Félegyházi Közlöny, 1933 (32. évfolyam, 2-53. szám)

1933-07-16 / 29. szám

felmutyitért julius 13. ! tek : Krita Mária, Kis Imre, i, Fekete Hana, Nagy , Nemcsok Erzsébet, Rozália, Bánó Szabó Csenki Erzsébet. 1 ta k : s, Tapodi József 22 úrné 66 éves, Lajos zászló 16 éves, Urbanan.óztak: s Anna, Udvari János , Sámuel—Kolompár kötöttek: Mária, Simor, Lajos— János—Retkes Luca, Monika, Almási Szabó Bajzak János—Vidéki -Rosenberszky Mária, Uth Katalin. rdetmények menygyei város tulajdonát é s ugyanezen épületem és kávéház bérbenytárgyalást hirdetek, év, amely kezdődik alhagyásától. Pályázni itaikat .Pályázat a vá.* feliratú borítékban pármesteréhez címezve. Pályázatok auguszadandók be. Feltételása mellett a város lekménygazdasági helyzetében a gazdasági terményekidő megóvása. E nagyítása céljából a belügyban kiadott 44200/924. a következőket rennti birtokosok, bérlők,lyeik learatását egyenlő legközelebb eső részen azokat onnan 100 mé. A tarló az aratás után süti sínekkel egy iránytón felszántandórténő behordás esetén Hetektől 20 méter, gazlább 10 méter távolró rakodás csakis írási kérelemre hozott írástörténhet. Az engedély adása fölött 24 óra alatt közlöm, hogy ezenek az épületektől és ar távolságra, egymástól sz távolságra rakhatók, dánként 30 méter tiszadó. Minden egyes ászigának megfelelő menyir, homok, lapát, ponyvaosz éppel lehetséges, melyjó szerkezete jó és árályú fecskendővel van területén cséplési próba, az áthaladás felügyelet a tüzőrségen két órák. Az esedékes díjak előzőleg befizetendőkön és a magánszerűkön valamint 100 méteren leknek ott tartózkodása,tól besötétedásig, valaon szabad, ben felsorolt tilalmakat módon kijátsza, kih napig terjedhető elzárás•fedhető pénzbüntetéssel 933. július 5. Dr. Tóth polgármester A KORONA-KERT szokásos ünnepélye ma vasárnap, július 16-án HALVACSORA, NAGY ESTI ÉTLAP — FŐVÁROSI JAZZ és RÁCZ NÁCI zenekara muzsikál — Vasár- és ünnepnapokon délelőtt zene, esténként jazz — Az igen tisztelt vendégek szives pártfogását kérve, vagyok teljes tisztelettel: DRONY SÁNDOR XXXII. évfolyam — 29. szaré Kiskunfélegyháza, 1933. julius 16. E l ő f i z e t e s Fel evre 4 pengő, egesz évre 8 pengő Egyes szám ára 12 fillér Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák Ferenc ucca 2. (Kossuth ucca sarok) Túl a mélyponton Közéleti férfiak, politikusok, gazdasági szakemberek nyilatkozataiból mindeddig leginkább azt hallhattuk, illetve az újságokban, a szaklapokban és a különböző sajtótermékek hasábjain mindeddig azt olvashattuk, hogy a világra zúdult gazdasági válság, melynek áradata oly pusztításokat okozott mindenütt, remélhetőleg elérte úgynevezett mélypontját s így megvan a remény és kilátás arra, hogy belátható időn belül az emberiség ki fog lábolni ebből a zűrzavarból, a világgazdaságnak ebből a sorvasztó betegségéből. Még a legbizakodóbb nyilatkozatok is néhány hónappal ezelőtt is csak azt hangoztatták, hogy a kibontakozáshoz vezető út nehezebb részét már megtettük s már nem kell attól tartani, hogy a gazdasági viszonyok méginkább rosszabbodni fognak. Azok előtt, kik kellő hozzáértéssel és világos szemmel figyelik a gazdasági események kialakulását, mindinkább nyilvánvalóvá lesz, hogy az egész világ — s ami bennünket leginkább érint: Magyarország is — immár túl van a válságnak sokat emlegetett mélypontján s egyes, előre szórványosan jelentkező, de mindinkább előtérbe nyomuló és egymással összefüggő előjelekből, kedvező gazdasági jelenségekből kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy hazánk lassú léptekkel ugyan, de biztosan halad a tisztultabb gazdasági viszonyok, a helyzet megjavulása felé. Ha a tengerentúli Amerikába vetjük tekintetünket, ott azt látjuk, hogy az Egyesült Államok elnökének, Roosevelt-nek kezdeményezésére véghezvitt dollárinfláció — egyelőre legalább — bizonyos gazdasági fellendülést okozott, amennyiben az értékpapírok és az árak piacán a dollár esését meghaladó mértékben indult meg az árak emelkedése. Állítólag néhány hét alatt több millió munkanélküli jutott munkához s a mozgás és lendület