Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1908 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

1908. január 5. FÉLEGYHÁZI Ú­RLAP egyesült FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ 3 történetét olvasta fel, megemlékezve az egyesület létrejöttében eredményes mun­kásságot kifejtett egyénekről, különösen Feuer Mihályné úrnőről, az egyesület ala­pítójáról, ki sajnos, betegsége miatt a ju­bileumon részt nem vehet. Városi főjegyzőnk, dr. Rády Lajos volt az ünnepség hivatalos szónoka. Remek ritka szónoki hévvel előadott beszéde a humanismus munka dicsőítése volt, a sym­­bolikus összetartásra és egyetértésre buz­dította az egybegyűlteket. Beszéde feno­menális, nagy tetszést keltett. A Szózat eléneklése után a díszköz­gyűlés bezáródott.* Ugyanaz­nap este 8 órakor váloga­tott nagyszámú közönség gyűlt egybe a „Korona“­dísztermében, a Vöröskereszt művészestélyére. A műsor változatos és gyönyörköd­tető volt, melynek összeállítása az egye­sület vezetőségének finom művészeti íz­lését dicséri. Feuer Mihály joghallgató ez alkalomra írt prológjával aratta a legelső zajos elismerést. Előadásának értékét csak emelte az ő megnyerő egyénisége, mellyel szavalatát előadta. Ifj. Holló Józsefné pom­pás koloraturjával néhány operett áriát énekelt. Dalaival egy csapásra meghódí­totta a publikumot. Előadásában a finom­ság egyesült a bájjal, az invenció az érzés közvetlenségével, mert átéreztetni tudja a dalok szövegének a tartalmát. Természe­tesen tüntető meleg tapssal honorálta a közönség minden számát. A zongora kísé­retet ifj. Mihálovits Alajos nagy szakérte­lemmel látta el. Tollagi Adolf a budapesti Népszínház kitűnő művésze a dobogóra való kilépése­kor már megjelenésével, egy rövid perc alatt úgy tudta felvillanyozni a sziveket s gyönyörű, bámulatos arcjátékával letudta bilincselni hallgatóit. Históriákat adott elő folytonosan kacajra késztetve a közönséget, aki ezért bőségesen honorálta őt. Népdalt is énekelt a művész, graciózusan és utolér­­hetetlen művészettel. Előadta Rákosi Jenő Elektra paródiáját nagy drámai erővel. Újrázásra „Zsurszirén“ és a „Részeg pa­raszt“ című humoros számát adta elő nagy élvezettel. Tollagi Adolf nem szorul rá a mi külön dicséretünkre s a hálás közön­ség ismételten felhangzó tapsokkal hono­rálta előadását. A zenekiséretet Kósa Gyuláné látta el finoman, diszkréten és élénk diszting­válással s ezzel újabb tanújelét adta zenei rátermettségének. Barta Lajos városunk főkántora, szép, tiszta csengőhangon egy pár „Kuruedall“ énekelt. Sokat tapsolták, akinek egyre­­másra ráadással kellett szolgálnia. Végül valóságos pompás látvány volt, midőn Tündér Ilona s hölgyszereplő tár­sai páratlan sikerrel a Nap és Hold címü élőképben csillagok s angyalok kíséretével a szintéren megjelentek kedvességei, bájos­sága s bámulatos ballet táncaikkal nagy ovációkban részesültek. Valamennyien, kik az Élőképben szerepeltek megérdemlik a legteljesebb el­ismerést, a közönség vastapssal honorálta. Erzsébet királyné mekoronázásával a hang­verseny véget ért, a fiatalság pedig hat na­g járta a táncot.