük: el­rendeltnek és ezennel kihirdetettnek nyivá­­nitjuk. Erre való tekintettel pedig a jelen jubileumi évnek egész leforgása idején mind­két nemű híveknek, ha ugyan : 1. bűneiket töredelmesen megbánván, meggyónják és megigazulva az Úr asztalához járulnak ; 2. a négy ősrégi szentegyházat (bazilikát) u. m. a sz. Péter apostolról nevezetett pápai székesegyházat (a vatikáni hegyen), nem­különben sz. Pál apostol templomát, továbbá az Üdvözítőnek szentelt és sz. János apos­tolról is elnevezett pápa­i püspöki székes­gy­házat (Lateránban) s végre a havi nagy boldogasszony (Maria Maggiore) elnevezése alatt ismeretes templomot (az Eszkvám­ he­gyen) tetszésük szerint szabadon választandó husz napon keresztül (ha t. i. római pol­gárok vagy lakosok, ellenben, ha idegenek vagyis mint zarándokok tartózkodnak Ró­mában, tiz napon át,­ akár egymásután, akár megszakítással naponkint legalább egyszer meglátogatják és mind a négy szent helyen áhitos lelkülettel és jó szán­dékkal az anyaszentegyház felmagaaztan­sá ért, a tévelygések (eretnekségek) megszün­­ik­* a VRiholikus fejedelmek békés -■» a keresztény hívek üdvösségéért imádkoznak: összes bűneik­nek és az érték érdemiért büntetése tel­jes bocsánatát, messzemenő kegyelmet,, ir­galmat, kiengeszteletést és megigazuló­t nyújtunk, adunk és engedünk nagy kegyesen. Mivel pedig könnyen megeshetik, hogy sokan legjobb akaratuk mellett is vagy épenséggel nem, vagy csak nagy nehezen teljesíthetik az imént körülírtakt feltételeket, a­mennyiben vagy betegség vagy más számbavehető oknál fogva akadályozva vannak, hogy azoknak itt az örök városban eleget tegyenek, de sőt a Rómába való za­­rándoklás is lehetetlenné van téve, azért az ilyeneknek jámbor szándékát és álitatos akaratát készségesen segítjük, a mennyiben ezt tenni módunkban áll és jelennel­ meg­engedjük, hogy a már ismételten emlllett teljes búcsúban, ha ugyan töredelmesen meggyóntak s az Úr szent testét magukhoz veszik, épen úgy részesülhessenek, mintha a meghatározott napokon a kijelöltült tem­plomokat látogatták volna. Jöjjetek tehát kedves fiaink ! bár­merre laktok s ha még annyian vagytok is, csak jöjjetek mindnyájan, akiknek módjuk van, mert Róma valamennyijeket szívesen lát és édes anyai szeretettel hívogat. Ámde illő, hogy a katolikus ember, ha meggyőződésé­hez hű akar maradni, csak is eleven hit­től áthatottan tartózkodjék e szer­t időben az örök városban. Miért is kerülnie kell az ez alkalommal sehogysem összeegyeztethető szórakozások, színjátékok és nyilvános mu­latságok zaját, hanem ezek helyett fordulha­jon inkább az oly dolgok felé, a­mik val­lásos ihletet lehelnek, és áhítatot gerjeszte­­­nek. Erre fogja őt kiválóképen ösztönözni, ha ugyan eszmélni és mélyebben ér­zni tudj az örök városnak ősrégi jelleg-, különös, jellemző sajátsága, a melyet maga az Isten mintegy reá nyomott s a melyet semmiféle erőlködés vagy ellenkező ,emberi kísérleti meg nem változtathat. Mert egyedül csak Rómát szemelte ki a sok város körül­­ma­gasztos és felséges czéljaira, egyedül ezt avatta fel önönmaga dicsőségére az em­ben nemzet megváltója, Jézus Kih-i Ezen városhoz kötötte lassú­n „ ■ mai birk.ósidléssel országának !fc­. szent elhatározása értelmében örök időkre e .helybe* ffUte_f­fldi helytartójának király­­ trónját, agxvakarta. ihggy- menyei W óll ás* glW’wzCvéffgfcsft' jit -iUr -os.'eptt.’. , telenti! itt őrizzék és hogy az, mint­­kútfő* Tt-IT és «magasan löveTö forrásból messze or­­­szágokra innen áradjon szerteszét, oly any­­­­nyira, ho­gy a ki a római hitegységgel sza­kitott, az Krisztustól szakadt el Nagyba») r rarr'­.Vá' chnij ssz-ai.