Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1932 (50. évfolyam, 1-50. szám)

1932-01-17 / 1. szám

Kiskunfélegyháza, 1932 január 17. L.—XXXVIII. évfolyam I. szám. Ára 8 fillér FÉLEGYHÁZI HÍRLAP FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal, III. ker. Kazinczy-ud­a 8. szám (tűzoltó laktanya épület) POLITIKAI HETILAP Keresztény, Kisgazda, Földmives és Polgári Párt hivatalos lapja Megjelenik minden héten vasárnap reggel Lapunk előfizetési ára: Egész évre 4 P, félévre 2 P, negyedévre 1 P Újjászületés (VI.) Néhány heti hallgatás után új­ból kopogtat olvasói ajtaján a Kunság legrégibb és legtekintélyesebb lapja, a Félegyházi Hírlap. Ötven esztendős múltja alatt, nem egy alkalommal élt át nehéz napokat, válságos órákat ez az éber őre és krónikása városunk érdekeinek és ese­ményeinek. Ily nehéz órák voltak az el­múlt hetek napjai, amelyek alatt a lapun­kat előállító Petőfi nyomdát elsodorta a mai gazdasági válság romboló ciklonja. Dobra került a nyomda, megszólalt háromszor egymásután a­ „senki többet!“ és az öreg Vesszősi-féle nyomda, melynek legrégibb gépén állítólag Kossuth Lajos egy kiáltványát, majd Kossuth bankjegyet nyomatott a 48-as kormány, máris új gazda kezére került, néhány év alatt immár har­madszor. Az öreg nyomda és az öreg Hírlap a két régi kenyerestárs, most sem tudtak elválni egymástól. Az árverési vevő a nyomdát régi helyéről csupán új helyre vitte. Azután a régi nyomda betűszekré­­nyei elé fiatal, törekvő, szakképzett em­berek állottak. A gépekről, a felszerelés­ről, a betűkről lemosták egy félszázad megkövesedett szennyét és porát, csodá­lattal szemlélték azt a sok szép, még használatba is alig vett régi metszésű betű és díszanyagot, amelyről az utolsó húsz évben talán el is feledkeztek már a nyomda üzemi vezetői, hogy milyen nagy érték van a kezükön. A múlttal, a régi nyomdával össze­társult azután a jelen. A Kossuth régi szobrokkal, cirádákkal díszes bankóprése mellett helyet kapott a nagy gyorssajtó, a régi vágású, kopott betűhöz társult a gyorsmunkájú, mindenkor új betűvel dol­gozó szedőgép, az antik, cifra, finommet­­szésű diszanyag kiegészült a legmodernebb beszédesen kiáltó, egyszerű diszanyaggal. És amikor a múlt és a jelen találko­zásából megszületett első lapunk újra az olvasó asztalához lép, kérjük, olvassa fi­gyelemmel. Külalakjában, tartalomban egy­aránt új, elevenebb, szebb lap hasábsora és betűtengere köszönti. Félegyháza új, nagy magyar iparvál­lalattal gazdagodott a Félegyházi Hírlap mai megjelenése alkalmával. Az Alföld legmodernebb és legnagyobb nyomdaüzeme nyitotta az utcára lépő Félegyházi Hírlap mai számával kapuját. E fölött a kapu fölött: Kossuth Lajos neve ékeskedik. Hol ékeskedhetnék jobban ez a név, mint annak a nyomdának a homlokán, mely­nek gépe a 48-as Kossuth-kormány kiált­ványát is készítette, mely ma azt a kun lapot állítja elő, amely ötven éve immár az igazi Kossuth demokráciát hirdette, hirdeti és követi. A Félegyházi Hírlap és kenyeres társa az új Kossuth nyomda szeretettel köszönti Félegyháza népét. Csak annyi viszontsze­­retetet kér magának, mint amilyen becsü­letes szeretettel, jószándékkal Félegyháza népe érdekeinek és a nemes Kossuth eszméknek hirdetője és szószólója lesz ma és a jövendőben is. Politika és közérdek A 48-as vezér és az iparpártolás két százalék pótadó Ismeretes, hogy a Constantinum új épület­szárnyának felépítése úgy vált lehetővé, hogy Klebelsberg Kuno gróf akkori kultuszminiszter elengedte a városnak a 200 ezer pengős népis­kolai építési hozzájárulást és kamatait azzal, hogy ennek egy részét a város építésre fordítsa. Az építkezéshez a város adott az így elengedett összegből 56 ezer pengőt, míg a kultuszminiszter 80 ezer pengőt adományozott saját tárcájából. A Constantinum új szárnya felépült, de megmaradt még 16 ezer pengő, mely összegre­­ vonatkozóan Toldy Jenő apát, a zárda felügyelő bizottságának elnöke azt javasolta, hogy ennek egy része a belső berendezésre fordíttassék. A­­ helyes javaslatot mindenhol örömmel fogadták,­­ hiszen szegény, vergődő és a súlyos adóterhek alatt nyögő iparosainknak jelentett munkát és kenyeret. Csodálatosan csak egy polgár ellenezte ennek az ipari munkának kiadását, a 48 as vezér, Horváth Zoltán dr. Neki úgy látszik nem fájt a szíve, nem érezte szükségét annak, hogy azoknak az iparo­soknak és munkásoknak sorsán, helyzetén javít­son akik ily módon kenyérhez jutottak volna. Bent a negyvennyolcas körben, újságjában a sze­gény népért, az iparosok, munkások jobb sorsáért aggódik, segítésüket sürgeti, követeli és ime, mint város­atya már ellenzi, ha egy darab kenyér jutna számukra. Ha Kiss Jenő egykori vezérével szemben nem az iparosok és munkások érdeké­ben szólal fel és Horváth Zoltánon áll, egyetlen ipa­ros és munkás a Constantinum maradvány pén­zéből nem jut keresethez. De bizony másképen vélekedik és cselek­szik a 48 as vezér, amikor például a várossal szemben eljár a város egyik nagy hitelezőjének megbízásából, aki annak idején a gőzfürdő fűtőbe­rendezését szállította, és most peresítette a várost A 60 ezer pengős per után 5200 pengő ügyvédi költséget fizet Horváthnak a város. Ugyanezen ügyben végrehajtásért 900 pengőt számított föl a városnak. Szerencsére a város, ügyésze jogorvoslatért fordult a tör­­székhez, mely 900 pengő helyett 96 pengőben állapította meg járandóságát. Furcsa kissé az egyik oldalon egy kis mun­kát és kenyérkereseti lehetőséget sajnálni a nyo­morgó ipartól — a másik oldalon perköltségek­ben ezreket a városon keresni, amikor ezeket a a perköltségeket az adózó polgárok fizetik a po­litikus és népbarát Horváth Zoltánnak — ha mint ügyvéd áll szemben a város közönségével«. Bizony furcsa dolog amikor a politikus sokalla a pótadót — az ügyvéd pedig perköltségben egy pernél több, mint két százalékos pótadót r*h ügyvédi költségével polgártársai vállára. Mint po* litikus vizet prédikál — mint ügyvéd meg bort iszik. Tóth Pál városi képviselő és neje nemes példája A ma példátlanul súlyos életviszonyai között, lassan teljesen kihal az emberek lelkéből a jó, nemes érzés. Az emberek elfelejtkeznek az isteni parancsolatnak a felebarát tiszteletére, becsülésére, segíté­sére vonatkozó rendelkezéséről. A pénz, a megélhetés utáni napi hajszában kímé­letlenül és kegyetlenül tör előre az erő­sebbé az élelmesebb és marad el, a gyá­­molatlan, a szegény, a tisztességtudó. A jólelkűség, a nagylelkűség, az együttérző meleg szív, különösen a tehe­tős, a vagyonban éppen dúskálók között mind ritkább. Ezért nemcsak kitűnő, de az utókor számára egyenesen feljegyzésre és megörökítésre méltó a köztiszteletben álló Tóth Pál és neje Vidéki Veronka nemes cselekedete, mellyel a karácsonyi és újévi ünnepek alatt a szegények egész sorát segélyezték. Tóth Pál Attila utcai csinos kis há­zán kívül, 10 holdas gazda a Belsőferenc­­szálláson. Négy hold szőlője, hat hold a szántója. Nyolc a felnőtt családja és ezek közül négy család, két nős fia és két férjezett leánya az apa kenyerese, a kis földön él és dolgozik. Jut az apának és gyermekeknek is. Tóth Pálnak, aki egy­ben érdemes tagja Kiskunfélegyháza vá

Next