Félegyházi Közlöny, 1932 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1932-01-03 / 1. szám

XXXI. évfolyam — 1. szám Kiskunfélegyháza, 1932. január 3. 4f 33J? _ 3„/ TÁRSADALMI ÉS POLITIKÁI HETILAP Előfizetési ár: Fél évre 4 pengő, egész évre 8 pengó Egyes szám ára 12 fillér Szerkeszti FEUER JÁNOS Megjelenik min den vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák Ferenc ucca 2. (Kossuth ucca sarok) Az új esztendő elérkeztét új reményekkel köszöntjük. Az el­múltat nem sajnáljuk, csak magunkat szánjuk amiatt a sok csalódás miatt, amiben a szűkén adakozó 1931-es esztendő bennünket részesí­tett. Mert most egy éve is voltak reményeink, — még csak nem is merészek — amelyek közül csak oly kevés tudott teljesedni. Pedig ezek ajzották fel az ambíciókat, ezek adtak lendületet az akaratnak és ezek feszítették meg az izmokat kitartó munkára. Sajnos, az idő végtelen árjában elmerült 1931-es esztendő nem jön vissza többé soha, hogy a hozzáfűzött reményeinket egytől-egyig beteljesítse. Egy nagy és feltétlen bizonyos­ságot azonban itthagyott számunkra. Ezzel a letűnt esztendővel is közelebb vagyunk ah­hoz a nagy számadáshoz, amikor megkérdez­nek majd bennünket, vájjon hívek és igazak voltunk-e, vájjon legjobb szándékaink és ké­pességeink szerint sáfárkodtunk-e azokkal a javakkal, amiket az isteni Gondviselés azért osztott ki a számunkra, hogy hasznosítsuk, kamatoztassuk a magunk és embertársaink javára. De most az új esztendő felnyílt kapujában sem mulaszthatjuk el, hogy mi magunk mér­legre ne tegyük tetteinket, amelyeknek ma­gasztos, nagy c^lok felé kellett volna futniok. Jól tudjuk és egy pillanatra se ielejtjúk, hogy ma, gyarló és esendő emberek világokat for­máló végtelen erők könnyű játékszerei va­gyunk, mégis egy esztendő visszaemlékezése sok-sok mulasztásunkra figyelmeztet. Úgy érez­zük, hogy az elmúlt esztendőben sem tettünk meg mindent, amit meg kellett volna tennünk, bár jól tudjuk, hogy az örök törvényszerűség szerint egymásra következő történések úgy sodornak magukkal bennünket, mint tovaro­hanó szél a felkapott pelyheket. De mégis visszatérünk most azokra a hibá- i inkra és mulasztásainkra, amelyeket a vissza- j hozhatatlan 1931-es esztendőben elkövettünk. És ez a ráeszmélés, a felelősségnek ez a fájó felsejdülése az újév küszöbén ismét nagy fo­gadkozásokra ösztökél bennünket, amelyek azonnal értékesek, mihelyt nemes és jószán­dékokból sarjadnak ki. És új reményekkel kezdjük a megifjadott j esztendőt. Uj várakozásokkal nézünk a felénk ködló jövő elé, amely csak oly mértékben hoz számunkra teljesítéseket, mint amilyen mértékben leszünk hűek és kitartók azoknak a szent kötelességeknek a szolgálatában, ame­lyeket a magán- és családi élet és a köz vár el tőlünk. Uj reményekkel kezdjük az uj esztendőt. Mert biz, lehetnek az erőink végesek, mert bár megbotolhatunk a legkisebb akadályok­ban is, mégis legszentebb szándékainknak és •és legjobb képességeinknek maradéktalanul oda kell irányulniok, hogy sorsunkat — a rajtunk múló méretekben — jobbra fordítsuk. Mert az elfutott utolsó évtized sok sok meg- | próbáltatást bocsátott ránk, sok-sok terhet ra- j kott a vállainkra, — minden bizonnyal azért, ! hogy rányíljék szemünk mulasztásainkra és 'hibáinkra és történelmet jelentő uj és nagy I elhatározásokra ösztökéljen bennünket. Mert : az utolsó évtizedben nagyon-nagyon sokat I vesztettünk. Hibáink miatt ránk hatalmasodó j ■ellenségeink testvéreinket szakították el tölünk ' és megfosztottak bennünket az élet nyers elő­feltételeitől. Az emberi hazugságokkal kor- ; Hiányzott világ gazdaságának válsága ben- ! nünket fojtogat a legnagyobb mértékben. Ez a helyzet a legvégsőkig veszi igénybe a