tagadhatatlan jelei mutatkoznak az eddig tespedő amerikai gazdasági életben. Hogy a Roosevelt által kezdeményezett s mindenesetre igen kétélű gazdasági fegyvernek, a pénzérték csökkentésének mi lesz a végleges kihatása, ma még nem tudjuk. Amerika hatalmas erőforrásaira és aranykészletére támaszkodva, úgy látszik, rendelkezett annyi bátorsággal, hogy a gazdasági válság elleni küzdelem e merész és igen veszedelmes eszközéhez nyúljon s e kezdeményezés minden kockázatát vállalja. Az európai államok, ismerve az infláció káros következményeit, tartózkodnak ugyan az amerikai példa követésétől, azonban mégis azt látjuk, hogy az amerikai eseményektől függetlenül, Európában is megindult a gazdasági viszonyok félreismerhetetlen javulása. Magyarország helyzetét vizsgálva, örömmel állapíthatjuk meg, hogy kivitelünk az idei első félesztendőben a tavalyi félévhez viszonyítva 30 millió pengővel javult, az érték- és gabonatőzsdén megindult az utóbbi hetekben az árak javulása s így a gazdatársadalom is joggal remélheti azt, hogy a létrejött kereskedelmi egyezmények alapján és az emelkedő árak mellett, zökkenő nélkül és kedvező feltételekkel értékesítheti a következő évadban a terményeit a kül- és belföldön egyaránt. Kedvező hatással van a zárolt és transzferalapban összegyűjtött pengőösszegek felszabadítása is gazdasági életünkre s úgy az ipar, mint a kereskedelem terén fokozott munka és élénkség észlelhető. Minden válság és nehézség ellenére az egyes pénzes hitelintézetek, közöttük az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó hitelszövetkezetek is, a betétállomány szaporodásáról számolnak be s a kormány előrelátható pénzügyi politikájának eredményekép az államháztartás helyzete is megnyugtatóan alakul. Ismételjük: ezek az előjelek egyelőre csak szórványosan és szerény mértékben jelentkeznek, azonban mégis kivétel nélkül arra mutatnak, hogy a magyar társadalom és a gazdasági élet erőfeszítései immár komoly eredményeket hoztak, mert a javulás útján haladunk. Ez a javulás nem jelentkezik ugyan váratlan fordulatként, robbanásszerűen, miként azt talán sokat remélték, azonban éppen ezért tekinthetjük e tüneteket és jelenségeket egy tartós, állandó és komoly kibontakozás kezdeti állapotának. Nem szabad felednünk, hogy az építés munkája mindig lassan, fokozatosan, tégláról-téglára halad s csak az az épület bizonyul tartósnak és állandónak, melyet ilyen lassú és kitartó alkotó tevékenység hoz létre. Vigaszt és reményt nyújthat számunkra az a tudat, hogy országunk immár túljutott a nyomasztó válság legmélyebb pontján s biztos lépésekkel haladunk a gyógyulás útján. Haubner Károly emlékét ünnepeltük vasárnap. Adóztunk egy érzelemmegnyilvánulások, hangulatvillanatok élénk színeiből összeszövődő szivárványélet emlékének, mely évtizedeken keresztül az iparosemberek lelkét a művészetszeretetre való neveléssel át- meg átszőtte a világművészet minden alkotójától ezerszer lelkünkbe duruzsolt örökigazság megismerésével, szeretetével, gyakorlásával, annak az eszmének a gyakorlásával, ami az e hangulathullámok szabta életpályáját mámorító szépségű istennőként kíséri minden pillanatban. A lelki kultúra igaz harcosa volt, átharcolta a nehéz anyagi gondok lélekrázó rögein döcögő életet, kalaplevételre kényszerítő számtalan emléket hagyva vándorútján, amelyet nagy szíve, az emberlélekszeretet megnyilvánulásaiban agyonfárasztott jó szíve szakított meg. Igazi lelki kulturember volt. Az emberlélek művészetet, zenét, dalos jókedvszeretetet visszhangoztató misztikus hárfájának lélekbemarkoló, támogatást kérő szavát meghallotta, vagy talán megérezte életenergiáját, lelkének tápláló tüzét a lelkek vigasztalására, érzéstömkelegek levezetésére szolgáló medernek, a dalnak, a zenének szentelte. Maga is a dal aranyfényű légkörében, a felemelkedett, gyémántragyogású, istenült érzelmek szférájában élte le életét s lelke állandóan a költői magasságok közönséges ember által soha nem érzékelhető, élvezhető fénytengeréből lelopott a mi számunkra egy-egy sugárkévét, hogy a mindennapi munka fáradalmaiban a gondfelhők