-jógét vallásunk »ígi-­ megannyi ősrégi emlékei, a szebbnél szebb­­ szentelt hajlékok és templomok ragyogó­­ csarnokai, az apostolok fejedelmeinek sirja és a földalatti sírhelyek (katakombák,­ hol a döglelkü vértanuk tetemei nyugosznak. A ki mindezen dicső emlékeknek némán és hangosan beszélő szavát megérti, az csak­hamar reá is jön, hogy itt helyütt nem idegen városban bolyong, hanem hazájában jár-kel és igy Isten szent kegyelmével meg­­javultabban és nemesebb lelkülettel fog tá­vozni, semhogy érkezett. Hogy pedig jelen apostoli levelünk an­nál könnyebb szerrel jusson minden hívő­nek tudomására, elrendeljük, hogy úgy a kézzel írott, mint betűvel nyomott másola­tok, ha valamely hites tisztviselő aláírásával és egyházi méltóság pecsétjével el vannak látva, ugyanolyan közhitelességgel bírjanak, mint jelen saját irású levelünknek, ha ezt előadnák vagy előmutatnák. Senki fiának sem szabad ennélfogva rendelkezésünk, hir­detményü­nk, engedményünk, akaratunk je­len oklevélen bármit is változtatnia avagy ezzel vakmerő bátorsággal ellenkeznie. Ha pedig ezt még­is valaki megkisérlené, az tudja meg, hogy a Mindenható Istennek és az ő apostolainak sz. Péternek és Pálnak haragját vonta magára. Kelt Rómában, sz. Péternél, Urunk megtestesülésének 1899. esztendejében, má­jus 11-én, pápaságunk 22-ik évében. Aloisi­ Mazella Kajetán, Macchi A. bíboros, predatarius, biboros. Látta a római kúria köztisztviselője . (P. II.) D Aquila J. gróf. A pápai brévék titkári hivatala : Cugnoni I. Urunk születésének 1899. esztendejé­ben, május 19-ik napján, a mi Urunk, Jé­zus Krisztusnak mennybemenetele ünnepén Krisztusban szentséges Atyánk és Urunk, Isten szent kegyelméből uralkodó XIII. L­o pápaságának huszonkettedik évében, jelen apostoli körlevelet a városban levő dicső vatikáni bazilika ajtajában a jelen levő nép­nek fölolvastam és ünnepiesen kihirdettem. Én De Aquila József gróf tisztviselő. Váczon, 1899. évi deczember 17-én. Dr. Vitter Lajos, káptalani helynök. Szomorú statisztika. Alább közlünk egy jelentést, melyet Félegyháza város rk. iskolaszéke tárgyalt, tudomásul vett és elhatározta, hogy szá­molva a város pénzügyi helyzetével, felhívja a képviselőtestületet egyenlőre két új iskola felállítására. A jelentésben foglalt statisztika szomorú kultúrtörténelmi adalék lesz a 20. század kezdetéről. Arról van szó, hogy a félegyházi tanyákon,­­ a várost sújtó óriási tanügyi kiadás daczára a gyermekek 68 százaléka nem is látja az iskolát. Szinte hi­hetetlen. A számok mutatják ezt az igazságot. íme a jelentés, számok beszélnek, nem szavak. A beszélő számok pedig hivatalos okmányokból vannak véve. Tekintetes Iskolaszék. A folyó 1899—900. tanévre a beiratások már körülbelül megtörténtek, igaz, hogy még mindig vannak elkésett iratkozók, de az álta­lános beiratás befejeztetett. Az előa­ások a rendetlen feljövetel miatt csak dec­ember elején kezdődtek rendszeresen. — Sajná­lattal kell jelentenem, hogy egynémely osz­tályban az előadások alighogy megkezdőd­tek, a kanyaró járvány betegségnek nagyobb fokú fellépte miatt már e hó elején 4 első­osztályunk bezáratott ; — igen nagy szám­mal vannak a hiányzók a többi osztályaink­ból is s a hiányzók legnagyobb része a ta­nitók jelentése szerint szintén kanyarós beteg. A városi osztályokban a növendékek a következőképpen írattak be : Fiú osztályokba : I-s. a) ó-templomtéri 70 t. Kost 1 ... 52 II. a) ó t­e­rep.-téri KJ II. 1­) 54 II. a) Kossuth­ utc­ai 57 * II. b) 69 Hl ftj (j..tfijn­plomtéri IIi. b) Kosnya u­t­zai 6­7 IV. a) 6 tuicpiairr téri 4­2 ■ IV. b) Ko­ssuth utczai 41 V—vi. 54 71 összesen : 750 Ismétlő finoszt. 