Félegyházi Közlöny, 1912 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

Kiskunfélegyháza, 1912. január hó 7. 1-ső szám . / ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : Egy évre . . 6 kor. Fél évre . . 3 „ Negyedévre 1 K. 50 f. Egyes szám ára 12 fill. 'tetős szerkesztő: Vidékre 7 korona. Kéziratok a szerkesztőségbe, Deák Ferenc- utca 72 sz. alá küldendők. Dr. LELcRER LÁSZLÓ. Kossuth támadja Justh Gyulát Kossuth Ferencz újévi be­széde jelentős politikai dokumen­tum, amelynél érdemes, sőt szük­séges megállanunk. Kossuth Ferenc élesen oda­mond Justh Gyulának. Elitéli és kárhoztatja, úgy a politikáját, mint a taktikáját. A függetten- sági eszme veszedelmét látja abban, hogy „a hazát nem is; merő radikalizmus az utóbbi időben rendszeresen együtt szo­kott szerepelni a függetlenségi párt egy részével, holott a füg­getlenségi elvek alapfeltétele a hazaszeretete, a magyar nem­zet történelmi megóvása, mely a történelmi magyarságot veszé­lyeztetné.“ De nem kevésbbé határo­zottan és világosan helyteleníti a „küzdő felek egyike célt és tért változtat. Minő veszélyes dolog ez, azt megmutatta keser­vesen a függetlenségi pártnak mindaz, ami az önálló nemzeti bank megvalósítása körül tör­tént.“ Kossuth Ferenc ime éles el­lentétbe került Justh Gyulával. A szituációnak és az exigenciáknak megítélésében egyetlen ponton sem találkoznak. Mert Kosuth Ferenc minde­nekelőtt helyteleníti a küzdelem­céljának Justhék által történt megváltoztatását, ami annyit je­lent, hogy hibáztatja a választó- jogi reform problémájának erő­szakos előterbe tolását akkor, amikor a véderőfejlesztésének a kérdése van napirenden. Ez a Justh-párt taktikájának elitélése. De igen határozottan helyte­leníti Kossuth a függetlenségi párt másik frakciójának érdem­beli választójogi programmját is, amely tudvalevőleg a választójog legradikálisabb formáját tartal­mazza. Mert a magyar politika mezőin nem igen látunk más csoportot, amelynek választójogi törekvései ellen a függetlenségi párt vezére szükségesnek látta volna, hogy éppen ujesztendei beszédében és a nemzeti hagyo­mányokra való hivatkozással ál­lást foglaljon. Kossuth állásfoglalásának alapján két tényt óhajtanak le­szögezni. Az egyik az, hogy ime most autentikus bizonyságot nyertünk arra, hogy a valósáé elleplezése is közönséges taktikai fogás volt csupán, amikor a Berzevicy-féle béketárgyalások idején a függet­lenségi oldalról állandóan hirdet­ték, hogy a két frakció a vá­lasztó jog dolgában a közöt­tük fennállott ellentéteket' áthi­dalta, s igy abban a helyzetbe van, hogy egységes álláspontból folytathasson tárgyalásokat. Ez az egységes alap, amint azt Kos­suth Ferenc beszéde most igazolja egy pillanatig se volt meg, s an­nak létezését csupán taktikai okokból hangoztatták, hogy meg- erőtlemtsék a kormánynak azt az igazságát, hogy békét kötnie lehetetlen, mert nem egységes tárgyaló féllel áll szemben, ha­nem széthúzó frakciókkal, amely­ikek homlokegyenest ellentétes követeléseket támasztottak. A másik jelenség, amit fixi- rozni szükséges az, hogy a Justh- párt, amikor legradikálisabb vá­lasztójog érdekében obstruál, tulajdonképpen már nemcsak a többségre, de a többi ellenzéki pártra is rá akarja erőszakolni a maga programmját. Újabb fejlő­dés ez a magyar parlamenti for­radalmak históriájában. Ebből az egész kisebbség szegült szem­be a többségi akarattal. Ma már csak két három tucatnyian van­nak, akik szembeszállanak, de már nem csupán a többséggel, hanem jobb és baloldal egyaránt; szóval: az egész parlamenttel. Így haladunk