Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1933 (51. évfolyam, 1-53. szám)
1933-04-02 / 14. szám
2 békeszerződés által elszakított területeinek viszszaadását s általában a revíziót, hiszen ezek a birtoktestek Magyarország területéhez évszázadok óta hozzátartoztak, nem pedig 14 esztendő óta, mint a kisantanthoz. Ha a kisantant oly szívósan ragaszkodik a csak 14 év óta bekebelezett birtokokhoz, nekünk ezer esztendő jogán ezerszer több jogunk van békés revízió útján viszakövetelni ezeket a területeket, sőt ez nemcsak jogunk, de legelemibb kötelességünk is. A kisantantban a revíziós politika az erélyes visszahatás gesztusát ébreszti. Magyarországban pedig a revízió elől való elzárkózás, az igaztalan és méltatlan utón megszerzett zsákmányhoz való ragaszkodás ébreszt olyan visszahatást, hogy az országukkal való méltatlan bánásmód érzése, igazunk és jogaink tudata, csak még jobban megerősít bennünket, hogy békés után bár, de követelésünkből egy jottányit sem engedve, a mi vitathatatlanul méltányos jogi álláspontunkat szegezzük szembe a kisantatnak a birtoklás és erőszak alapján nyugvó álláspontjával. Elhatározásainkban, jogaink követelésében, további békés politikánkban nem fog megingatni a kisállat magatartása bennünket. Úgy érezzük, hogy a római találkozó előbb-utóbb mégis csak meghozza a maga üdvös eredményeit, bármenynyire berzenedik is ez ellen az újnagyhatalom, amely azért kiabál annyit, mert csak frázisokkal, nem pedig az igazság erejével tudja megvédeni a maga önző álláspontját. oooooooooooooooooo Katholikus egyházközségünk megalakítása Az egyházközség nálunk sem új intézmény. A kommunizmus társadalom és nemzet rombolása idején városunk kath. népe is egy akarattal elhatározta a megalakítását és közfelkiáltással megválasztotta az első kath. egyháztanácsot. Most tulajdonkép annak felújításáról van szó. Az elmúlt másfél évtized zavaros jelenségei meggyőzték Anyaszentegyházunk fejét, Szentséges Atyánkat a római pápát, valamint megyés püspökeinket, is, hogy az egyházi önkormányzat megszervezése a mai időkben korszükséglet, mert a vallásnak is szüksége van arra, hogy hívei szervezetten és öntudatosan álljanak támogatására és saját érdekeik védelmére. Aki az autonomikus szervezkedést a mai időkben nehezíti, az nem egyházának, hanem más céloknak tesz szolgálatot. Nehezíti a szervezkedést némely téves híresztelés. ilyen rémhír egynek, hogy az egyházközség megalakítása újabb, nagy terhekkel sújtja a népet. Legjobb az ilyen hamis híreszteléssel nyíltan szembe nézni. Ez a híresztelés vagy egészen tájékozatlan, vagy egészen célzatos. Egyrészt azért, mert minden egyházközségi képviselő maga is tagja a népnek, úgyszólván mindenkinek van itt kisebb-nagyobb háza, szőleje, földje, mindenik érzi az élet terhét, tehát egyik sem lesz hajlandó semmi szükségtelen teherhez hozzájárulni. A tiszti állások tiszteletbeliek, fizetéstelenek. Harmadszor és legfőkép, mert félegyházi kath. egyházunk anyagi ügyeit, mint kegyuraság, a város tartozik gondozni, nincs is tehát semmi szükség, hogy azokra külön költségeket vessen ki. Az egyházközségi képviselőtestület javaslatba hozott listájának összeállítása sok gondot okozott, mert sokféle szempontot kellett összeegyeztetni. Egyrészt az ó-plébániát és új plébániát kell egyenlő képviseletben részesíteni, úgy azonban, hogy az összes létszámban a városi közéletünkben szerepet vivő jobb és bal oldal szintén arányosan vegye ki részét. Ebben a máris komplikált csoportosításbanbenne kell foglaltatni társadalmi osztályaink és foglalkozási ágaink képviseletének. S a legnagyobb nehézség, hogy a város 36.000 katholikus lakosából csak 60 rendes és 20 póttagot lehet választani, így nagyon sok értékes kath. testvérünket nélkülöznünk kell a képviseletből. A város polgári képviselőtestületében csak 48 a választottak száma. Tagadhatatlan a személyek fontossága. A legfőbb követelmény mégis az, hogy a magyar törvényeinkben elismert egyházközségi szervezetet megalkossuk, hogy ez hivatását teljesíthesse, vallási, egyházi ügyeinket képviselhesse. Teljes bizalommal merjük reményleni, hogy most a javaslatba hozott egyházközségi képviselőtestület ép oly hűséggel megfelel hivatásának, mint valamely más összetételű képviselet. Másrészt minél értékesebb személyiségek hiányát kell éreznünk, annál inkább remélnünk kell megértésünket, hogy egyéni sértődés nem kíséri az autonómikus egyházi szervezkedés első nehéz lépéseit. Városi közéletünk vezető egyéniségei között hónapokon át folytak a képviseleti lista diszkrét tanácskozásai. Talán valamennyien tudtak volna más és más kitűnő listát egybeállítani. Meg volt a kitűnő alkalom az összekülönbözésekre. Legyen hála a jó Istennek és köszönet a jóaakaratú embereknek : tiszteletreméltó bölcseséggel és mérséklettel a nyers erők mérkőzésénél valamennyien előbbre helyezték a nézetek, kívánalmak belátó összeegyeztetését. Szinte önmagától alakult ki az az állásfoglalás, hogy a katholikus vallási