Félegyházi Közlöny, 1909 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
január 3 FÉLEGYHÁZI KÖZLÖNY 2 S ki tudja, mi mindent hoz az uj, amikre már elkészültünk és ami még váratlanul fog találni bennünket. Lehet, hogy mire az újévnek is ó-évre fog átváltozni a neve, ezek a szomorúságok mind csak apró incidenseknek fognak látszani ahhoz, ami még jön. Elmegy az ó-év s eljön az uj. S abban az egy pillanatban, amikor az óra üti a tizenkettőt, benne van az ember élete benne van az emberiség élete. Ez a pillanat megtestesíti az embereknek a változatosság utáni vágyát. Hogy mindig valami uj, valami más kell mindnyájunknak. Azután az emberi élet nagy komédiája. Örömteli szívvel várunk egy-egy előre látott, előretudott, víg örömet hozó eseményre. S mikor eljön, néhány perc alatt elmúlt, eltűnt és raibennünk csak az a melancholikus emlék marad meg, hogy most valami szerencsés dolgot éltünk meg. De nemcsak az ember. Az egész emberiség élete benne van abban a pillanatban. Üt az óra. Eltűnik egy év, helyébe lép egy másik és mi éppen csak magunkba szuggerálunk valami különös érzést. Nem érezünk semmit és a világ is forog tovább nyugodtan, háborítatlanul, és 1763-ban láttak annyi jeget, hogy Overyssel és Frisa közt megnyílt a közlekedés s itt-ott szánok jártak. Piacra vitt tojások megrepedtek s viasszá fagytak a hidegtől. Jól öltözött személyeknek kezeik, állaik, orruk, lábaik fagytak le. Harlingenben január 27-én két egyén teljes ájulásba esett a hidegtől, s csak nagy nehezen tért magához. Hollandban egy korcsolyázónak kezei lábai lefagytak s kevésbé múlt, hogy bele nem halt, mert betérve egy fogadóba, ott majdnem elaludt, s kezeit hideg viz helyett langyosba merítette. Németországon Landauban hat katona fagyott meg, Lippában és Magyarországon is sokan fagytak meg útközben. Montmorencyben a fagy behatolt a pincékbe és csonttá keményítette az ott levő gyümölcsöket és más élelmiszereket. Ugyanazt tapasztalták Triesztben. Hollandban a pincékben fölhalmozott vörös, fehér és rajnai borok fagytak meg, sőt több helyen a sütött szoba szomszédságában szekrényekben tartott borok is. Amsterdamban egy borkereskedő cég összes palackokba húzott borai befagytak a pincében, s a dugók kipattantak a palackokból. Mi több, ugyanott egy korsó seltzi víz is befagyott, dugója kilódult, s a korsó nyakából kitódult viz egy ujjnyi hengeralakú jégcsappá fagyott a korsó szájánál. Barmokkal teli istállókba is behatolt a fagy s jéggé merevítette rizeket. Éppen, mintha egy ember, egy nemzet meghal. A túlélők valami meghatottságot erőszakolnak magukra ; azután felednek és visszamennek a napi életbe. Fordul az év. Üt az óra. Halad az idő, halad a világ előre. Minek nézünk hátra ? Nézzünk előre a sötétségbe s ha nem látunk benne semmi jót, hát legalább is kívánjunk egymásnak. 1909- Minden esztendővel jobban érezzük egy kavargó, zivatarokat hozó időnek borongó közeledtét. Történelmi oknyomozók csodálatosan sok hasonló társadalmi jelenséget állapítanak meg, a mai kor és a francia forradalom nagy epochája között. Akkor is, mint most, forrongott az irodalom, kereste az új hangot, az új idők jövetelét, és ilyen kapkodó volt a művészet; új formákat űzve, kergetve, a társadalom dekadenciában majd felhevülve, majd tört szárnyakkal vezető ideák nélkül. A társadalmi osztályok késhegyig menő ellentétben felsőbb