Félegyházi Közlöny, 1924 (23. évfolyam, 1-53. szám)

1924-01-01 / 1. szám

2. oldal A háború okozta iizonyú vérveszteség előtérbe állítja a népesedési probléma fon­tosságát. A népesedési politika két ténye­zőtől függ: a születések számától és a szülöttek életének fenntartásától. A szüle­­tések számát sem állami, sem társadalmi intézkedésekkel nem tudjuk befolyásolni, m­ég ha állami prémiumokat, esetleg adó­kedvezményeket adnánk is az anyáiknak, legfeljebb egészséges erkölcsi felfogással lehetne ezen a téren némi javulást ered­ményezni. A szülöttek életének fenntartását, illetve megvédését az állam és a társada­lom együttesen tartja a kezében olyképen, hogy városonként „Stefánia Szövetség“-et alakít, anya- és csecsemővédőintézeteket állít fel, melyekben tanítják, nevelik, taná­csokkal ellátják és segélyezik az anyákat szülötteik érdekében Ilyen fotozat működik városunkban két év óta, áldásos működése észrevehető a csecsemőhalálozások csökkenésén és a cse­­csemők erőteljes és egészséges fejlődésén. Hölgyekből és férfiakból álló lelkes kis csoport irányítja és vezeti a csecsemővé­­delmet. A jövő újévtől várhatjuk, hogy ezen nemzetmentő munkára a társadalom színe-java szóval, tettel és anyagi áldo­zattal bele fog kapcsolódni. Dr. Kranovita Dezső városi tisztiorvos: Miután városunk kultúr­intézetei mind új, modern palotákban vannak, a magyar katholikus nép elemi iskolái azt várják az újévtől, hogy most már a sor rájuk kerül s a szerény, szegény kunyhókból méltó helyre jutnak. Reméljük népiskoláink fel­karolását, átépítését a jószándékú emberek­től azért is, mert sok ezeren csak csak abból élnek, mit az elemi oktatás nyújt. Dobák István népiskolai igazgató Az újévtől, véleményem szerint, annyi jót várhatunk, mint amilyen mértékben köze­ledünk a külföldi,- és belföldi kölcsön meg­szerzésének kilátásaihoz. Amennyiben kor­mányunk ez iránybani fáradozását siker fogja koronázni, úgy államháztartásunk deficitje — takarékos gazdálkodás mellett — el fog tűnni, ami koronánk stabilizálódásához fog vezetni. Ezután mi sem áll útjában annak, hogy a külföldi fizetőeszközök egyidejű fel­szabadításával az ország vérkeringése, a kereskedelem szabaddá tétessék­, melynek bekövetkezése iparunk és mezőgazdaságunk felvirágoztatását is maga után vonja. Mind­ezt megteremteni sikerült a kis szomszéd Ausztriának, bízom a magyarok Istenében, hogy ez még inkább sikerülni fog nekünk is és a súlyos megpróbáltatások után fel­­virrad végre országunkra is a dicsőség haj­nala és elkövetkezik a boldogabb új esztendő. Frank Miksa a Magv. Rt. takarékpénztár rt. igazgatója a Üdvözlöm a „Félegyházi Közlönyt” 22 éves évfordulóján. A Félegyházi Közlönyt huszonkét évvel ezelőtt indítottam útnak, hogy hirdesse Kis­kunfélegyházán a nemzeti kultúrát, városnak felvirágoztatása iránt táplált óhajt s min­­denekfelett a haza szeretetét. Hogy ezen hivatásának mennyiben felelt meg , hogy városunk közönségének szere­tetek mennyiben tudta kiérdemelni, azt csak a hetenként megjelenő példányok száma igazolhatja. Azóta hosszú idő telt el. Közéletünkre különösen a legutóbbi tíz esztendő volt igen változatos; világháború, forradalom, dikta­túra, ellenforradalom vonult el felettünk, nem minden nyom nélkül. A gyűlölködés lángja gazdasági életünket teljesen tönkretette, a jelszavak politikája pedig egyenesen megbénította. A lelkek háborgása még mindig nem akar nyugodalmat találni. Ha az újév nem hozza meg az enyhülést s ha nem forrunk össze testvéri szeretetben s ha nem fogunk az alkotó munkához, úgy valami jót nem várok az újévtől sem. A jelen sivár gazdasági helyzetünkbe egy-egy reménysugarat vetít a külföldi kölcsön kérdése. De a kölcsön viszontagságos és bizony­talan sorsa élománnyal nehezedik gazdasági Ha nagyobb megrázkódtatás nélkül si­kerülne egy külföldi kölcsön megszerzése, ezzel kétségkívül megindulna a gazdasági talpraállítás rég óhajtott korszaka, de de­­mokratikus átalakulás nélkül ilyen kölcsön el sem képzelhető. . Dr. Szabó Árpád a Népbank rt ügyésze 83 Amennyiben az elnyúlt 1923. évről kérné­nek tőlem visszapillantást, a „Halotakról jót, vagy semmit!