Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1916 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-01 / 1. szám

1916. január 1. FÉLEt­YHÁZI HÍRLAP egyerth FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ nek lefolyása a következő volt: A belügy­miniszter leiratát, melylyel őfelsége, a királynak legfelsőbb elismerését hozza tudomásra, a közgyűlés állva hallgatta végig. A királyi elismerés igy szól : Ő császári és apostoli királyi Fel­sége a következő legfelsőbb kéziratot mél­­tóztatott hozzám intézni : Kedves Sándor! A hadviselés sok­oldalú és nehéz feladatkör elé állította a vármegyei, a városi és a községi tisztviselőket, akik e kivételes időkben velük szemben támasztott fokozott kö­vetelményeknek hagyományos hűség­gel, hazafias lelkesedéssel, a kötelesség­­teljesítés rendes határain túlmenő meg­feszített tevékenységgel, odaadó buzgó- Sággal és még a legnehezebb körül­mények között is sikeresen feleltek meg. Amidőn ezt örömmel ismerem el, az összes vármegyei, városi és községi tisztviselőknek a hadviselés ügyével kapcsolatos közigazgatási működések terén teljesített rendkívüli és eredmé­nyes szolgálataikért Köszönetemet és legteljesebb Megelégedésemet fejezem ki. Megbízom Önt, hogy Elismerésem­nek megfelelő közhírré tétele iránt in­tézkedjék. Kelt Bécsben, 1915. évi november hó 21 én. Fer­mer József s. k. Sándor János s. k. A közgyűlés tudomásul vette, hogy a III i. hadikölcsönre zárolt darabok je­gyeztettek. A róm. kath. elemi népiskolák is­kolaszékét választotta meg ezután a köz­gyűlés. A választást néhány felszólalás előzte meg s így ejtették meg a szavazó­lapokkal való szavazást, melynek ered­ménye az lett, hogy 92 szavazattal a kö­vetkezők lettek az iskolaszék tagjai : Ren­des tagok : dr. Biró László, Czajlik Kál­mán, Deskó József dr., Endre János, Heinrich János, dr. Hoffer József, Huszka Dezső, Illyés Kálmán, Kalmár János, Kalmár József tanító, Kiasz Sándor, Knef­­fel Ede, Kneffel Béla, Kocsis Ferenc, Kozma Endre dr., Mihálovits Jenő, Mó­czár Sándor, Kanizsai Nagy Imre, Rádi Péter, Seres István h. polgármester, Stróbl Miklós dr., Szabó Béla, Szabó M. János, Szabó Mihály, Szalay Gyula, Szegedi Pál Szolnoky Lajos dr., Tarjányi Béla, Tar­jányi Gyula dr., Tarjányi János, Táby László, Tóth Endre, Tóth Endre dr., Szentkirályi Tóth József, Tóth Ferenc dr. Póttagok : Endre István, Fazekas István, Berta Mihály, Deskó József, Nagy János, Fekete Pál dr., Steibl Mihály, Paál Sán­dor, Lőrincz Antal. A függetlenségi párt a szavazástól tartózkodott. Dr. Porst Kálmán főgimn. igazgató­nak s Szalay Gyula főgimn. tanárnak a tornatanítói tiszteletdíjat szeptember 1-étől kezdve folyósította a közgyűlés. A csólyosi járlatkezeléssel Szegesdy Pál ottani birtokos bízatott meg évi 400 korona tiszteletdíj mellett. Kesztenbaum Márton tanítót a köz­gyűlés a város kötelékébe felvette. Az 1916. évben megtartandó lőosz­tályozáshoz bizalmi férfiakat Kocsis Fe­renc és Szabó Mihály földbirtokosok kül­dettek ki. A közgyűlés tárgysorozatát kimerí­tette s véget ért. Hat protestáns — a kath. iskolaszékben. A városi közgyűlés 1915. december 26-án iskolaszéket választott. Mivel itt Kiskunfélegyházán e város születése óta, 1745. óta, róm. kath. iskolák vannak, ezeknek iskolaszéke is róm. kath. iskola­szék. Ez egy közönséges szürke faktum, mely elemi tétel számba megy és alap­szik az 1868. XXXVIII. t.