Félegyházi Hírlap, 1920 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1920-09-26 / 40. szám

1920. szeptember 26. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP Kiskunfélegyháza Ébredős folyó hó 19-én, délelőtt tartott nagygyűlésükön a fenti kiáltványt egész terjedelmében elfo­gadták és magukévá tették. Erről a kor­mányzó ur Ő Főméltóságát, valamint a kor­mányt és a nemzetgyűlést táviratban érte­sítette az elnökség. Egyben felkérték dr. Sallay János nemzetgyűlési képviselő urat, hogy a köve­telések törvényerőre emelése érdekében minden lehetőt kövessen el. Budapesten ugyanazokat a pontokat 30,000 tagú ÉME nagygyűlés fogadta el, hiába öltötte fel a rozsdás vértezetet, ha már benne van, másnap új rágalom­rohamot indított Ereky képviselővel szem­ben, aki személyes kérdésben a zsidó­ mani­pulációkra mutatott rá. A vége természetesen az lett, hogy „előkelő helyen szerzett in­formációjában tévedett s azért Erekytől bocsánatot kér.“ S ezzel az ügy — szerinte — az ő részéről a lovagiasság szabályai szerint teljesen »elintézve lett.* Mert csak ez a fontos . . . 1920. —■ Nem állunk magunkban. Eddig is joggal sejtettük, most megelégedéssel győ­ződtünk meg róla. Izig-vérig magyar férfiú járt közöt­tünk e napokban. Nem is egy, de kettő a legjavából. Onnan, ahol az ország millióinak a sorsa fordul. Becsületes törekvéseinket — „nem ma vették észre“. Tüskés csalitokon át is kitartással, a cél felé törtető kis csapatot serkentették: „ előre! “ És mi felemelt fővel,­­ megacélozott erővel megyünk tovább. Önzetlenül — mindnyájunkért! Kitartással, de ha kell, roskadásig: előre ! — Előre !­­ — Hajdanában egy Mózes kellett ah­hoz, hogy még a kősziklából is — csak vizet csapoljon. Akkor ezt is csodának vet­ték. A mai mézesek már a korhadt kut­­ágást is megfejik. Abból tejet, bort, pálin­kát, sót aranyat, meg brilliánsokat fakasz­tanak végtelen tömegekben, így változnak az idők . . . — Nem is oly igen régen utcáról-ut­­cára fütyürészgettek még a szegény rongy­szedő zsidók. Ma mi vagyunk — az ő szegényeik, mi fütyülünk hát a — világra­szóló jajveszékelésükre ! — Ohó !! Emlékez­zünk kissé a zsidók tavalyi kisebbségi ter­rorjára, és gondoljunk a szervek által készítgetett új tervekre . . . Míg hasonló fókban nem lesz a zsidóknak része, közön­séges komiszság a nyöszörgésük! Az a foly­ton hangoztatott jog és méltányosság majd csak ott kezdődhetik, ha az ötös számará­nyuk azon a bizonyos egynegyed százalékon is már jóval alul lesz. Nem! Magyarország nem lehet más, mint — magyar ország!! — Gondolkozzunk egy kissé,magyarok! Ugyan mi is történik majd akkor, ha gon­datlan könnyelműséggel közreműködünk abban, hogy a láncos martalóhhad összes nyomorgó magyar véreinket lelketlenül, teljesen kiszipolyozza ?! — Egy bizonyos, a sáskahad nem lakik jól vele. De ott —­ujrázni nem lehet ám! — Ki következik akkor??! Gondolkozzunk kissé rajta . . . — A múlt hét végén a királyhidai pénzügyőrség, régi gyanúja alapján szorgos kutatást rendezett a vámvizsgálatnál. Az eredmény meglepő volt. A fehérnemű rak­tárban, lepedők közé rejtve különböző magyarországi vállalatok milliós értékű rész­vényeit fedezték fel. Sőt rábukkantak a külön elrejtett kisérő üzleti levelekre is. A levelek szerint csak a múlt hét folyamán több milliós értékeket csempésztek ki sür­gős eladás céljából. Ugyancsak az írások igazolták, hogy az értékpapírok a Grosz NI. és ts a budapesti cég állandó és rendszeres valuta­csempésző szállítmányainak egyike. A csempészést 300­0 „tiszteletdíjért“ a hálókocsi kalauza közvetítette. — Ilyen az a zsidó hazafias tevékenykedés. — Schlézinger­ Sándor Pál nem hagy magát és fajtestvéreit: harcol kegyetlenül. A