Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1907 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

XXVI—XIII. évfolyam. Kiskunfalegyha­zw, 1307. január 8. I. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR : Ég- érre . S kor. Fél évre . 4 » N»gy»d évre 2 , Efj­ul­a ér. IS fül A kéziratok a szer­­kesztSségbe Vttszfisi loitlf könyvkereake­­dénébe küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Közművelődési, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hetilap . A szerkesztésért felelős: Ve­­zesn­é József laptulajdonos.­­ Vidéki hirdetések kizárólagos felvétele Magjaltunk minelta vasárnap raggal. Hirdetéseket és rek­lámokat a lap részére felvesznek as­zesies hirdetési irodák. A hirdetéseket, elő-­fileté­skot, feleeé­­lamlásokat a kledó hivatalba, (Vt Misci József könyvkereeke­­désébe) kérjük kül­deni. miliméter ár­szabás szerintLeopold GyulaVidéki Lapok Központi Di­Honocl VII., ker.., Erzsébet­ Hirdetés Osztályában DUUdotrol körút 41. szám. „Közművelődési Egyesület.“ Kiskunfélegyháza, 1906. jan. 5. Ragyogó ünnepségek, nemes érzések, lángoló lelkesedés között alakult meg városunkban az el­múlt vasárnap a „Kiskunfélegy­házi Közművelődési Egyesület“, hogy egyesítse az erőket váro­sunk kulturális haladásában. A társadalom színe, virága, városunk vezető egyéniségei, ra­gyogó tollú budapesti írók, az Országos Irodalmi és Közműve­lődési Szövetség, a város szellemi harcosai, gyöngéd lelkű és nagy műveltségű hölgyei, lelkesedő fiatalsága vettek részt a megala­kítás munkájában egyforma sze­retettel, egyformán lángoló lelke­sedéssel. Színes és ragyogó kép adta meg a keretet ennek a nagy je­lentőségű ténynek. Mintha egy káprázatos szép álomkép , vonult volna el szemeink előtt. Évekkel azelőtt még hihetetlen és merész fantáziájú álomképnek illett volna be, a­mi a múlt vasárnap igazi valóság volt. Néhány évvel azelőtt csak néhány félénk álmodozó lélek víziója volt, a­mi valóra vált. Az elhintett mag fogékony talajra talált s terebélyi fává erősödött három év alatt, mert a szeretet gondozta, a szén­t ápolta. Az elismerő zászlóját kell meghajtani e nemes város társa­dalma előtt, hogy, annyi nemes és jólétet adó nemzeti erényei mellett meleg szeretettel és hihe­tetlen lelkesedéssel karolta fel a nemzeti művelődés nagy jelentő­ségű ügyét is. Mintha a nagy idők szelleme érintette volna lékeinket, mintha egy titkos erő­t megnevezhe­tetlen , titkos, , sugalmazta volna a • ö... ':r - - okví, ,lé­tlen, oly. egyöntetűen, », iy te­rvezettnleg történt minden lépés és minden cselekedet, minden alkotás. Mintha megérezte volna min­denki, hogy ennek az ősi magyar földnek, a Tisza—Duna köze délibábos rónáin táplálkozó igazi magyar géniusznak hóditó útra kell indulni, mélységes, keleti szinpompával ragyogó, ősi forá­­sokat magában rejtő nagy erejé­vel kell megteremteni a nagyra hivatott s a köztünk lakozó ide­geneket is meghódító nagy nem­zeti kultúrát, mely majdan maga után fogja vonni s jövendő útját kiszabni a politikailag egységes és független magyarságnak. A múlt vasárnapi ünnepsé­gek között az Alföld magyarsága egy szép jövőre hivatott gócpont­jának a szíve dobbant meg. A Kiskunság hajdani központjának hosszú időn át elhanyagolt tár­sadalma hengeritette le sírjáról a nehéz követ s a feltámadás ere­jétől megihletve a koporsóból kitört és eget kért. Észrevette, hogy m­ig a haladás utján nagy áldozatokra kész szomszédjai egy­­egy nagy környéket iparkoz­nak érdekköreikbe vonzani, addig neki sem szabim tévén­él nézni e hódító munkát, ha csak jövőjét nem akarja áldozatul dobni. Az isteni gondviselés váro­sunkat anyagi javakkal áldotta meg. Erős fegyver ez a harcban. De villogó és félelmetes élét ennek a fegyvernek csak a szellem acé­lozó tüze adja meg. A jövendő idők nagy harcá­ban pedig az ilyen fénylő fegy­verre van szükség, mert nem a nyers erővel harcolunk többé, hanem a jog alapján álló szellemi Heti krónika. Az öreg December Végét járván, Megrázta szakállát Nagy mogorván, S hullott a hópehely Egyre másra, Fel is gyülem­lett, az Nagy rakásra ! S az ifjú Január Hogy beköszönt, Talált egy ré­­nséges Nagy hóözönt, Fehérben tündöklő Fél­világot, Minőt évek óta Már nem látott. Ez a kis hópehely : Ez a semmi! Mennyi baj forrása Szokott lenni : Meglepi az utat S elállja azt, Most is olvashattunk Sok, sok panaszt. Megjuh­ászodik a Vaspanipa , Tehetetlenné lesz Karjaiba’, Millió hópehely Ha tömömr, Hatalmas akadály Körös körűl ! Oh, ha a magyar így Tömörülne, Istenem, de minden Máskép lenne ! Millió hópehely Különválva : Ez voltunk régen — s ez Vagyunk máma. Ah, de Pegázusom Hová ittgadt? Megzabolázom e Szárnyas lovat S leszállók az eszmék Világából. Oda, hol az ember Sárban fából. Elolvadó hónak A nyomában, Bú°an tapasztaljuk : Minő sár van ! Este­ reggel megfagy : Síkos az út S leülve rendezünk Ott randevút! Segíthetne ott egy Bölcs rendelet, Hol egy marék homok Már nem tellett ! írtam én már erről Egy néhányszor, Most is írhatnék, de Nincs hely, — másszor ! Hegedős. Legalkalmasabb W*' ujevi ajándékul ajánlom a n. é. közönségnek ■»“ csinos TV parfüm kasettáimat. Eredeti orosz és chinai teák. — Angol rumok és cognacok. .

Next