Félegyházi Közlöny, 1930 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1930-01-01 / 1. szám
sönkönyvtárság pótjegyzéke könyv Napi olva-5 értékben sáradn Idegen országban 8 f ló — 40 ember 8 f dődik újra minden 12 f és az élet 12 f fokháza 6! Északi fény 10 f arika, énekelj! 14 f Az ősdiák 10 f A szűz férfi 6 f Csodavárók 2 kötet 14 f ülni akarok!! 2 köt. 14 f A bosszúálló 8 fokozva, úgy újitsa ha még nincs beetlenül iratkozzon sönkönyvtárba! 2 pengő 40 fillér, k napi 6 fillér olvasási /es pártfogást kér a kó-Kölcsönkönyvtár árak mber 31. 1 mm 20'50 12'50 14'— 14 — 10 — 46— 14 — 12 — 9—12— 6—12'— 3'— 2'— 11— kilója —'44 —'36 —'28 —'40 —'38 —'30 —'26 1'20 1'90 1'80 ho—1*60 1'50 1'50 1'30 — '80 2—2'20 2'80—3'20 1'60—1*80 2—2'20 2'40 2'20 1'80 darabja —'12 párja 18—22'— ............................... í/z hű lextrái Most is látom akkori magunkat. S érzi a nyelvem a meg nem érhetett, korai cseresznye keserűségit. Fagyos, keserű levit. Az ólban pedig kegyetlen kornyicsolt hétszál süldő. Mert úgy volt az akkor is, hogy a szűcsség leginkább téli mesterség volt. S példa rá Baksai Elek, Pelyva Pál, hogy okos ember ésszel él. Mikor a szűcsség boltját becsukja Gyertyaszentelő, akkorra adventi malacot fog hízóba, nyáron adja el, mikor a gazda rá se gondol. Az árendás kukoricaföld is kifizeti magát, két font kukorica — fél fontot javít a disznón, s csak több árú a disznó fél fontja, mint két font kukorica ára. — Van-e pénzecskéd, Márton ? — kérdezte öregapám. — Van egy kicsi. Azon fölül, akivel Kun Sándornak tartozók, a kecskeméti zsidónak bőrért, elszakajthatok negyven forintot. Kukoricára, ugye ? — Arra. Én is teszek hozzá negyvenet, de most mingjárt, holnap megvedd a kukoricát, — ahogy adják. Még a zsidó észre nem veszi, hogy a fagy leszedte a kukoricát, le is morzsolta. A disznókban legyen most minden bizodalmunk, mert a suba ára is lepasszol őszre. A suba ára is elfagyott, Márton. És rá való nap Sinkó Antal szamaras ember két kella kukoricát hozott hozzánk, a nagykamrába öntögették be. A szöllőbeli pusztaföldbe kölest vetettek, a kisszállási árendás egy részibe szinte. A kölest a szárazság vette el, hanem a disznók gyönyörűen híztak. Egyszer csak az én kis vadas kocám elkezdett köhögni, nem enni. Antimóniumot is hoztam neki a Feuer Miska boltjából, a rántott levesben se vette be. Másnapra föl se kelt. Ellenben a Jancsi öcsém kis szőkéje is köhögni kezdett. A többi öt is fanyalgott. A Pisze-cigány hitt cimborákat, hogy a kettőnk két malacát kihúzzák a nyomásra. (Persze, nem a mi nyomásunkra húzták ki, az alsóra, hanem a felsőre, ahol laktak.) Fáradság fejében még két ital bort is kikuncogtak. Város szerint esett a disznó. Vágó se vette meg a mieinket. Nyárderékon szurkálta le őket öregapám, nagy bizakodva és bizonykodva: — Majd lesz a húsnak is, zsírnak is örömenapja a télen, ne félj Panna lányom. Csak minden szalonnát süss ki zsírnak, — nagy lesz a szegénység a télen, — fölszalad a zsír ára! Behozza a kukoricát is, a kisszállási árendát is, ne félj! Valami tavalyi szilvafaderékból hasított, faragott öregapám zsírkaparó lapockát. Az egész másfélakó zsír dohos lett tőle. Nyesze Modol nénénkkel adogattatta el édesanyánk az egészet, ő maga szégyelt volna vele piacot állni, a szeme égett volna ki, ha valaki szegény szembe hányta volna a dohos zsírt, vagy a beteg disznók húsát. Füstbe ment annak az esztendőnek minden reménysége. Féltarisznya egres volt a szüret és egy kis garabó szeplős pogácsaalma. A téli vásáron