Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1937 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-01 / 1. szám

LV.—XLIII. évfolyam I. szám Ára 10 fillér Kiskunfélegyháza, 1937 január I FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal. Lapunk előfizetési ára: Bercsényi u. 2. szám. POLITIKAI HETILAP Egész évre 5*20 P, félévre 2’60 P Megjelenik minden vasárnap negyedévre 130 P 1936-1937. Az élet végtelen tengerén megterhelt és túltömött hajók siklanak át. Az emberek új, meg új világokat keresnek, miközben aprószemű köd szitál az arcukra, szemükre, rászitálja lelkükre a megfakult hangulatot, a szertehulló szomorúságot. A hajók utasai egymásnak jeleket adnak, melyek világmegváltó eszméktől hangosak, de önmaguk emelésére mások hajójának megfúrását, utasainak agyonkövezését használják eszközül. Ahány szó, annyi ámítás, annyi hazugság. Az egyik rész ,a féktelen gyűlölet tudatosságával, a másik rész a hiszékenység bárgyú tudatlanságával szakadt el a Mindenség örökös valóságaitól. Árnyékokat, bálványokat követnek. A mi bajainknak, belső bomlásunknak is legfőbb oka, hogy a kétségek homokzátonyán, az állandó küzdelem és céltalan harc „kényszerzubbonyában“ vergődve letértünk a helyes életösvényről, a „tények talajáról“, a magyar nemzet organikus történelmi fejlődésének alapjairól. De miért? Azért, mert a régi magyar állam hitelében bízók tömege, kik életet, vért és vagyont áldoztak, csonkán, kifosztottan a földönfutók bizonytalanságával még mindig a siker had, a trösztök és a jövedelmeket halmozók járszalagján halad. Mi, akik önmagunk tömjénezésével a legjobb szándékkal közeledőket is agyonkövettük, azon igyekeztünk, hogy az emberi indulatokra és szenvedélyekre építők, a „szemet-szemért, fogat-fogért,“ kürtölők hangzatos eszméihez minél inkább tudjunk alkalmazkodni, hol ehhez, hol ahhoz kapkodván, míg csak össze nem zavarodtunk és egymás között hajba nem kaptunk. Most ott állunk, hogy bár mindannyian egy nyelven beszélünk, egymást csak nem tudjuk megérteni. Valóra vált Kossuth Lajos jóslata: „A magyar Istentől elrugaszkodott nép vagyunk, melytől a levegő meg fogja tagadni éltető erejét, melynek kezei alatt a televény búzaföld sivatag homokká fog változni és hontalanul fog bujdosni a föld hátán, alamizsna helyett pedig arculcsapja az idegen faj, mely őt saját hazájában koldussá teendi.“ Keservesen átérzett fájdalom, hogy azok a nemzeti hibák, amelyek lehetségessé tették a tatajárás iszonyatainak bekövetkezését, majd a mohácsi vészt és végül a nemzet letiprásával az átkos Trianon sírkövét eredményezték, csak fokozták meg ezeket a bajokat, melyek elősegítették nemzeti gyöngeségünk okainak kifejlődését. De ütött a tizenkettedik óra, hogy belássunk a történések belsejébe, lényegébe. Minden magyarnak, legyen az az Örökjóság hivatott, vagy hívatlan szolgája, az eszme hirdetője, vagy egyszerű híve, legyen az arisztokrata, vagy kérgeskezű munkás, legyen az törvényhozó, vagy törvényt tisztelő polgár, tudnia kell, hogy a pusztulásnak indult magyar életet csak egy bölcs és erős „akaratfelszabadulás“ mentheti meg. Vonatkozzon ez mindegyikünkre, helyes, logikus következtetéssel az állam minden komoly számításba vehető egyedére, mert ha ez hamarosan nem hajtja át a maga teljességében lelki alkatunkat, hogy az elérendő siker reményének kompozitumában az aranyszemet külön választván a salaktól, minden igaz magyarnak jogát, megélhetését biztosítandó új törvényeket e tizenkettedik órában, a felmerülő kívánalmakhoz képest szentesíteni és véghez vinni is tudjuk úgy, mint nemzet feltétlenül elveszünk. * * * Az év utolsó napján, küszöbén az esztendőnek, amely kétségkívül Európa és a világ sorsában fordulót fog hozni, ezek a gondolatok foglalkoztatják elmémet. A szomszédos Szent Imre úti „Nagyboldogasszony“ kápolna kis harangja most kondítja el az éjféli tizenkettőt .. . Látom, a csillagokkal ékes mennyei égboltot... Látom alatta a felfelé ívelő hold ezüstös palástját, melyről visszatükröződik az örök törvényszerűség áldó gondviselésének rajtunk őrködő meleg sugara. E kora hajnali, újévi hangulat a vágyat dajkálja bennem, a lelket melengető napsütés után . .. A hajnali csillagraj ködén át új, éltető források fakadását látom . .. amint a hegyek fölött csüngő nehéz viharfelhőkből ifjú szabad sasok szállanak alá, hogy a jövendő fényét felgyújtsák. Ők azok, akik már nem esnek kétségbe és nem tagadják meg a nagy Mindenségfeléjük áradó szépségeit. Ők azok, akik nem merülnek már el az anyagiasság fertőjében, lábaikat nem fonja körül hínár és a fojtó pára nem öli meg lelküket, hogy ne tekinthessenek többé a Magasságok fölé. Kezükben korbács, melynek ütése nyomán sok bűnös vér serken. Kibontott zászlóik alá uj életre szomjúhozó, tűzben fogant népek sorakoznak, kik az életet, amiért küzdöttek, meg is becsülik és azt, amit az élet ígért nekik, azt az életnek meg is akarják tartani. % * * A nemzetek végtelen tengerét, hatalmas gőzösök hasítják és a mi hajónk vájjon után-e már ? Minden nemzet felkészülve, előre törtető küzdelmes útjára. És vájjon mi indulunk-e? Igen ! Igen !! A zátonyra futott hajónk immár új szabadvizekre tör, melyen a végtelen gyűlölet többé már nem vehet erőt, mert a gyáva és értéktelen lelkek elhamvadtak e pusztító tűzben, míg az igazi erők izzó acéllá váltak, kiknek emberfeletti ellenálló erején és igazi ügybe vetett rendületlen hitén megtörik a gonoszság hatalma. A szelek szárnyán duzzadnak a vitorlák ! Előre mindhalálig! Előre egy új világ felé, amely a miénk, más mint ez itt, e magunk mögött hagyott könyörtelen világ, hol örök a napsütés s hol örökkön csattog a madár, mely elmúlhatatlan, amely dalban él, eszmében és gondolatban. Kneffel Béla: Díszpolgári chievei átadás Meghitt, családi jellegű ünnep keretében adta át dr. Ring József pénzügyi tanácsnok, helyettes polgármester dr. Kiss István kincstári főtanácsos, helyettes pénzügyigazgató, volt országgyűlési képviselőnknek a város díszpolgárságát igazoló oklevelet karácsony másnapján a déli órákban. Dr. Kiss István lakását már a város magisztrátusának megérkezése