“ példabeszéd nyomán bölcsen hallgatnék. Arra a kérdésre azonban, hogy mit vár­hatunk az új, 19­24. évtől a („Sutor ne ultra crepidum“) „Varga ne tovább a kaptafánál“ elvénél fogva a magyar malomipar szem­pontjából adok feleletet. Várhatunk jót él rossz­at. Ha azonban a holtakról sem ülik rosszat mondani, még kevés­bé tartom ildomosnak e kis újszülött 1994-es esztendő életét már előre befeketíteni, így optimisztikusan csu­pán a várható jókat sorolom fel. Várhatjuk a devizaközpont és az országos szénbizottság megszüntetését. Ez utóbbi gazdasági szerv arra szolgált, hogy az ár­­vizsgáló bizottsággal karöltve meggátolja, hogy a szegény szénbányák palával dúsan megrakott szénküldeményeiket az előírt magas árnál olcsóbban árusítják. Gazdasági életünk megtermékenyítését a külföldi kölcsön által. A hatósági közellátás s ezzel kapcsola­tosan az őrlési adó megszűnését, az utób­binak csupán ketten fognak örülni: a hazai malomipar, mely az őrlési­ adó ellenőrzése miatt éveken át rendkívüli zaklatásnak volt kitéve és az ellátatlan köztisztviselők, akik­nek a kormány által előírt kiőrléssel készült lisztet el kellett fogyasztaniok. Ízelítőnek elég ennyi is a jóból, csak az aztán be is teljesedjék. Goitein Sándor malomigazgató A kölcsön révén a korona stabilizálását várhatjuk, mely a közgazdasági életünket nagyob­értékbeli elő fogja segíteni. A be- és kiviteli engedélyek megszünte­tését, a kereskedelem felszabadítását, a sza­bad kereskedelmet, ami által remélhető az árak nagymérvű olcsóbbodása A vízumok eltörlését, szeretett hazánkba, az utódállamokba, épenúgy a többi or­szágokba a szabad be- és kiutazásokat. Közgazdasági, de főleg irredenta szempont­ból a legfontosabb, hogy az utódállamok kereskedőivel szabadon érintkezhessünk. A gyűlölködés megszűnését, az egymás iránti megbecsülést, a megértést. Mert sze­gény megcsonkított, letiport szeretett ha­zánkat csak úgy tudjuk ismét naggyá, gaz­daggá tenni, ha az építő munkában minden becsületes magyar, két osztály- és felekezeti különbség nélkü­l részt vehet. Gál Andor a Kereskedők Egyesületének titkára SS Ha az ember azt akarja megtudni, hogy mit hozhat az újév, lehetetlen, hogy vissza ne tekintsen a múlt év eseményeire. Midőn a világháború felborította a világ rendjét, ettől a naptól kezdve felborult a magyar kézműiparossá­g helyzete is, mert nem ta­lálta meg kis műhelyében azt a munkát, amit szorgalmasan, előre kiszámított terv szerint elkezdett és bevégzett. A magyar iparos mindenkor szeretett dolgozni, becsü­letes jó munkájáért szerették még a kül­földön is, ez a tulajdonsága vele született és ezért szerették nemcsak hazánkban, ha­nem ann­ak h határain túl is. Érdemeket és becsületet szerzett a magyar iparos ahová eljutott mindenütt. Ezzel a becsületes szán­dékkal tért haza a világháború után az ő műhelyébe, hogy felvegye ismét a szerszá­mot és dolgozzon becsületesen családjáért és hazájáért. Szép reményeket tűzött maga elé, hevítette a munkakedv, mert tudta azt, hogy szorgalmas munkájával érheti el a jobb jövőt, ami a becsületes munka jutalma kell, hogy legyen. De sajnos csalódás érte minden napon. Nehéz gazdasági viszonyok jöttek, ami át­húzta minden számítását. Terveit és számí­tásait nem tudta mire építeni, mert nem volt meg a minden­napi rendes munkaal­kalom, amire építhetett volna. Egyedül stllt ipágáráhagyatva, mert megszűnt a hitel­rendszer, tőkeszegény volt, legtöbbnek nem volt egyebe, mint szaktudása és jó munka a két keze, amivel dolgozni tudott, nem tö­rődött vele