a liberum veto felé. Utazás egy városi bérlet körül. Ismerjük azt az igazságot, hogy az uralmon levő párt mindig elfogult és egyoldalú; éppen azért szükséges az ellenzék, hogy ezt az egyoldalúsá­got és elfogultságot ellensúlyozza. Szü­lővárosunkban azonban a 48-as párt — dacára az erős ellenzéknek — oly dolgokat müvei, ami talán az egész országban példátlan. Hogy a 48-as párt mily hatalmi túlkapásban szenved és hatalmában elbizakodva milyen tet­tekre képes, azt — sok egyéb eset mellett — eléggé bizonyítja a Korona MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Kéziratok nem adatnak vissza. j Hirdetéseket, előfizetéseket valamint reklamá­ciókat a kiadóhivatalba kérjük küldeni. szálloda bérleti ügye is, melyet részle­tesen itt közlünk: 1909 január hó 1-én kelt a bérleti szerződés, melyet a város Decker Já­nossal kötött a „Korona“ vendégíő bérbeadására vonatkozólag. Hogy a város tulajdonát képező ezen épület milyen erős, azt mindennel jobban bi­zonyítja az a körülmény, hogy az előbbi bérlőnek, Kneffel Edének soha­sem volt szüksége az épület betisztitá- sára a várost igénybe venni. Egyéb­ként is az épület 1885-ben épült. A fentemlitett bérleti szerződés magában foglalja úgy a bérbeadó, mint a bérlő kötelezettségeit és jogait és ez a szer­ződés törvényhatóságilag is jóváha­gyást nyert még 1909 junius 14-én. A bérbeadó város kötelességeit, melyek a bérlet tárgyát képező épület átadása és átvétele előtt eszközlendők, a bérleti szerződés 8. pontja sorolja fel, mely igy hangzik : „A bérlet kezdetén a bérbeadó az épületet kivül-belül tisztán és jókarban az ajtókat és ablakokat befestve adja át és pedig akként, hogy a kávéházi helyiségek is legalább lOOQ nov. 1-ig átvehetők és használhatók legyenek“. Az eredeti bérleti szerző­dés szerint tehát a város kötelessége csak annyi volt, hogy a bérlet 1909 nov. l én leltár mellett átadható és , átvehető legyen. Ezen munkákra Lantos István kiskunfélegyházi lakos építési vállal­kozó ajánlatot nyújtott be 1331 korona és nehány fillérről. Ez lett volna tehát az az összeg, a melyet a bérbeadó vá­rosnak ki kellett fizetni, hogy a bérlet rendes körülmények között a szerződés szerint átadható legyen s ezzel a bérlet beadó város szerződési kötelezettségé­nek minden tekintetben eleget tett volna. E helyett a városi tanács a városi közgyűlés elé állott és 8000 koronát kért a Korona vendéglő betisztitására. A közgyűlés 48 as tagjai megsza­vazták a 8()0o koronát és a városi ta­nács megkezdte a vállalatbaadás mun­káját, melynek befejeztével ismét a közgyűlés elé került az ügy, ahoi a városi tanács előadta, hogy nem elég a 8000 korona, mert vállalatba adta a kőműves munkákat Lantos Istvánnak 5243 K. 25 í.-ért a szobák festését Csil­lag Jánosnak 2130 K.-ért, az asztalos munkákat Kis és Gampelnak 1390 K. ért, kályha javításra szükséges 500 ko­rona, acetelin világítás és villany ve­zetékre 3088 korona, mázoló munkákra 1620 korona, bádogos munkákra 250 korona s igy most már a Korona be- tisztitása körülbelül 16000 koronába kerül, tehát a már előbbi megszavazott 8000 korona mellé adjon még 8000 ko­ronát a város; a közgyűlés 48-as tagjai ezt a 8000 koronát is megszavazták. Ezek után amidőn a szerződési kötelezettségén felül ily óriási pazar­lással és a bőkezűséggel kedvezett a város egy bérlőjének (nem tudjuk mily indokból), azt hittük mindannyian, hogy ezzel a kérdés a város részéről min­denesetre tulelegánsan végleg megvan oldva. Csalódtunk, mert a városi tanács \

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék