Félegyházi Közlöny, 1934 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1934-07-01 / 27. szám
XXXIII. évfolyam — 27. szám Kiskunfélegyháza, 1934. július 1. • • FEURKÖZLONY TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Előfizetési ár Fél évre 4 pengő, egész évre 8 pengő Egyes szám ára 12 fillér Szerkeszti: FEUER JÁNOS Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal. Deák Ferenc utca 2. (Kossuth ucca sarok) Most 20 esztendeje... A nagy világtragédia véres előjátékának — Ferenc Ferdinand trónörökös és Hohenberg Zsófia hercegnő meggyilkolásának — huszadik évfordulóját jelzi a naptár 1914 június 28... Szerajevó . .. két végzetes revolverlövés . .. mint sötét, nehéz felhők boronganak ezek a szavak az élő emlékezés fölött. Szörnyű nyomasztó kezdet, amelyet még szörnyűbb folytatás követett: Európa lángbaborulása, milliók erőszakos halála. Emlékezzünk csak .. . Kerek 20 éve, hogy elindult a Végzet és sötét szárnyával beterítette Európa egét. 20 éve annak, hogy milliók halálának sorsa megpecsételődött s országok, népek és trónok inogtak meg az eljövendő évtizedek alatt, hogy helyet adjanak a nyomornak és földi küzdelemnek. 20 éve ingott meg a fehér emberiségben az élet értékébe vetett hit, hogy ha nem haltak meg, átkozzák születésük pillanatát! Földönfutóvá tett népek és milliók 20 éve indultak el a nagy útra, melyből most 20 év múltán sem jutottak célhoz és megnyugváshoz. Európa szörnyű szenvedése, népek nyomora, küzdelem és gond szakad fel a meggyötört emberiségből, hogy jóvátegye már mindazokat, amit önmaga és fehér faja ellene húsz év alatt vétkezett. Ártatlan nemzetek a világ történeti „ítélőszéke“, a Népszövetség előtt hiába vergődnek, hiába bizonyítják a maguk igazát, mert hát a dolog folyományaként a legyőzöttnek kell a „bűnösnek“ lenni... Aki elveszi a csatát, az a vétkes. A „győztes“ állapítja ezt meg — a jog és igazság ellenére, ellenszólási lehetőség nélkül, mert az ő szava most erősebb! Igazságba vetett hitünknek kell meginogni a szörnyű igazságtalanságra és a remény zöld lombjának megfeketedni előttünk, mert hiába keressük kitárt kebellel igazunk és széttépett Hazánk feltámadását! Az igazság azonban, bármily erős hatalmak is tartják azt zárva, kitör bilincseiből és ledönti azokat, akik vele és nevében visszaélnek. Mégis csak a törhetetlen hit és remény nekünk is, elhagyott, magára maradt árva nemzetnek az egyedüli kincsünk, mely megadja számunkra az egyenes irányt a sötét vak éjszakában. Nincs egyedünk, csak egymásunk jobbja és fajtánk, magyar testvéreinknek szeretete, melynek elhagyotságunkban legerősebb támaszunknak kell lenni részünkre! Álljunk meg az úton, mely az egymás iránt való gyűlölködést szüli, mert erősségünk legnagyobb bástyáját önmagunk ostromoljuk, külellenség nélkül! Más népek előtt úgy is tüntetnek fel bennünket, hogy két magyar együtt egymást eszi meg. Miért nem vonjuk le ebből magunk részére az igazságot? Elég volt ezer év testvérharca, elég volt a pártviszályból, fogjunk össze a vészharang kongására. Idegen fajok tépik és marcangolják kintrekedt testvéreinket, idegen szót és gondolkozást kényszerítenek testvéreinkre, hogy még egykor ők is ellenünk legyenek talán, mint saját vérüknek. Minden, de minden rossz és gonosz feltételezhető már azokról, akik a nyelvet, édes magyar anyanyelvünket is kitépik rabföld rab magyar gyermekei ajkáról. Nekünk pedig fáklyaként kell bevilágítani a megszállott területek vak éjszakájába a magyar testvéri szeretetünkkel. Miért marjuk mi akkor egymást