Félegyházi Közlöny, 1924 (23. évfolyam, 1-53. szám)

1924-04-27 / 18. szám

18-ik szám XXIII. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1924. április hó 27. TÁRSADALMI HETILAP 800 korona. Iparosnevelés. Már több ízben rámutattunk arra a veszélyre, amelyet iparosnevelés szem­pontjából a mostani gazdasági helyzet magában rejt. Az ipari és kereskedelmi tanoncok száma egyre csökken s igy az utánpótlás egyre kisebb lesz. Ez a körül­mény néhány év múlva vagy már a gaz­dasági helyzet javulása esetén éreztetni fogja kellemetlen hatását. A tanoncnevelés csökkenése a ked­vezőtlen gazdasági helyzetben, de az ipa­rosok és szülők csekély áldozatkészségén is rejlik. A kedvezőtlen gazdasági hely­zet folytán az iparos nem akarja magára vállalni a tanoncellátást, mert az első évben nagyon csekély ellenszolgáltatást kap. A szülő viszont nem akarja gyer­­m­ekét oly pályára adni, amelyen évekig nem kereshet, sőt még nekik kell áldo­zatot hozni. A tanoncviségnek további oka, hogy a munkabérek és a drágaság közt nincs meg az az arány, mint béké­ben. Békében az iparossegéd annyit ke­resett, hogy nemcsak ellátását, valamint ruházatának az árát kereste m­eg, hanem még önállósításához tőkét is tudott gyűj­teni. Ezzel szemben az ipari munkás ma alig keres annyit, mint amennyi a meg­élhetéshez szükséges. A munkaadók tehát úgy gondolkoznak, hogy ma egy segéd se kerül sokkal többe, mint egy tanonc, aki teljes ellátást és ruházatot kap, tehát inkább nagyobb teljesítőképességű, azon­nal dolgozni tudó segédet állítanak mun­kába. Ez ma kétségtelenül gazdaságosabb, de gazdasági helyzetünk jobbrafordulása esetén az utánpótlás hiánya óriási teher­ként jön számításba. Ugyanis ha az egész vonalon megindul a termelés, a rendelkezésre álló képzett szakmunkások száma oly csekély lesz, hogy beáll a munkáshiány. A munkabérek felszöknek , s a munkaadók többszörösét fizetik ki­­ annak az összegnek, amelyet tanoncne­­velésre, tehát utánpótlás előteremtésére fordítottak volna. A kereskedelmi miniszter is átlátta ennek a kérdésnek fontosságát s azért leirattal fordult a városhoz, hogy köves­sen el mindent a tanoncnevelés kifejlesz­tése érdekében, vagy a tanoncotthonok megfelelő állami, városi támogatással csak kisebb terheket rónának a meste­rekre, a szülőkre s megfelelő szakszerű vezetés mellett a szülei otthont, kellő vallási és erkölcsi, továbbá szakszerű neveléssel pedig oly képzett iparosokat állítana sorompóba, amilyenekre az új­­jászületendő magyar iparnak szüksége van. A kereskedelmi miniszter leiratát a városnak komoly megfontolás tárgyává kell tenni s a tanoncnevelés kérdésének megoldásánál nagy anyagi áldozatoktól sem szabad visszariadni. Az ipartestület elöljáróságától elvár­juk, hogy minden lehetőséget el fog követni a tanoncnevelés kifejlesztése érdekében a városnál. Istáilótrágya helyes kezelése írta: Westsik Vilmos, m. kit gazdasági felügyeli! Közism­eretes, hogy a műtrágyák kö­zül legdrágább a csillalétrom. Békeidő­ben 100 kilogramm foszforműtrágya kap­ható volt 50 kilogramm búza­­árában, vagyis 10—11 koronáért, ellenben 100 kilogramm csillsalétromért fizetni kellett 30—33 koronát, vagyis 150 kilogramm búza árát. Ugyanezen búzaértékkülön­­bözet megvan manapság is a műtrágyák között. A salétrom kiváló növényi tápanyag és amellett teljesen nélkülözhetetlen a növényi életben. Ugyanis a növény a salét­rom segítségével építi fel testét. Minél több salétrom van a talajban, annál bujábban növekszik bármely növény. A salétrom ugyanaz a növénynek, ami az embernek a hús, vagyis a pecsenyeféle. Az építész vályog- vagy égetett tégla nélkül nem tud házat építeni. Ahogy az építész mozdulni nem tud tégla nélkül, és úgy nem tud mozdulni a növény salétrom nélkül. Minél több téglát adunk az építésznek, annál nagyobb házat tud felépíteni. Minél több salétrom tápanyag van a talajban, annál nagyobbra nő meg a gazdasági növény. Már­pedig az köz­­ismeretes, hogy nagytermést csakis nagyra fejlett, erőteljes növény adhat, ellenben a kicsi, hitvány növény csakis kicsi ter­mést adhat. Az előadottak alapján nyilvánvaló, hogy minél több salétrom tápanyagot tu­dunk juttatni a talajba, annál nagyobb lesz a termésünk. A jól kezelt istállótrágy igen sok salét­romot tartalmaz, ellenben a rosszul kezelt keveset. Számtalan kísérlet bizonyította már be, hogy a jó­ kezelt istállótrágya a trágyaterepen való érés alkalmával el­veszíti teljes erejének 20 százalékát s 80 százalék erő megmarad benne. A rosz­­szul kezelt trágya ellenben elveszíti teljes erejének 80 százalékát s csak 20 száza­lék erő marad benne. Az istállótrágyát az teszi rendkívüli becsessé, mert benne sok a salétromerő, tehát az