Félegyházi Közlöny, 1912 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
Egy évre . . 6 kor. Fél évre . . 3 . / ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : Vidékre 7 korona. Kéziratok a szerkesztőségbe, Deák Ferencutca 72 sz. alá küldendők. Dr. LELRER LÁSZLÓ: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket, előfizetéseket valamint reklamációkat a kiadóhivatalba kérjük küldeni. Kiskunfélegyháza, 1912. január hó 7. 1-fő szám Negyedévre 10. 50 f. Egyes szám ára 12 fill.tetős szerkesztő: Kossuth támadja Justh Gyulát Kossuth Ferencz újévi beszéde jelentős politikai dokumentum, amelynél érdemes, sőt szükséges megállanunk. Kossuth Ferenc élesen odamond Justh Gyulának. Elítéli és kárhoztatja, úgy a politikáját, mint a taktikáját. A függetlenségi eszme veszedelmét látja abban, hogy „a hazát nem ismerő radikalizmus az utóbbi időben rendszeresen együtt szokott szerepelni a függetlenségi párt egy részével, holott a függetlenségi elvek alapfeltétele a hazaszeretete, a magyar nemzet történelmi megóvása, mely a történelmi magyarságot veszélyeztetné.“ De nem kevésbbé határozottan és világosan helyteleníti a „küzdő felek egyike célt és tért változtat. Minő veszélyes dolog ez, azt megmutatta keservesen a függetlenségi pártnak mindaz, ami az önálló nemzeti bank megvalósítása körül történt.“ Kossuth Ferenc ime éles ellentétbe került Justh Gyulával. A szituációnak és az exigenciáknak megítélésében egyetlen ponton sem találkoznak. Mert Kosuth Ferenc mindenekelőtt helyteleníti a küzdelemcéljának Justhék által történt megváltoztatását, ami annyit jelent, hogy hibáztatja a választójogi reform problémájának erőszakos előtérbe tolását akkor, amikor a véderő fejlesztésének a kérdése van napirenden. Ez a Justh-párt taktikájának elítélése. De igen határozottan helyteleníti Kossuth a függetlenségi párt másik frakciójának érdembeli választójogi programmját is, amely tudvalevőleg a választójog legradikálisabb formáját tartalmazza. Mert a magyar politika mezőin nem igen látunk más csoportot, amelynek választójogi törekvései ellen a függetlenségi párt vezére szükségesnek látta volna, hogy éppen újesztendei beszédében és a nemzeti hagyományokra való hivatkozással állást foglaljon. Kossuth állásfoglalásának alapján két tényt óhajtanak leszögezni. Az egyik az, hogy ime most autentikus bizonyságot nyertünk arra, hogy a valóság elleplezése is közönséges taktikai fogás volt csupán, amikor a Berzevicy-féle béketárgyalások idején a függetlenségi oldalról állandóan hirdették, hogy a két frakció a választójog dolgában a közöttük fennállott ellentéteket áthidalta, s így abban a helyzetbe van, hogy egységes álláspontból folytathasson tárgyalásokat. Ez az egységes alap, amint azt Kossuth Ferenc beszéde most igazolja egy pillanatig se volt meg, s annak létezését csupán taktikai okokból hangoztatták, hogy megerőtlemtsék a kormánynak azt az igazságát, hogy békét kötnie lehetetlen, mert nem egységes tárgyaló féllel áll szemben, hanem széthúzó frakciókkal, amelyikek homlokegyenest ellentétes követeléseket támasztottak. A másik jelenség, amit fixírozni szükséges az, hogy a Justhpárt, amikor legradikálisabb választójog érdekében obstruál, tulajdonképpen már nemcsak a többségre, de a többi ellenzéki pártra is rá akarja erőszakolni a maga programmját. Újabb fejlődés ez a magyar parlamenti forradalmak históriájában. Ebből az egész kisebbség szegült szembe a többségi akarattal. Ma már