Félegyházi Közlöny, 1929 (28. évfolyam, 1-56. szám)
1929-01-01 / 1. szám
2. oldal BKLB«VHAZ1 «vOZi_um lszf*9 január 1. Vihar szele zúgott végig két ízben is pénteken délután a város képviselőtestületének 1928. évben tartott utolsó közgyűlésén. Már a közgyűlést megelőzően a tanácsteremből szenvedélyes szócsaták hullámai hangzottak ki. Pedig kevesen voltak, sőt nagyon kevesen, mert a két párt részéről összesen 40 városatya sem vett részt a közgyűlésen. Hogy ez mily nagy hiba, a történtek leírásával bizonyíthatjuk, mert még 10 képviselő megjelenése esetén talán más határozatot hozott volna a közgyűlés. A kereskedelemügyi miniszterhez megfellebbezték a kéményseprők a közgyűlésnek ama határozatát, mely szerint a kéményseprés 20 f, a kéményégetés 60 f, új kémény vizsgálata 50 f stb. A miniszter a díjak megállapítását jóváhagyta, de a város által szedett 10°/0 kezelési díjat 5%ra csökkentette. A közgyűlés kimondta, hogy a díjak beszedését beszünteti és január 1-től maguk a kéményseprőmesterek intézzék. Lovász András kisegítő végrehajtó megválasztási ideje lejár január 1-én, de visszatartják a város szolgálatában, amíg a szükség kívánja. Néhai Zsolnai Sándor özvegyének nyugdíját megállapították. A múltkori közgyűlés a városi tisztviselőknek félhavi fizetést szavazott meg karácsonyi segély címén. Akkor nem voltak a segélyzendők között a nyugdíjasok, kegydíjasok, gimnatanárok óvónők, fogyasztási közegek, helypénzszedők stb. s most a pénzügyi bizottság ugyanilyen elbírálás alá véve, fentieket is karácsonyi segélyre ajánlotta. Néhány képviselő tanujelét adta a tisztviselők iránti ellenszenvének és a súlyos kifakadásokban nem takarékoskodtak, így Szőke Károly azt mondta: nem adunk senkinek, el kell pucolni őket, ha nem elég a fizetésük. Szabó Károly is ellene van a karácsonyi segélynek. Kanizsai Nagy Antal mindenkinek egyformán kéri a segély kiutalását. Ónodi Károly szerint, ha van fölösleg, akkor adja meg nekik a város, de ide többet ne jöjjön egy se ajándékért, sőt kéri kimondani, hogy ne merjenek többet kérni, mert „ez igazán botrányos“. Magyar József is azt kérdi, hogyan mernek kérni a fixfizetéses hivatalnokok karácsonyi segélyt, amikor a kereskedők és iparosok tönkremennek. Most aztán kérnek a nyugdíjasok is, akik nem dolgoznak, csak sétálnak, ezért egy fillért sem javasol. Bátori Béla elvi álláspontja nem adni s ezért nem jött a közgyűlés elé a munkanélküliek részére való segély kérésével, pedig azoknak karácsonykor még kenyérre sem igen telt. Dr. Horváth Zoltán a város összes alkalmazottai részére kérte a karácsonyi segély megszavazását s bár a közgyűlést megelőzően sok ellenzője volt, a közgyűlés megszavazta a város tényleges szolgálatában álló alkalmazottaknak a segélyt, nyugdíjasok nem kapnak. Ezután még néhány pont idejére lecsendesedett a vihar s Fazekas Ágoston ny. alispán ravatalozási költségét megszavazták, a bemutatott szerződéseket jóváhagyták. A legszenvedélyesebb vita a Constantinumban tervbe vett 4 polgári osztály és az ötödik tanítónőképző tanfolyam számára építendő 5 tanterem, valamint 2 szertári és könyvtári helyiség építési költségeihez való hozzájárulás körül keletkezett. A pénzügyi bizottság javaslata szerint a kultuszminiszter ad 40,000 pengőt s a másik 40,000 pengőt a város adja, de miután a városnak 1932. évig nagy kötelezettségei vannak, engedje meg a miniszter, hogy 1932-től 4 éven át kamatmentesen törleszthesse évi 10,000 pengővel a város. Dr. Rády Lajos főjegyző a javaslat elfogadását kéri s egyben a város köszönje meg a miniszter felajánlott támogatását. Dr. Horváth Zoltán nem ellenzi a 40,000 pengő megszavazását, de ne mondja ki a közgyűlés, hogy 1932-től adja, hanem akkor fog fizetni a város, ha majd meg tudja adni. Dr. Rády Lajos alapos megfontolás tárgyává kéri az ügyet tenni, mert ha a miniszter jóindulatát most így elveszítjük, annak káros kihatása lehet jó időre a többi iskolák fejlesztésénél. Toldy Jenő a szülők érdekeinek szem előtt tartása mellett kéri figyelembe venni, hogy a kiépítendő termekben minden szülő gyermeke helyet kaphat és nem kis egészségtelen teremben folyna a tanítás. Csatlakozott a bizottság javaslatához. Hasonló értelemben szólalt fel Zámbó Dezső, Farkas József és Némedi Varga Jakab, aki bár sajnálja, hogy nincs egy véleményen dr. Horváth Zoltánnal, de az iskola fejlesztése is fontos és az iparosoknak is nagy szüksége van a munkára. Dr. Horváth Zoltán ismét csak annak ad kifejezést, hogy a város fizetési időpontját ne állapítsák meg, mire Toldy Jenő csodálkozik afelett, hogy jogász ember hogy kívánhat ilyen határozatot, hisz erre nem