itt bent? Árva fajunk még boldog békében is magárahagyottan állt gőgös Európa közepén. Szláv tengerben sziget vagyunk és egyetlen akadály a nagy szláv tömörülés aljában. A 6 évvel ezelőtt Szerajevóban, a trónörököspár legyilkolásának helyén leleplezett emléktáblának és az azóta évenként e napon a szerbek gyásznapjából lett szerb örömünnepnek döbbenetes ridegséggel kell reávilágítani nekünk arra, hogy ahol a gyilkosságot szemérmetlenül diadalünneppé avatják, azok előtt fajunk számára nincs izgalom. Ha körülnézünk most Európa népeinél, csak azt látjuk, hogy egyik nép diadalmámorban a rablott területek felett, a másik mint fajának veszélyórájában összefog. Nagy pillanatok ezek a mai évtizedek a fajokra. Csak azt látjuk, hogy minden nép, akár örömében, akár veszély állapotában, de összetart. Miért? Fajának, létérdekének emelkedését vagy veszélyét látja és felismeri a faji legfőbb, az összetartási érdeket és tömörül. Mi pedig belső kicsinyes pártviszályokban felőröljük azt a nagy alkotó erőt, mely a magyar fajt külesibbé teszi minden más népeknél. Szent fogadalommá kellene mindnyájunk lelkében nőni a faji, testvéri szeretetnek és mindazt az alkotó erőt, mit tékozlóan elfecsérelünk üres marakodásban, egyesíteni egy nagy nemzeti céllá, hogy az a szebb és jobb kor minél előbb eljöjjön számunkra, melynek hiánya nélkül alkotó erőnk majdnem egészen meg van bénítva. Eszméljünk már fel egyszer! Nézzünk szét más népek háza táján is és ne mást, csak a fajszeretetét vizsgáljuk meg. Látjuk, hogy azok mind-mind fajuk boldogulását forgatják eszükben, hogy miként lehetne nekik abból a kátyúból kijönni, melybe őket is belesodorta a végzet. Engesztelőnapot kellene ülnünk és szebb holnapra virradnunk, hogy legalább lelki harmóniánk álljon csorbíthatatlanul előttünk az egymás iránti békés szeretet jegyében! Higyjük el, új élet, új hajnal és remény fakadna számunkra! Megbocsátóknak és türelmeseknek kell lennünk mások emberi gyarlósága iránt és az Isten szolgái védőpajzsa, a hit mögé menekülnünk, ahonnan egyedül fakad számunkra a remény, a hit és összetartás! ... Két évtizede már, de az akkor szakadt sebek még ma sem gyógyultak be Európa testén. S most ezekben a június végi napokban megint sűrűn halljuk a fegyverek emlegetését, a háborúval való fenyegetőzést. Mintha a véres múlt kegyetlen tanulságai elhalványultak volna némely könnyen felejtő emlékezetében. Mi annál erősebben idézzük a komor, riasztó emléket, mert nem felejtettünk el a nyomában járó gyilkos aratásból semmit. Mi kétszeres hittel ragaszkodunk a békéhez s azokhoz a feltételekhez, amelyek a békét egyedül biztosíthatják, nemcsak Magyarország, hanem egész Európa számára. Mi nem akarunk még egy háborút. Mi a halál ösvénye helyett az élet útján keressük jobb sorsunk kibontakozását — a jövő felé. Megállunk egy pillanatra, megilletődött érzéssel, a gyászos események évfordulója mellett, aztán a tanulságot leszűrve, szívünkben még határozottab békevággyal szolgáljuk a magyar igazság érvényre jutását, mondván: Soha, soha többé öldöklést, semmilyen formában. Mert írva vagyon, hogy aki fegyvert von, fegyver által vész el. A „félegyházi nap“ megrendezése érdekében az idegenforgalmi bizottság már rendszeres szervező munkát végez és egyik-másik albizottság a szükséges teendőket hétről hétre készíti. A szeptember 2 án rendezendő „félegyházi nap“ különféle kiállításait már a legutóbbi számunkban ismertettük és — habár kissé lassan, de — megindult a közönség érdeklődése az egyes kiállítások iránt. Az idegenforgalmi bizottság felkéri a gazdaközönséget és az iparosságot, hogy a kiállításokon minél nagyobb számban vegyen részt, a gazdáknak a tűzoltólaktanyában felállított irodában, az iparosoknak az Ipartestületben bármikor készséggel adnak felvilágosítást a kiállítások ügyében. A kereskedőket arra kéri fel az idegenforgalmi bizottság, hogy a tervezett kirakatverseny által tegyék minél látványosabbá a várost. Az ezzel járó költségek előre láthatólag visszatérőlnek, mert a munkaszünetet szeptember 2 ára felfüggesztik az egész város területére, tehát egész napi forgalmat biztosít, másrészt a kirakat a további időre is hathatós reklámul szolgál. A szeptember 2 iki „félegyházi nap“ programját majdnem teljes egészében összeállította a bizottság. Ezek szerint szeptember 1. napján zenés takarodó a város főbb utcáin, utána hangverseny a Szent János téren, toronyzene (tárogató) a városháza tornyából, melyet reflektor világít meg. Szeptember 2 án reggel zenés ébresztő figyelmezteti a város közönségét a „nagy nap“ elérkeztére. Délelőtt fél 9 órától a vasútállomáson fogadja az idegenforgalmi bizottság az érkező filléres és kulturvonatok közönségét. A vasútállomástól parádés bevonulás lesz lovasbandériummal és a kocsiszépségversenyen résztvevő kocsikkal. Ezt követi az ereklyés országzászló ünnepélyes felavatása. A jelek szerint az ereklyés országzászló a városházával szemben, a Szent János tér elején nyer elhelyezést és a bizottság már megnyugtató kijelentéseket kapott arra vonatkozólag, hogy a leleplezési ünnepélyen részt vesznek a kormány tagjai s eljön az ország társadalmának számos kiváló egyénisége. Az ünnepély befejezése után, kb. 11 órakor a különböző kiállítások hivatalos megnyitására kerül a sor, utána megrendezik a kocsiszépségversenyt és a lófuttatásokat. Ezzel egyidőben folyik le az iparosok és kereskedők gyűlése, előbbi az ipartestületben, utóbbi a városháza közgyűlési termében. Délután 1 órakor nagy társasebéd lesz több helyen, mert egy vendéglő sem képes befogadni a városunkba érkező idegenek tömegét és a velük tartó félegyháziakat. Délután 3 órakor zenés felvonulást rendeznek a tanítóképző-intézettel a lövöldei sporttelephez. A felvonulás maga külön látványosságot jelent, mert abban részt vesz 100 eredeti kiskun ruhás leány, 50 pár magyar ruhás leány és legény, utánuk 50 „Szent Imre-ruhás“ leány, majd leventék és cserkés szék. (A kiskun ruhák és magyar ruhás csoportok megbeszélését ma vasárnap d. e. fél 12 órakor tartják a Szent Imre (fehér) iskolában . Tárgyalás folyik aziránt, hogy ezt a felvonulást filmen örökítsék meg és erre már most meg lehet minden reményünk. Délután 4 órakor a lövöldei sporttelepen rég nem látott népünnepély változatos programmal összeállított szórakozást nyújt, ahol szabadszínpadon rövid és frappáns bohózatokat, zenés témagyakorlatokat, művészi táncszámokat mutatnak be, de nem maradnak el az ilyenkor szokásos tréfás játékok sem. A büffés és elárusító sátrak gondoskodnak a közönségről. Este következik a főattrakció, nagyszabású kukoricafosztás fényes kivilágítás mellett, ahol eredeti félegyházi nótákat énekel a fiatalság és ezt a rádió is közvetíti. Végül impozáns tűzijáték fejezi be a „félegyházi nap“ előrelátható dús programmját. Itt említjük meg, hogy iparosaink és kereskedőink belátták a kibocsájtandó ismertető füzet nagyszerű propaganda erejét és várakozáson felül adtak fel hirdetéseket. Hirdetések még kedd délig adhatók fel. MANDEL LENRE női ruhaszalonja Kossuth-ucca 4. Telefonhívó: 53.