Félegyházi Közlöny, 1924 (23. évfolyam, 1-53. szám)
1924-01-01 / 1. szám
2. oldal A háború okozta iizonyú vérveszteség előtérbe állítja a népesedési probléma fontosságát. A népesedési politika két tényezőtől függ: a születések számától és a szülöttek életének fenntartásától. A születések számát sem állami, sem társadalmi intézkedésekkel nem tudjuk befolyásolni, még ha állami prémiumokat, esetleg adókedvezményeket adnánk is az anyáiknak, legfeljebb egészséges erkölcsi felfogással lehetne ezen a téren némi javulást eredményezni. A szülöttek életének fenntartását, illetve megvédését az állam és a társadalom együttesen tartja a kezében olyképen, hogy városonként „Stefánia Szövetség“-et alakít, anya- és csecsemővédőintézeteket állít fel, melyekben tanítják, nevelik, tanácsokkal ellátják és segélyezik az anyákat szülötteik érdekében Ilyen fotozat működik városunkban két év óta, áldásos működése észrevehető a csecsemőhalálozások csökkenésén és a csecsemők erőteljes és egészséges fejlődésén. Hölgyekből és férfiakból álló lelkes kis csoport irányítja és vezeti a csecsemővédelmet. A jövő újévtől várhatjuk, hogy ezen nemzetmentő munkára a társadalom színe-java szóval, tettel és anyagi áldozattal bele fog kapcsolódni. Dr. Kranovita Dezső városi tisztiorvos: Miután városunk kultúrintézetei mind új, modern palotákban vannak, a magyar katholikus nép elemi iskolái azt várják az újévtől, hogy most már a sor rájuk kerül s a szerény, szegény kunyhókból méltó helyre jutnak. Reméljük népiskoláink felkarolását, átépítését a jószándékú emberektől azért is, mert sok ezeren csak csak abból élnek, mit az elemi oktatás nyújt. Dobák István népiskolai igazgató Az újévtől, véleményem szerint, annyi jót várhatunk, mint amilyen mértékben közeledünk a külföldi,- és belföldi kölcsön megszerzésének kilátásaihoz. Amennyiben kormányunk ez iránybani fáradozását siker fogja koronázni, úgy államháztartásunk deficitje — takarékos gazdálkodás mellett — el fog tűnni, ami koronánk stabilizálódásához fog vezetni. Ezután mi sem áll útjában annak, hogy a külföldi fizetőeszközök egyidejű felszabadításával az ország vérkeringése, a kereskedelem szabaddá tétessék, melynek bekövetkezése iparunk és mezőgazdaságunk felvirágoztatását is maga után vonja. Mindezt megteremteni sikerült a kis szomszéd Ausztriának, bízom a magyarok Istenében, hogy ez még inkább sikerülni fog nekünk is és a súlyos megpróbáltatások után felvirrad végre országunkra is a dicsőség hajnala és elkövetkezik a boldogabb új esztendő. Frank Miksa a Magv. Rt. takarékpénztár rt. igazgatója a Üdvözlöm a „Félegyházi Közlönyt” 22 éves évfordulóján. A Félegyházi Közlönyt huszonkét évvel ezelőtt indítottam útnak, hogy hirdesse Kiskunfélegyházán a nemzeti kultúrát, városnak felvirágoztatása iránt táplált óhajt s mindenekfelett a haza szeretetét. Hogy ezen hivatásának mennyiben felelt meg , hogy városunk közönségének szeretetek mennyiben tudta kiérdemelni, azt csak a hetenként megjelenő példányok száma igazolhatja. Azóta hosszú idő telt el. Közéletünkre különösen a legutóbbi tíz esztendő volt igen változatos; világháború, forradalom, diktatúra, ellenforradalom vonult el felettünk, nem minden nyom nélkül. A gyűlölködés lángja gazdasági életünket teljesen tönkretette, a jelszavak politikája pedig egyenesen megbénította. A lelkek háborgása még mindig nem akar nyugodalmat találni. Ha az újév nem hozza meg az enyhülést s ha nem forrunk össze testvéri szeretetben s ha nem fogunk az alkotó munkához, úgy valami jót nem várok az újévtől sem. A jelen sivár gazdasági helyzetünkbe egy-egy reménysugarat vetít a külföldi kölcsön kérdése. De a kölcsön viszontagságos és bizonytalan sorsa élománnyal nehezedik gazdasági Ha nagyobb megrázkódtatás nélkül sikerülne egy külföldi kölcsön megszerzése, ezzel kétségkívül megindulna a gazdasági talpraállítás rég óhajtott korszaka, de demokratikus átalakulás nélkül ilyen kölcsön el sem képzelhető. . Dr. Szabó Árpád a Népbank rt ügyésze 83 Amennyiben az elnyúlt 1923. évről kérnének tőlem visszapillantást, a „Halotakról jót, vagy semmit!