kaphat a város segélyt. Ezért ismételten a bizottság javaslatát kéri elfogadni. Szavazásnál 12 a bizottság javaslata mellett, 20 pedig ellene szavazott és kimondták, hogy a tanács jelölje ki a miniszterhez kiküldendő bizottság tagjait. A tanács határozata folytán szerdán, január 2-án dr. Holló Béla polgármester, Dóczy Pál műszaki tanácsos és Toldy Jenő apátplébános viszik fel a kultuszminiszterhez a határozatot. A mi szerény véleményünk szerint ide hiányzott a 10 képviselő, mert nem szabad az ilyen kérdésbe politikai érzelmeket belevinni, mert a jövő igazolni fogja dr. Rády Lajos aggályait, annak pedig a város összlakossága fogja kárát vallani. A virilis képviselők 1929. évi névjegyzékét lapunk más helyén közöljük. Bibok Elek állatorvosnak betegszabadságot, Biró Béla reálgimn rajztanárnak tanulmányi szabadságot adtak s 1929. évben a rendes közgyűlések ugyanúgy tartatnak, mint 1928-ban, minden hónap második keddjén délután. Az őSomontés Szilveszter-esti történet Van-e kislány, van-e legény, aki nem szerelmes és van-e ember, aki nem babonás ? Egyenként is bajszámba mennek ezek a lelki állapotok, de ha egyszerre föllépnek és ha még ezen fölül Szilveszter estéje is közeledik, akkor nem marad más hátra minthogy az ilykér gyötört emberi lény az ólomöntésben keressen egy kis enyhülést. — Régi, kipróbált dolog ez, öreganyám is mondja, hogy az ő dédanyja így tudta meg, hogy a falu legdélibb legénye, Valkó Pista lesz az ő párja, így okoskodott a Korsósék Vicája, megbeszélte az ügyet húgával, Terikével és aztán arra kérték Varjas Kata nénit, hogy jöjjön el ő is hozzájuk, mert ő volt a falu legöregebb és legtudósabb asszonya és jobban értett a jósláshoz, mint a komáromi kalendárium. Megjött a várva-várt nap. A leányok előkészítették az ólmot, a vaskanalat, kölcsönkértek a szomszédból egy kulcsot és Kata néni jelenlétében és utasítása szerint a kulcs bajuszán keresztül beöntötték a megolvasztott ólmot a vizes vederbe. Tgy sistergett, mint a tüzes istennyila. Aztán kiszedték az öntvényt a vízből. Nézték, nézték. Nagyon furcsa alakja volt. Kata néni is nézte, lehörpintett egy kupica édes pálinkát, harákolt egyet és igy szólt: — Hát tekintsetek ide, ez senki más, mint a Vica, fölismerem pisze orráról. Ez pedig a Gönczölék Pistája, fölismerem subájáról, mert ilyen csak őneki van. Ugye Vicám, szereted ezt a legényt és ő is szeret téged ? Vica elpirult, aztán így felelt: — Már magamról nem beszélek, de hogy a Pista szeret, azt onnan tudom, hogy múltkor mellettem elment és hátba ütött. No, ez már biztos jel, — szólt Kata néni — és látod, az ólmon van egy ajtó, Pista arra tart. Ez azt jelenti, hogy nemsokára bekocog a portátokon, aztán apádtól, anyádtól feleségül kéri legszebbik lányukat, Vicát. Mert Tériké még csitri, nem néz az a legényekre, a legények sem nézik őt. Vica boldog volt, Tériké pedig elszomorodott és úgy magában szidta is a banyát, hogy annyira lebecsülte. Jött a farsang. Vica várta, várta Pistát, de az csak nem jött. Egyszer csak azt hallotta, hogy a Gönczölék Pistája, meg az Ugiék Rozéja föliratkoztak. Pár hét múlva meg is volt az esküvő meg a lakodalom és Vicának majd hogy meg nem repedt a szive, mikor a rezes banda arra ment és azt a nótát fújta, hogy Van ez erdőn minden madárnak párja. A faluban csak magam vagyok árva. Aztán fogta magát és elment Kata nénihez. „Nem jól jósolt kend nekem abból az ólomból“ — így szólt a banyához és sírva fakadt. — Hát lelkem Vicám, én nem vagyok a Mohametus próféta, lehet hogy tévedtem. Nem volt rajtam a pápaszem, lehet hogy valamit nem láttam, ami azon az ólmon volt. Vica ekkor kivette pruszlikjából a gondosan megőrzött öntvényt és odaadta Kata néninek, aki most már négy szemmel nézte a figurákat és rikácsoló hangon ezeket mondta a könnyeit törülő Vicának : — Hát ide nézz, itt vagy te, fölismerlek pisze orrodról, itt állsz és jobbra nézel. A Pista meg itt van, fölismerem a subájáról és balra tart, vagyis nem tifelétek vette útját, hanem az Ugiék felé. Hát ezért el kellett neki vennie a Rózát. Mert amit én látok, azt látom és amit én mondok az igaz és az álom sem hazudik. Ebbe aztán belenyugodott Vica is és hazamenet igy gondolkodott: — Mégis okos asszony az a Kata néni, ért a csízióhoz, szorul szóra kitalálta a Róza szerencséjét. Nem tehetek mást, mint hogy esztendőre majd újra öntünk ólmot. De akkor magam rakom, föl szemére az okuláriumot, hogy el ne tévessze jövendőmondását. Az uj évre boldogságot kíván KOCSIS ISTVÁN kereskedő, Egyház tér kedves vevőinek és ismerőseinek boldog új évet kiván. özv. Csizmadia Jánosné, a posta melletti trafik tulajdonosnője