Félegyházi Hirlap, 1902 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1902-01-02 / 1. szám

1-ső szám. XX. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1902. csütörtök, január hó 2. Előfizetési ár:­­ VIDÉKRE: HELYBEN: Egész évre . . 8 korona. Félévre .... 4 korona. Negyedévre . . 2 korona. Egész évre 10 kor. — fill. Félévre . . 5 kor . fill Negyedévre 2 kor. 50 fill­égyes szám ára : 8 fillér.­­ Felelős szerkesztő é­s laptulajdonos: Dobák f­erencz. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökö­n. Hirdetések díjszabály szerint. Kéziratok nem adatnak vissza. Húsz esztendő. Húsz esztendő óta szolgálja a Félegyházi Hirlap e városnak érdekeit, húsz esztendő óta megszokott barátja lett városunk közönségének. A lefolyt húsz esztendő, mely kevés vidéki lapnak adatik, bizonyítja, hogy ez az újság megfelel a nagy­közönség, a nyilvánosság követelmé­nyeinek, többszörösen kiállotta a tűz­­próbát és így jogot formálhat magá­­nak a létezésre. 1 " A húsz évet jelző határkőnél ön- j­ó érzettel mondhatjuk, hogy nem tértünk­­ le soha azon útról, melyen becsületes­­­­ munkánkkal a közügynek szolgálatot­­ tehettünk Hogy a pártatlan igazságot minden alkalommal, még a személyes­­ párttusák idején is iparkodtunk meg­ i­s közelíteni, azt tőlünk elvitatni nem i­s lehet. I­­ Nem kerestük soha, amint ezentúl sem fogjuk keresni bárkinek a kegyét i­­ ,­s barátságát, haladni "egünk a ki- k­iűtött ezeinnk felé s nem­ fogünk cel"­­rődni azzal:­­ tetszik-e működésünk egyeseknek. A mi meggyőződésünk az, hogy mindenkor jót cselekedtünk, mert a közügyet szolgáltuk, még akkor is, ha szigorú bírálattal éltünk, akkor is, ha tévedtünk, mert az is jóhiszemű­leg történhetett. Az eddig követett irány­tól nem térünk el­övőben sem. Szere­tett városunk hat­­­ása, társas életün­­élénkítése, a nem állam­os, de minden­oldalú fejlődés elf­­orditása, az igaz­ságnak pártatlan kimondása képezi a jövőben is feladat­ukat s bizton re­méljük, hogy ovasóközönségünk a következő évben sem vonja meg tő­lünk sok éven kel sztlil tapasztalt bi­zalmát. Munkásságun­k igazi jutalmát azon­ban abban találja hogy a jók javai, városunk nagyrém­­űségű fiai, úgy az új, mint a legújabb generáczióból, ve­lünk tartanak és kölcsi súlyukkal támogatják lapun­it. Ez biztat ben­nünket a tovsíhu’ munkára. És ezen há- 'ii kötelező támoga­tás fejében úldo­­gunk hatni, hogy lapunkat tovább tesszük, hogy vá­rosunk és vidéke­k érdekeit minél hathatósabban tá­ngassuk. isten nevébe- hogy azt elérjük, kivá­junk A bánatban, boldogságban Részem is volt untalan. Eltűnt vágyam s szép reményem A mit soha el nem értem­. Mért tagadnám, fájt nekem! — Így járt az a szorgos gazda, Héja bimbókkal van rakva, S mind lefagy egy éjjelen ! Voltak aztán csöndes vágyak, Szép valóra mik beváltak. S ez kárpótolt engemet ! Kis fámat virágok födték Élvezem édes gyümölcsét, S szivem öröm fészke lett ! Szám panaszra nem is nyílik Megelégszem azzal mindig, Mit nekem jó sorsom ad! így múljanak csak az évek. Akkor ha a sir­hoz érek : Nyugton alszom álmomat. Bújtál*. — Boldog újévet! !,apunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog újévet kívánunk / — Lapuim a most nekoszonton évben is hetenkint kétszer jelenik meg, vasárnap és csütörtökön. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatótt — Főkapitány helyettes. Városunk beteg főkapitányának helyettesítéséről a vármegye főispánja legközelebb akként fog intézkedni, hogy ideiglenes helyettesként Ge­jíV­ , i­.ö-le._ T e­­ztendőt­ , Próféczia, az 1902 ik esztendőre. Irta: Móra István. Édes hazám, Magyarország, Búvárlottam szent könyvedet: A vértanuk halálával Megpecsételt történetet ... Ezer évnek baját, kiüt ! Érzem, mig e verset irom, — Nem is irom néhol-néhűtt, Csak elsírom, csak elsírom. Némely verőfény a múltban Imitt-amott ha látszanék, — Olyan, mintha sűrü felhőn Kibéklik egy kis darab ég. S rá a felhők egybe csapnak, Dörög csattog a zivatar, — Falvak égnek, ország­részek, Ti hajléktok, szegény magyar. A törököt ne szidd, ne bántsd, Nem az ártott, nem az vétett; Bocsás ki a németnek is, Nem tudok bár rútabb nép : Magunk szedtük a vállunkra, Magunk szedtük a nyakunkba, Köszönjük, ha nagyobbakat Nem vagdos a vékonyunkba. Száz töröknél, száz németnél Osmerek én rosszabbat is, — S rád olvasom Ítéletem, Ha a szivem megszakad is : — Nem volt ked távo­rul se A lefolyt tiz-ssáz év alatt Olyan gyilkos ellenséged, Én nemzetem, mint te magad* Egyetértő sose voltál, Ezer ágra szakadoztál, — A tulajdon véred ellen Leg­legesül hadakoztál. Uszköt hánytál atyádfia Gfólya fészkes födelére, — A véreddel egy patakot Pirosított neki vére . . . Azt mondjátok, elmúlt az már, Igaz se volt, az is lehet, — Rongybul készül a papiros, Kitűr minden feleletet, Hát én erre becsukom a Történelem szentirását, — Márul szólok, s olyat mondok, A vakok is látván lássák . . . Fölemelem feddő ujjam, u­gy kérdelek magyar népem; Szereti e hát a magyar Mind a magyart testvérképen?... — Jaj szereti, úgy szereti, Hogy egy kölyök kutya miatt: Hét testvérség, nyolcz sógorság, Kilencz após összeriad . . . S lesz belőle olyan per, hogy Bele hízik tiz fiskális, — Belegörbül egy tuczat toll, Megvásik busz kalamáris. S ami­orra vége szakad A kis-kutya-ugatásnak: Meg is döglött a hasztalan, Kit a varjuk majd elásnak . . . Egy az Isten! — egyaránt süt Mindnyájunkra fényes napja — Egy erkölcsre, egy szent jóra Tanít minden hitnek papja, h­írek. Múlnak évek . . . Múlnak évek, jönnek évek, Már maholnap oda érek, Hol mindennek vége van. Mit átéltem, nem sajnáltam.

Next