Félegyházi Közlöny, 1911 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

január 1. FÉLEGYHÁZI KÖZLÖNY Rendkívüli közgyűlés. Folyó évi december hó 30-án d. e. 9 órakor Kiskunfélegyháza város képviselőtestülete a főgymnásium torna­­csarnokában rendkívüli közgyűlést tar­tott, melyen szó volt arról, hogy Schön­feld Antal fatelepére nézve a Belügy­miniszter leírt a város képviselő­testületéhez, hogy mivel télvíz ideje van, adjon a város legkésőbb május 1-ig halasztást Schönfeldnek elköltö­zésre. Erre nézve Dóci, mérnök előadó azt javasolta a közgyűlésnek, hogy terminust ne adjon a képviselőtestület, hanem mondja ki határozatilag, hogy Schönfeld ott marad mindaddig, mig telepengedélyt nem kap. A miniszter leiratához Szabó Sán­dor és dr. Szolnoky Lajos hozzájárult, de bizonytalan időre nem ment bele a kérdésbe egyik sem és azt maga a mi­niszter sem fogja megengedni bizon­­nyára egy bizonyos határidő kikötése nélkül. Itt felemlítjük, hogy mindkét polgármester már a csütörtöki tanács­ülésen is kifogásolta azt, hogy Schön­feldnek a többség megadta a mostani telep mellett az engedélyt mert maga a tanács játsza­ ki a szabályrendeleteit mivel az világossal­ kimondja, hogy 300 méternél bejebb nem lehet fatelep ép úgy volt a Kovács fakereskedő fate­lepe is az sem kapta meg csak 300 méterre pedig azt is Schönfeld meg­­fellebezte a mit a felsőbb hatóság elu­tasított mert Kovácsé 300 méterre van. Ezen ügy tárgyalásánál felszólalt még Horvát Zoltán, dr. városi ügyész is, és hevesen kijelentette, hogy „ha 300 szor megsemmisítik is a felsőbb hatóságok a városi képviselő testület határozatát, még akkor sem fogja en­gedni a felsőbb hatóságok rendeleteit végrehajtani.“ A vármegye jóváhagyta az 1911 évi költségvetést úgy, hogy ezentúl a városiak 108 százalékos pótadóval, a tanyaiak pedig 97 százalékos pótadót fognak fizetni, mivel a tanyaiak nem tartoznak a rendőrséget fizetni. Toldy Jenő, a templomi plébános megválasztása ellen dr. Szolnoki Lajos, valamint Markgráf Vilmos és társai az esztergomi szentszékhez felebbeztek. Az erre leküldött szentszéki végzést s az ellene bejelentett fellebezést a képviselő testület tudomásul vette , a közhangulat pedig az egész hajszát elitéli. A kecskeméti utat a Körösi úttal összekötő­ dülő utat a községi utak kö­telékébe felvette a közgyűlés. Azon 25 munkásháznak az építé­sét, melyeknek építése 46000 koronába kerül, a közgyűlés elfogadta azzal, hogy, ha az állam két százalék segélylyel hozzá­járul, 30 éves törlesztéssel fogja a város a kölcsönt lefizetni. Az­­on évi pénztárvizsgálathoz a képviselőtestület dr. Szolnoky Lajos és Lengyel Imre képviselőtestületi tagokat küldte ki. A piacrendészeti szabályrendelet tárgyalását a közgyűlés egy másik gyűlésre halasztotta el. A Pálinkó Ferenczczel kötött adás­vételi szerződést és a Molnár Károlylyal kötött boltbérleti szerződést a köz­gyűlés elfogadta, de már dél volt és szétoszlott. Az Erzsébet nőegylet hangversenye. Szerdán este tartotta az Erzsébet nőegylet szokásos hangversenyét, mely erkölcsileg és anyagilag szépen sikerült. Az estélyről a kiküldött tudósítónk a következőkben számol be : Ünnepélyes csend és etignette szerű köszöngetések között léptünk be szerdán este a Korona dísztermébe, hogy végig nézzük az Erzsébet nőegy­let sikeresnek ígérkező, hangversennyel egybekötött táncmulatságát. Az ezen alkalomra délszaki növényekkel gazda­gon dekorált díszterembe szép számú előkelő közönség gyűlt egybe. A szebbnél szebb toilettek csak harmoni­kus kereteit képezhették a megjelent hölgyeknek, kik örömtől sugárzó arc­cal várták azt a pillanatot, mikor Terpsidore nemes szenvedélyének ál­dozhatnak. Kilenc óra felé szétrebben a füg­göny, hogy Szabó Irénke, elszavalhas­son "bájos egyszerűséggel és közvet­lenséggel egy pár modern Farkas ver­sikét. A kedves szavalatért taps és csokor kijutott bőven. A második szám Tarjányi Mar­gitka és Kósa Gyuláné