-c. 25. §. má­sodik bekezdésén, az 1873. március 7-iki városi közgyűlés 31. számú határozatán, s e városnak 170 év óta állandóan fenn­tartott akaratán. Az iskolaszéki tagok választásához csak a munkapárt készített jelölést s a jelölteket egyhangúlag meg is választotta a közgyűlés, mert az ellenzék tartózko­dott a kilátástalan erőpróbától. A megvá­lasztottak kettő kivételével mind munka­pártiak. Rendben van. Sajnos, a maga idejében úgy tett az ellenzék is. Nem is ez keltette a megütközést. Hanem kel­tette az a körülmény, hogy a 36 iskola­széki tag között 6 protestáns szerepel 30 katholikus mellett. Ezek : Illyés Kálmán reform, lelkész, dr. Kozma Endre, Kneffel Ede, Kneffal Béla, Szalay Gyula, Sz. Tóth József, a református presbitériumnak tag­jai és részben tisztviselői. Egyénileg s köztevékenységükben tiszteljük, becsüljük őket. Nem is az ő kifogástalan úri sze­mélyükről van szó. Hanem szó van arról, hogy katholikus iskolaszék választásakor annak tagságára más vallású polgár igényt nem tarthat. Gondolkozó fő előtt nem kell fejte­getnem, hogy ez az esemény, belső ter­mészeténél fogva, nehéz bonyodalmak csíráit rejti magában. De az is bizonyos, hogy belátással és kevés önmegtagadás­sal hosszúnak és viharosnak ígérkező küzdelmek lángját lehet ma még elfojtani. Attól függ a kérdés kifejlődése, hogy a megválasztott református polgárok ra­gaszkodnak-e megválasztásukhoz, vagy nem ragaszkodnak. Kívánják-e felidézni a bonyodalmakat, vagy elállanak azok előidézésétől. Én azt a reményt táplálom, hogy a békés megoldás gondolata győz s elmon­dom nyíltan, őszintén, mire alapítom re­ménységemet. Tegyük fel, — bár e föltevés ellén­­kezik a tényekkel, tehát meg nem áll­hat, — hogy ez az iskolaszék nem hit­vallásos katholikus, hanem felekezetien községi iskolaszék. Ez esetben az osztó igazság azt követeli, hogy a felekezetek számarány szerint foglaljanak abban he­lyet. Van itt 34.000 kath., 400 (négyszáz) református és luteránus, 1100 izraelita. Ha tehát a reformátusok 6 helyre formálnak igényt, akkor a 3 annyi zsidóságot 18 hely, a majdnem kilencvenszer annyi ka­­tholikusságot 540 hely illetné. Ez az arány, illetve aránytalanság. Ha azonban be akarunk illeszkedni a szabályok által előírt keretekbe, akkor ha lehetne dara­bolni, a 36 választásos iskolaszéki hely­ből illetné a katholikusokat körülbelül 347 hely, a zsidókat 1 hely, a reformá­tusokat 1/s tagsági hely. Ha tehát a re­formátusok csak 1 helyet foglalnak is el, már akkor is háromannyi jogot gyako­rolnak, mint amennyi őket illeti. No de egy emberen talán senki sem akadna meg. Nem tételezem fel, hogy az arány­talanság felismerése egyénileg nehézsé­gekbe ütköznék. Bizonyára nem nehéz annak fölismerése sem, hogy ennek az aránytalanságnak vindikálása, jól felfogott református felekezeti érdekből is, nagyon kétes értékű volna még akkor is, ha két­ségtelenül községi és felekezetien volna az iskolaszék. De nem az. A mi iskolaszékünk, amint kifejezni bátor voltam, kétségtelenül katholikus. Annak tudják az összes iskolai hatóságok, föl a vallás- és közoktatásügyi minisz­terig. Az államsegélyek, leiratok, mind csak katholikus iskolát s katholikus is­kolaszéket ismernek. Természetes, hogy alakulását és mű­ködését is a katholikus iskolaszékekre vo­natkozó szabályzat irányítja. Hisz külön­ben nem kath. volna, hanem községi vagy állami. S mikor a választást a vá­ros képviselőtestülete ejti meg, ezt, — kath. autonómiánk hiányában, — e város kath. népének képviseletében eszközli,ép úgy, mint amidőn a közgyűlés kath. plé­bánost választ, melynek megerősítését vagy pl. felebbezéseit nem a közigazga­tási hatóságok