* A mulatság alkalmával a következő felülfizetések történtek : Dr. Holló Lajos 25 K, Váradi Zsigmondné, Feuer Sándor, Holló József 20—20 K, Feuer Mihályné, Kneffel Ede, Sor Antal, N. Y., Schweit­zer Adolfné 10—10 K, dr. Krausz Mór 6 K, Grünfeld I. B. né, Weitzenfeld Lipót Szabadka, Fisch Ernő, Özv. Krausz Jó­zsefné, Salamon Jakab Budapest, Faragó Lajos Tápió Szele, Frank Ignác, Schön­­feld Antal 5—5 K, dr. Günzler Marcus, Hollósi Alajos, idősb Feuer Béla, Szécsény Manó, Páncél Mihály, Ungár Rudolfné, Katona Imre 4—4 K, Csillag József 3 K, dr. Mészáros József 2‘50 K, Karpelesz Ede, ifjú Szabó Sándor, Frankl Edéné, özv. Tarjányi Józsefné, dr. Lederer Lajos, dr. Czobos Károly, Hoffer Vilmos, Steiner Bélákné, Révész Nándor, Wimmer Teriké, Frank Sámuel, Dóczy Pál, Rázsovits Zsig­mondné, Léderer Sándor, dr Szabó Árpád, Schweiger Mór. N. N. 2—2 K, Frank Dezső, Takács Mónic Kecskemét, Politzer Ferenc 150—1­50 K, Schweitzer Manó, Sallai Márton 1—1 K, Peregi István, N. N., Fischer János Cegléd, Kohn Sándor, Spiller Dezső, ifj. M. mir Imre 50—50 fill., összesen­­ 268­00­rt. S. V.­ ségü­nkbe beküldeni­­ kereskedjenek mivel lapunkat pénteken este lezár­juk. A később érkező kéziratoknak a legnagyobb sajnálatunkra, technikai okokból, helyet nem adhatunk. A jövevény ott bent aludt a szobá­ban, amelyben akkor is behullott a hold sugára. ... A Dömöséknek már kertje is van, magad is láttad. Nekünk, meg itt ez a piszkos viskó. Nézd ott a falait ! Az eső befolyik ! Az ember hétszám se lát másik embert! Hiszen, ha tudtam volna mi vár rám veled. . . . De már későn ! Mit nézed a földet ? Hanem hiszen élhe­tetlen ember voltál, az is maradsz ! Az elcsigázott, vén óra akkor nyö­szörögte el a tizenegyet. A férfi csak nézte a földet, az asszony pedig tovább beszélt. A Barta Péter a maga ökreivel szántja a maga földjét. — Hát a te földed hol van? Azt hiszed te mamlasz, hogy azok is igaz után szerezkedtek ? Úgy éltesse őket az Isten ! A lányuk Kaposváron szol­gál valami grófnál ! Nohát! . . . Mind­egy ! Derék lány. Megsegíti szüleit! Mi a gyermekünkkel is jól jártunk, biz’ Isten. Vitted be a sok iskolapénzt Veszprémbe, aztán egyszer csak Jancsi nincs sehol , . Hogy ő megunta a sok boldogságot, ne­ki pénz kell, ő el­megy pénz után. Biz’ Isten, ha nem ismerném mamimat, rosszat gondolnék ! Mert annak van esze, több is mint dukál, neked meg nincs ! Mit törőd­jék ilyen gyámoltalan emberekkel ? . . . Nohát ? Hallgass, Eszter, hallgass ! Feküdjél le, aludjál ! — Mondta halkan az ember. De az asszony közelebb lépett hozzá, megtompította a hangját és újra beszélt: Hallgassak? . . . Hát a Pálffy hall­gatott, amikor a Schwartz hazavitte a tehenek árát ? Ott a rétje meg a két bé­rese, a lányának meg Veszprémben varr­ják a slafirungot.. Az is jól jár, aki el­megy érte ! . . Hallod-e ? Mit nézed a föl­det? Nem láttad a gyűrűt az ujján ? Nem hallottad, hogy zörgött a zsebje, amikor belenyúlt ? Az óra már az éjfélt is elütötte, de az asszony még mindig beszélt. Egyszer halkabban és egyszer szilajabbul. Ki-ki nézett az ablakon, meg visszament, oda állt az ura elé és beszélt, sziszegett. Utóbb elhalgatot és csak nagysokára, nagyon halkan mondta újra: — Édes jó szülőm, minek is kötöttél ehhez a nyomorult emberhez ? Akkor az ember felkelt az ágyból, nagyot, nehezet sóhajtott és halkan ki­­nyitotta a középső ajtót. Az asszony utána ment, mint