Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1922 (40. évfolyam, 1-54. szám)

1922-04-23 / 17. szám

té­ véért becsületes embereket állítanak pellen­gérre, tekintélyeket járatnak le; a szellemi orvvadászok gyermekes parittyaköveikkel ártatlan és gyanútlan járókelőket puskáz­nak le. Ma rám került a sor, holnap rád. Ma „Politikus" nak rémlátásai vannak — rossz lelkiismeret mellett ez könnyen meg­történik — s hirtelenében azt veti papírra, mint szinigazságot, hogy a jeruzsálemi pát­riárkával a jerikói kürt megszerzése dol­gában tárgyaltál. Holnap megszállja a ha­zugság ihlete s rád fogja, hogy ezüst ka­nalat loptál. Majd egy sajtóhibát fedez fel a Zsidóország c. újság jól informált (?) referádájában s mint szellemi csemegét fekete kávéd mellé azt tálalja fel. Egyszer rosszul aludt és furcsát álmodhatott, hogy meginterjúvolt egy holdbéli kereskedőt, másnap olvashatod annak minősíthetlenül gyalázatos rágalmazását. Máskor egetverő fantáziája azt költi ki, hogy Szent Péter nem eresztett be a mennyek kapuján, mert nem volt nálad dr. Horváth protekciós névjegye. Ismét máskor egyszerűen beléd akar kötni s mindentudó bölcseségével kitalálja,­ hogy te csináltad az 1922-es naptárt, amelybe jogtalanul imádottja arcképet is bevetted, ami ellen szerénységes, érdemei felsorolásával tiltakozik. Végül — végtele­nül így, tovább. És ha kérdezed, szives olvasóm, miért történik mindez, megmondom: így akarnak Gyűlölet-országból — Szeretet-ország­ot csinálni. Vagy tévedek? Akkor te tudod job­ban : így akarnak mandátumot szerezni. Figyelő: Petőfi Sándor születése. Irta: Dr. Porst Kálmán főgimn. igazgató. (Folytatás.) Ágó Ferenc félegyházi lakos előbb kö­zölt hiteles nyilatkozata szerint Petőfi min­den kétséget kizárólag Félegyházán szüle­tett. Ezen nyilatkozatból megállapítható, hogy a vallomást­ tevő Ágó Ferenc édes atyja, ugyancsak Ágó Ferenc, Petőfi Sán­dor atyjánál, Petrovits Istvánnál pacalos legény volt. Megállapítható az is, hogy a kis újszülöttet, a kis Petrovitsot ez az idő­sebbik Ágó Ferenc vitte át szánkón Kis­kőrösre keresztelni, ahol a kis­fiú Sándor nevet kapott a keresztségben s mint Pet­­rovits Sándort hozta vissza Ágó Félegy­házára. Az Ágó család és a Petrovics család közötti viszony emléke még most is élén­ken él a félegyházi Ágó család tagjai kö­zött. Az előbbi nyilatkozatot tevő Ágó Ferencnek két fia most is él a Széchenyi­­utca 35. szám alatt. Husvét másodnapján délután fölkerestem az Ágó családot, ahol a következőket tudtam meg.: A nyilatkozatot tevő Ágó Ferencnek most két fia él, Ferenc és János. Ferenc 1859 ben született, János 1863 ban. Mind­ketten határozottan kijelentették, hogy több­ször hallották édes atyjuktól említeni, hogy nagyatyjuk, Ágó Ferenc Petőfi Sándor aty­jánál, Petrovits Istvánnál pacalos volt és hogy ő vitte át Kiskőrösre a kis Petrovits fiút keresztelni. Azt is elmondották, hogy a Petrovits István által bérelt mészárszék hol volt. Az egyik mészárszék a mai Hattyú-épületnek azon részében, ahol most a Nusbaum Simon üzlete van, a másik pe­dig a régi városháza Kazinczy-utcai sar­kán, ahol most Rosenberg üzlete van s melyben lebontása előtt utoljára Kohn Al­bert mészáros mérte a húst. Találtam egy értékes emléket is a családnál, melyről eddig tudomásunk nem volt, legalább nekem nem, de azt hiszem, másnak sem a család tagjain kívül. Ezen emlék pedig nem más, mint Petőfi Sándor atyjának késsenő acélja, aminőt a mészá­rosok derekukra szoktak kötni s bal olda­lukon viselnek. Ezen acél nagy kincse a családnak s azt nem is hajlandók kiadni kezükből, amig élnek. Ezen acél a pacalos