Félegyházi Közlöny, 1934 (33. évfolyam, 1-54. szám)

1934-07-01 / 27. szám

XXXIII. évfolyam — 27. szám Kiskunfélegyháza, 1934. július 1. • • FEURKÖZLONY TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Előfizetési ár Fél évre 4 pengő, egész évre 8 pengő Egyes szám ára 12 fillér Szerkeszti: FEUER JÁNOS Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal. Deák Ferenc utca 2. (Kossuth ucca sarok) Most 20 esztendeje... A nagy világtragédia véres előjátékának — Ferenc Ferdinand trónörökös és Hohenberg Zsófia hercegnő meggyilkolásának — huszadik évfordulóját jelzi a naptár 1914 június 28... Szerajevó . .. két vég­zetes revolverlövés . .. mint sötét, nehéz fel­hők boronganak ezek a szavak az élő emlé­kezés fölött. Szörnyű nyomasztó kezdet, ame­lyet még szörnyűbb folytatás követett: Európa lángbaborulása, milliók erőszakos halála. Emlékezzünk csak .. . Kerek 20 éve, hogy elindult a Végzet és sötét szárnyával beterí­tette Európa egét. 20 éve annak, hogy mil­liók halálának sorsa megpecsételődött s or­szágok, népek és trónok inogtak meg az el­jövendő évtizedek alatt, hogy helyet adjanak a nyomornak és földi küzdelemnek. 20 éve ingott meg a fehér emberiségben az élet ér­tékébe vetett hit, hogy ha nem haltak meg, átkozzák születésük pillanatát! Földönfutóvá tett népek és milliók 20 éve indultak el a nagy útra, melyből most 20 év múltán sem jutottak célhoz és megnyugváshoz. Európa szörnyű szenvedése, népek nyomora, küzde­lem és gond szakad fel a meggyötört embe­riségből, hogy jóvátegye már mindazokat, amit önmaga és fehér faja ellen­e húsz év alatt vétkezett. Ártatlan nemzetek a világ történeti „ítélőszéke“, a Népszövetség előtt hiába ver­gődnek, hiába bizonyítják a maguk igazát, mert hát a dolog folyományaként a legyő­­zöttnek kell a „bűnösnek“ lenni... Aki el­veszi a csatát, az a vétkes. A „győztes“ ál­lapítja ezt meg — a jog és igazság ellenére, ellenszólási lehetőség nélkül, mert az ő szava most erősebb! Igazságba vetett hitünknek kell meginogni a szörnyű igazságtalanságra és a remény zöld lombjának megfeketedni előttünk, mert hiába keressük kitárt kebellel igazunk és széttépett Hazánk feltámadását! Az igazság azonban, bármily erős hatal­mak is tartják azt zárva, kitör bilincseiből és ledönti azokat, akik vele és nevében vissza­élnek. Mégis csak a törhetetlen hit és remény nekünk is, elhagyott, magára maradt árva nemzetnek az egyedüli kincsünk, mely meg­adja számunkra az egyenes irányt a sötét vak éjszakában. Nincs egyedünk, csak egymá­sunk jobbja és fajtánk, magyar testvéreinknek szeretete, melynek elhagyotságunkban legerő­sebb támaszunknak kell lenni részünkre! Áll­junk meg az úton, mely az egymás iránt való gyűlölködést szüli, mert erősségünk leg­nagyobb bástyáját önmagunk ostromoljuk, kül­­ellenség nélkül! Más népek előtt úgy is tün­tetnek fel bennünket, hogy két magyar együtt egymást eszi meg. Miért nem vonjuk le eb­ből magunk részére az igazságot? Elég volt ezer év testvérharca, elég volt a pártviszályból, fogjunk össze a vészharang kongására. Idegen fajok tépik és marcangolják kintrekedt test­véreinket, idegen szót és gondolkozást kény­szerítenek testvéreinkre, hogy még egykor ők is ellenünk legyenek talán, mint saját vérük­nek. Minden, de minden rossz és gonosz fel­tételezhető már azokról, akik a nyelvet, édes magyar anyanyelvünket is kitépik rabföld rab magyar gyermekei ajkáról. Nekünk pedig fák­lyaként kell bevilágítani a megszállott terüle­tek vak éjszakájába a magyar testvéri szere­­tetünkkel. Miért marjuk mi akkor egymást itt bent? Árva fajunk