Félegyházi Közlöny, 1911 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
X. )folyam. Kiskunfélegyháza, 1911. január hó 1. X szánt 99 fC Ri Közművelődési, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hetilap. Feuer Illés. — — — hirdetési irodák. — — — ——-------------------Hirdetéseket, előfizetéseket reklámácziókat. a kiadóhivatalba kérjük küldeni. .. .•kéziratokat nem adunk vissza. .\ Előfizetési árak helyben: Egy fre . 6 kor. Negyedévre 1 K. 50 f. Félév . . 3 „ j Egy szám ára 12 fil. Vidékre 7 korona. A kóratok a szerkesztőségbe Deák Ferenc autcza 72. sz. alá küldendők. — - ■ / «?• . ... Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő. Hirdetéseket és reklámokat lapunk részére felvesnek az összes budapesti Közgazdasági Takarékpénztár Részvénytársaság intézeti helyiségét az uj városházával szemben, ujonan épült saját palotájába helyezte át. 1911. E.) Az idő kereke nem áll. S. ídületes gyorsasággal halad el re, s aki nyomdokát követi, nem tudja, az ott marad az ut szóim, az árokban elhagyva, el Vieve. Por belepi, utszéli sár ’,mocskolja, s a haladó nyomán felzuduló szürke porfelhő htég nyomait is eltünteti az utó’ kor előtt. Haladás! Ez most a jelszó. S e jelszó hatása alatt élt minden. Még az idő is mintha meggyorsította volna tempóját, úgy elszáguldott felettük, hogy az ó-esztendőhöz még hozzá sem szokhattunk, már eljött fényes ragyogásával ezernyi ezer reménységével az új, a várakozásokkal teli, a várva várt. Mert bizony hiába mondja a régi jó latin közmondás: „De mortuis nil, nisi bene!“ „A halottakról vagy jót vagy semmit!“ Az elmúlt esztendőről vajmi kevés jó dolgot mondhatunk, de annál több rosszat, annál több kellemetlent, annál több fájdalmasat. Nem hagyott maga után siránkozó, fájdalmas, bánatos szikeket. Az elmúlt esztendőt nem aratja vissza senki, eltávozása rém hagy fájdalmas nyomokat maga után, mert kevés örömet sok bánatot, szomorúságot hagyott hátra örökségül. „Le roi est mort, vive le toi!“ Meghalt a király éljen a király, mondja a kevésbé érzékeny francia közmondás s vele mi is hangoztassuk vígan, felemelt fővel, szívünkben teli reménységgel : „Meghalt az ó-esztendő, éljen az új esztendő!“ S ahogy a jó kereskedő szokta, az év utolsó napján, csináljunk mi is leltárt lelki áruraktárainkban. Vizsgáljuk meg azt, ha egy égi biró valahogyan, egy szép napon rovancsolni akarná lelki jó és rossz tulajdonságainkat, váljon aktív, avagy passiv mérleget nyerne-e el eredményül ? Tekintsünk az esztendő változásakor lelkünk mélyébe, s bíráljuk el azt, hogy eleget tettünk egész esztendőben azoknak a kötelességeknek, melyek mindannyiunknak osztályrészéül jutott Nem hanyagoltuk el kötelességünket, nem játszottuk ki azokat a parancsokat, melyeket az erkölcs, melyeket a vallás törvényei reánk parancsolnak. Úgy sáfárkodtunk a lelkeikkel, ahogyan azt mint jó embereknek, mint jó honpolgároknak, mint testvéreknek kötelessége ? Ha a születendő esztendő első percében mindenki pőrére vetkőztetné lelkét s belépillantani merészelne abba, hogy szemügyre vegye a bent történteket, as akkor minő siránkozás, minő szomorú jajveszékelés hangzana fel szerte ez országban, melyben a testvéri, a baráti, a rokoni marakodás képezi éltető lelkét, igazi elemét társadalmunknak. Nem sáfárkodtunk jól azzal, mit a magasságos hatalmak reánk biztak. Nem tettük meg kötelességünket sem a vallás, sem az erkölcs parancsai szerint. A szegényt nyomorogni, az éhezőt éhezni, a didergőt fázni, a nyomorékot nyomorogni hagytuk. Nem törődtünk felebarátaink szerencsétlenségével, nem kerestük fel őket még csak vigasztaló szavunkkal sem bánatukban, nem nyújtottunk segítő kezet az elesettnek. Egész esztendőben egyedül és csupán a saját személyünk kultuszának hódoltunk s azt elégítettük ki a lehetőség szerint. Nem panaszkodni akarunk, csak a lelki mérleg egyensúlyát megállapítani. S amikor ezt cselekedjük, nem nyomhatjuk el feltörő panaszszavunkat. Az elmúlt esztendő nem volt a haladás jegyében működő, ne sajnáljuk tehát annak a kimúlását. A letűnő nap biborsugarait elnyeli a látóhatár ezüstös tengere, mig keleten uj nap kél fényesen, aranysugarakban fürödve A hegyek oldalai aranyglóriát öltenek magukra s a reménység örökké élő fája kizöldel, mert ime elérkezett az uj esztendő, mely a reménységek valóra válását, kívánságunk teljesülését hozhatja magával. 1911. Örömmel köszöntünk, legyél jobb, boldogabb sikerekben, eredményekben gazdagabb elődödnél. A Kiskunfélegyházi Népbank —---------— • ■ részvénytársaság --------- -izlethelyiségét az új főgimnáziummal szemben levő saját »...........—^ tulajdonát képező házába helyezte át. — —-