egy húzavonó gyereksubát adott el édesapánk és egynéhány küstököt. Kun Sándornak is adós maradt. Akkor lett édesanyánk kenyérsütögető. Akkor kezdett édesapánk őrlenivalót talicskázni az öreg gőzmalomba. És akkor indultam én szülötti földem, városom, hazám fölfedező útjaira. Kenyeret vittem ide is, oda is. Olyan jó kenyeret sütött édesanyánk, hogy a piacra csak akkor került belőle, ha kétszer sütött egy nap. Ahova csak egy kenyér kellett, azt a fejemen vittem. (Sokszor sütötte is a fejem tetejét.) Ha kettőt kellett vinnem, abroszba igazította édesanyám s egyiket elülte, másikat hátulra igazította a nyakam közé. (Ami nyáron nem jó volt, de télen igen. Melegített. Még a lábam se fázott.) A Szent János uccától az Ispita ucca felső végéig, föl a Békásig, le a Lövöldéig, alsó Homokosig — hordtam én az Isten áldását. Ahonnan pénzt vittem haza, édesanyám adott belőle egy krajcárt, de néhol kettőt is kaptam . . . Hogyne járnék én most is, álmomban, behunyt szemmel — otthon. (Folytatom.) Móra István - i RESZV. TÁRS. A Cossuth ucca 18. bélyegző ánctáblakban rendelje meg Disznóölésre príma köleskása kilónkint 24 fillérért bármilyen mennyiségben kapható a Villanymalomban Kecskeméti út — Telefonszám: 83, 1830. január 1. FOÍMKOZIM B. u. é. k. Albus Szappangyár Bort, búzát, békességet, Fát, füvet, feleséget, Tányérodba tyúkot, kappant, Nagymosáshoz ALBUS szappant! január 1-én lép életbe az új közlekedési kódex A közúti közlekedés és közrend egységes szabályzata január elsején életbe lép és újév első napjától kezdve eszerint bonyolítják le országszerte a közúti közlekedést. A rendelet nagyon sokan újítást hoz. Úgy a gyalogköz l lekedést, mint a kerékpárközlekedést, valamint az autó és egyéb járművek közlekedését is az eddigiektől eltérően szabályozza. A közúti közlekedés rendjének, valamint a balesetmentes, zavartalan közlekedésnek biztosítása érdekéből a 250.000/1929. B. M. számú , rendeletnek különösen alábbi rendelkezéseik pontosan megtartandók, mert az ezek ellen vétőket 1—200 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel, súlyosabb esetekben pedig 15 napig terjedhető elzárással büntetik. Közlekedési eszközt csak józan és a megszabott egyéb feltételeknek is megfelelő egyént vezethet, illetőleg hajthat. Az úttesten annak menetirány szerinti bal oldalán kell haladni. Mielőtt a vezető a járóművet elindítja, kötteles meggyőződni arról, hogy a járómű a köz-lekedésrendészeti követelményeknek minden jó tekintetben megfelel és magához kell vennie vezetői (hajtási) igazolványát. Olyan járóműveknél, amelyeknél vezetői (hajtási) igazolvány megszerzésének kötelezettsége nincs megszabva, tízezernél nagyobb lélekszámú községekben , és városokban a vezetőnek (kocsisnak, kerék- jpárosnak) személyazonosságának igazolására alkalmas egyéb okmánnyal kell rendelkeznie. A járóművet mindenkor a legnagyobb figye- lemmel és körültekintéssel kell vezetni. Különösen figyelemmel kell lenni: házakból kihajtásnál, azokba behajtásnál, keskeny és nagyforgalmú utcákban és utakon; javítás alatt álló utakon és hidakon ; olyan utcákon, , ahol az úttestet gyalogközlekedésre is használják, különösen tömegesen látogatott kirándulóhelyeken, valamint községeken és tanyákon átvonuló utakon; rendkívüli forgalom (körmenet, temetés, katonai és egyéb felvonulások stb.) esetén ; útkeresztezéseknél és úttorkolatoknál; éles útkanyarulatoknál; és erősen lejtős utakon lefelé haladás esetén; vasúti vágányok keresztezésénél; más útvonalra való befordulás