még boldog békében is magárahagyottan állt gőgös Európa közepén. Szláv tengerben sziget vagyunk és egyetlen akadály a nagy szláv tömörülés aljában. A 6 évvel ezelőtt Szerajevóban, a trónörököspár le­­gyilkolásának helyén leleplezett emléktáblának és az azóta évenként e napon a szerbek gyász­napjából lett szerb örömünnepnek döbbene­tes ridegséggel kell reávilágítani nekünk arra, hogy ahol a gyilkosságot szemérmetlenül dia­dalünneppé avatják, azok előtt fajunk szá­mára nincs izgalom. Ha körülnézünk most Európa népeinél, csak azt látjuk, hogy egyik nép diadalmámorban a rablott területek felett, a másik mint fajának veszélyórájában össze­fog. Nagy pillanatok ezek a mai évtizedek a fajokra. Csak azt látjuk, hogy minden nép, akár örömében, akár veszély állapotában, de összetart. Miért? Fajának, létérdekének emel­kedését vagy veszélyét látja és felismeri a faji legfőbb, az összetartási érdeket és tömö­rül. Mi pedig belső kicsinyes pártviszályokban felőröljük azt a nagy alkotó erőt, mely a ma­gyar fajt kü­lesibbé teszi minden más népeknél. Szent fogadalommá kellene mindnyájunk lelkében nőni a faji, testvéri szeretetnek és mindazt az alkotó erőt, mit tékozlóan elfecsé­relünk üres marakodásban, egyesíteni egy nagy nemzeti céllá, hogy az a szebb és jobb kor minél előbb eljöjjön számunkra, melynek hiánya nélkül alkotó erőnk majdnem egészen meg van bénítva. Eszméljünk már fel egyszer! Nézzünk szét más népek háza táján is és ne mást, csak a fajszeretetét vizsgáljuk meg. Látjuk, hogy azok mind-mind fajuk boldogu­lását forgatják eszükben, hogy miként lehetne nekik abból a kátyúból kijönni, melybe őket is belesodorta a végzet. Engesztelőnapot kel­lene ülnünk és szebb holnapra virradnunk, hogy legalább lelki harmóniánk álljon csor­­bíthatatlanul előttünk az egymás iránti békés szeretet jegyében! Higyjük el, új élet, új haj­nal és remény fakadna számunkra! Megbo­­csátóknak és türelmeseknek kell lennünk má­sok emberi gyarlósága iránt és az Isten szol­gái védőpajzsa, a hit mögé menekülnünk, ahonnan egyedül fakad számunkra a remény, a hit és összetartás! ... Két évtizede már, de az akkor szakadt sebek még ma sem gyógyultak be Európa tes­tén. S most ezekben a június végi napokban megint sűrűn halljuk a fegyverek emlegeté­sét, a háborúval való fenyegetőzést. Mintha a véres múlt kegyetlen tanulságai elhalvá­nyultak volna némely könnyen felejtő emlé­kezetében. Mi annál erősebben idézzük a komor, ri­asztó emléket, mert nem felejtettünk el a nyo­mában járó gyilkos aratásból semmit. Mi két­szeres hittel ragaszkodunk a békéhez s azok­hoz a feltételekhez, amelyek a békét egyedül biztosíthatják, nemcsak Magyarország, hanem egész Európa számára. Mi nem akarunk még egy háborút. Mi a halál ösvénye helyett az élet útján keressük jobb sorsunk kibontakozását — a jövő felé. Megállunk egy pillanatra, megilletődött ér­zéssel, a gyászos események évfordulója mel­lett, aztán a tanulságot leszűrve, szívünkben még határozottab békevággyal szolgáljuk a magyar igazság érvényre jutását, mondván: Soha, soha többé öldöklést, semmilyen formá­ban. Mert írva vagyon, hogy aki fegyvert von, fegyver által vész el. A „félegyházi nap“ megrendezése érdekében az idegenforgalmi bizottság már rendszeres szervező munkát vé­gez és egyik-másik albizottság a szükséges teendőket hétről hétre készíti. A szeptember 2 án rendezendő „félegyházi nap“ különféle kiállításait már a legutóbbi számunkban is­mertettük és — habár kissé lassan, de — megindult a közönség érdeklődése az egyes kiállítások iránt. Az idegenforgalmi