Félegyházi Közlöny, 1911 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

X. )tolyam. Kiskunfélegyháza, 1911. január hó 1. X szánt 9 9 fC Ri Közművelődési, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hetilap. Előfizetési árak helyben: Egy fre . 6 kor. | Negyedévre 1 K. 50 f. Félév . . 3 „ j Rgv szám ára 12 fii. Vidékre 7 korona.- ■ / «?• : ... Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő: Hirdetéseket é3 reklámokat lapi nk ré­szére felves nek az összes budapesti A kóratok a szerkesztőségbe Deák Fe- rencautcza 72. sz. alá küldendők. — Feuer Illés. — — — hirdetési irodák. — — — ——-------------------­Hirdetéseket, előfizetéseket reklám ícziókat /. a kiadóhivatalba kérjük küldeni. .’. .•kéziratokat nem adunk vissza. .\ Kizgazdasági Takarékpénztár Részvénytársaság intézeti helyiségét az uj városházával szemben, ujonan épült saját palotájába helyezte át. 1911. E.) Az idő kereke nem áll. $; ídületes gyorsasággal halad el re, s aki nyomdokát követi, nem tudja, az ott marad az ut szóim, az árokban elhagyva, el Vie ve. Por belepi, utszéli sár ’^mocskolja, s a haladó nyo- 'íán felzuduló szürke porfelhő htég nyomait is eltünteti az utó- ’ kor előtt. Haladás! Ez mosta jelszó. S e jelszó hatása alatt éli minden. Még az idő is mint­ha meggyorsította volna tempó­ját, úgy elszáguldott felettük, hogy az ó-esztendőhöz méghoz­zá sem szokhattunk, már eljött fényes ragyogásával ezernyi ezer reménységével az uj, a várako­zásokkal teli, a várvavárt. Mert bizony hiába mondja a régi jó latin közmondás: „De mortuis nil, nisi bene!“ „A halottakról vagy jót vagy semmit!“ Az elmúlt esztendőről vajmi kevés jó dolgot mondha­tunk, de annál több rosszat, an­nál több kellemetlent, annál több táj dal m asat. Nem hagyott maga után si- íánkozó, fájdalmas, bánatos szi­keket. Az elmúlt esztendőt nem aratja vissza senki, eltávozása rém hagy fájdalmas nyomokat maga után, mert kevés örömet sok bánatot, szomorúságot ha­gyott hátra örökségül. „Le roi est morf, vive le tói!“ Meghalt a király éljen a Lirály, mondja a kevésbé érzé­keny francia közmondás s vele mi is hangoztassuk vigan, fele­melt fővel, szivünkben teli re­ménységgel : „Meghalt az ó-esztendő, él­jen az uj esztendő!“ S ahogy a jó kereskedő szokta, az év utolsó napján, csi­náljunk mi is leltárt lelki árurak­tárainkban. Vizsgáljuk meg azt, ha egy égi biró valahogyan, egy szép napon rovancsolni akarná lelki jó és rossz tulajdon­ságainkat. vájjon aktiv, avagy passiv mérleget nyerne-e el ered ményül ? Tekintsünk az esztendő változásakor lelkünk mélyébe, s bíráljuk el azt, hogy eleget tet­tünk egész esztendőben azok­nak a kötelességeknek, melyek mindannyiunknak osztályrészéül jutott Nem hanyagoltuk el köte­lességünket, nem játszottuk ki azokat a parancsokat, melyeket az erkölcs, melyeket a vallás törvényei reánk parancsolnak. Úgy sáfárkodtunk a lelkeikkel, ahogyan azt mint jó embereknek, mint jó honpolgároknak, mint testvéreknek kötelessége ? Ha a születendő esztendő első percében mindenki pőrére vetkőztetné lelkét s belépillan- tani merészelne abba, hogy szem­ügyre vegye a bent történteket, oh akkor minő siránkozás, minő szomorú jajveszékelés hangza­na fel szerte ez országban, mely­ben a testvéri, a baráti, a rokoni marakodás képezi éltető lelkét, igazi elemét társadalmunknak. Nem sáfárkodtunk jól azzal, mit a magasságos hatalmak re­ánk biztak. Nem tettük meg kö­telességünket sem a vallás, sem az erkölcs parancsai szerint. A szegényt nyomorogni, az éhezőt éhezni, a didergőt fázni, a nyo­morékot nyomorogni hagytuk. Nem törődtünk felebarátaink sze­rencsétlenségével, nem kerestük fel őket még csak vigasztaló szavunkkal sem bánatukban, nem nyújtottunk segitő kezet az elesettnek. Egész esztendőben egyedül és csupán a saját sze­mélyünk kultuszának hódoltunk s azt elégítettük ki a lehetőség szerint. Nem panaszkodni akarunk, csak a lelki mérleg egyensúlyát megállapítani. S amikor ezt cse- lekedjük, nem nyomhatjuk el feltörő panaszszavunkat. Az el­múlt esztendő nem volt a hala­dás jegyében működő, ne saj­náljuk tehát annak a kimúlását. A letűnő nap biborsugárait elnyeli a látóhatár ezüstös ten­gere, mig keleten uj nap kél fé­nyesen, aranysugarakban fürödve A hegyek oldalai aranyglóriát öltenek magukra s a reménység örökké élő fája kizöldel, mert ime elérkezett az uj esztendő, mely a reménységek valóra vá­lását. kívánságunk teljesülését hozhatja magával. 1911. Örömmel köszöntünk, legyél jobb, boldogabb sikerek­ben, eredményekben gazdagabb elődödnél. A Kisku nfélegy házi Népbank —---------— • ■ részvénytársaság --------- ­izlet helyiségét az uj főgimnáziummal szemben levő saját » ...........—^ tulajdonát képező házába helyezte át. — —-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék