Félegyházi Hirlap, 1902 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1902-01-02 / 1. szám
1-ső szám. XX. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1902. csütörtök, január hó 2. Előfizetési ár: VIDÉKRE: HELYBEN: Egész évre . . 8 korona. Félévre .... 4 korona. Negyedévre . . 2 korona. Egész évre 10 kor. — fill. Félévre . . 5 kor . fill Negyedévre 2 kor. 50 fillégyes szám ára : 8 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dobák ferencz. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Hirdetések díjszabály szerint. Kéziratok nem adatnak vissza. Húsz esztendő. Húsz esztendő óta szolgálja a Félegyházi Hirlap e városnak érdekeit, húsz esztendő óta megszokott barátja lett városunk közönségének. A lefolyt húsz esztendő, mely kevés vidéki lapnak adatik, bizonyítja, hogy ez az újság megfelel a nagyközönség, a nyilvánosság követelményeinek, többszörösen kiállotta a tűzpróbát és így jogot formálhat magának a létezésre. 1 " A húsz évet jelző határkőnél ön- jó érzettel mondhatjuk, hogy nem tértünk le soha azon útról, melyen becsületes munkánkkal a közügynek szolgálatot tehettünk Hogy a pártatlan igazságot minden alkalommal, még a személyes párttusák idején is iparkodtunk meg is közelíteni, azt tőlünk elvitatni nem is lehet. I Nem kerestük soha, amint ezentúl sem fogjuk keresni bárkinek a kegyét i ,s barátságát, haladni "egünk a ki- kiűtött ezeinnk felé s nem fogünk cel"rődni azzal: tetszik-e működésünk egyeseknek. A mi meggyőződésünk az, hogy mindenkor jót cselekedtünk, mert a közügyet szolgáltuk, még akkor is, ha szigorú bírálattal éltünk, akkor is, ha tévedtünk, mert az is jóhiszeműleg történhetett. Az eddig követett iránytól nem térünk elövőben sem. Szeretett városunk hatása, társas életünélénkítése, a nem államos, de mindenoldalú fejlődés elforditása, az igazságnak pártatlan kimondása képezi a jövőben is feladatukat s bizton reméljük, hogy ovasóközönségünk a következő évben sem vonja meg tőlünk sok éven kel sztlil tapasztalt bizalmát. Munkásságunk igazi jutalmát azonban abban találja hogy a jók javai, városunk nagyréműségű fiai, úgy az új, mint a legújabb generáczióból, velünk tartanak és kölcsi súlyukkal támogatják lapunit. Ez biztat bennünket a tovsíhu’ munkára. És ezen há- 'ii kötelező támogatás fejében úldogunk hatni, hogy lapunkat tovább tesszük, hogy városunk és vidékek érdekeit minél hathatósabban tángassuk. isten nevébe- hogy azt elérjük, kivájunk A bánatban, boldogságban Részem is volt untalan. Eltűnt vágyam s szép reményem A mit soha el nem értem. Mért tagadnám, fájt nekem! — Így járt az a szorgos gazda, Héja bimbókkal van rakva, S mind lefagy egy éjjelen ! Voltak aztán csöndes vágyak, Szép valóra mik beváltak. S ez kárpótolt engemet ! Kis fámat virágok födték Élvezem édes gyümölcsét, S szivem öröm fészke lett ! Szám panaszra nem is nyílik Megelégszem azzal mindig, Mit nekem jó sorsom ad! így múljanak csak az évek. Akkor ha a sirhoz érek : Nyugton alszom álmomat. Bújtál*. — Boldog újévet! !,apunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog újévet kívánunk / — Lapuim a most nekoszonton évben is hetenkint kétszer jelenik meg, vasárnap és csütörtökön. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatótt — Főkapitány helyettes. Városunk beteg főkapitányának helyettesítéséről a vármegye főispánja legközelebb akként fog intézkedni, hogy ideiglenes helyettesként GejíV , i.ö-le._ T eztendőt , Próféczia, az 1902 ik esztendőre. Irta: Móra István. Édes hazám, Magyarország, Búvárlottam szent könyvedet: A vértanuk halálával Megpecsételt történetet ... Ezer évnek baját, kiüt ! Érzem, mig e verset irom, — Nem is irom néhol-néhűtt, Csak elsírom, csak elsírom. Némely verőfény a múltban Imitt-amott ha látszanék, — Olyan, mintha sűrü felhőn Kibéklik egy kis darab ég. S rá a felhők egybe csapnak, Dörög csattog a zivatar, — Falvak égnek, országrészek, Ti hajléktok, szegény magyar. A törököt ne szidd, ne bántsd, Nem az ártott, nem az vétett; Bocsás ki a németnek is, Nem tudok bár rútabb nép : Magunk szedtük a vállunkra, Magunk szedtük a nyakunkba, Köszönjük, ha nagyobbakat Nem vagdos a vékonyunkba. Száz töröknél, száz németnél Osmerek én rosszabbat is, — S rád olvasom Ítéletem, Ha a szivem megszakad is : — Nem volt ked távorul se A lefolyt tiz-ssáz év alatt Olyan gyilkos ellenséged, Én nemzetem, mint te magad* Egyetértő sose voltál, Ezer ágra szakadoztál, — A tulajdon véred ellen Leglegesül hadakoztál. Uszköt hánytál atyádfia Gfólya fészkes födelére, — A véreddel egy patakot Pirosított neki vére . . . Azt mondjátok, elmúlt az már, Igaz se volt, az is lehet, — Rongybul készül a papiros, Kitűr minden feleletet, Hát én erre becsukom a Történelem szentirását, — Márul szólok, s olyat mondok, A vakok is látván lássák . . . Fölemelem feddő ujjam, ugy kérdelek magyar népem; Szereti e hát a magyar Mind a magyart testvérképen?... — Jaj szereti, úgy szereti, Hogy egy kölyök kutya miatt: Hét testvérség, nyolcz sógorság, Kilencz após összeriad . . . S lesz belőle olyan per, hogy Bele hízik tiz fiskális, — Belegörbül egy tuczat toll, Megvásik busz kalamáris. S amiorra vége szakad A kis-kutya-ugatásnak: Meg is döglött a hasztalan, Kit a varjuk majd elásnak . . . Egy az Isten! — egyaránt süt Mindnyájunkra fényes napja — Egy erkölcsre, egy szent jóra Tanít minden hitnek papja, hírek. Múlnak évek . . . Múlnak évek, jönnek évek, Már maholnap oda érek, Hol mindennek vége van. Mit átéltem, nem sajnáltam.