intézik el. Az események igazolását jogszabá­lyok segélyével elérni nem lehet. Lehetne talán arra való hivatkozás­sal, hogy a más vallásúak is részt vesz­nek az iskolafenntartás költségeiben ? Nem. Ez a föltevés téves. Ez a felfogás egé­szen figyelmen kívül hagyja azt a lénye­ges körülményt, hogy úgy az izraeliták, mint a reformátusok, iskolai vagy hitok­tatási címen, visszakapják a várostól azt az iskolai segélyt, ami őket a katholikusok­­kal arányosan megilleti. Sőt a protestán­sok négyzetejével kapják azt vissza, mert hosszas viták után, a reform, hitközség­nek a várossal kötött egyezsége alapján, részükre csak évi 160 kor. iskolai segély volna esedékes, — (55. kgy./1901.) — de már régebben, talán 1911. óta, a köz­gyűlés bőkezűsége folytán 600 K-t vesz­nek föl a várostól. Történik ez anélkül, hogy eszébe is jutott volna valakinek, hogy ezt a négyszeres visszatérítést feleb­­bezze és helyre igazítsa s anélkül, hogy a refor­mátusoktól a kath. iskola haszná­latáért a külön, törvényszerinti hozzájá­rulás beszedetnék. Kath. népiskoláink fönntartásában nem vesznek tehát részt a más vallásuak ; erre a föltevésre épí­tett érvelések nélkülözik szilárd bázi­sukat. Már most, ha az imént elmondottak­ban valamely protestáns polgártársam nem ad is nekem és a kézzel fogható tények­nek hitelt, és táplálja kétségeit a mi nép­iskolánk és iskolaszékünk katholikus jel­lege ellen, tekintheti e ezt a kérdést a maga külön véleményével már eldöntött­­nek? Ugyebár nem. Sőt, tiszteletteljes nézetem szerint, ha látnának kételyt és vitát e kérdés kö­rül, a felekezetközi regard épen nekik nem engedhet meg más választást, mint nyu­godt önuralommal félre állani, megvárni, míg autonómiátlan, tehát szervezetlen és tespedt katholikus életünk odáig zsibbad, hogy elvégzi helyettük őmaga ősi katho­likus iskoláink kath. jellegének letörlését. Máshol, reformátusoknál, zsidóknál régen sutbavágott jelszavak, köztünk még vi­rágkorukat élik ! Lehet, hogy nem kellene sokáig várakozniok. Nálunk még abban áll a „felvilágo­­sultság“, ha fölényes vagy idegenkedő, vagy épen gyűlöletes hangon beszélünk egyházi dolgainkról, magunk között is, de legfőkép a más vallásúak előtt, akik ámulva szemlélik ezt a „fölvilágosultsá­­got“, mert ők maguk becsülik és tisztelik saját egyházukat. De eltekintve a felekezetközi lojali­­tástól, pozitívabb dologra is hivatkozom, arra, hogy a maroknyi reformátusság ép­­úgy, mint más felekezet, évszázadon át soha meg nem zavart békét és türelmet élvezett ebben a hatalmas katholikus tö­megben. Mikor tehát jól tudják, hogy e város kath. lelkülete, talán csak nagyon kevesek kivételével, fájdalmas aggoda­lommal félti és óvja ősi kath. népiskolá­ját, bátran mondom : a más vallásuaknak kell az utolsóknak lenniök, akik harcot provokálnak, fegyvert emelnek e nép kath. intézményei, kath. lelkülete ellen. Eszembe jut az 1914. év farsangja, amikor közjegyzőnk, mint jó protestáns, nagyszabású tea-estélyt rendezett a váro­sunkban létesítendő protestáns népiskola javára. A reformátusok túl kevesen van­nak itt egy ilyen akció sikeréhez. Fordul­tak tehát a katholikusokhoz. Azok mentek és fölülfizettek. Segítettek, itt, Kiskun­félegyházán, megteremteni, nem megfoj­tani, a születendő protestáns népiskolát. Feltűnő és fájdalmas ellentét volna, ha most ők, az iskolaszéki kérdésen keresz­tül, vihart támasztanának a mi kath. nép­iskoláink körül,­­ épen akkor, amidőn értesülésem szerint már a megvalósulás előtt is áll ez a református népiskola.

Next