Prohászka-szúrta sebek sajgását mérgezett tűszurásokkal szerette volna — sikertelenül — tompítani, de az igazság még annál is fájóbb oldalbökéseket juttatott a fajhadfi­nak. Annyit ért el, hogy az októberi for­radalom kérdése még élesebb megvilágításba jutott s megerősítést nyert a pro-kontra beszédekből, hogy az ország 5%-át képező kunfiak félrevezetéssel is csak a forradal­márok 5%-át képező magyarságot bírtak a forradalomnak elbolonditani, hogy azzal magyar szint adjanak a vállalkozásnak. — De Schlézinger Pál műtkeresztény nem Egyház és iskola. — Bérmálás a környéken. Egyház­megyénk püspöke dr. Hanauer A. István az elmúlt héten Kecskeméten és a hozzá­tartozó pusztákon bérmált. E héten pedig a félegyházi plébánia külterületén alakult lelkészségek híveinek szolgáltatja ki a bér­málás szentségét. A Jakabszállások hívei örömmel várják és ünnepélyesen fogadják a gondos főpásztort, aki legkisebb plébá­niáinak híveit is főpásztori gondjaiba veszi. Fáradtságát nem ismerve látogatja meg az Alföld kiterjedt pusztáinak kegyelemáhító lakóit. — Figyelmeztető. Mint jeleztük, Slaskó Mária neves keresztény írónő 25-én érke­zett városunkba. Célja a gyermekeknek és szülőknek Jézus Szive tiszteletének jegyé­ben vallásos előadásokat tartani. Jó gyer­mekek részére vasárnap a 8 órai mise után, hétfőn és kedden délelőtt 10 órakor, a szülőknek vasárnap litánia után, hétfőn és kedden délután 4 órakor tart előadást a Constantinum tornatermében. (Bejárat az Iskola­ utcára nyíló kapun.) Megjegyezzük, hogy a kiváló ifjúsági írónő nemcsak mű­veiből jó ismerősünk, mert már egy izben előadásaival megnyerte félegyházi hallgató­ságát a tavasz folyamán. Most nemcsak a gyermekek várják feszült érdeklődéssel, hanem főkép az anyák társadalmunk min­den rétegéből. — Uj magisztrátus. Előzetes híradásunk szerint a Constantinum leányifjúsági kon­gregációjában e hó 19 én folyt le az uj magisztrátus megválasztása a következő eredménnyel. Felügyelő: Herczeg Ilona IV. é. Első segéd: Kocsis Ilona, második Gály Róza IV. é. Titkár : Földházi Magda IV. é.; segédtitkár: Kormos Margit III. é. Taná­csosok: Balogh Magdolna, Mészáros Ilona, Vona Teréz IV. é., Blaskovich Margit, Vincze Mária III. é., Szabó Mária II. é. Újoncmesternő : Vágó Erzsébet IV. é. Pénz­tárosok: Göncző Mária, Habram Mária IV. é. Sekrestyések: Kapitány Margit, Varga Anna IV. é. Zászlóvivők: Antal Etelka IV. é., Antal Margit III. é. Olvasók: Fazekas Skolasztika, Révfy Ilona IV. é. Könyvtárosok: Szabó­ Eszter, Molnár Piroska IV. é. Főhatóságilag kinevezett elnök Kovács Ferenc intézeti hittanár, igazgatónő Mátray M. Ambrózia iskolanéne. Megemlítjük, hogy a kongre­gáció 1911. óta működik. Tevékenységéről az intézeti értesítők, valamint a költségén kiadott külön évkönyvek számolnak be. Sajnos, az elmúlt esztendőről nem állott módjában évkönyvet kiadni. 43 belső és 178 külső tagot számlál. A külső tagokkal fen­­tartja­ az összeköttetést, levelezést folytat. 200 kötetes könyvtárral rendelkezik. Fő­ünnepe december 8-án van, ünnepélyes felajánlással, díszgyűléssel. Ekkor jelenik meg évkönyve. Rendes tagfelvételi ideje május első vasárnapja. Az uj magisztrátus ünnepélyes beiktatása legközelebb fog vég­bemenni a zárda kápolnájában. — Hölgyek kongregációja. A hölgyek kongregációjának eszméje az előbb ismer­tetett tisztújító gyűlés keretében vetődött fel. Ugyanis a leányifjusági kongregációnak már tekintélyes számú helybeli külső tagja van, kiknek némileg eltérő, külön irányí­tásra volna szükségük. Az eszme felvetői érintkezésbe lépnek a helyi egyházi ható­sággal s ennek utján a főhatósággal, hogy a hölgyek kongregációját külön magisztrá­tussal megvalósíthassák. — Szülői