áthatolhatatlan ködétől sötétbe burkolt emberarcokat felvidámítsa, hogy oázist nyújtson az életsivatagon kóborló, epedtajkú embertestvéreinek. Az emelkedettség habfelhőin járó, a minden életmozzanatban költészetet sejtő, minden szörejt andalító zenének felfogó ideális lélek tükrébe csak akkor szüretkeznek be a rideg, orrbacsapó életdurvaságok, amikor azok már minden erőfeszítést megsemmisítő, halálos szorítást! kánokként fonják át tagjait ezer és ezer megbonthatatlan csomójával az anyagi élet problémáinak, a földi megélhetés követelőző, semmi magasabb indokot tekintetbe nem vevő kérelmeinek. Haubner Károly, mint a legtöbb ideális lelki életet élő ember, csak akkor ébred erős elégtelenségére, csak akkor döbben lelkébe a sivár anyaghoz kötöttség, amikor a földi élet jólétparadicsomainak kapui, a csábító, röpke rózsaszínfelhős álmok, muzsikáló, átzenélt, keresztülénekelt élet útjain akarják feltalálni őket, pedig verítékszagú munkaprodukálta sok-sok apró lépcsőn lehet oda feljutni. a könyörgésre, a csábos remények, életprogrammok elbolondítására, balga, hiszékeny emberségünk feljajgatására soha meg nem nyíló kapus nyithatatatlanul bezárulnak előtte. Haubner Károly vétkezett. Emelkedett szívvel járva, beleütötte lábát a kicsinyes, akaratkorlátozó, maga magát megmutató nagyszerű héroszi törekvéseket a maradiság fullasztó levegőjébe befalazó kicsinyességekbe, amelyek nemcsak a magasságok felé törekvő nem mindennapi ember lelkének szárnycsapásait szorítják gúzsba, hanem az isteni elhivatottság szavát rohanva követő ember a siker magasztos pálmájáért csörtetve rohanó, semmi akadályt nem tekintő férfiember minden igyekezetét a hitvány állatiság tudatára döbbentik. Megosztotta a szívét. Nem elfelezte. Számolhatatlan darabra törte azt az igaz aranyat, mindenkinek akart belőle adni, nem tagadta meg a legutolsó embertársától sem, miközben saját magát megfosztotta az életlehetőségtől. Alamizsnát adott. De nagy árat fizetett érte. Tékozló fiú volt. Az emberek szent érzésekben, hangulatemelkedettségekben szegény lelkének felüdítésére tékozolta mindenét, példájával, aranyszivének feldarabolásával. A bibliai tékozló fiú egy térdreborulással engesztelte meg Istenét. S ha főn, a lelkek birájánál az az egy térdreborulás, az az egy könny a legfönségesebb megengesztelést és jutalmazást vívta ki, mit érdemelt az ő könnyes — Hisz még pajzán jó kedve is legtöbbször a könnyek kristályprizmáin sugárzik ezer felé — életútja nagy siratásokkal ideg-megszakított életát élése. Haubner Károly egész életében, egész földi szenvedésében egy hatalmas, megrendítően monumentális daljáték szereplője volt, hintve a kimondhatatlanul gazdag keleti fejedelmek kincshalmazait felülmúló emberszeretetét, jókedvét, búját, vigaszát, könnykicsordító fájdalmát, mosolyt fakasztó jókedv sziporkázását a fáradt, a munkában beporosodott, elfásult emberlelkekre, Ő csak egy kőtáblát kapna pár koszorúval, aminek virága elhervad a bágyasztó napsütésben, míg dalai örök frissen szárnyalnak a lelkünkben, muzsikálva, fájdalmat csillapítva, örömet fokozva, szürkeséget megaranyozva? Ne csak ezt kapja. Daloljuk a dalait. Daloljuk a műhelyekben, a mezőkön. Csengjen össze az ő verseinek ritmusa az üllő csengésével, zengjen együtt a kasza pengéssel, aranyozza meg pihenő perceinket, éljen bennünk. Soha ne fogyjon el ajkunkról az ő nótája. Ez legyen a dija. Ezzel adózzunk emlékének! * A Polgári Daloskör vasárnap délelőtt a Kalmár kápolnában tartott ünnepélyes emlékmise után a városháza közgyűlési termében díszközgyűlés keretében rótta le háláját nagynevű örökös tb. főkarnagya iránt, ahol a Daloskör elnöke, Farkas József közvetlen szavakkal emlékezett meg a mindenki osztatlan szeretőjét s tiszteletét élvező volt végejéről. Dr. Tóth József polgármester a város közönségének nevében emlékezett meg Haubner Károlyról, míg Boleszny Antal reálgimn. igazgató a testvérhajoskör alelnöke a két intézmény közötti kapcsolatot idézte fel, azok áldásos működését igyekezett továbbra is lehetővé tenni s a barátságos továbbdolgozás lehetőségét elmélyíteni.