Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1919 (37. évfolyam, 1-41. szám)

1919-01-05 / 1. szám

A FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 1919. január 5. socialista pártprogramja két sarkalatos té­telét : a nemzetköziséget ,és a kommuniz­must. Ezeknek előbb-utóbb be kell látniok, hogy ezzel a felfogással nem a socialista pártban, hanem a polgári pártban van a helyük. Egyek vagyunk a socialistákkal leg­több kérdésben. Mi is védeni akarjuk minden erőnkkel a nehezen kivívott népjo­gokat. Mi is hirdetjük a munka jogát és tiszteletét. Jogot, kenyeret, földet követe­lünk a dolgozó népnek. Mi sem akarunk letérni a demokratikus haladás útjáról. De magyarok akarunk maradni. A nemzetkö­ziség a mi lelkünknek idegen fogalom. És nem kell a kommunizmus, sem most, sem egy távoli jövő végcéljaként. Az egyé­niség jogát megölni nem akarjuk és nem leszünk részesei oly nagy mérvű jogfosz­tásnak, mint a­melyet a magántulajdon megszüntetése jelentene. A polgárság azon részének is, mely vasárnap nem volt ott a közgyűlési terem­ben, meg kell hallania az elhangzott hívó szót és sorakoznia a kibontott zászló mögé. Az a zászló nem egy párt zászlaja többé, hanem zászlaja az egész polgári Magyar­­országnak. * * * A polgárság szervezkedő nagygyűlése vasárnap, december 29-én folyt le a város­háza közgyűlési termében. A termet zsúfo­lásig megtöltötte az érdeklődő polgárság tömege, melyben szocialistákat is megle­hetős számban láthattunk. Tóth Imre, a függetlenségi párt el­nöke, nyitotta meg a gyűlést. Beszédében mindenekelőtt visszautasította azt a fenye­getést, amely felső szocialista körökből hangzottt ip. a fWiV­.ni­ivtAAjv .T-len. Aztán a szervezkedés szükségességét és célját fejtegette. Utána dr. Horváth Zoltán tartott ha­talmas koncepciójú nagy beszédet, mely úgy szónoki szépségével, mint érveinek ere­jével elragadta a hallgatóságot. Beszédének elején vázolta azt az évtizedeken át­­foly­tatott szívós küzdelmet, amelyet a függet­lenségi párt az ország függetlenségének ki­vívásáért és a népjogokért folytatott. Eze­ket a célokat elértük, most már a rendet, nyugalmat kell megteremtenünk, mert enél­­kül nincs munka és a békét sem kötik meg velünk ellenségeink addig, míg a belső rend meg nem szilárdul. Majd rátért arra, hogy a polgárság céljai nagyban egyeznek a szo­­cialisták céljaival. A polgárság is követeli a rikító vagyoni igazságtalanság megszün­tetését, de a nagy vagyont nem elvenni, hanem megváltani akarja, mert az ingyen adott vagyonnak nincs értéke. A szocialista pártnak nyílt és kifejezett végcélja a kom­­m­tinizmus és a földreformot is ennek elvei alapján akarja megvalósítani. Ezért csak örökbérletként, de nem tulajdonul akarja adni a földet a munkásságnak. Majd éles szavakban kelt ki a kommunizmus ellen, amely csak tudósok agyában született meg, de a gyakorlati életben meg nem valósít­ható. Ha mégis megvalósítanák, ez lenne az igazi rabszolgaság. A kommunizmuson kívül még egy tenger választ el bennünket: a nemzetköziség. Nem hiszi, hogy magyar földműves nemzetközivé tudna válni, hogy mindegy volna neki, ott kap e földbirtokot, ahol született, vagy idegen földön, ahol még a nyelvét sem értik meg. Végül felhívja a polgárságot, hogy alapítsa