Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1935 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-06 / 1. szám

Kiskunfélegyháza, 1935 január 6 -ra 8 fillér Lili—XLI. évfolyam I. szánt Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bercsényi utca 2 szám. Vesszősz-féle könyvkereskedés POLITIKAI HETILAP Megjelenik minden héten vasárnap reggel Lapunk előfizetési ára: Egész évre 4 P, félévre 2 P negyedévre 1 P FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ A Kisantant szirénhangjai Jamandi román miniszter a minapá­ban nagyon érdekes beszédet mondott, amely feltűnő belpolitikai zavarokat okozott Romániában. Tárgyilagos és békés szándékú megállapításaira meg­indult u. i. az intrika és a támadás ellene s mint hírlik, miniszteri tárcájá­ba került, hogy igazat mert mondani. Pedig valóban nem lehet letagadni, hogy Erdélyben magyarok is vannak s­lamandival szólva, nem lehet vas­villával és erőszakkal kiirtani őket. Úgy látszik, Tatarescu miniszter­­elnök nem ezt a felfogást vallja, mert Erdély fővárosában, Kolozsvárott olyan kirohanást intézett a revíziós politika ellen, amely szinte párját ritkítja. Túl­tett ez a kirohanás Barthou ismeretes mézesmadzagnak szánt elszólásán, mert Tatarescu szerint a magyarok 10 év­század óta sanyargatják s kínozzák az erdélyi románságot. A genfi napok óta helyreállt európai békés atmoszférában kissé nehezünkre esik, hogy az euró­pai hatalmak által tanácsolt és szol­gált békés megértés útját még az ok­talan és jogosulatlan vádakkal szem­beni perlekedéssel, vitázással és jogos felháborodással is felcseréljük, de ugy­­látszik Tatarescu politikája más oldalon keresi a maga érvényesülését, mint amit Genf szolgálni akar s igy lehe­tetlen számunkra, hogy kolozsvári ki­rohanásait szó nélkül hagyjuk. Ellen­téteket támaszt most is, amikor a kis­­antant másik állama részéről egy fon­tos diplomáciai szerepet betöltő férfiú szirén hangokat zeng a dunai államok megbékélése érdekében. A minapában a Csehszlovák állam budapesti követe tudvalevőleg nyilatkozatot tett a Duna medence gazdasági kérdését szolgáló magyar — cseh közlekedésről, amely nyilatkozat első pillanatra — úgy tűnt fel — mintha kecsegtető reményeket ébresztene, pedig ez sem volt egyéb, mint a Csehország felől már nem egészen ismeretlen szirénhangok egyik változata, amely olyan diplomáciai sze­mély részéről hangzott el, akinek hi­vatásában áll mindig jót, szépet és el­­ismerőt zengeni arról az országról, amelyben tevékenységét kifejti. Mégis jól esett nekünk, hogy ilyen gondol­kodás is kiindulhat a velünk már hosz­­szú, nehéz esztendők óta az ellensé­geskedésig menő harcban álló Cseh­szlovákia részéről. De ugyan micsoda súlyt adhatunk egy ilyen nyilatkozatnak és egyáltalán lehet-e jelentősége a cseh követ csábító gondolatainak, ha ugyanakkor a kisantant másik tagál­lamának Romániának­ felelős miniszter­­elnöke megsuhogtatja Kolozsvárott az erőszakosság ostorát és agresszív táma­dó hangú beszédében nem elégszik meg azzal, hogy a revízió jogosultsá­gát veszi bírálat alá, de ellentámadás­ba csapva vádaskodik, történelmi igaz­ságokat akar tudatos rosszindulattal meghamisítani, am­­lyeket maguk a té­nyek cáfolnak meg, mert ha igaz vol­na, — mint ahogy a valóságban ez nem úgy áll , hogy ezer év óta lak­nak a románok Erdély területén és ez alatt az idő alatt a magyar politikát nem töltötte volna el más gondolat, mint az, hogy rajtuk erőszakoskodjon és tűzzel-vassal az ő kiirtásukra töre­kedjék, a huszadik században vajon volna-e irmagja is románul beszélő embernek Erdély területén. Nagyon könnyű volna Tatarescu állításainak az ellenkezőjét felvázolni. Csupán Erdély történetéből kellene, kiragadnunk azo­kat a törvényeket közéleti megnyi­­­latkozásokat, amelyek ennek a föld­területnek évszázadokra