Félegyházi Közlöny, 1905 (4. évfolyam, 6-53. szám)

1905-02-05 / 6. szám

IV. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1995. február 5. 6. szám. FÉLEGYHÁZI KÖZLÖNY KÖZMŰVELŐDÉSI, KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak helyben : Egy évre . . ti kor. I Negyedévre 1­­. 50 fill. Félé­­re ... 3 .­­ Egy szám ára 1,1 fill. Vidékre: 7 korona. A kéziratok a szerkesztőségbe Deák Ferencz —­ud­a 3 sz. alá küldendők. — Kézi­, tokát nem adunk vissza. Felelős szerkesztő : Feuer Illés. Megjelenik minden vasárnap reggel. Hirdetéseket és reklámokat lapunk részére felvesznek az összes budapesti hirdetési irodák­­.---- ' rt.»« --| Hirdetéseket, előfizetéseket reklamácziókat a kiadó hivatalin, kérjük küldeni. Közgazdasági önálló- Ságaink. Hivatalos kijelentések szerint Magyarország és Ausztria köz­gazdaságilag­ egymásra vannak, vagy volnának utalva. Egymás nélkül semmit se jelentünk, erő­ink szétforgácsolódnak, míg egy­mással karöltve haladva, reng­e­­teg hasznokat húzunk , gazdago­dunk, vagyonosod­unk és a nagy hatalom szerepét játszuk. Szóval, egymást kell támogat­nunk, kiegészítenünk, segélyez­nünk, hogy összességben, vége­redményként kiválót, két állam jólétét, boldogulását előmozdító dolgokat alkossunk. ------featte egy van,­ ha oszt­rák szemüvegen át nézzük a vi­szonyokat, kétséget nem szenved ez a tény, ha Ausztria mérlegeli a dolgok mibenállását. Mert Laj­tán túli szomszédaink vannak oly egoisták, annyira kedvelik és sze­retik magukat, hogy nagyobb fej­törés nélkül is belátják, mikép nekik igenis szükségük van ránk; minda mellett egyre azt hajtogat­ják, hogy a közgazdasági együtt­működés keretében atyai­lag gon­doskodunk róluk. Oly látszatot adnak a közön­ségnek, mintha teljesen nélkülöz­hetnének bennünket, de merő jóindulatból, csupa testvéri szere­tetből Magyarországot mellettük és velük haladni nagy kegyesen megengedik, hogy a mi gyámol­talan, szegény és önállóságra képtelen közgazdaságunk hatha­tósan fellendülhesen. Ez az érdem egyik oldala. A másik oldala bezzeg egészen mást sőt amazzal homlokegyenest el­lenkezőt mutat. Nekünk egyáltalán nem telik, örömünk az Ausztriával való köz­­gazdasági együttműködésben, sőt szívünk mélyéből kívánnék, hogy ha az osztrákok balra haladnak,­­ mi jobbra fordulhassunk. Hő óhajtásunk lenne e közösség meg­bontása és tán még imánkba is fogadnék és foglalnék a sógoro­kat, ha odahatni iparkodnának, hogy tőlünk elszakadjanak. No de még ez egyelőre utó­pia. Ők csak nagy hangon szóno­kolnak a különválásról, egyre hangoztatják, hogy könyebben lé­­lekzenének, ha tőlünk megsza­badulhatnának, azt hajtogatván, hogy mi alatt szabar, minden ideg­szálunkkal ragasz­odnnk hoz­zájuk, holott alapjába véve úgy van, hogy ők kapaszkodnak be­lénk. Ez is olyan „fogtam törö­köt, de nem enged“ — féle. Az osztrákok fújnak, tajtékzanak, hogy elszakadni­ akarnának tőlünk de mi beléjük csimpaszkodunk, pideg oly görcsösen kapaszkod­nak kabátunk végébe, hogy szinte elmetszeni kellene ruhánkat, ha kezük ügyéből szabadulni szán­­dékoznánk. Beláthatatlan időkre akarnak velünk odaát némelyek a kiegye­zést megcsinálni, de ne adj Isten hogy valaki azt merné hinni az ő érdekükben, hanem tisztán és egyesen vedü­l a mi kedvünkért. Érdekes és jól megjegyzendő hogy a huzamosabb időre szóló kiegyezés terve a hangadó és illetékes körök óhaja, míg az el­szakadást áhítozók azok, kiket az egész világ minden befolyást nél­külöző krakélereknek ismer Akárhogy van, akár mint 0­ 7 ) van, bármenyire csűrjék és csa­­varintsák a dolgokat, mi egyet szeretnénk, egyet óhajtanánk, s ez­ a közgazdasági függetlenség. Az ég jóvoltából már olyan fo­kon és poleton vagyunk, hogy el tudunk biczczegni a saját lábun­kon is, de meg fokozatosan erő­södnénk ha nem volnának mö­göttünk és mellettünk olyan hát­­ramozdutók, mint kedves szom­szédaink, kik a mi bőrünkön élősködnek. Az az egy vigasztal bennün­ket, hogy talán nincs messze az idő, midőn közgazdaságilag telje­sen önállóak leszünk. Reméljük a legjobbat. A ktr?Skc<U!n)i ifjúság ^aoatoriünvest'iy*. A József főherczeg sanatorium egyesületnek a szegénysorsu tüdő­betegek megmentését czélzó fensé­ges szózata városunkban nem pusz­tába, elhangzó s­ó volt. A tüdővész sikerteljes leküzdésére a népmentés zászlaja alá városunk lelkes honle­ányai mellé csoportosult kereskedel­mi ifjúságunk derék gárdája. Kereskedelmi ifjúságunk komoly munkabírással, dicséretre méltó tö­rekvéssel hazafias kötelességet, tel­jesített, a­midőn elhatározta, hogy a sanatorium felállítása érdekében annak javára estélyt rendez. Az estély január 2- án szomba­ton este zajlott le a korona dísz­termében. Rendeztek már Kiskunfélegyhá­zán nagysikerű estélyeket, voltak estélyek amelyek jobban jövedelmez­tek, népesebbek voltak, de intenciós mélységénél, eredményei komolysá­gánál és hatásánál fogva még alig volt olyan, mint a 28-iki sanatoriumi estély. — AZ~EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

Next