Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1936 (54. évfolyam, 1-54. zám)

1936-01-01 / 1. szám, Rendkívüli kiadás

IV.—XLII. évfolyam I. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bercsényi u. 2. szám. Megjelenik minden vasárnap Rendkívüli kiadás Ára 10 fillérKiskunfélegyháza, 1936 január 1. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP FÉLEGYHÁZI HIRALM- POLITIKAI HETILAP Felelős szerkesztő: dr. Matuz Károly Lapunk előfizetési ára: Egész évre 5‘20 P, félévre 2’60 P negyedévre 1*30 P 1936. Évről-évre virrasztva várjuk a szil­veszteri éjfélt. Szeretjük elcsípni azt a pillanatot, amikor meghal egy év és nyomban megszületik egy új év. Zajos társaságokban folyik az eszem-iszom, táncos dáridó, amíg egyszercsak sötét lesz hirtelen, minden villanylámpa ki­alszik. Szép jelzése ez a villanytelep­nek. A sötétség jó és hasznos. Az em­ber elmélyedhet lelkében egy pillanatra. Egy pillanatra megszűnik reánézve min­den minden, ami földi és múlandó. Ihletve elmélkedik a perc nagyszerű­ségén és lelkére gondol az éjféli ha­rangszónál. Majd hirtelen kivilágosodik az új esztendő, felsivít a szerencse­malac és megindul a boldog újévet kívánók áradata. Milyen jók is az emberek az új esztendő első óráiban. Milyen szí­vélyesek, mosolygósak, milyen nyája­sak egymáshoz. Hogy szorongatják egymás kezét és boldogok, hogy bol­dogságot kívánhatnak egymásnak. Az új esztendőben minden ember boldo­gabb szeretne lenni, mint az elmúlt­ban volt. A boldogság utáni vágy ott él mindenki szívében, ott ég mindenki lelkében. És mégis mit látunk ? Azt, hogy nem boldog az emberiség. Soha ennyi jótékony egyesület nem működött még a föld kerekén, mint napjainkban. Soha ennyi nyomorenyhítő akcióról nem olvashattunk még, mint az utóbbi évek­ben. És mégis nagy a nyomor, sok a szenvedés és mérhetetlen a boldogta­lanság. Nem tudna talán annyi jóté­kony egyesület soha alakulni, hogy az emberiség minden könnycsepjét le­törölné. Miért szenved annyit az emberi­ség? Elemi és sorscsapásoktól elte­kintve elmondhatjuk, hogy a szenve­dések nagy részét éppen egyik ember okozza a másiknak. Ha sorra vesszük az egyéneket, családokat, társadalma­kat, fajokat és nemzeteket, mindenütt azt látjuk, hogy a szenvedések nagy részét egyik egyén a másiknak, egyik családtag a másiknak, egyik nemzet a másiknak okozza. Mint szögletes, éles kövek gör­dülünk tova egymás mellett az élet folyójának medrében. Egymást karcol­juk,­­törjük, zúzzuk, amíg haladunk. De mit látunk ? Amint a folyó közel ér a tengerhez, medrében már csak szép gömbölyűre csiszolt kavicsok ta­lálhatók, így törik le egymáson min­den szögletünk, zúzó élünk, érdessé­günk, miközben az élet folyama ragad tova bennünket. A végső célnál már mindannyian simák, egymással kibé­kültek megelégedettre vagyunk. Hogy ilyenek lettünk, egymásnak köszönhetjük. Új esztendő elején fogadjuk meg azt, hogy nagyobb szeretettel leszünk egymás iránt. Szüntelenül azon fára­dozzunk, hogy másnak minél több örömet, boldogságot okozzunk s ta­pasztalni fogjuk, hogy lelkünk átme­legszik és alkalmassá lesz Isten igéi­nek befogadására. Ez uj esztendő is, miként az elmúlt­ alkalom lesz a jó­ságra, a felebaráti szeretetre