ma- ; gyár állampolgár teljesítőképességét. A kiáltó j szegénység és nélkülözés a társadalom össze- | fogó erőit ostromolja. De úgy érezzük, hogy ebből a helyzetből ; az út már csak felfelé vezethet. Hisz az el- | múlt évben is meg-megcsillant már szemünk előtt egy-egy bátortalan sugara a reménység­nek. Most pedig az újév küszöbén szentül hisszük, hogy megbűnhődött magyarokra, ránk fordul a Mindenható ajándékozó kegyelme. Szentül hisszük, hogy a most kezdett esztendő is közelebb hoz majd bennünket leghőbb vá­gyunk teljesüléséhez, amikor majd elszakított testvéreinkkel együtt örülhetünk a szebb és boldogabb jövendőnek, amelyet megpróbál­tatásokkal, küzdelmekkel kell megváltanunk. Szentül hisszük, hogy a fojtogató gazda­sági válság is enyhülni fog és minden dol­gozni akaró magyar kéz munkára lel. Adja a magyarok hatalmas Istene, hogy ez a reményünk minél előbb bekövetkezzék! Köszöntjük olvasóinkat az új év küszöbén — harminc esztendő távla­tára visszatekintve. Három évtized küzdelmei­ben, építő és szépítő munkájában összeforrt olvasótáborunkhoz szólunk boldog megelége­déssel boldog uj évet kívánva. Lapunk ugyanis a folyó évben a 31-ik évfolyamba lép. Harminc év nagy idő. Nagy az ember ifjú­korában, ám nagyobb a munkás férfikor delén. Nagy idő ez a családok, a városok, de még az országok életében is. Nem lekicsinylendő esemény tehát, hogy lapunk már a 31-ik évfolyamba l^p Talán épen az újságok életében az első 25—30 év a legnehezebb, mert az olvasótá­bor megszervezése, a lap irányának konzervá­lása, a munkatársak megválogatása, a hírszol­gálat kiépítése mind olyan kitartást és követ­kezetességet igényelnek, melyet különösen vi­déki viszonylatban nehéz megtartani. Nehéz, mert a vidéki élet egy-egy fontosabb személy- cseréje az egész vonalon változást szokott elő­idézni, ami nem lehet közömbös arra a lapra sem, mely hivatása magaslatán áll. Nem köny- nyű tehát a szerkesztőség és kiadóhivatal vár­bástyáinak kiépítése és állandósítása. Harminc év távlata a legjobb kritikus. Ez igazolja a helyes célkitűzéseket s ez bírálja meg a tévedéseket. Ebből a távlatból ponto­san lehet megállapítani, vájjon indokolt volt-e az alapítás, megfelelő-e a vezetés, irányítás s kitartó-e az olvasóközönség? Teljes megnyug­vással vehetjük a három évtized kritikáját, mert úgy érezzük, hogy mindenben igazolta a lapot: a szerkesztőséget és olvasóit. Ha igy visszatekintünk e 30 esztendőre, érzelmeinkben a megelégedés foglalja el a főhelyet. Igazoltnak látjuk a lap szükséges vol­tát s igazoltnak az irányát. Igazolja rendíthe­tetlen olvasóközönségünk, mely hűségesen ki­tartott mellette az idők nagy változásai dacára is. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a társadalom gerince a maga polgári jellemében nem változik s örömmel támogatja azt a lapot, mely gondolkodásának hű kifejezője, eszméi- j nek, vágyainak gerinces harcosa. Mennyi kísérlet történt már lapunk meg­semmisítésére? Nem is gondolják meg, hogy a társadalom komoly, gerinces elemei ellen j irányították támadásaikat, gondolván, hogy az a felkapott jelszavakra otthagyja lelkűidének hű tükrét s elárulja saját zászlaját. És mit látunk? A harcok megszűntek, mert a tárna- j dáson kívül nem volt létalapjuk, mert a szal­maláng lelkesedés mindig rövid életű. A nagy hejehujázók is letűntek a porondról, ki kudar- j cának tudatában, ki pedig hamis barátainak árulása folytán. Sok fölöslegesen kidobott pénz gurult el eredmény nélkül ebben a kísérletezés- 1 ben, ám lapunk győzedelmesen került ki a harcból és magasan lobogtatja 30 év óta a kultúra zászlaját, hirdetve, hogy csakis a ko- j moly törekvéseket kiséri siker s csak az erköl­csi alapokon nyugvó irányzatot támogatja , lankadás nélkül a társadalom. t Be kell vallanunk, hogy az elégedetlenség érzete is tanyát üt szivünkben. Nem lehetünk megelégedve azzal az eredménnyel, melyet lapunk három évtizedes küzdelme elért. A város fejlesztése terén csak kicsiny százaléka valósult meg azoknak az eszméknek, melyeket felvetettünk s amelyek mind megvalósíthatók voltak. Mi, akik állandó érintkezésben vagyunk az egész országban folyó kulturtörekvésekkel, elemi kötelességünknek tartottuk ez egyetemes kulturversenyben Petőfi szülővárosát az élre ragadni s kiemelni évszázados elmaradottságá­ból. Sajnos, hogy szavunk gyakran csak pusz­tában elhangzott szó volt, mert — bár a fele­lős vezető tényezők belátták eszméink meg­valósításának szükséges voltát — a társada­lom maradisága s a kákán csomót keresők izgága viselkedése, nem egyszer a „csak azért se“ elvtől vezettetve eleve lehetetlenné tették a céltudatos haladás kiépítését. Ez a tudat fáj­dalommal tölt el minket, bár mossuk kezein­ket, mert nem mi vagyunk okai elmaradott­ságunknak. Ha az ellenünk pazarolt puskaport eszméink megvalósításának érdekébe állítot­ták volna, városunk az Alföld neves kultur- központja lehetett volna már. Az uj év küszöbén állva, bizalommal és lelkesedéssel köszöntjük olvasóinkat. Köszönt­jük az együttérzés melegével, kívánva mind­nyájuknak boldog uj évet. Köszöntjük a min­den magyarok hő imájával: Isten áldd meg a magvart! Köszöntjük a trianoni magyarok hité­vel: hiszünk Magyarország feltámadásában! De köszöntésünket kiséri fogadalmunk is. Fo­gadjuk, hogy harminc esztendős múltúnkhoz híven továbbra is az eddig követett irányban fogunk haladni. Továbbra is a társadalmi ösz- szefogást szolgáljuk, mert csak ettől várjuk a haladást. Továbbra is a komoly, céltudatos és erkölcsös eszméket fogjuk hirdetni, mert csak ezekre lehet jövőt építeni. Továbbra is olva- i sóink kifinomult ízlésének megfelelő szellem- j ben fogjuk vezetni lapunkat, mert kultúrát csak ízléssel lehet nevelni s ápolni. Ám reménységünknek is kifejezést adunk. Hisszük és reméljük, hogy ez az év közelebb fogja hozni egymáshoz az embereket, a szét­húzó magyarokat. A szenvedések és megpró­báltatások kell, hogy egymás megtalálására kényszerítsék a magyar társadalmat s belássa mindenki, hogy csak összefogással vívhatjuk ki boldogságunkat. Hisszük, hogy az uj év a krí­zisből kivezető ut jegyében fog lezajlani s így valóra válik jó kivánatunk: boldog uj évetl 1931. év számadatai i Az alanti adatokban felsorakoztatjuk a kü- j lönböző hatóságok által 1931. évben elintézett I ügydarabokat s az összehasonlítás kedvéérL ; zárójelben mindjárt hozzátesszük az 1930. év végén lezárt adatokat. A városházára érkezett ügydarabok száma a következő : közigazgatási ügy 22.600 (24.200), adóügy 9800 (8724), telekkönyvi értesítés 1200 (1673), árvaszék 4430 (4425), végrehajtás 72.500 (52.000). — A közpénztárnál bevétel volt 4.054,123 P és kiadás 4.015,707 P. Az egész évi adó fejében 1.087,970 pengő folyt be. — Orvosi hivatal­hoz 2680 (1970). — A községi bírósághoz ér­kezett közigazgatási 2429 (2094), polgári 781 (878), kihágási 1805 (2125). — Az állam- rendőrséghez közigazgatási és bűnügyi 6800 (4800), kihágási 674 (1093). — A kir. járás- bíróságnál polgári és peres ügy 8806 (7670), perenkivüli 5860 (6203), telekkönyvnél 18.120 (16.900). — A szolgabírósághoz érkezett 7620 (7541) közigazgatási és 845 (1084) kihágási ügydarab. — A többi adatokat legközelebbi számunkban közöljük. ____________________ Boldogabb újévet kívánok a „Félegyházi Közlöny“ minden előfizetőjének, olvasójának, munkatársának, hirdetőinek és jóbarátjának. FEUER ILLÉS felelős szerkesztő

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék