Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1919 (37. évfolyam, 1-41. szám)

1919-10-26 / 29. szám

XXXVII-XXV. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1919. október 26. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 2­9.­ szám.V­ 1 FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ Én úgy látom, hogy az a sok különböző politikai párt, amelynek száma napról-napra gomba módra sza­porodik, a paláston élősködő egy-egy ellenséges mély család. Az egész vi­lág szeme láttára szidják, gyalázzák egymást. Mindegyik azt harsogja, hogy a kockán lévő palástot csak ő ment­heti meg és ezen közben a palástot összetartó minden gyapjút, mert a moly csak evvel él, kirágják; a pa­lást pedig a kockát vetők kezében marad . . . Átkos magyar! a szörnyű háború és a rémes kommunista világ után még most is pártoskodol, gyűlölködöl és politizálsz? Nem látod a hazád kétségbeejtő helyzetét? Nem hallod az ajtódon kopogó nyomort és ín­séget? Nem hallod a ruháért, éle­lemért és meleg szobáért zokogó sok ezer rokkantat, özvegyet és ár­vát? Nem látod a hivatalnokoknak és a jóhiszemű munkásoknak az öt év óta tartó szenvedésektől és nél­külözésektől ólomszínűvé fakult már­tír ábrázatát? Munkát nem tudsz adni; kenye­ret, ruhát és­ meleg szobát még ke­vésbé. És te mégis pártoskodol! Te elátkozott magyar, akkor is pártos­kodol, amikor már a dögkeselyűk is megjelennek fejed felett, hogy össze­­aszalódott testedet ellakmározzák . . . Az út a haza megmentésére és a tömeg­nyomor enyhítésére a mi­előbbi, ha lehet, az azonnali béke­kötésen keresztül vezet. Tehát bármi áron, még Friedrich István miniszter­­elnök feláldozása árán is békét kell kötni az entente­vel. Ha Friedrich nem tud eredményt felmutatni, jöjjön más, akárki, aki békét hoz. Hadd kapcsolódjunk mi is bele a világfor­galomba s ennek nyomán hadd in­duljon meg a teremtő munka. Sen­kinek nincs joga az ország boldogu­lásának útját állani. Pártoskodást, politikát hagyjuk azutánra. Most az legyen a vezérünk, aki legelőbb a békéhez segít. . . A vörös terrorban bűnösöket nemre, korra, felekezetibe és fajra való tekintet nélkül adjuk át az ítél­kezésre illetékes bíráknak, mi pedig ezen dolog mellett meg sem állva, csak a külső és belső békén mun­káljunk. Az ártatlanokat csak azért, mert születtek, ne bántsuk! Ne üldözzük a jóhiszemű mun­kásságot sem, mert az szívében ma­gyar érzésű, lelkében becsületes. Igyekezzünk ezeknek munkát és ke­nyeret adni, kultúrában pedig ma­gunkhoz felemelni és az ország ügyei­nek intézésében nekik, nem pedig a becstelenné vált vezetőiknek, meg­felelő helyet biztosítani. Egyszóval teremtsünk magunk között megértést és békességet, hogy az összes nem­zeti erőnket és figyelmünket a mi­előbbi béke elérésére fordíthassuk. Dr. Horváth Zoltán. Visszapillantás. Irta: Dr. Szabó Árpád. A bolseviki rémuralom a történelemé. Mintha mély romból ébredtünk volna fel, úgy gondolunk vissza a véresen össze­omlott bolseviki uralom ténykedéseire. Nem lesz talán érdektelen egy­némely kinövéseire visszatekinteni. A munkásság forradalma az osztály­­gyűlölet jegyében született meg ; hamis jel­szavakkal alapozták meg zsarnoki uralmuk fennállását, hirdetvén, hogy az állam­­ az az eszköz, amellyel elnyomják a vagyono­sok a vagyontalanokat és erőszakkal meg­akadályozzák a munkást abban, hogy meg­szüntesse a kizsákmányolást. Amit pedig alkotmánynak szokás ne­vezni, nem más, mint paragrafusokba sze­dett erőszak. Hogy a munkásság