és légió­ként újabb alkalom lelkünk örök üd­vösségének megalapozására. Megjósoljuk teljes bizonysággal mindenkinek, hogy annyi boldogságot fog kapni az 1936-tól, mint amily mértékben kihasználja ezen Isten ke­gyelméből neki juttatott alkalmat. (...h ...s) * WWWWWWWW^ Álé pásé, sanzsili masili... volt pénzügyi ellenőr, itt az új pénzügyi ellenőr avagy: Megírtuk, hogy a minisztertanács dr. Válya Gyulát, városunk pénzügyi ellenőrét Szolnok kormánybiztosává nevezte ki. Vitéz Válya január 2-án foglalja el új hivata­lt. Válya -távozá­s­ al egyben meg­történt az új pénzügyi ellenőr kineve­zése dr. Bontó László belügyminiszteri titkár személyében, aki f. hó 30-án este vitéz Válya kíséretében érkezett váro­sunkba December 31-én egész délelőtt tárgyalásokat folytattak a hivatalok ve­zetőivel s látogatásokat tettek. Végle­gesen az új ellenőr január 2-án veszi át hivatalát. Eddig rendben is volna a dolog. Csak ott a hiba, hogy vitéz Válya szol­noki kinevezését a Csonka saját sike­rének könyveli el. Azt mondja, hogy Horváth Zoltán járta ki. Hát kedves Csonka, az új ellenőrt kinek köszön­hetjük ? Miért nem intézkedett, hogy megszűnjék végre az ellenőrzés ? Itt lett volna, csakúgy sündörgött a csá­bító alkalom Horváth Zoltán ölébe s mégsem intézkedett. Avagy intézkedett, de eredménytelenül ? Akár így van, akár úgy van, mindenképpen hiba van. Elhangzott a nagy varázslat: álé­pásé, sanzsili... s eltűnt a pénzügyi ellenőr. A trükk azonban mégsem sikerült, mert megjött helyette az új pénzügyi ellenőr. Ajánljuk a varázsszavak megváltoztatását A jövő év szökőesztendő, 366 napból áll, tehát azok is megünnepel­hetik születésnapjukat, akik története­sen február 29.-én születtek. Az elkövetkezendő év, amelytől a szomorú 1935 után oly sokat várunk, a kétnapos ünnepek éve lesz, sőt a Karácsony háromnapos ünnep lesz, amennyiben a nagy ünnep péntekre és szombatra esik. Kettős ünnep lesz január 5—6.-án, mert Vízkereszt hétfőn van, kettős ünnep lesz június 28—29.-én, mert Péter Pál napja hétfőre esik és kettős ünnep augusztus 15—16.-án, mert Nagyboldogasszony napja szombaton van. A farsang igen rövid, február 26-ig tart. Az 1937. év péntekkel kez­dődik. Ezekből a jelenségekből az em­berek különböző következtetéseket vonnak le. Mi csak annak a remé­nyünknek adunk kifejezést, hogy 1936 sokkal jobb lesz, mint kisöccse. 1935: «V­AAAAAA »WVNAAA 1936: a kétnapos ünnepek éve A Karácsony háromnapos ünnep lesz Hanauer váci püspök újévi körlevele „Mindent meg kell kísérelni, hogy a sok elesetten, szegényen segítsünk“ Korlátozzák a zászlószenteléseket. — Január 10—12-én triduum és gyermek­ felajánlási ünnepségek lesznek. Tegnap délelőtt érkezett meg a fél­egyházi plébániákra István püspök évvégi körlevele, amelyet a vácegyházmegyei plébá­nosok istentiszteletek alkalmával fel fognak olvasni. Az elmúlt 1935. egyházi év történetével foglalkozó körlevél így kezdődik: „Sok elemi csapás érte híveinket, de a nélkülözések még nem értek véget. A hívek szegénysége a lelkipásztoroknak nemcsak szegénységet jelent, hanem a lelkipásztori teendőknek megsokasodását: a vigasztalást nemcsak szavakban, hanem tettekben­­kell adni. A kislelkűségnek az árnyékát sem

Next