csak két három tucatnyian vannak, akik szembeszállanak, de már nem csupán a többséggel, hanem jobb és baloldal egyaránt; szóval: az egész parlamenttel. Így haladunk a liberum veto felé. Utazás egy városi bérlet körül. Ismerjük azt az igazságot, hogy az uralmon levő párt mindig elfogult és egyoldalú; éppen azért szükséges az ellenzék, hogy ezt az egyoldalúságot és elfogultságot ellensúlyozza. Szülővárosunkban azonban a 48-as párt — dacára az erős ellenzéknek — oly dolgokat művel, ami talán az egész országban példátlan. Hogy a 48-as párt mily hatalmi túlkapásban szenved és hatalmában elbizakodva milyen tettekre képes, azt — sok egyéb eset mellett — eléggé bizonyítja a Korona szálloda bérleti ügye is, melyet részletesen itt közlünk: 1909 január hó 1-én kelt a bérleti szerződés, melyet a város Decker Jánossal kötött a „Korona“ vendéglő bérbeadására vonatkozólag. Hogy a város tulajdonát képező ezen épület milyen erős, azt mindennél jobban bizonyítja az a körülmény, hogy az előbbi bérlőnek, Kneffel Edének sohasem volt szüksége az épület betisztítására a várost igénybe venni. Egyébként is az épület 1885-ben épült. A fent említett bérleti szerződés magában foglalja úgy a bérbeadó, mint a bérlő kötelezettségeit és jogait és ez a szerződés törvényhatóságilag is jóváhagyást nyert még 1909 június 14-én. A bérbeadó város kötelességeit, melyek a bérlet tárgyát képező épület átadása és átvétele előtt eszközlendők, a bérleti szerződés 8. pontja sorolja fel, mely így hangzik : „A bérlet kezdetén a bérbeadó az épületet kívül-belül tisztán és jókarban az ajtókat és ablakokat befestve adja át és pedig akként, hogy a kávéházi helyiségek is legalább 1009 nov. 1-ig átvehetők és használhatók legyenek“. Az eredeti bérleti szerződés szerint tehát a város kötelessége csak annyi volt, hogy a bérlet 1909 nov. 1 és leltár mellett átadható és , átvehető legyen. Ezen munkákra Lantos István kiskunfélegyházi lakos építési vállalkozó ajánlatot nyújtott be 1331 korona és néhány fillérről. Ez lett volna tehát az az összeg, amelyet a bérbeadó városnak ki kellett fizetni, hogy a bérlet rendes körülmények között a szerződés szerint átadható legyen s ezzel a bérlet beadó város szerződési kötelezettségének minden tekintetben eleget tett volna. E helyett a városi tanács a városi közgyűlés elé állott és 8000 koronát kért a Korona vendéglő betisztitására. A közgyűlés 48 as tagjai megszavazták a 8000 koronát és a városi tanács megkezdte a vállalatba adás munkáját, melynek befejeztével ismét a közgyűlés elé került az ügy, ahol a városi tanács előadta, hogy nem elég a 8000 korona, mert vállalatba adta a kőműves munkákat Lantos Istvánnak 5243 K. 25 t.-ért a szobák festését Csillag Jánosnak 2130 K.-ért, az asztalos munkákat Kis és Gampelnak 1390 K. ért, kályha javításra szükséges 500 korona, acetelin világítás és villany vezetékre 3088 korona, mázoló munkákra 1620 korona, bádogos munkákra 250 korona s igy most már a korona betisztítása körülbelül 16000 koronába kerül, tehát a már előbbi megszavazott 8000 korona mellé adjon még 8000 koronát a város; a közgyűlés 48-as tagjai ezt a 8000 koronát is megszavazták. Ezek után amidőn a szerződési kötelezettségén felül ily óriási pazarlással és a bőkezűséggel kedvezett a város egy bérlőjének (nem tudjuk mily indokból), azt hittük mindannyian, hogy ezzel a kérdés a város részéről mindenesetre túlelegánsan végleg meg van oldva. Csalódtunk, mert a városi tanács