és egyházi önkormányzatunk megteremtésénél mellőzni kell minden választási harcot és éppen az egyházi közélet megindításánál nem szakítják szét városunk katholikus népét gyűlölködő ellenséges táborokra. A másik megállapodás, amilyen régen nem volt s azért nagyon becsülni kell, hogy a választási harc és a vele járó lelki szakadás helyett, közös listával lépnek a katholikus nép elé s annak elfogadását ajánlják. Ez a megegyezés is garanciája annak, hogy kath. egyházi önkormányzatunk életerejét jövőben sem kívánják egyoldalú politikai törekvésekkel inficiálni. Hangsúlyozni kell, hogy a közös lista létesítésénél legtekintélyesebb vezető embereink tudtak az ügy érdekében külcsönösen lemondani nagyon sok egyéni kívánalmukról. Átérezték, hogy minden kompromisszum lemondásokkal jár és minden megegyezés csak kölcsönös engedékenységgel jöhet létre. Egyiknek sem jutott eszébe azt mondani, hogy inkább maradjon el, inkább dőljön össze, ha nem úgy épül minden téglájában, mint ahogy én akarom. Viszont reményük, hogy ha ők tudtak lemondani, úgy másokban is meg lesz a lelki erő félre tenni privát nézeteiket, hogy egyházi önkormányzatunk elindítása méltóan imponzáns és ünnepies legyen. Bíznak abban is, hogy a katholikus hívek fölül emelkednek az esetleges egyéni kísérletezéseken. Ma nem gáncsolni és rontani, hanem építeni kell. Minden más vallásfelekezet meg tudta építeni a saját egyházi és vallási életének fellegvárát, egyházi autonómiáját, erre mi is érettek vagyunk s annak előnyeiben mi is részesedni akarunk. Toldy Jenő apátplébános. * * Színház A közönség felkérésére Bársony Aladár a Magyar Játékszintársulat igazgatója színtársulatának előadásait vasárnap, április 2-ig meghoszszabbította. A kiváló művész-együttes szinte hozza szombaton, április 1-én a világsikert aratott HOFMANNSTAL: JEDERMANN c. művét, vasárnap este vidám est, tréfák, bohózatok magánjelenetekkel. Bársony Aladár igazgatónak a magunk részéről gratulálunk, a minden tekintetben tökéletes művészi előadásokhoz. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 1933 április 2 * A római katholikus egyházközség alakuló gyűlését április 2-án, vasárnap délelőtt 11 órakor tartjuk meg a Constantinum tornatermében Tárgysora: A gyűlés céljának ismertetése, az egyházközség megalakításának kimondása, az alapszabályok ismertetése, az egyházközségi képviselőtestület 60 rendes és 20 póttagjának megválasztása, pápai és nemzeti himnusz, oooooooooooooooooo Birodalmi programm Kiegészítések a főrendszabályzathoz. Dr. Hanisch O. Z. A. indítványa. Közlésre adta: ifj. Faragó Géza Sándor (Közlés joga fenntartva) Folytatás: 1. alaptétel. A birodalom élén áll a birodalmi kancellár Bismarck szellemében az őt környező miniszterekkel. A birodalmi kancellárnak meg van az ő szilárd programjája, kiválasztja magának az ő saját kabinetjét és saját minisztereit, kik neki segítenek, az ő programmját az általános jólét érdekében keresztülvinni. A képviselők is kötelesek a birodalmi kancellárnak segíteni az ő programmját rendeletei szerint véghezvinni képviselőket a község választ és díjaz. Azon község, mely a fizetést nem tudja eszközölni, nem szükséges szószólót. Az összes minisztériumokat olyan személlyel kell ellátni, kik a praktikus életben rendelkeznek ismeretekkel, gazdaságból, ipar vagy kereskedői állapotból származnak és hivatalukat mint tiszteletbeli hivatalt, tehát fizetés nélkül és a pazarlás megtérítése terhével végzik. Egyáltalán az összes birodalmi, állami és községi közigazgatás hivatalai tiszteletbeli hivatalok és így fizetés nélküliek. Az állam kikeresi magának a férfit, vagy nőt, akik praktikus élettapasztalatokkal rendelkeznek a nevelési, gyári vagy kereskedelmi dolgokban és önmagukat tartják fent. A tiszteletbeli hivatalnokok hivatatalos ügyekben való utazásait az állampénztárból fizetik. Magánügyek nem hozhatók összeköttetésbe hivatalbeli kötelességekkel. Tiszteletbeli hivatalnokoknak nem szabad ajándékot elfogadni sem maguk sem hozzátartozóik részére, hivatalvesztés terhe mellett. Fizetést csak oly hivatalnokok kapnak, mint írnokok, gyorsírók, jegyzők, könyvelők, számtisztek, szolgák, leveshordók, rendőrök, vasúti hivatalnokok és hasonlók. A fizetés megfelel a munkásjövedelemnek és nem szabad a hivatalnokot a megvesztegetésnek kitennni, mely mely hivatal és becsületvesztéssel büntettetik. Az összes hivatalnoki fizetéseknek egyenlővé kell tétetniük. Mert minél magasabb a hivatal, annál magasabb a tisztelet, de nem a díjazás. Díjazott hivatalnokok viseljenek lehetőleg sajátlagos és megkülönböztető egyenruhát, pl. levélhordók, rendőrök, vasúti tisztviselők, senki sem láthat el hivatalt a befejezett 45-ik életéve előtt oly hivatalokon kívül, mint levélhordó, vasutas, sütő, kalauz, fékező, mozdonyvezető és hasonló. Azonban irodai tisztviselőnek a 45 ik év felett kell lenni. Az összes nyugdíjak a minimumra lesznek csökkentve és pedig különbség nélkül a korábbi állást illetőleg. (Folyt. köv.