meg a polgárok szakszervezetét és pedig 5 alosztályt, melyek a következők le­gyenek: 1. tisztviselők és egyéb szellemi munkások, 2. iparosok és ipari segédmun­kások, 3. kereskedők és kereskedelmi al­kalmazottak, 4. birtokosok, 5. földmunkások polgári szakszervezete. Utána Héderi Antal szocialista szó­nok kért szót és hosszú beszédében meg­cáfolni igyekezett dr. Horváth Zoltán ér­veit és lerontani beszédje nagy hatását. Hogy ez mennyire se­m sikerült neki, azt fényesen bizonyítja az az osztatlan tetszés és helyeslés, amellyel a Héderi után újból felszólalt dr. Horváth Zoltán beszédét a hallgatóság fogadta. A gyűlés utolsó szónoka dr. Szabó Árpád az idő előrehaladottságára való te­kintettel röviden és csak nagy vonásokban vázolta a függetlenségi pártnak a népjogok kivívása körüli érdemeit. Ezután az egybegyűlt polgárság nagy lelkesedéssel kimondotta, hogy megalakítja a polgárok szakszervezetét a dr. Horváth Zoltán javaslata szerinti alosztályokkal. Városi ügyek. Városi­­közgyűlés. Az ó-esztendő utolsó napján rendkívüli közgyűlésre jött össze a képviselőtestület. Első pont gyanánt szerepelt Seres István polgármester helyettes nyugdíjazási ké­relme. Jól esett hallani, hogy a közgyűlés általános meghatottság közt ismerte el Seres István érdemeit. Mert 35 éven át volt a város munkás tisztviselője, azok közül való volt, akiknél a sikert a lelkiismeretes munkásság biztosította.♦ * t m­illírnél 11 órakor nyitotta meg az ülést. A képviselőtestület először Seres Ist­ván kérelmét fogadta el 1919. márc. 1-től leendő nyugdíjazása tárgyában. Majd hosz­­szas vita után megállapította a helyettes tisztviselők háborús­ és rendkívüli segélyét, miáltal a rendes tisztviselőkkel minden te­kintetben egyenlők lettek. Megállapította továbbá a városi alkalmazottak egyszeri rendkívüli háborús segélyét, az ezt fedező 108,800 K-t a különböző alapokból előle­gezi, míg az állami utalványozás leérkezik, a segély után 3­50 kamatot fizetnek a tisztviselők. Hasonló módon folyósít az időközi­­újabb alkalmazottak részére 8488 K 33 f. háborús segélyt. Rendezte a városi hivatalszolgák, kéz­besítők, tűzoltók, útkaparók és becsüsök fizetését. Alapfizetés 1000 kor., a megfelelő lakbérrel, egyéb háborús és családi pótlé­kokkal. A tanyai kézbesítők, ha ők élelme­zik a lovaikat, 1000 h lótartási átalányt kapnak. Tudomásul veszi a közgyűlés, hogy a közélelmezési bizottságban a rokkantak két taggal képviseltetik magukat. Megszünteti a városi szeszfőzés ellen­őrzésére fizetett 3000 K ellenőrzési díjat s utasítja a polgármestert, hogy szakértőt al­kalmazzon a főzéshez. A városi napidíjasok napi díját fokoza­tosan felemeli. A városi cselédelhelyezőben a vezető fizetését havi 100 K ban, az alkalmazotta­két 50 K-ban állapítja meg. A fogyasztási adóhivatalban Molnár Imre háborús segélyét 1200 K-ban, Pázsit Lajosét 1000 K-ban, a többi tisztviselőét 600 K-ban szabja meg. Táj­ti József kézbesítőnek útkaparói szolgálatát nyugdíjidejébe beszámítja. Az ide vezényelt csendőrök pótdíját engedélyezte. A virilisek 1919-iki névjegyzékét tudo­másul veszi Mihályi József írnokot nem nyugdí­jazza, hanem megadja neki a kért 6 hó­napi szabadságot. Csányi István hivatal­szolgát 1919. január 1 től nyugdíjazza. A