“ példabeszéd nyomán bölcsen hallgatnék. Arra a kérdésre azonban, hogy mit várhatunk az új, 1924. évtől a („Sutor ne ultra crepidum“) „Varga ne tovább a kaptafánál“ elvénél fogva a magyar malomipar szempontjából adok feleletet. Várhatunk jót él rosszat. Ha azonban a holtakról sem ülik rosszat mondani, még kevésbé tartom ildomosnak e kis újszülött 1994-es esztendő életét már előre befeketíteni, így optimisztikusan csupán a várható jókat sorolom fel. Várhatjuk a devizaközpont és az országos szénbizottság megszüntetését. Ez utóbbi gazdasági szerv arra szolgált, hogy az árvizsgáló bizottsággal karöltve meggátolja, hogy a szegény szénbányák palával dúsan megrakott szénküldeményeiket az előírt magas árnál olcsóbban árusítják. Gazdasági életünk megtermékenyítését a külföldi kölcsön által. A hatósági közellátás s ezzel kapcsolatosan az őrlési adó megszűnését, az utóbbinak csupán ketten fognak örülni: a hazai malomipar, mely az őrlési adó ellenőrzése miatt éveken át rendkívüli zaklatásnak volt kitéve és az ellátatlan köztisztviselők, akiknek a kormány által előírt kiőrléssel készült lisztet el kellett fogyasztaniok. Ízelítőnek elég ennyi is a jóból, csak az aztán be is teljesedjék. Goitein Sándor malomigazgató A kölcsön révén a korona stabilizálását várhatjuk, mely a közgazdasági életünket nagyobértékbeli elő fogja segíteni. A be- és kiviteli engedélyek megszüntetését, a kereskedelem felszabadítását, a szabad kereskedelmet, ami által remélhető az árak nagymérvű olcsóbbodása A vízumok eltörlését, szeretett hazánkba, az utódállamokba, épenúgy a többi országokba a szabad be- és kiutazásokat. Közgazdasági, de főleg irredenta szempontból a legfontosabb, hogy az utódállamok kereskedőivel szabadon érintkezhessünk. A gyűlölködés megszűnését, az egymás iránti megbecsülést, a megértést. Mert szegény megcsonkított, letiport szeretett hazánkat csak úgy tudjuk ismét naggyá, gazdaggá tenni, ha az építő munkában minden becsületes magyar, két osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vehet. Gál Andor a Kereskedők Egyesületének titkára SS Ha az ember azt akarja megtudni, hogy mit hozhat az újév, lehetetlen, hogy vissza ne tekintsen a múlt év eseményeire. Midőn a világháború felborította a világ rendjét, ettől a naptól kezdve felborult a magyar kézműiparosság helyzete is, mert nem találta meg kis műhelyében azt a munkát, amit szorgalmasan, előre kiszámított terv szerint elkezdett és bevégzett. A magyar iparos mindenkor szeretett dolgozni, becsületes jó munkájáért szerették még a külföldön is, ez a tulajdonsága vele született és ezért szerették nemcsak hazánkban, hanem annak h határain túl is. Érdemeket és becsületet szerzett a magyar iparos ahová eljutott mindenütt. Ezzel a becsületes szándékkal tért haza a világháború után az ő műhelyébe, hogy felvegye ismét a szerszámot és dolgozzon becsületesen családjáért és hazájáért. Szép reményeket tűzött maga elé, hevítette a munkakedv, mert tudta azt, hogy szorgalmas munkájával érheti el a jobb jövőt, ami a becsületes munka jutalma kell, hogy legyen. De sajnos csalódás érte minden napon. Nehéz gazdasági viszonyok jöttek, ami áthúzta minden számítását. Terveit és számításait nem tudta mire építeni, mert nem volt meg a mindennapi rendes munkaalkalom, amire építhetett volna. Egyedül stllt ipágáráhagyatva, mert megszűnt a hitelrendszer, tőkeszegény volt, legtöbbnek nem volt egyebe, mint szaktudása és jó munka a két keze, amivel dolgozni tudott, nem