négy­kezes zongorajátéka volt,a­kik Mendelsohn örök szépségű „Hebridák“ című nyitá­nyát adták elő meglepő precizitással melyért tomboló taps és szép virág, csokor volt a szereplők megérdemelt­­jutalma. A harmadik számban Szabó Endre zongorakisérete mellett Gaál Hermina és ifj. Mihálovits Alajos énekeltek. Az előadottaknak úgy az első részét, — mely Szabó Endre kiváló szépségű legendája volt, — mint a második ré­szét nagy élvezettel hallgatta végig a közönség. Az­ utolsó szám Ferencsik Károly és Taby László dialógja volt. A humo­ros dialógot állandó derültség kisérte mindvégig s konstatálhatjuk, hogy a szereplők nemcsak a gyakorlatban tud­nak érdekesen mulatni, hanem a pó­diumon is elárulta ezen téren való ki-Ösztön ha űzi S rohanva vág át Erdőn s mezőkön ? Ily nagy ösztön Hajtotta lelkem, Ösztönzze engem, így hát kiállok, Elébed állok, Tisztelt közönség, Engedni tessék, Igaz szivemből Hadd muzsikálok. Nem szól e nóta Táncra valóra, A szerszámom nem Primhegedü. Áll csak a sorba, Benn a sarokba, Nem jár a nyomában Kedv, se derű. Húznak vigabbat, Fájdalmasabbat, Ő csak úgy rójja, Rideg vonója Komor borongós Hangokat hallat. Krónikás versek. Tisztelt közönség! Zokon ne essék, Tudom, merészség — Nincs semmi kétség — Ha a fejszémmel Ily gyönge kézzel Ilyen nagy fába, Kemény tölgyfába — Van vagy kszi lábnyi — Találtam vágni. Dehát a lélek Eltűr-e féket ? Vized ha forr­a Födött farokba. Nem törné-e ki ? Használ-e néki, Tüzes csikónak, Arabus lónak, Rövidre fogni Kantára szavát, 2 val­ latottságukat. Meg is tapsoa érte őket a közönség. A hangverseny után tán követ­kezett, mely virágos jókedvben a reg­geli órákig tartott. Hivatalos közleményk. 4711 adó 910. Hirdetmény. Az állandó fizetést, nyug. keg vagy tisztelet dijat húzó tisztviselők, hiv­alno­­kok, közegek, nyug. vagy kegy dija húzó özvegyek állandó alkalmazásban lév üz­letvezetők és általában a 80 korgánal több havi dijat húzó segédek, segémun­­kások, állandó fizetést élvező lelkésze, ta­nárok, tanítók, szolgák a részükre igyen kiszolgáltatandó vallontási iveken 19. év január hó 1-tól január hó 20-ig a IVoszt. kér. adó alá tartozó keresményüket átval­­lani tartoznak. Felhivatnak tehát az érdeknek, hogy a fent kitett időben vallomásaik a a városi adóhivatalnál beszolgáltassák A ki a IV. oszt kér­­adó alá tart­­ó járandóságát be nem valja, vagy valdan adatokat jegyez be jövedéki kihágást ö­­vet el és az 1873 évi XX­IX­­. sz. 31 -a értelmében annyiszor büntetendő 1—8 szo­­ros birsággal mint az az összeg, melyben az államkincstár megkárosittatott. Kiskunfélegyházán, 1910 dec. 27. 1-3 MARKGRÁF VILMOS adóügyi tanácsnok. 4711 adó 910. Hirdetmény. Felhivatnak mindazok, kiknek ház és földbirtoka kölcsönnel van megterhelvi hogy ezen körülményt a városi adóhivatal­nál jelentsék be. A bejelentési vallomás alap­ján történik a melyet az 1911 évi jan. 1-től január hó 31 ig kell benyújtani. A ki ezen bejelentést elmulasztja az az általános jöve­delmi pótadónál a törvényben megirt ked­vezményben nem részesül. Csak azok az adósságok vallhatók be, melyek telekkönyvi­­leg bekebelezve vannak. Kiskunfélegyháza, 1910 dec. 27. MARGRÁF VILMOS. 1—3 adóügyi tanácsnok. 4711 adó 910. HIRDETMÉNY. Felhivatnak mindazok kiknek tőkeka­­m­u és járadék adó alá tartozó jövedel­meik vannak, hogy ezen jövedelmüket a városi adóhivatalnál 1911 év január hó 1-tól január hó 20-ig vallják be. A ki val­lomást nem ad, vagy hamis adatokat vall de jövedéki kihágást követ el és az 1883 Kell, hogy figyeljen Erre meg arra, De az ő hangját Senki se hallja. Bolond egy élet, Fura egy élet, Sohse derűs Ilyen leszek én is: Kontrahegedüs. Nem kontra —­ellen, Félre ne értsed, Hiszen hát nékem Senki sem vétett. És ha tán téged Megkritizállak. Teszem teérted, Ne fordíts hátat. Hiszen enyém vagy, Ami neked fáj. Nekem is fáj az. Félegyháza népe! Fogadd e köszöntőm, Uj esztendő virradásán Te reád köszöntöm.

Next