esetén; síkos, sáros utakon ; hídfőknél ; lófogatokkal, lovasokkal, kézen vezetett vagy szabadon hajtott állatcsoportokkal (nyáj, csorda, falka stb.) találkozás esetén ; robbanó, tűzveszélyes anyagokat előállító üzemek előtt; vásárok tartama alatt azok területén; iskolák, kórházak, istentisztelet alatt templomok előtt vagy mellett való elhaladás esetén, végül ahol a vezető a szabad kilátásban akadályozva van. Gépjáróművel való találkozásnál az ijedező állatokat országúton — amennyiben az lehetséges — a gépjárómű haladása irányának háttal kell fordítani. Személyszállító járóműnek legalább négy méter, teherszállító járóműnek legalább hat méter távolságban kell követnie az előtte haladó járóművet. Szembejövő járóműnek balra kell kitérni. Minden körülmények között szabad utat kell biztosítani az államfő, valamint a tűzoltók és mentők szolgálatban lévő járóműveinek. Lehetőség szerint ki kell térni a kir. hercegek, a kormányfőhatóságok, a közbiztonsági szervek, a posta járóműveinek, megkülönböztetett jellel ellátott autóbuszoknak, továbbá a zárt sorokban menetelő katonai vagy egyéb alakulatoknak. Olyan utakon, amelyeken akár az úttest keskenysége miatt, akár egyéb okból csak egy jártnyom van, a lófogatú üres jármű a személyszállítónak, vagy terheltnek; személyszállító a terheltnek; egyenlő járóművek közül a lejtőn lefelé haladó a felfelé haladónak tér ki. Ha gépjárómű akár gépjáróművel, akár más közlekedési eszközzel találkozik, mindig a lejtőn fölfelé haladó gépjárómű tér ki a lefelé jövő járóműnek. Sík pályán az egyenlő minőségű járóművek egymásnak félnyom-szélességre kötelesek kitérni. Járóművet általában csak jobbra szabad előzni. Előzni csak akkor szabad, ha a vezető (kocsis) az előzéssel a szembejövő járóművek és állatok közlekedését nem akadályozza s a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyezteti. • Városokban és községekben kerékpárral csak lépésben haladó járómű előzhető. A vezető köteles az előzésre az előtte haladó járómű vezetőjének figyelmét megfelelően felhívni. Az előzés megtörténte után az előző járóművel— más járóművek és az állatok megzavarása nélkül — haladéktalanul ismét az úttest baloldalára kell visszatérni. Tilos előzni, ha a vezető a szabad kilátásban akadályozva van; hídfőknél; alagutak ki- és bejáratánál; hidakon és alagutakban teherszállító járóműveknek egyáltalán, továbbá személyszállító járóműveknek hasonló járóművet; előzésben levő járóműveket. Irányváltoztatás esetén jobbra a külső nagy ívben, balra a belső kis ívben kell bekanyarodni. A bal felől jövő járóműnek, fő- és mellékútvonal keresztezésénél pedig a főútvonalon haladó járóműnek a többi járművel szemben elsőbbsége van. Járóművel mellékútvonalról főútvonalra behajtani vagy azon keresztülhaladni csak akkor szabad, ha a vezető meggyőződött arról, hogy ez nemcsak a személy- és vagyonbiztonság veszélyeztetése nélkül lehetséges, hanem azt a főútvonal forgalma is megengedi. Útkeresztezéseknél és útelgázazásoknál a közutakon elhelyezett, mozgásban lévő, áthaladó géperejű vasútnak elsőbbséget kell biztosítani. Csak olyan sebességgel szabad haladni, mely gondos vezetés mellett a személy- és vagyonbiztonságot, továbbá a közlekedés rendjét nem veszélyezteti és amely lehetővé teszi, hogy a vezető mindenkor ura legyen a járóműnek és azt kellő időben megállíthassa. (Folyt. köv.) 3. oldal a SINGER VARRÓGÉPEK MÉGIS A LEGJOBBAK ! Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: FEUER ILLÉS Feuer könyvnyomda, Kiskunfélegyháza