Félegyházi Közlöny, 1934 (33. évfolyam, 1-54. szám)

1934-01-07 / 1. szám

X­XXIII. évfolyam 1. szám Kiskunfélegyháza, 1934. január 7. f / •• •• Újesztendő küszöbén Sok küzdelem, baj és viszontagság köze­pette alig vettük észre, hogy az idő immár ismét egy évvel elrohant a fejünk felett. Az újesztendő küszöbén állunk és ilyenkor bizo­nyára mindenki felteszi magában a kérdést: várjon mit hoz a jövő év, mit rejt magában a jövendő? Ezekben a nehéz, válságos idők­ben mindenki óhajtva várja a viszonyok ja­vulását, azonban a bölcs gondviselés jóté­kony kézzel zárta el a kutató emberi szemek 1 151 a jövő titkát. Ha tehát ennek a közeljö­vőnek valószínű esélyeit akarjuk latolgatni, akkor az elmúlt esztendőre kell irányítanunk tekintetünket, mert a véges emberi ész csak a múltból és a jelen körülményeiből követ­keztethet a várható jövőre. Az egyes ember, az egyén sorsa még so­­hasem forrt össze annyira az egész nemzet, az ország sorsával, mint a mai időkben, ami­kor az általános politikai és gazdasági viszo­nyok ellenállhatatlan ereje szabja meg nem­csak az egyes társadalmi rétegek, de az egyes emberek helyzetének alakulását és exiszten­­ciáját is. A közösség, a nemzet sorsa ma el­választhatatlanul összeolvadt az egyén, a ma­gánember legszemélyesebb érdekeivel s épen ezért minden egyes magyar ember jövője szem­pontjából rendkívül fontos az, hogy mit vég­zett a Gömbös-kormány azon ötnegyed év alatt,­­amióta az ország ügyeinek vezetését, a magyar nemzet sorsának irányítását kezébe vette? Kétségtelen, hogy a jelenlegi kormány kü­lönlegesen súlyos körülmények között kez­dett 1932. októberében felelősségteljes mun­kájához. Ebben az időben az ország állapo­ta — különösen a világgazdasági válság ki­élesedése folytán — igen aggasztó volt, az államháztartás nehézségei, a munkanélküliek nagy száma, a külkereskedelmi forgalom ösz­­szezsugorodása és amiatt, hogy a közeledő tél súlyos ínséggel fenyegetett s az egész nemzetet saját jövőjével és sorsával szemben súlyos aggodalom töltötte el. Ebben a vál­ságos pillanatban vette át az államfő bizal­mából az ország ügyeinek vezetését Gömbös ■Gyula és kormánya, mire az a nehéz feladat várt, hogy a pénzügyi és gazdasági össze­roppanás veszélyét a válságban vergődő or­szágtól elhárítsa s ugyanakkor a nemzetet kétségbeeséséből fel­rázza, egyben hitét és ön­bizalmát a további munkához visszaadja, öt­negyed év után ma már joggal állapíthatjuk meg, hogy a Gömbös kormány nemcsak ezt a feladatát végezte el a fennálló nehézségek ellenére a legteljesebb eredménnyel, hanem a céltudatosan irányított kormányzati tevé­kenységgel sikerült gazdasági téren a javulás kétségbevonhatatlan folyamatát megindítani és az ország társadalmi, gazdasági és szelle­mi újjáépítésének munkájához a nélkülözhe­tetlen alapokat lerakni. Ezt a célt szolgálta­­elsősorban a kormány nemzeti munkaterve, amely világos és áttekinthető pontokban fog­lalta össze a nemzeti élet egyes területein szükségesnek mutatkozó újítások és intézke­dések egész­­sorozatát. Ennek a programnak lefektetése után haladéktalanul megindult a kormány tevékenysége, mely elsősorban az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének megjavítására irányult. S bár időközben a világgazdasági helyzet állandóan romlott s ezáltal az újjáépítésre irányuló munka nehéz­ségei fokozódtak, mégis ezen a téren rövid néhány hónap alatt a kormányzat erőfeszíté­sei nyomán olyan eredmények mutatkoztak, melyeknek jelentőségét nem lehet eléggé ér­tékelni. A