tisztességes töme­gét mennyire megfertőzték s vörös álarc alatt mily eszközökkel dolgoztak, a törté­netírónak lesz hivatása megörökíteni. Ponyva­irodalmuk és röpirataikban, továbbá szónoklataikban mindig azt hirdet­ték, hogy a kommunista rendben minden vagyon nem egyes ember rendelkezésére, nem is külön osztályokéra, hanem az egész társadalom rendelkezésére áll. Marxra hivatkoztak, mint aki az el­méleti magyarázatát adta a kommunizmus­nak , míg az életre való alkalmazását Kun Béla és társai mutatták be rablás, csalás és fosztogatás alakjában. Négy hónapot meghaladó uralmuk alatt meg lettünk fosztva a védekezés minden lehetőségétől, tehetetlenül kellett néznünk, hogyan tiporják össze ezeréves alkotmá­nyunkat és annak minden intézményét. A féktelen osztálygyűlöletből feldúlták családi otthonunkat, megtagadták a magán­­tulajdon szentségét és véres verejtékkel szerzett munkának gyümölcsét kéjjel sem­misítették meg, saját anyagi előnyük ki­használására, mondván: „dögölj burzsoá." Ez volt röviden Marx elméletének gya­korlati alkalmazása. A függöny legördült, a nemzeti tra­gédiának immár három hónapja, hogy vége van és a­helyett, hogy ezen zsarnoki ura­lom után testvéri szeretetben forrottunk volna össze és a­helyett, hogy az erőszakos és esztelen kormányzati rendszer után az alkotó, a teremtő munkához fognánk, sze­rencsétlen országunk egy utóbbi politikai harc színhelye lett. Nem növelni kell a lángot, hanem oltani. Lecsendesíteni kell a szenvedélyeket és létre­hozni a megegyezést, egyesíteni a hazai társadalmat, melyet úgy a terrorista rémuralom, valamint az ezt követő feleke­zeti villongás darabokra tépett. Igaza van gróf Andrássy Gyulának, hogy az ország hajója sülyed és mindenki csak önmagát menti, a hajóval az országgal nem törődik senki. Fájdalom­­ a múltak tapasztalatán nem tudunk okulni, az osztályharc helyébe, felekezeti villongás lépett és mit eredmé­nyez: itt a tél, didergünk, fázunk, nélkülö­zünk, és tovább szenvedünk, nincs szenünk, nincs fánk, stb. stb. Elég volt ebből az öngyilkos politiká­ból ami csak a magyar társadalom további széjjel darabolására vezet. Irányzata téves, fundamentuma inog. Igaz, hogy a kommunista uralom vezérkarában és táborában nagy számmal voltak zsidó származású emberek, de ezek majdnem kivétel nélkül előbb váltak hűt­lenné vallásukhoz, s csak később hazá­jukhoz. A proletár diktatúra gyászos korszaká­ban a magyar zsidóság együtt tűrt és szenvedett más vallású polgártársaival, azoknak a táborából is hurcoltak el tsíszokat, sőt nem egyet közülük ki is végeztek. Azok pedig akik az email esztelen és erőszakos rendszer bűneiért egy feleke­­zetet akarnak felelőssé tenni, a kancsal mészáros szerepét játszák. Szűnjön meg végre az elviselhetetlen izgalom, forrjunk össze testvéri szeretettel, nincs most más tenni­valónk, hogy szeren­csétlen országunkat a romoktól felépít­hessük, minthogy minden honpolgár faj, felekezet, párt és osztálykülönbség nélkül egyesüljön szeretetben, munkában és nem­zeti érzésben, és talán ez esetben valóra válhatik a költő szava. Még jönni fog, mert jönni kell egy szebb idő, mely után buzgó imádság epedez százezrek nyakán. — Apolló mozgószinház újdonságai f. hó 25—26 ikán, szombaton és vasárnap . ..Virágárus leány". F. hó 28 ikán, kedden Mariit regénye a „Kereskedelmi tanácsos Lázában*. F. hó 29 ikén, szerdán Biró Lajos regénye „Hotel imperiál" főszerepben Vár­­konyi Mihály. Előadások d. u. 4, 6 és 8, órakor kezdődnek.

Next