bizottság felkéri a gazdaközönséget és az iparosságot, hogy a kiállításokon minél nagyobb számban vegyen részt, a gazdáknak a tűzoltólaktanyá­ban felállított irodában, az iparosoknak az Ipartestületben bármikor készséggel adnak fel­világosítást a kiállítások ügyében. A keres­kedőket arra kéri fel az idegenforgalmi bi­zottság, hogy a tervezett kirakatverseny ál­tal tegyék minél látványosabbá a várost. Az ezzel járó költségek előre láthatólag vissza­térőlnek, mert a munkaszünetet szeptember 2 ára felfüggesztik az egész város területére, tehát egész napi forgalmat biztosít, másrészt a kirakat a további időre is hathatós reklá­mul szolgál. A szeptember 2 iki „félegyházi nap“ pro­gramját majdnem teljes egészében összeállí­totta a bizottság. Ezek szerint szeptember 1. napján zenés takarodó a város főbb utcáin, utána hangverseny a Szent János téren, to­ronyzene (tárogató) a városháza tornyából, me­lyet reflektor világít meg. Szeptember 2 án reggel zenés ébresztő figyelmezteti a város közönségét a „nagy nap“ elérkeztére. Dél­előtt fél 9 órától a vasútállomáson fogadja az idegenforgalmi bizottság az érkező filléres és kulturvonatok közönségét. A vasútállomás­tól parádés bevonulás lesz lovasbandérium­mal és a kocsiszépségversenyen résztvevő ko­csikkal. Ezt követi az ereklyés országzászló ünnepélyes felavatása. A jelek szerint az erek­­lyés országzászló a városházával szemben, a Szent János tér elején nyer elhelyezést és a bizottság már megnyugtató kijelentéseket ka­pott arra vonatkozólag, hogy a leleplezési ünnepélyen részt vesznek a kormány tagjai s eljön az ország társadalmának számos kiváló egyénisége. Az ünnepély befejezése után, kb. 11 óra­kor a különböző kiállítások hivatalos meg­nyitására kerül a sor, utána megrendezik a kocsiszépségversenyt és a lófuttatásokat. Ez­zel egyidőben folyik le az iparosok és ke­reskedők gyűlése, előbbi az ipartestületben, utóbbi a városháza közgyűlési termében. Dél­után 1 órakor nagy társasebéd lesz több he­lyen, mert egy vendéglő sem képes befo­gadni a városunkba érkező idegenek töme­gét és a velük tartó félegyháziakat. Délután 3 órakor zenés felvonulást ren­deznek a tanítóképző-intézettel a lövöldei sporttelephez. A felvonulás maga külön lát­ványosságot jelent, mert abban részt vesz 100 eredeti kiskun ruhás leány, 50 pár magyar ruhás leány és legény, utánuk 50 „Szent Imre-ruhás“ leány, majd leventék és cserké­­s szék. (A kiskun ruhák és magyar ruhás cso­portok megbeszélését ma vasárnap d. e. fél 12 órakor tartják a Szent Imre (fehér) isko­lában . Tárgyalás folyik aziránt, hogy ezt a felvonulást filmen örökítsék meg és erre már most meg lehet minden reményünk. Délután 4 órakor a lövöldei sporttelepen rég nem látott népünnepély változatos pro­grammal összeállított szórakozást nyújt, ahol szabadszínpadon rövid és frappáns bohózato­kat, zenés témagyakorlatokat, művészi tánc­számokat mutatnak be, de nem maradnak el az ilyenkor szokásos tréfás játékok sem. A büffés és elárusító sátrak gondoskodnak a kö­zönségről. Este következik a főattrakció, nagy­­sz­abású kukoricafosztás fényes kivilágítás mellett, ahol eredeti félegyházi nótákat éne­kel a­ fiatalság és ezt a rádió is közvetíti. Végül impozáns tűzijáték fejezi be a „félegy­­házi nap“ előrelátható dús programmját. Itt említjük meg, hogy iparosaink és ke­reskedőink belátták a kibocsájtandó ismertető füzet nagyszerű propaganda erejét és vára­kozáson felül adtak fel hirdetéseket. Hirde­tések még kedd délig adhatók fel. MANDEL LENRE női ruhaszalonja Kossuth-ucca 4. Telefonhívó: 53.

Next