értekezletek. A Constantinum­­ban havonta szülői értekezletek lesznek tartva. Októberben kezdődik. Az idejét kö­zölni fogjuk. HÍREK. — Személyi hírek. Dr. Sallay János nemzetgyűlési képviselőnk három napig itthon időzött. — E hó 18 án, szombaton délelőtt Patacsy Dénes államtitkár a szegedi katonai sportünnepre utazván, a pályaud­varon kiszállt, hol dr. Porst Kálmán üdvö­zölte az államtitkárt s Majláth József az Ébredők nevében köszöntötte, mire Patacsy Dénes szíves és lelkes szavakkal válaszolt, örömmel emlékezett meg ezelőtt tíz hó­nappal történt ittlétéről. — Hétfőn a reggeli vonattal Szegedről visszaérkező Patacsy Dénes államtitkár ígéretéhez képest váro­sunkban kiszállt s a kíséretében levő Szeg­­szárdy Edével, valamint az azonnap ide­érkező Rátvay Imre ezredessel megszemlél­ték a katonaságot, — majd a délelőtt fo­lyamán párthelyiségünkben felkeresték, az itteni keresztény egyesületek és alakulatok vezetőségei, kiknek üdvözlő szavaira Pa­tacsy államtitkár elismerését és megelége­dését fejezve ki, kitartásra buzdította az egyesületek vezetőségét. — A szüret megkezdése. A városi tanács a szüret kezdetének határidejét folyó hó 27-ben állapította meg.­­ A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja e hó 26 án, vasárnap d. e. 11 órakor tartja párthelyiségében (Hoffer-ház) megalakulá­sának évfordulóján választmányi gyűlését, melyre ezúton is meghívja tagjait az elnökség. — Esküvő. E hó 22-én, szerdán tar­totta esküvőjét a csongrádi nagytemplom­ban Bartha Lajos, a Szent Istvánról nevezett új­ templomunk főkántora Szigethi Ilonkával, Szigethi Mihály kedves leányával. Az es­­ketést Szedlacsek István csongrádi plébá­nos végezte, ki szép beszédet intézett az uj párhoz. A násznagyi tisztet Toldy Jenő ó-templomi plébános és Zubek János cson­grádi tanító töltötték be. Sok boldogságot kívánunk mi is az uj párnak. — Jövedelem szaporítás. A nagyarány­ban felszaporodott kiadásokra való tekin­tettel a tanács elhatározta, hogy a közgyű­lésnek javaslatot tesz a templomok szoláris jövedelmének felemelésére. — Október havi országos vásárunk meg­­tarthatása végett a tanács dr. Holló Béla polgármestert a földmivelésügyi s kereske­delmi minisztériumba küldte ki, hogy a vá­rosunkra elrendelt határzárlatot feloldják s csak egy kerületre alkalmazzák, ahol a száj- és körömfájás betegség fellépett. — Áthelyezés. A földmivelésügyi mi­niszter Beck Jenő m. kir. főállator­vost városunkba helyezte. A főállatorvos állását már elfoglalta. — Esküvő. Az elmúlt héten vezette oltárhoz Csák Zoltán Baksay tanár bájos szép leányát, Gizikét. Az esketést dr. Bak­say Károly c. püspök végezte fényes segéd­lettel. Utána a rokon püspök úz ő méltó­sága magas szárnyalásu, közvetlenséggel és meleg érzéssel párosult beszédet intézett az ifjú párhoz. — A tanács javaslatot tesz a közgyű­lésnek, hogy a városi tisztviselők szállodai dijait utalja ki, ha azoknak éjjelre is távol kell lenniök. — Halálozás. Súlyos csapás érte dr. Sallay János nemzetgyűlési képviselőnket. Édes atyja, Sallay Imre földbirtokos hosszas betegség után e hó 21-én, életének 79-ik évében elhalálozott. Az elhunyt temetése f. hó 23-án, d. u. 4 órakor ment végbe a tisz­telők és jóbarátok őszinte részvétele mel­lett, melyhez csatoljuk mi is a mi őszinte és igaz részvétünket azzal, hogy adjon az Ég az elköltözöttnek csendes pihenést és a hátramaradottaknak vigasztalást.­­ A kukorica bizonyos mennyisége is zár alá került. A kormány rendeletet adott ki, amellyel intézkedik aziránt, hogy a köz­­élelmezési miniszter megállapítsa azt a tengeri­ mennyiséget, amelyet az egyes törvényhatóságok az ellátatlan lakosság élelmezésére szükséges gabona hiányának .

Next