kormánynak sikerült elsősorban az államháztartás megrendült egyensúúlyát a tény­leges viszonyokhoz szabott költségvetéssel helyreállítani és a magyar pengő értékállan­dóságát kül- és belföldön egyaránt biztosítani. Ennek a kormányzati munkának nyomán bi­zonyos élénkség indult meg a tespedő gaz­­­­dasági életben, minek folytán a munkanél­küliség némi csökkenése tapasztalható. Ugyan­­­­csak a kormányzati intézkedések következté­­­­ben lényeges enyhülés és javulás állott be a kamatterhek területén s így a mezőgazdasági adósságok kamatterhe a két év előtti 225 millió pengőről a jövő évben már 91 millió pengőre csökkent. A transzferpénzek felszaba­dítása immár 30 millió pengő értékű hasznos és jövedelmező beruházások elközlését tette lehetővé a kormány számára, míg a minisz­terelnök és a külügyminiszter külföldi tár­gyalásainak eredm­ényeképen külkereskedelmi mérlegünkben a legutóbbi év folyamán 75 millió pengőnyi javulás mutatkozik. Társadalmi téren a Gömbös kormány első­­­­sorban arra törekedett, hogy a legszegényebb rétegek, a kisemberek nyomasztó terhein köny­­nyítsen és a társadalmi igazság szellemében az egyes intézmények vezetőinél tapasztalható túlzottan magas jövedelmeket lefaragja s az állás-, illetve a jövedelemhalmozásokat meg­szüntesse. Ez a kitartó és céltudatos kormány­zati munka ismét bizalmat és hitet ébresztett a magyar nemzetben, bizalmat nemcsak saját jövője, de a nemzet hivatott vezére és annak kormánya iránt is, mely a magyar egység jegyében az ország polgárságának legnagyobb részét ma már zás­daja alá tömörítette, hogy az edd­ig elért eredmények alapján és a meg­kezdett úton tovább vezesse a nemzetet a biz­tos feltámadásig!­­ Vízkeresztre A világ hatalmasait szemléli ma lelkünk egy kisded előtt. A gazdagság, hatalom és örömök képviselői leborulnak előtte és hó­dolnak Neki. Csodálatos kép ez, mely a vi­lágtörténelemben nem ismétlődött meg. A három becsületes szív egybeolvad a könyör­gésben: Isteni kisded, fogadj el minket! Ne­ked áldozzuk arany koronánkat, mert király léttedre szolga alakjában vagy közöttünk: Vedd szivünk szeretetéd­ — Tömjén áldozat­tal kedveskedünk Neked, mert Isten lévén, megvetett, tehetetlen kisded lettél, fogadd lel­künk imádását! — Mirhát ajánlunk fel Ne­ked, mert végtelen boldogságban éltél örök­től fogva és ime emberré lettél, hogy szen­vedhess, meghalhass értünk: fogadd hát azt a csekély szenvedésünket, melyet Irántad való szeretetből türelmesen, szívesen elviselünk életünk végéig! A napkeleti bölcsek viselkedése a gyermek Jézus előtt szép tanulságot rejt magában, ha figyelmesen fontolóra vesszük az esemény körülményeit. Búcsút veszünk ma a karácso­nyi ünnepek bűbájos hangulatától, mint a bölcsek, mikor Betlehemből hazatértek. De mily más emberek lettek a bölcsek, mint megújhódott emberek távoztak Betlehemből és ha nem is látták többé az isteni Kisdedet, feledhetetlen emléket vittek el magukkal, mert ott hagyták szeretetüket az arany jelké­pében, im­ádást ígértek, fogadtak a tömjén áldozattal, szíves, türelmes szenvedést a mirha átnyújtásával. Hasson át minket is a bölcsek gondolko­zásmódja, legyünk mi is bölcsek. Nagyot ha­ladt a művelődés a napkeleti bölcsek ideje óta, de az igazi művelődés csak akkor lehet fokozottabb, ha az emberek a lelki nagysá­got jobban tudják értékelni, megbecsülni. — Mekkora lelki nagyságot csodálunk Betlehem isteni szülöttjében! íme az Isten Fia mindentől megfosztja ma­gát, még sok olyantól is, amit jóságos gond­viselése még a