Ágó Ferencé lett, arról maradt a nyilatko­zatot tevő Ágóra és ennek halála után a ma is élő két Ágó testvérre, Ferencre és Jánosra. Megtudtam ezen látogatásom alkalmá­val azt is, hogy az a bölcső, amelyről Ágó Ferenc említést tesz­­ , amelyben Petőfit ringatták, csakugyan az Agó családé lett. Az idősebbik testvér, Ágó Ferenc örömtől sugárzó arccal mondotta, hogy őt is abban a bölcsőben ringatták, melyben Petőfi Sán­dort s a bölcső egész 1863-ig, Ágó János születéséig a család birtokában volt. Ágó János születése után több gyermek nem született a családban s mikor János kike­rült ,belőle, Ágó Erzsébet, a most is élő két Ágónak nagynénje, aki Móczár János­hoz ment férjhez, elkérte a bölcsőt s ma­gukhoz vitte. Ebben a bölcsőben ringatták aztán Ágó Erzsébet fiát, Móczár Jánost. Móczár János Félegyházáról elszakadt Szánkra, most is él, hozzá került a bölcső is, ők adták oda egy szegény vargának, midőn már nekik szükségük nem volt többé a bölcsőre. Annak a vargának azon­ban a nevét, akihez a bölcső került, nem tudták megmondani nekem s eziránt ké­sőbb keresem fel Móczár Jánost, hátha még nyomára akadunk a bölcsőnek s meg is szerezhetjük s ezzel is gyarapítani fogjuk a Petőfi ereklyéket. Midőn a fentieket a két Ágó testvér elmondotta, boldogság, öröm és meghatott­ság váltakozott arcukon és én abban a re­ményben távoztam el tőlük, hogy az a tradíció, mely e családban él Petőfivel szemben, igaz és való. Az a gyöngéd sze­retet, mellyel a Petőfi családról rájuk ma­radt ereklyék iránt viseltetnek, tanúbizony­sága annak a kapcsolatnak, melyben e két család volt. Erről különben tanúságot tehet dr. Kiss István pénzügyi tanácsos úr is, akinek figyelmeztetésére kerestem fel az Ágó családot és aki szintén látta a Petro­vits Istvánról rájuk maradt késfenő acélat és hallott a bölcső történetéről is. (Folytatjuk.) 1922. — Az a „csonka“ van egy valódi jó tükör. Abban látható a ,,Kossuth szelle­mében dolgozó“ urak (!) valódi képe. — Micsoda kép az! . .. — És az urak (?) dolgoznak, kitar­tóan. Igen, mert Zoli tudja, hogy már többen csakugyan nem fordulhatnak el tőle. De csudálatosan nem érzi meg azt, hogy jobban még mindig utáltathatja magát . . . Mert nem az „ellenséget“ járatják ám le azok a válogatott, szellemes személyes­kedések ! * — Nagyon kedves csemegéje lett a Csonkának az egységes keresztény kor­mányzópárt köztiszteletnek örvendő jelöltje, dr. Porst Kálmán. Annyira méltatja jelöl­tünket, hogy egész vezércikkeket ír róla, természetesen az ő modorában és ízlésének megfelelően s tárgyi igazság hiányában szo­kása szerint személyeskedik, így többek között azt írja, hogy dr. Porst Kálmánt az egységes keresztény kormányzópárt intéző­bizottsága nem ismerte, mikor a jelölést tette. Hát ebben tökéletesen igaza van Po­litikusnak, csak azt fejtse most már meg, hogy hogy történhetett mégis, hogy az egységes párt dr. Porst Kálmánt az isme­retlent és nem dr. Horváth Zoltánt a köz­ismert és úgy a „Csonkamagyarországban“, mint a „Magyarországban“ nagyon is ismert állandó képviselő önjelöltet jelölte a kép­viselő állásra ? Hát eláruljuk a titkot. Dr. Horváth Zoltán egy nagyon jó barátja kí­séretében, aki itt lennt Félegyházán Kos­suth Lajos párti, fönt Pesten pedig kisgazda­­párti (nem nehéz Zoltánnak kitalálni, hogy kicsoda ez) felkészülve Budapestre utaztak. Ahogy megérkeztek a nyugati pályaudvarra, azonnal automobilra szállottak, mert egy félegyházi Kossuth Lajos párti képviselő­jelölt csak nem mehet sem konflison, sem villamoson, hisz telik az autóra és szépen megállották az egységes párt Eszterházy­­utcai helyisége