törődött vele senki. Nehéz terhek szakadtak rá hazánk összeomlásával, ha nem csüggedt és reményét nem vesztette el, mert él benne az a hit és remény, hogy hazája újjáépítésével felnragyog még a magyar iparosnak boldogabb napja és az új építésnél hazánknak még szüksége ven egy ilyen erős oszlopra így teltek el a múltak évei a magyar iparoson. Már sokan nem tudtak a nehéz terhekkel megküzdeni, kidőltek a küzdők soraiból, ezek lemondtak iparukról. A sorokba újak jöttek segítségül azért, hogy a magyar ipart segítsék az összeroppanástól és felvegyék a küzdelmet azokkal összefogva, akikben az erő még megvan a küzdelemre. Sajnos azonban, amint a számok igazolják, fogyunk és az a veszély fenyeget, nem bírunk a terhekkel megküzdeni, ha nem jön egy áldásos, erős kéz, aki a magyar iparost megvédi az összeroppanástól. A jövő évet nagyon nehéznek látom, még nehezebbnek mint az elmúltakat, látom már előjeleit azoknak a még nagyobb terheknek, ami ezideig a magyar iparos vállain feküdt és ha nem jön a jövőben sem az az áldásos erős kéz segítségére, ami megteremti az általános munkaalkalmat és lehetővé teszi a becsületes és tisztességes hitelt, akkor az iparosság összeroppan és magával rántja az országunkat, mert kidől egy erős oszlop, az iparos megszűnik adózó polgár lenni és megszűnik a legerősebb adóalany, akinek nincs egyéb tőkéje, mint a munkás két erős keze, S hogy ez a két kéz erős és izmos legyen a kitartó munkára, ami a magyar iparosra vár, ezt első kötelessége azoknak ápolni, akik az országunk kormányzását kezükbe tartják. Kettős kötelessége azok után a mulasztások után, ami már a múltban megtörtént. Egy ilyen újévet várnék én a magyar iparosságnak, hogy ezt hozza el az újév! A múltakból ítélve nem sok a reményem, de el kell jönni, mert ez lesz a becsületes munka jutalma. Farkas József ipartestületi elnök A jövő 1924. évben az építkezés megindulását várom és így nem lesz szükség ínségakcióra, hanem minden dolgozni szerető munkás embernek alkalom nyílik megkeresni az ő mindennapi kenyerét és meg fogja találni az ő tisztességes megélhetését Kiss Jenő ipartestületi alelnök 88 38 se FÉLEGYHÁZI közlöny 1924. január 1. [rzr~] Ulír Házasság Herceg Margit és Horváth Iván ifj. kir. ánomrendőrségi fogalmazó szombaton házasságot kötöttek. Hyman, Léderer Irmát eljegyezte Váradi Sándor. (Minden más értesítés helyett.) Anyakönyvi kimutatás. Az elmúlt 1923. évben a helybeli anyakönyvi hivatalnál a következő bejelentések történtek: születet 1357, elhunyt 797. Beiratkozott 443 pár, házasságot kötött 385 pár. Elhunyt. Nagy János, a villanytelep főgépésze életének 40-ik évében vasárnap elhunyt. Temetése ma kedden megy végbe. Az elhunytban Nagy Ferenc üzemvezető fivérét gyászolja. Drágább a posta. A mai naptól kezdve megdrágult a posta. Eszerint levél helyben 3130 K, vidékre 500 K, levelezőlép helyben 200 K, vidékre 310 K. Ajánlott levél helyben 600 K, vidékre 1000 K. Távirat szódíja 150 korona. Klubévi statisztika. A városházára 1923. évben beérkezett ügydarabok száma a következő: 20,300 közigazgatási, 5372 árvaszéki, 3307 adóügyi, 68 anyakönyvi, 1318 kihágási, 242 községi bírósági és 717 cselédügyi. A járlatkezelő hivatalnál kiállított járlatlevesek száma: 540 ló és szarvasmarha, 3000 borjú, 7500 sertés és 3600 juh. Az álamrendőrséghez beérkezett ügydarabok száma: közigazgatósági ügyosztályhoz 6640, büntető ügyosztályhoz 2948, elnöki ügyosztályhoz 3030, lakásügyi osztályhoz 750, kihágási ügyosztályhoz 1653 ügydarab. Bolderútvánok , „Fő Közlöny“ mvasójának, katársának Tótjának. FEU1 azé BOLDO KÍVÁN SALGÓ TERMÉ TAKAR KERES SZENTe Boldog újesztetyfargat S kalaposmester Bercsényi ucca Boldog új Herskov érés és SS*»!« Sisak vem Csongi B. U. Q 6* 8. ^ Város Boldog újé WELLIS kelmefestő Wesselényi