visszamenő múltjában azt igazolják, hogy annak lakói nyelvre, fajra, vallásra való meg­különböztetés nélkül mily igazságos alapon osztoztak a jogban és vettek részt a kötelességek teljesítésében. Amikor egyik oldalról azt tapasz­taljuk, hogy a kisantant szirén han­gokat zeng a Magyarországgal való megbékélés érdekében, ugyanakkor a másik oldalon széttépni akarnak ben­nünket, látnunk kell, hogy hamis és erőszakos szomszédokkal vagyunk kö­rülvéve, akik változatlan elszántsággal vesztünkre törnek. A magyar nemzet ebben a szomorú helyzetében nem tehet mást, mint amit eddig tett: vi­gyáz a béke szellemére, ápolja orszá­ga nyugalmát és rendjét, tartózkodik minden olyan vállalkozástól, amely iz­galmat válthat ki. Ugyanakkor válto­zatlan elszántsággal harcol az igazság diadalra jutásáért, hirdetve, hogy a gazdasági közeledésnek politikai elő­feltételei vannak, amelyek közt első helyen kell említeni a trianoni határok revízió alá vételét, a nemzetek közötti egyenjogúságot és a kisebbségi sorsra juttatott népesség jogainak elismerését. »^A^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/ Rendkívüli közgyűlés A képviselőtestület december 28- án, az elmúlt pénteken délután 5 óra­kor rendkívüli közgyűlést tartott, amelyet lapzárta miatt most ismertetünk. A rendkívüli közgyűlést nagy érdeklődés kísérte, tekintettel arra, hogy a tárgy­­sorozaton több városi objektum bérbe­adása szerepelt. Pest vármegye alispánja a községi közdűlő utak felügyeletével az 1935. évre is Kanizsai Nagy Imre városi fő­mérnököt bizta meg. Tudomásul vették. A városi strandfürdő bérbeadására hirdetett pályázatra Kun Dávidné 810 pengős, Fülöp Imre és Feuer Lajos 800 pengős ajánlatot adtak be. A Fülöp Imre és Feuer Lajos ajánlattevők ezenfelül egy 140 pengős zsilip meg­építését is vállalták. Minthogy a város évek óta 1600 pengő bérösszeget kapott a strandfürdőért, e kartellszíj ajánlatokat nem fogadták el, hanem új verseny­­pályázatot hirdetnek. A szemétfuvarozás ellátására a pénz- és jogügyi bizottság javasolta, hogy a meglevő 7 fuvaron felül egy fuvarral több alkalmaztassák. Fedezet hiányában nem teljesítették. Dr. Tóth József polgármester be­jelentette, hogy a városi előfogatozást elnyerő Bajáki Ferenc vállalkozó az­­ előfogatozást január 1-én át kívánja venni, viszont Ladány t­m­or régi vállal­kozó a közgyűlés e tárgyban hozott határozatát megfelebbezte. Bajáki Fe­renc vállalkozó a város előfogatozását 1935 évi január 1-étől kezdve saját felelősségére, Ladányi felebbezésére való tekintet nélkül átveszi. A köz­gyűlés a bejelentést tudomásul vette. A szegénykoporsók szállítását Kiss József temetkezési vállalkozó nyerte el, mint legolcsóbb ajánlattevő. Keleti József városházi üzletbérlő felmondotta az általa bérelt üzlethelyi­séget. Ezen üzlethelyiségre a Strasser testvérek cég bérleti ajánlatot tett ugyanakkora összeggel, mint amekkorát Keleti József fizetett. A közgyűlés a Strasser cég ajánlatát elfogadta s a városházi Keleti féle üzlethelyiséget 3 évre nekik bérbeadta. A városi jéggyár bérbevételére beérkezett ajánlatokat túl alacsonynak találták s ezért új versenypályázatot hirdetnek január 15-ig. A bérházban levő, legutóbb dr. Kré­­becz Jenőné által bérelt üzlethelyiséget Zsámboki Ilona szücsmesternek adták bérbe évi 200­0 üzletbérért, kölcsönös felmondással, hogy ha a viszonyok javulnak, a város emelhesse az üzlet­bért, ha pedig a viszonyok romlanak, akkor a bérlő kérhesse a leszállítást. özv. Nagy Istvánné és Brenner János házhelyvevőkkel a házhely vissza­vételéről szóló szerződést megkötötték. Markgráf Vilmos nyug­­adóügyi tanácsnok 2 havi előleget kért nyug­díjára. Minthogy ezen előleg csak tény­leges szolgálatban levő tisztviselőknek jár, kérését nem teljesítették. A rendkívüli közgyűlés 6 órakor ért véget.

Next