előtt. Ott felmentek Göm­bös Gyulához, a választásokat intéző ügy­vezető elnökhöz és tárgyalást kezdettek az iránt, hogy dr. Horváth Zoltán, mint egy­séges párti jelölt lépjen fel Félegyházán. A tárgyalás minden fázisáról, nem akarjuk most lehúzni a leplet s a kulissza mögött történtekről csak annyit adunk tudtára ol­vasóinknak, hogy a felkinálkozás csúfos kudarccal végződött, mert az önjelölt urat már nagyon ismerték előbb is, most pedig a felkinálkozás után teljesen megismer­ték. így lett az ismeretlen dr. Porstból hi­vatalos jelölt s igy távozott hosszú orral kebelbarátjával együtt a nevezetes jelölés­ről Zolti. így lesznek az ismeretlenekből jelöltek és a nagyon is ismertekből ön­jelöltek. * — Ugyancsak a Csonka közölte ter­mészetesen megint dr. Porst Kálmánról, hogy nem is ő az egységes párt hivatalos képviselőjelöltje, hanem dr. Kovács Gyula miniszteri fogalmazó. Hát ennek is érdekes a története. Dr. Horváth Zoltán örökös kép­viselő önjelölt előbb említett kebelbarátja, aki Félegyházán Kossuth párti, Pesten kis­gazda párti és aki épen e címen ha csak teheti, ott settenkedik állandóan az egysé­ges párt előszobájában és figyel, hallgató­zik, hogy itt barátjának mindent leadhas­son, gondolt merészet és nagyot. Mogorva tekintettel sétált napokon keresztül, hogy miként szolgálhatná meg Zoltánnak azt a sok jót, mit vele szemben tett. És egy­szerre fejére ütött! Megvan ! Heuréka! Majd befütyülök én az itteni egységes pártnak! Hogyis ne! És kapta magát, fölment Kle­­belsberg belügyminiszterhez és ott előadta, hogy Félegyházán az egységes párt zász­laját csak egy ember vezetheti diadalomra s ez nem más, mint nagyméltóságodnak sógora, dr. Kovács Gyula. A különben ki­váló szónoki képességű kebelbarát mig e­dikcióját elmondotta, csak háromszor sült bele úgy, hogy a végén maga a belügy­miniszter segítette ki zavarából s megkö­szönte sógorával szemben tanúsított szíves jóakaratát, de nem fogadta el a felkínált önzetlen segítő kezet, mert a kéz mögött ott látszott ki a lóláb. Átlátta a miniszter, hogy az, akinek semmi talaja nincs a vá­rosban, akit még talán kevésbé ismernek itt, mint dr. Porst Kálmánt, még­sem ve­heti fel a harcot a nagyon ismert Horváth Zoltánnal szemben s föllépésének csak ku­darc lesz a vége s a jóakarata és önzetlen kebelbarát csak azért találta ki ezt, hogy Kovács bukása utján elősegítse Zolti­ meg­választását, így kerülnek ki az ismeretlen­ség homályából a politikai zsenik. * — A bűnbánó Zoli áhítattal rebegi: „ . . . érzem, hogy húsvét ünnepén még a legcinikusabb ember lelke is visszhang­zik a jóra . . .* A pici hiszi el neki. Hi­szen ha a hazaáruló Károlyi Mihály intim barátja egyáltalán érezhetné azt, akkor tudnia kellene, hogy Kossuth zászlaját neki még érinteni sem szabad. És ha mégis teszi, sőt mindjárt ugyanazon húsvét ünnepén teszi, bizony semmit sem érez, csak — beszél.* — Mikor az „u. n. Kossuth párt“, a valóságban csak „Bukovai párt“ intéző­­bizottsága együtt ül: Szikszai Palkó, Nagy Jancsi de genere Szár, Scheiber Károly, meg Horváth Zoltán (van-e, ki e neveket nem ismeri?) és Kossuth szellemében (!) intézkedik, odavetődik­­ egy rég kipróbált hívük, egy egyszerű, becsületes magyar, de ember. Látva a társaságot, megkérdi a vezértől: hát ezekkel akar minket vezetni?! A mindig oly szellemes (!) Zoli hebeg va­lamit, de a magyar átlát a szitán és olyan felvilágosítást ad a „Császár-, a Róth-iro­­dák“ igazgatójának, hogy ez a többi kö­zönséges vezérek módjára fejvesztetten FÉLEGYHÁZI hírlap 1922. április 23. Hangzatos nevekkel ne hagyja magát félrevezetni. Pyram a legjobb!

Next