főgimanáziumi két szolga illetményeit egyenlővé teszi a «városi szolgák fizetésével. A körülmények figyelembevételével megállapítja a jövő évi közgyűlési napokat. Molnár Andor h. alkapitány vissza­tartott nyugdíját fenntartással folyósítja, dr. Molnár Sándor részére 500­0 ruhabeszer­­zési segélyt utal. A városi orvosoknak hatósági orvosi teendőik utáni díjaikat megállapítja, és pe­dig halottkémlésért 2 K, iskolai bizonyít­ványért 3 K, exhumálás és hullaszállításért 15 K szedhető. A szegényeknek hivatalos órán túl is orvosi segélyt kell nyújtaniok. Zubek Mihályt főgimmnáziumi rendes tornatanítóvá lépteti elő. A kórházhely haszonbérletére és a ta­nyai trachoma férőhelyek bérletére vonat­kozó szerződéseket jóváhagyta. Vakulya János illetőségét megállapítja, Csizmadia József és László ily irányú ké­relmét pedig elutasítja. Közellátásunk. Dr. Fekete Sándor vá­rosunk polgármestere a múlt hét folyamán közélelmezési tárgyalásra jelent meg az alispánnál. Az alispán közölte vele, hogy Kiskunfélegyháza város még nagymennyi­ségű gabonát köteles beszolgáltatni a köz­pontba. Miután polgármesterünk beszámolt a helyi viszonyokról, a hosszas tárgyalások eredménye az lett, hogy elengedi ugyan az alispán a még beszolgáltatandó gabona­­mennyiséget, de az eddigi havi 10 vagyon­terményt sem küldi le a város részére. Vá­rosunk tehát teljesen erejére van hagyatva. Ezúton is felhívjuk azokat a gazdákat, akik még fölöslegeiket nem szállították be, a megállapított mennyiséget haladéktalanul borív ellátatlan. Dr-is­állala­inkról gondoskodni lehessem Az ellátás módja tekintetében még folynak a tárgya­lások, végleges megállapodás nem történt. Cukor­szállítás ügyében minden intéz­kedés megtörtént, megérkezése minden pil­lanatban várható. Rokkantak nagygyűlése. A helybeli rokkantak december 27-én nagyszámú közönség jelenlétében gyűlést tartottak a városháza nagytermében. Céljuk az volt, hogy megalakítsák a helybeli rokkantak egyesületét, minél szé­lesebb alapon érdeklődést keltsenek a rok­kant-ügy iránt, anyagi helyzetük, megélhe­tésük érdekében. ''Miután az egyesület megalakult, meg­választotta tisztikarát. És pedig elnökké­ Szabó Józsefet, alelnökké Rózsa Pált, jegy­zővé Elek Alajost, pénztárnokká Kelemen Jánost választották. Ellenőrök : Mendi Já­nos, Emődi Lajos. Könyvtárnok: Szikszai János. Titkár: Peregi József zászlós. A tisztikaron kívül 30 tagú intézőbizottságot is választottak, azonkívül képviseltetik ma­gukat a közélelmezési bizottságban, felül­vizsgáló bizottságban és a panaszirodában. Miután a gyűlés kimondotta, hogy csat­lakozni fog a Hadirokkantak, özvegyek és árvák országos szövetségéhez, csendesen szétoszlott. Most pedig kívánatos az, hogy te is mozdulj meg, magyar társadalom ! Azt hisz­­szük, nincs senki, aki fel ne fogná a rok­kantügy felkarolásának rendkívüli fontos­ságát. Nincs senki, aki ne sietne tehetsége szerint azok fájdalmának enyhítésére, akiket a gonoszság megfosztott szemük világától, a gyönyörű természet szemléletétől, akiket a világbűne sántává vagy bénává tett. Szol­gáljanak a rokkantak bűnjelek gyanánt, amely bűnöket tehetségünk szerint nekünk is jóvá kell tennünk. De hozzád is volna néhány szavunk, kedves rokkant testvér, akinek munkáké-

Next