42. Lányiskolába: (Szt. János tér) I. a) osztály 80 I- b) V) 82 II. a) 65 összesen : 684 összesen : 207 A tanyai iskolákra vonatkozó jelen­tésem a legszomorubb képét mutatja egy tarthatatlan helyzetnek, melyen csak az is­kolaszék megfeszített buzgalma és jóindu­lata segíthet. Ugyanis van a város külhatárában összesen 3182 összeírt tanköteles. Ezen lét­számból csupán 741 nyer ez évben okta­tást, vagyis minden­ 100 gyermek közül csak 32. Tehát 63% iskola nélkül nő fel és abban a korban fog emberré lenni, a­mikor már szégyen nélkül aligha vallhatja be írástudatlanságát. A tanyai iskolák létszáma a követ­kező : Alpári útban jár 51 növ., össze van irva e vidéken 203, nem jár 152. Mindszenti­ útiban jár 70 növ., össze van irva e vidéken 204, nem jár 134. Csányi útiba jár 58 növ., össze van­­ irva e vidéken 192, nem jár 134. Szegedi útiba jár 73 növ., össze van í­­rva e vidéken 328, nem jár 252. Szentkuti islolába jár 87 növ., ví. van írva 250, nem jár 163. Halasi-uti iskoláig jár 92 nő ., V.:: van irva 189, nem jár 97. Nagyszőlő-uli iskolába jár 70 .év,­­össze van irva 163, nem­ jár 93. Felső-galambos­ iskolába jár 87 , össze van irva 333, nem jár 216. Jakobi iskolába jár 83 név , van irva 224, nem jár 141. Kecskemét­ uti iskolába jár­­ össze van irva 213,­­ nem jár 143. Körösi úti iskolába jár 30 röv. Csólyoska iskola lincs,­­ sir . ■ irva 141, nem jár 141. Ezen kimutatás szerint a városban­­ összeirt 1899 rk. növendék­k­ül 257 növendék. A tanyai össz írásba, fi­g- talt 3182 növendék közül nem jár ;4­ név. A fenti kimutatás alapján ég­y­zü­k­ség volna a városban legalább egy egy IV-ik leányosztályra, tovább: a v vas körzetekben a következő helyek : 1. Alpári út és vasút közé, 2. Vasút és Izeáki­ út közé, 3. Majsai útban a Rójsa f­­ása körül, 4. A homok­osztályra, 5. Jakabra, 6. Csordajárásba, 7. Csólyosba 2 iskola, mert a h­ie­­delmes pusztán iskola nittes. Tisztelettel kérem a tekintetes isko­laszéket, szíveskedjék ezen jelenti a tm­blapjá - a város tok. képviselőtestületét n­e..­.- vesni, hogy e város nyomorúságos tanügyi haj setének javítására a szükséges ;s ie/.­.-'t sekot tegye meg. K. Félem' hizs '1899. Ah»* smét elmúlt egy mitná Vele no­k hí s hónai, TM - * Vájjon mit hoz d jövendő f . ■ — Ma e kérdés tárnát/'. — Nem sejthetőik, . de rsrm Egy szí­v * M /öt Adjon isten a magyarnak'; , Boldog új es. ttdöti. , Búval volt az 6 év telve ; Mily sokan paskódtat , — Keserveink ntg n '?, Sirtunk s jók isÁdtv.n Kétkedünk, hir. ók A szebb­­ jobs ;öv^,w, Ajon Isten a magyarlak Boldog új mtendötl , . . Ha volt bi­nink — bármi Meglakoltunk, érte, Sziveinket az ó évben Oly sok isayds érte ! . . . Kis hit helyit bízvást várjunk . Egy szebb jobb jőve ! . . . Adjon Isten magyart Boldog új éntendi ! ■ És most menjünk fáimmal Az új század felét, Ezerkilenczszázan­k­ év Pirkaddsa éli! Igaz hit és szeretetlen Elvén a jövendőt, Ajdon Isten a magyarnak Boldog új esztendőt! . . . Zsigmond Konrád Boldog újévet kívánunk lapunk e fizetőinek és olvasóinak, továbbá unn­katársainknak. Legyen nemzetünk népünk szerencsés, ne csak­ az újévit de a most beköszönöUt században ■ egész az idők végéig,­­ — — Az új .század A* egyházi világi élet nagy ,Utosa • n pillanatot élt a múlt éjjel. U. «‘90­0. év első piliui köszöntött be, m di!*. vtot, az egjri w, — » V-n­. ti y­,at a OS r­u. ), iát t­­z jd­ Sz td-9. 71, át - II­­.)n 49 II. c) 78 III. a) 1 5 66 III. b)n 48 IV.n 108 V- VI.n 32 Ismétlőbe 62. II. tized iskolába 68 III.n 65 IV. i) 84 -I­H ? Boldog Á *J­RE K észter • j­i-Q

Next