legszegényebb embernek is megad. Nincs hajléka, ruhácskája, több sze­rető szíve, mint a szűzanyáé és a Szent Jó­zsefé. Nincsen kisded szegényebb, mint Ő. Mit jelentsen ez? Annyit jelent, mintha mon­daná: Testvéreim, bölcsek, fejedelmek, isteni mindenhatóságomban oly erős vagyok, hogy mindenről le tudok mondani. Nektek jobb sor­sot készítek, mert nekem, az erős testvérnek fel kell karolni titeket. Adtam nektek ész­tehetséget, gazdagságot, sok örömet, tartsátok is meg, csak szivetek szeretetét, értelmetek imádó hódolatát és kis szenvedéseitek, ke­resztjeiteket hagyjátok, ajánljátok itt fel nekem. S ha a bölcsek megértették a betlehemi barlang néma tanítását, ha imádkozásuk, sze­­retetük és szíves szenvedésük jelképét, ara­nyat, tömjént és mirhát áldoztak, ők, kik 2000 évvel ezelőtt éltek, mit fogunk tenni mi, a Krisztus utáni 20. század gyermekei, kik azzal dicsekszünk, hogy a lelki nagyság megítélésében sokkal finomabb érzékünk van.­­— Bizony be kell ismerni, hogy a mai világ előhaladása, műveltsége csak külső máz és nagyon-nagyon hátul kullogunk a kétezer év­vel előbb élő bölcsek mögött, a lelki nagy­ság megítélésében és szeretetében. Brunáry Ferenc Béke és megértés jegyében indult a kedden tartott január havi rendes közgyűlés, amelyen a városatyáknak kb. a fele vett részt. A tárgysorozat 24 pontja közül 15 ügy percek alatt, hozzászólás nélkül egyhangú határozattal nyert elintézést, de két kisebb jelentőségű ügy körül parázs vita ke­letkezett, mert e két ügyet másfél óra hosszat vitatták. Dr. Tóth József polgármester a közgyűlés megnyitása után a képviselőtestület minden tagjának boldog újévet kívánt. Pest vármegye tb. kisgyűlése jóváhagyta a Fövenyesy Kornél féle iskolahely vételára után a kamat megállapítását, Ónodi Benedekné 257 a szentkúti kocsmabér hátralékának és Törteli Istvánná téglatartozásának törlését, úgyszintén a szentkúti állomás mellett minden szerdán tartandó hetivásárt. Utóbbit jóváha­gyás végett felterjesztették a kereskedelem­ügyi miniszterhez. A Polgári Vadásztársulat haszonbérleti szer­ződését 1933. augusztus 1-től 4 évre jóvá­hagyták. A félegyházi Vadásztársulat által bérelt te­rület a Szegedi és Csányi út között 233 kat.­holddal növekedett, így a haszonbért február 1-től 27 é-vel felemelték. Lajos István és társai gazdasági munkásház tulajdonosok kötelmére a január 1. utáni hát­ralékos vételári részleteket elengedték, a ja­nuár 1. előtt esedékes hátralékokat 5 év alatt kamatmentesen törleszthetik le, az ezügyben folyamatban levő behajtási pereket és végre­hajtási eljárásokat a földművelésügyi miniszter döntéséig felfüggesztik. Károlyi János színigazgatót a vigalmi adó fizetése alól mentesítették. A közgyűlés törölte behajthatatlanság oká­­ból de Pellegrini Emile 440­0 üzletbér hát­ralékát, Fekete Antal 39 60 P, Szabó István 99 P téglavételár hátralékát, Naményi Zsig­­m­ond moziberendezés és vigalmi adó hátra­­lékát, közel 9000 P-t, Kun Ignáccal szemben a központi szeszfőzdével kapcsolatban 13 000 P t meghaladó követelést. Kiszner Sándor volt kertvárosi bérlő 50 P haszonbérhátralékát. Hosszú vita fejlődött ki Horváth Gergely adótisztnek írnokká való átminősítése tárgyá­ban, mert a pénz- és pénzügyi bizottság nem talált okot a méltányosságra. Egyedül Poór Lajos igyekezett a bizottság állásfoglalását határozottá emelni, de a javaslat ellen felszó­laló dr. Horváth Zoltán, dr. Bencsik Sándor, Tóth Károly, Fekete László és Kovács Dezső egyértelműleg azt hangoztatják, hogy az egyenlő

Next