osztály gyűlölettől kísérve. A francia forradalomnak el kellett következnie; m megérlelte az idő. Így van most is. Az irodalom lázban. Holnapnak nevezik nevezik alkotásait. A művészet a szeszesszió jegyében torzszülötteket teremt. Előttünk a legrittább osztályharc s míg a tömeg erőit gyűjti, régi bálványain ül a hazug demokrácia. Az az esztendő, amelytől búcsúzunk és az az új esztendő, melyet köszöntünk, mintha csak száguldva vinne egy tisztító, egy átformáló társadalmi evolúcióhoz. Az emberiség szép céljait az osztályharc, a társadalmi forradalom kapkodó jelenségei közben féltve kell nézni. S bizonynyal aggódásunk és balsejtelmünk sokak értelmét szólaltatja meg. Mit hoz a beköszöntött új év nemzetünknek ? Váljon az európai eszmeáramla átvonul-e rajta szelíden, vagy fergeteget idéz elő? Lehetséges-e, hogy békésen, explozió nélkül az idők méhe megszüli az áhított új közszellemet, melyben a munka és tisztesség még ünnepeltebb erényekké nemesednek, mint a mai talmi demokrácia furcsa idején ? Hiszen, ha úgy volna, ki rettegne az uj idők elkövetkezésétől? Ámde a tömeguralom dicsőség szomja, harci lármája, boszszú érzelmétől átitatott jelszavai mást sejtetnek Ez az uj európai eszmeáramlat — úgy látszik — ég a vágytól maga elé torlaszokat emelni s elég hatalmasnak ígérkezik, hogy a torlaszokat el is söpörje. Ámde a a tömeguralomfelső idejét már látta a világ. Azért lehet inkább föltenni, hogy az elkövetkező időben nem egészen simán fogja a mai társadalom-nivelláló közszellem uralmát átvenni. Más lenne ha ezt a harcot nem a fizikai erők, de a kultúra eszközeivel vívnék meg. És ha a történelmi hatások következetesek , alig szabadna mással megvívni, mint kultúrával. Mert hiszen a tömegnek szervezetét nemcsak az érdeknek közös volta kovácsolta össze, hanem a kultúra is. Az osztályharcnak jelszavai nemcsak igénye, de egyben hajtása is a kultúrának. És bizonyos hogyha a kultúra a legszélesebb területen megcselekisz a maga embernevelő, emberjavító hivatását, ledőlnek az osztályharc Jerichó falai és széthullnak az osztályharc kiálló és megvalósulatlan szélsőségei. Kinek ne lenne ez leghőbb kívánsága, akinek lelkében a család és tulajdon — e két nagy eszmény egész tisztaságában él? Mit hozol új esztendő? Hozod-e a békesség olajágát, a nevetnek hitet és kitartást ? Az egyénnek boldogulást s hozod e váljon a nemzet egészének a leghőbb jót: a békét. Azt az áhított helyzetet, melyben köz és magántevékenység egyet cselekednek: a haza javát és boldogulását. Bizva bízunk, hogy az emberiség javára, fejlődésére, az elkövetkező esztendő a legfőbb jót hozz«: jó napokat, sikereket és mindezeknek alapját, a jó egészséget, — melyet ekként a boldog ujesztendővel olvasóinknak tiszta szívből kívánunk. « Jura!» Társtáj kristélye. A fekete karácsony második napján szerényen, szinte otthoniasan tartotta meg a Juventus Társaság hangversennyel egybekötött táncmulatságát a Kereskedelmi Társulat összes termeiben. A közönség egy kisebbszerű háziestélyt várt s kapott egy minden izében szórakoztató műsort, nemesen felviduló táncmulatsággal. A Juventus Társaság eddigi mulatságai is kivétel nélkül szépet, kellemeset és újat produkáltak, de ez a mulatság felül állt mindeniken mert egy jó estély minden kelléke mellett magába foglalta azt, amit semmilyen pénzen, semmilyen munkával, semmilyen fáradtsággal meg