a vámpír a mocsárba járó után, de az ember a mellének feszítette a kezét és visszatolta. De hiába ők­ álltak a külső szoba közepén az asztal mellett. A holdsugár berezgett az ablakon és feneketlen fehér falat festett a padlóra. A jövevény elé feküdt behunyt szemmel, nyugodt, halvány arccal. És a szoba minden sarkát betöl­tötte a mélységes csönd. Az ember sóváran, vágyakozva visz­­szanézett a belső szobába, de az­ asszony a fülébe súgta : — Menj! A jövevény halavány arcára halálos riadalom ült ki, amikor az ember öt ujja összekapcsolódott a torka körül. Egy pil­lanatra felnyitotta a szemét, a­miből a rettegés ezer ördöge bámult elé, majd le­csukta újra. Az ajkára sötétbíbor, forró vércsöpp ült ki. Akkor az ember eleresztette és re­megve nézett az asszonyra. De az asszony nem törődött vele, hanem bevájta a kezét az idegen ruháiba. Nem talált semmit. Akkor a párna alá nyúlt és elővette az idegen erszényét. Ahogy szétnyitotta,­ egy csomó bank­jegy tűnt a szemébe. Sovány, száraz uj­­jával kirántotta őket, de velük együtt egy régi, megfakult kép is kisiklott és leesett, a földre, a holdsugár­ fehér tavába. Az ember lehajolt érte és megnézte. Az asszony is odahajolt és elejtette a pénzt. Káprázat nehezedett a szemére, ahogy a képre nézett, saját halavány arca nézett, vissza rá. A jövevény ott feküdt mozdulatlanul, félig nyitott, üveges sze­mével szomorúan nézte a két embert. Cholnoky László. H­ÍREK. Tisztelettel k­érjük fel mindazo­kat, akik lapunkban bárminő közle­ményt óhajtanak közzétenni, hogy azt legkésőbb péntek délig- szerkesztői Olvasóinkhoz! A „Félegyházi Hírlap egyesült Félegy­házi Híradó“ a mai nappal betöltötte fennál­lásának 25-ik esztendejét és a mai napon a 26 ik évfolyamba lép. Huszonöt esztendő óta hűséges istápolója volt ez a lap városunk anyagi és szellemi felvirágzásának. Ezért küzdött két és fél év­tized óta, ezért küzd a jövőben is. Amint megindulásakor a közérdek tisz­taságáért emelte föl a zászlót, jövőre is ez a nemes cél lelkesíti küzdelmében. Párt- és személyes érdek nélkül a város lakosságának boldogsága az egyedüli, amiért síkra szek­ünk Az egyenlőség és testvériség magasztos tanainak volt eddig hirdetője ez a lap , az marad a jövőben is. Ajánljuk azért lapunkat és küzdelmün­ket a jók támogatásába és pártfogásába. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Szerkesztőség. Új év napja. A milyen fekete volt karácsonyunk, olyan volt az uj évünk első napja is, csak késő estéjét festette egy kissé fehérre ez esti órákban esett ha­vaseső. A délelőtt elég száraz volt s a mozgalmas utca képe egész nagy városias szint öltött. Mindenki sietett, hogy uj évi köszöntéssel járja 1­3 ismerős házait. A postának is meleg napja volt, nem volt­­szabad pihennie egy percre sem, mert tömérdek uj évi üdvözletét kellett kézbe­sitenie. No de levélhordóink ennek meg is feleltek derekasan. Vizkereszt ünnepe. A róm. kath. egy­ház a három napkeleti király emlékét holnap vizkereszt ünnepén ünnepli. A köz­nép népies nyelven az ünnepet három királyok napjának is nevezi. Képviselőnk újévi beszéde. A függet­lenségi párt újévi köszöntője politikai aktus helyett a szeretetnek csöndes, de mély- Legújabb s legszebb helybeli képes levelező-lapok

Next