senki. Nehéz terhek szakadtak rá hazánk össze­omlásával, ha nem csüggedt és reményét nem vesztette el, mert él benne az a hit és remény, hogy hazája újjáépítésével feln­­ragyog még a magyar iparosnak boldogabb napja és az új építésnél hazánknak még szüksége ven egy ilyen erős oszlopra így teltek el a múltak évei a magyar ipa­roson. Már sokan nem tudtak a nehéz ter­hekkel megküzdeni, kidőltek a küzdők so­raiból, ezek lemondtak iparukról. A sorok­ba újak jöttek segítségül azért, hogy a magyar ipart segítsék az összeroppanástól és felvegyék a küzdelmet azokkal össze­fogva, ak­ikben az erő még megvan a küz­delemre. Sajnos azonban, amint a számok igazolják, fogyunk és az a veszély fenyeget, nem bírunk a terhekkel megküzdeni, ha nem jön egy áldásos, erős kéz, aki a ma­gyar iparost megvédi az összeroppanástól. A jövő évet nagyon nehéznek látom, még nehezebbnek mint az elmúltakat, látom már előjeleit azoknak a még nagyobb terhek­­nek, ami ezideig a magyar iparos vállain feküdt és ha nem jön a jövőben sem az az áldásos erős kéz segítségére, ami meg­teremti az általános munkaalkalmat és le­hetővé teszi a becsületes és tisztességes hitelt, akkor az iparosság összeroppan és magával rántja az országunkat, mert kidől egy erős oszlop, az iparos megszűnik adózó polgár lenni és megszűnik a legerősebb adóalany, akinek nincs egyéb tőkéje, mint a munkás két erős keze, S hogy ez a két kéz erős és izmos legyen a kitart­ó munkára, ami a magyar iparosra vár, ezt első kötelessége azoknak ápolni, akik az országunk kormányzását kezükbe tartják. Kettős kötelessége azok után a mu­lasztások után, ami már a múltban meg­történt. Egy ilyen újévet várnék én a ma­gyar iparosságnak, hogy ezt hozza el az újév! A múltakból ítélve nem sok a remé­nyem, de el kell jönni, mert ez lesz a becsü­letes munka jutalma. Farkas József ipartestületi elnök A jövő 1924. évben az építkezés megin­dulását várom és így nem lesz szükség ín­ségakcióra, hanem minden dolgozni szerető munkás embernek alkalom nyílik megke­resni az ő mindennapi kenyerét és meg fogja találni az ő tisztességes megélhetését Kiss Jenő ipartestületi alelnök 88 38 se FÉLEGYHÁZI közlöny 1924. január 1. [rzr~] U­lír­ ­ Házasság Herceg Margit és Horváth Iván ifj. kir. án­om­rendőrségi fogalmazó szombaton házasságot kötöttek. Hyman, Léderer Irmát eljegyezte Váradi Sándor. (Minden más értesítés helyett.) Anyakönyvi kimutatás. Az elmúlt 1923. évben a helybeli anyakönyvi hivatalnál a következő bejelentések történtek: szü­letet 1357, elhunyt 797. Beiratkozott 443 pár, házasságot kötött 385 pár. Elhunyt. Nagy János, a villanytelep fő­­gépésze életének 40-ik évében vasárnap elhunyt. Temetése ma kedden megy végbe. Az elhunytban Nagy Ferenc üzem­vezető fivérét gyászolja. Drágább a posta. A mai naptól kezdve megdrágult a posta. Eszerint levél hely­ben 3130 K, vidékre 500 K, levelezőlép helyben 200 K, vidékre 31­0 K. Ajánlott levél he­lyben 600 K, vidékre 1000 K. Tá­virat szódíja 150 korona. Klub­évi statisztika. A városházára 1923. évben beérkezett ügydarabok száma a következő: 20,300 közigazgatási, 5372 árvaszéki, 3307 adóügyi, 68 anyakönyvi, 1318 kihágási, 242 községi bírósági és 717 cselédügyi. A járlatkezelő hivatalnál kiállított járlatlevesek száma: 540 ló és szarvasmarha, 3000 borjú, 7500 sertés és 3600 juh. Az á­lam­rendőrséghez beérke­zett ügydarabok száma: közigazgatósági ügyosztályhoz 6640, büntető ügyosztály­hoz 2948, elnöki ügyosztályhoz 3030, la­kásügyi osztályhoz 750, kihágási ügy­osztályhoz 1653 ügy­darab. Bolder­út­vánok , „Fő Közlöny“ m­­vas­ój­ának, katársának Tótjának. FEU1 azé BOLDO KÍVÁN SALGÓ TERMÉ TAKAR KERES SZENTe Boldog újeszte­tyfa­rga­t S kalaposmester Bercsényi ucca Boldog új Herskov érés és SS*»!« Sisak vem Csongi B. U. Q 6­* 8. ^ Város Boldog újé WELLIS kelmefestő Wesselényi

Next