Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1932 (50. évfolyam, 1-50. szám)

1932-01-17 / 1. szám

á­ ros képviselőtestületének, gyermekein fe­lül 9 unokája is van és ezek közül négy unoka szintén az ő kenyerén él. Ez a derék polgára Félegyházának, élete társával tíz hold földből nemcsak maga él, nemcsak négy családos gyerme­keinek is adja a kenyeret, de karácsony és újesztendő ünnepein felváltva 20 sze­gény embernek is juttatott ünnepi lakomát: húslevest, paprikást, káposztáshúst, bort és minden jót, ami ünneppé tette a sze­gény vendéglátottak előtt a szent napokat. Áhitatos ének, ima egészítette ki a vendéglátó házban az ünnep hangulatát és ebben a buzgóságban versengtek a vendéglátó gazda és a megvendégeltek. Bárha sok követője akadna a derék Tóth Pál és neje Vidéki Veronka nemes pél­dájának. Sok szegény ember pillája nem volna akkor olyan könnyes és biztosabb hittel, nagyobb reménnyel várnánk a ma sötét borúlátóban a holnap derengését, több napfényét, örömét. Tóth Pál és neje, akiknek képét is közöljük, többek között a következő sze­gény polgártársakat vendégelték meg: Borbély Mihály, Kiss Rozália, Jaksa Sán­dor, Tóth Veronika, Atkári Pál, Andrási Veronika, Eszik János, Szabó András, Nagy Ilonka, Sárkány Veronika, Bosnyák Rozália. Bárha sokan követnék ennek a de­­­rék, öreg kun házaspárnak léleknemesítő példáját. Leszállítják a kamatlábat Az országos közvélemény sürgetésére, a kamatterhei leszállítása, melyet egyébként az eggész gazdasági élet égetően vár, a legközelebbi időben megtörtént. A leszállítás felett, való döntés a Hitelügyi Tanács hatáskörébe tartozik és a tanács többsége a leszállítás mellett foglalt állást. Ne is említsük, hogy a leszállítás ellen külön­böző tényezők minden elképzelhető befolyásukat érvényesítik, de ma már a legilletékesebbek sem titkolják a nyilvános­ság előtt, hogy a leszállítást kívánják és ke­resztül fogják vinni. Természetesen az ellenvéleményen levők nagy­többsége csak azt akarja inkább, hogy a leszállí­tás ne legyen nagy arányú és kizárólag csak foko­zatosan történjék. A terv helyes keresztülvitelét megnehezíti az is, hogy a terhes kamattételek leszállításával egy­idejűleg a pénzintézetek és banknagyságok le­akarják szállítani a betétek kamatlábát, annál is inkább mert régóta már a betétek folyton erő­sebben fokozódó visszaszivárgása észlelhető. Ez a kívánság azonban a legkevésbbé sem igaz­ságos, mert a bankkamatláb, melyet az adósnak fizetni kell, ma is 12 százalék, míg a betéti ka­matláb 5—6 százalék, mindössze, miből látható, hogy kizárólag­­ a bankkamatlábat kell leszállítani, mert hol van az megírva, hogy egy-egy vezérigazga­tónak ezer pengői legyenek havonta akkor, amidőn a tisztviselők megélhetésére szük­séges alig néhány száz pengő havi fizetését 20 százalékkal szállítják le. Az áldozatot mindenki­nek meg kell hozni. Az igaz, hogy a bankvezé­rek túlnyomó része elismeri a leszállítás szüks­­égességét, de kompromisszumra törekszenek és úgy akarják a kérdést megoldani, hogy a teher­tételek több részletben történő jelentékeny le­szállításával egyidejűleg szintén több részletben kisebb arányú betétkamat leszállítás történjék. Erről folyik most tanácskozás az összes il­letékes helyeken és mihelyt létrejön a megálla­podás, összehívják a Hitelügyi Tanácsot, mely reméljük a kis emberek érdekeit szem előtt fogja tartani. oooooooooooooooooo Minden kiskunfélegyházi polgárnak elsőrendű érdeke, hogy hetenként asztalára kerüljön a „Félegyházi Hírlap“ FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 1932 január 17. Újra kiírják a pályázatot a indóház vasmunkáira Az épülő új vasútállomás falai ma­gasra emelkedtek amikor híre jött, hogy az épület vasszerkezeti munkáit a Máv. igazgatósága Tóth Károly és társai alkalmi vállalkozóknak ítélte oda 37.000­­ válla­lati összegben A munka odaítélését Born­­stein Dezső szegedi mérnök megpanaszolta miután az ő ajánlati összege 5000 pengő­vel kisebb volt. Időközben Tóth Károly helybeli lakatos mester és alkalmi társa Kecskeméti Antal szegedi cég között bizo­nyos nézeteltérés támadt, melyből kifolyó­lag Tóth Károly el akarta ejteni a Kecs­keméti céget és az volt a szándéka, hogy helyette Bornstein Dezsőt jelenti be újabb társként a Máv-nál. Annak ell­nében, hogy Bornstein a beadott panaszát visszavonja, Dr. Tóth József polgármester ez ügy­ben sokszor az éjszakába nyúló tárgyalá­sokat folytatott de végleges eredmény nél­kül, miután a három vállalkozó sehogy sem tudott megegyezni a már kiadott munka elvégzésében. Arra való tekintettel, hogy az így beállott zavar a munka el­készítését is veszélyeztette a Máv, felol­dotta a munka odaítéléséről szóló hatá­rozatát és a volt pályázókat egy