a tápanyag, amelyért a kereske­delemben a legtöbb pénzt kell fizetnünk. Tudni kell azonban, hogy a gondatlan kezelés folytán ép a salétromerő vész el az istállótrágyából. Ugyanis lazán hagyott trágyából a salétrom kierjed s levegővé változik át. Nevezetesen a levegőnek egyik alkotórésze a nitrogén. A levegő nitrogénje átalakulhat salétrommá s vi­szont a salétrom vissza is erjedhet nitro­génné, vagyis levegővé. Tehát itt láthat­juk a mindenható Isten bölcs berendezé­sét a természetben. Akik kételkednek soraim igazságában, azoknak felemlítem sma tényt, hogy a gyarló emberi ész is kitalálta módját annak, hogy levegőből készítsen salét­romot. Tehát annál inkább elhihető, hogy az isteni bölcs természet annál tökélete­sebben bírja elvégezni ezt a munkát. A puskapor gyártásához nélkülözhetet­len a salétrom s azt a világháborúig min­dig Amerikából kapták a lőszergyárak. Mikor a világtól elzártak bennünket, akkor a németek rendkívüli erős vilany­­áram segítségével a levegő egyik alkotó­részéből, a nitrogénből állították elő a salétromot. Hogyha a németek ezt nem tudták volna megtenni, akkor már 1915. évben be kellet volna fejezni a háborút. Nyáron egy jóindulatú zivatar után a gazda azt veszi észre, hogy a zivatar után a növényzet felindul, bujábban fej­lődik. Jelen esetben az isteni természet a levegő nitrogénjéből sok salétromot ál­lított elő. Nevezetesen a villámlások kö­vetkeztében a levegő nitrogénje átalakult salétrommá s a villámlás folytán kelet­kezett salétromot a záporeső bemosta a talajba, ahol a növény felszívta gyökeré­vel, ezáltal megerősödött s odébb kiné­zést vett fel. Ez viszont figyelmeztet bennünket arra, hogy az előbb említett isteni tünemény­nek lehet köszönni, hogy hanyag föld­bérlők és gazdák, akik hosszú éveken át nem trágyázzák földjüket, mégis min­den évben, habár kicsi, de mégis bizo­nyos termést nyernek. Ez tehát ama je­lenség, amelyet a gazda Isten áldásnak nevez el. Nyilvánvaló,hogy minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy minél több salétrom­erő maradjon az istállótrágyában s minél kevesebb erjedjen el. Ezt pedig azáltal érjük el, ha az istállótrágyát tömötten tartjuk, hogy minél kevesebb levegő fér­jen hozzá s ha a trágyalevet megfelelő módon teljes egészében felfogjuk. A nö­vénytermelési kísérleti állomás beigazolta, hogy egy hektóliter, vagyis súlyban egy métermázsa jól felfogott s jól kezelt trá­gyalé annyi terméstöbbletet adott, mint egy métermázsa salétrom műtrágya. Vagyis az okszerű gazdálkodó minden 1 hektóliter trágyalé után 150 kgr. búza­­értékű terméstöbbletet tud termelni. Tehát legfőbb teendőnk istállónkat ala­posan kiagyagoztatni, egy rendes trágya­telepet készíteni s azt egy jó arasznyi vastagon kiagyagoztatni. Egy számos állásra, vagyis 500 kgr. élősúlyra számí­tani kell 4 négyzetméter nagyságú trágya­telepet 120 cm mélységre és 3 hektólíter űrtartalmat trágyalékút kiásása szempont­jából. Az istállótrágyát pedig naponta kihord­juk a trágyatelepre, ott egyenletesen szét­teregetjük s állatokkal alaposan össze­­tipratjuk, hogy minél jobban kiszoruljon a levegő belőle. Akinek kicsi a trágya­­telepe, vagyis kisgazda, annak nem lehet a kicsi trágyatelepre állatokat hajtani, az ily kisgazda helyesen cselekszik, ha egy arasznyi vastagon földet hány a trágyára, mikor az térdmagasságig felszaporodott s azt annyiszor megismétli, ahányszor a trágya felszaporodik. Ezáltal a trágya kis­telepen is állandó nyomás alatt van. Az összegyűlt trágyalevet legcélsze­rűbb réten egyenletesen szétöntögetni, vagy répa és egyéb kapásnövények alá a számára kivinni s azonnal lebogasolni. Az istállótrágya annál értékesebb, minél jobbat eszik az állat, a birka a legrosszab­bat eszik s mégis annak van a legerő­sebb trágyája. Ennek oka az, hogy a birka mindig maga alatt tiprája a trágyát s igy a levegő kiszorítása miatt minden erő­ben marad a birkatrágyában. Sokan ellen­érvelnek ezzel s azt mondják, hogy a birka jót eszik. Igen ám, de csak tavasz­­szal és nyáron, mikor legel. No de ez a trágya nem kerül az istállóba, mert az széthull a legelőn. Télen bizony szalmán tengetik a birkát az ellési időszak kivé­telével s mégis legerősebb a birkatrágya az állandó tipratás miatt. H­ÍREK. Körnapok. Szerdán, e hó 2- án volt Béla napja, mely alkalommal dr. Holló Béla polgármestert a tanács tagjai, jóbarátai és rokonai keresték fel, hogy névnapja al­kalmával üdvözöljék. Csütörtökön, Szent György napján pedig Eisrich György és Szintén György tanárokat keresték fel számosan, hogy névnapjukon üdvözöljék. Szent György napja. Csütörtökön volt Szent György napja s ettől kezdve az esteli harangozás nem 7, hanem 8 órakor van.

Next