új, de most már zártkörű ajánlat beadására szó­lította fel. Az egész munka kiadásánál az volt a cél, hogy a nagy munkanélküliségben sínylődő helybeli vas és fémmunkások ke­resethez jussanak. Reméljük, hogy a munka újabb kiadásánál ez sikerülni is fog, bár nagy hiba, hogy a kiadandó munkára egyik helybeli vállalkozó sem tőkeerős. A Városi Gőzfürdő bérlete Mire és miért fizet még ma is súlyos pótadót a közönség A Városi Gőzfürdő, ez a legdrágább üzeme Félegyházának január elseje óta magán­kézre került Amikor erről beszá­molunk, érdemes visszapillantást vetni a múltra. A gőzfürdő épületét a Speyer kölcsönből építette annak idején a város vezetősége és az egykori negyvennyolcas uralom elég bőkezű volt a közpénzzel, amikor a Fürdő épületét és berendezését egymillió százezer pengőből emelte. Ezen az öregen máshol három ilyen­­ épületet emeltek volna, sőt a fővárosban két hat emeletes bérpalota is könnyen telt volna. Nevezetes ez az épület arról is, hogy amikor emelték, elfelejtettek ké­ményt és fűtőberendezést is beleépíteni. Csupán az utólag megépített fűtőberende­zés egymaga negyedmillió pengő volt, amiből egy szép 2—3 emeletes palota is kitelt volna. No de, az adózó polgárság fizeti ennek az árát. De be kell tekinteni ennek az épü­letnek a belsejébe is. A vezetékek, csö­vek tömkelege fut a pincében és keve­sen hiszik talán el, de ez az épület közel 6 kilométer csőhálózatot nyel el, újra csak az építők dicsőségére. Már most el kell képzelni, mit jelent ennek az épületnek és ennek a 6 kilométeres csőhálózatnak a fűtése. A gőz a kazánból először 100 méteres vezetéksorokon hosszan végig­szalad hosszú pincéken és elsősorban azo­kat füti; azután halad a legkacskaringó­­sabb formákban az épületben a falakban szerteszét, füti jórészt a falakat és mire a célnak úgyszólván teljesen alkalmatlan fűtőtestek tömkelegébe jut, bármennyit is fut a kazán alatt a vállalkozás, alig va­lami jut a melegből rendeltetési helyére. A fürdő vízmelegítése ugyanolyan kö­rülményes és drága. A rengeteg szivat­­­tyúzás újból vagyonokat emészt fel gőz­ben. Ha valaki tudni akarja , miért fizetett rá a város csupán a fürdőre évi 15—20 ezer pengőt. Hát azért, mert a kazánoktól kezdve a fűtési, vízmelegítési és egyéb csőberendezés a lehető legdrá­gább és a célnak a legkevéssé megfelelő. A bérbevétellel, a város nemcsak 20 ezer pengő ráfizetéstől, az adózók 7 száza­lékos pótadótól szabadulnak, de alighanem súlyosan főhet a fejük a bérlőknek is, hogy ily berendezés mellett, négy pengős szénárakkal és napi 20 mázsa szénfogyasz­tással, hogyan bírják el a terheket. Az első bérlő, Poór Ferenc máris kilépett a bérletből az óriási terhek láttán. Az új bérlő Ney Lipót és társa minden igyeke­zete, hogy a jó és olcsó kiszolgálással és a közönség támogatásával elkerülje a város sorsát , a ráfizetést. Mindenesetre nagy érdeme dr. Tóth József polgármesternek és a város főtiszt­­viselőinek hogy a szerencsés bérbeadással a polgárság súlyos közterhein ilyformán is enyhíteniök sikerült, oooooooooooooooooooooooooooooooooooo Hetvenezer pengőt követel a várostól a pénz­ügyminisztérium Újévkor múlt egy éve, hogy a város először volt komolyabb fizetési nehézségek előtt. Ugyan­is, 1931 év január 1-én már nem tudta a saját tiszt­­­­viselőit fizetni. Ez az állapot eltartott szeptember hó végéig-amikor a város a belügyminisztérium­tól 140.000­­ kölcsönt kapott a legsürgősebb sze­mélyi illetmények kifizetésére. A kölcsön folyó­sítását még június havában elhatározták a köz­ségi segélyek alapjából. Azonban pénzkészlet hiányában a kölcsön kiutalására sokáig várni kel­lett. A késedelmes kiutalás miatt az a furcsa hely­zet állott elő, hogy a városnak alig néhány hét múlva nov.l) 30.000 P dec.l) újabb 30.000 P és jan.l) 10.000 P vissza kellet volna fizetnie. Azt ugyanis még júniusban határozta így el a mi­nisztérium de miután a kiutalás csak szeptember végén történt meg a nagy részletek visszafizetése akadályokba ütközött A belügyminisztérium azonban várta a rész­letek beérkezését, s miután azok elmaradtak Szup­­pán Géza számvizsgálót városunkba küldte an­nak kivizsgálására, hogy hová fordították a köl­csönt, és mi az oka a részletek elmaradásának. A számvizsgáló a hónap vége felé járt vá­rosunkban és talált a pénztárban mintegy 15.000 , amiről megtette a jelentést. A belügyminisztérium ezt az összeget is hiá­ba várta, mert kellet a tisztviselői fizetésekre. Ezek után az alispánt utasították, hogy tart­son vizsgálatot Félegyháza pénztárában. E vizs­gálat megejtésére az alispán Dr. Madarász Ador­ján megyebiztost jelölte ki, aki ma szombaton érkezik városukba. Reméljük, hogy a kölcsön részleteit egyelőre vizsgálat után sem kell megfizetni.

Next