Félegyházi Közlöny, 1934 (33. évfolyam, 1-54. szám)

1934-01-07 / 1. szám

1934. január 7. Fiti­man­ansis SZÍNHÁZ Jóleső érzéssel adunk beszámolót a szín­ház elmúlt hetéről, egyrészt a jól összeállított műsorért, másrészt, hogy volt már legalább néhány zsúfolt ház is, amikor a „minden jegy elkelt“ táblát is ki lehetett volna függeszteni. Szombaton este az „Áprilisi vőlegény“ ízig-vérig mai operett egyetlen ötletre épített meséje filmszerűen pergett. Az alig győzhető technikai terhet, a 16 képet nagyszerűen hoz­ták ki, percek alatt elkészült a változás. Az előadás sikere a színészek egyéni képességein múlott és ők mindent elkövettek, hogy amit a szerző elgondolt, a közönség is érezze. Boross Ica győzte ruhával a számtalan változást, ha­zal vőlegény alakítása kitűnően sikerült. Ko­márom-­, Szabó, Arany és Kőszegi sokoldalú, egyéni humorú, játékban és táncban egyaránt kiváló, Garamszegi, Major, Pethy, Tatay, Kar­dos, Fehérváry a sivár szerepekből kifogásta­lan alakítással segítettek a sikerhez. A ren­dezésért külön dicséret Vértesnek. Vasárnap és hétfőn a „Fehérvári huszárok“ pesti sikerét az itteni előadás is igazolta. Er­délyi Mihály érti, hogyan és milyen eszkö­zökkel lehet a közönség szívébe férkőzni. Az operett-együttes két zsúfolt ház előtt brillíro­zott. Szabó Sándor, Komáromy, Boross és Kőszegi alakítása sok humort és derűt vitt a szerepbe, Károlyi huszárezredese tökéletes, megnyerő, külön egyéniség, fő biztosítéka a sikernek, Vértesné beugrása ismét teljesen ki­fogástalan, Vértes őrmestere minden túlzás­nélküli, kifejezésteli alakítás, Kazal és a töb­biek is teret találtak képességeik érvényesí­tésére. A júliusi éjszaka 10 órai előadását is zsú­folt ház nézte végig, de valahogy a közön­ség több pikantériát várt. Kedden a Cigányszerelem operettben Lehár fülbemászó muzsikájával kedveskedtek a ke­vésszámú közönségnek. A szereplők mind­egyike mint egy nagyszerűen összeállított mo­zaik, szinte felvillanyozó lelkesedéssel inter­pretálta Lehár örökbecsű művét. Károlyi Já­nos, Boross Ica, Komáromy Piri, Vértes és a többi sz­ereplők kivétel nélkül rászolgáltak a dicséretre, ugyanúgy a Simándi karnagy ve­zetése alatt álló zenekar is, amely Lehár mu­zsikáját egész frisseségével adta. Szerdán bebizonyosodott, hogy a prózai előadásra is van publikum. Indig Ottó bril­­liáns vígjáték és „Ember a híd alatt“ nagyon komolyan indul, de a derűn keresztül heppi­­enddel végződik. A darab nagyszerű, de az előadás is ugyanolyan, mert az operett együt­tes tagjai prózában is kifogástalant nyújtottak. Major, Vértesné, Kazal és Dömötör Ilona any­­ngi érzést, elevenséget vittek szerepükbe, hogy a közönséget teljesen magukkal ragadták, Vértes pompás alakítással aknázta ki a csa­vargó szerepét, Garamszegi kereskedője jól megjátszott alakítás, de a többiek is kivétel nélkül figyelemre és elismerésre méltók, a vastapsok az egész együttesnek szóltak. Ez alkalommal is csak dicséret illeti a rendezé­sért Vértest. Csütörtökön közkívánatra a Timosát meg­ismételték és az olcsó helyárak meglehetős házat hoztak össze. A két ratinos szerző jól ért a drámai hatások kiaknázásához, amivel a szereplők sem maradtak adósak. A múlt­beli sikert a kiválót nyújtó színészek meg­ismételték. Heti műsor: szombat délután Mágnás Mis­ka, vasárnap délután Fehérvári huszárok, szombaton és vasárnap este Kék lámpás, hét­főn Komáromy Piri jutalomjátéka Bob herceg,­­ kedden Boross Ica jutalomjátéka Viktória,­­ szerdán Dömötör Ilona jutalomjátéka Erdélyi­­ kastély, csütörtökön Kiss Ferenc vendégfel­­léptével Muzsikus Ferkó, pénteken olcsó hely­árakkal Fehérvári huszárok. A közönség láthatja Károlyi János színigaz­gató áldozatkészségét, mert ezen a héten Kiss Ferenc, a rádióból közkedvelt művész vendégjátékát hozza a közönségnek, sőt a jövő héten hétfőn ismét lejön Laurisin Lajos, aki a Mosoly országában vendégszerepel, takarmány kiegész­ít . A figa- és növendék állatoknak továbbá a gyors és express hizlalásnál nélkülözhetetlen! CHINOIN-UJPEST­­ *■ Felerakó Kiskunfélegyháza és vidéke, vala­­lamint Csongrád város körzetben is Kiskunfélegyházán az ÖREG-PATIKA, ahol mindenkor eredeti gyári árban kapható • — Viszonteladóknak nagy jutalék — Gazdatestületek Közli: Páll Béla gazda­tanár, igazgató. A magyar gazdatársadalom egyik igen saj­nálatos tulajdonsága: az ügyei iránti nemtö­rődömség. Nem tud úgyszólván semmiféle dolgában úgy összetartani, ahogy ezt az ered­ményes érdekképviselet megkívánná. Szélla­­gozódik, mondhatnám klikkekre oszlik, külön köröket alakít, amelyek egyenként tagszegé­­nyek s már ezért is az eredményes működé­süknek az alapfeltétele hiányzik s igen ter­mészetes, eredményesen dolgozni nem tudnak úgy, hogy súlya is legyen szavuknak. Ezért mondotta a községek kongresszusán a minisz­terelnök úr: „Ha vizsgálom ezt a problémát, azt látom, hogy bár törvényünk van a mező­­gazdasági érdekképviseletről, mégis sok olyan szerv áll fenn, amely hivatva érzi magát a magyar gazdatársadalom képviseletére. Ennek van hátránya is, még­pedig az, hogy az ille­tékes tényezők sokszor nem tudják, kivel tár­gyaljanak.“ Hogy ez mennyire így van, azzal mindun­talan találkozhatunk. Csodálattal nézem a gazdákat a mai súlyos helyzetükben, mert bizony munkájukat olyan szorgalmasan végzik, mint talán a világ egy gazdatársadalma sem. Azonban azt is sajná­lattal tapasztalom, hogy a termeléseknél nem egészen tudatosak, mert a megszokás rabjai; nincs meg az a fogékonyságuk, ami a fo­gyasztók igényeinek kielégítését szolgáló ter­melésnél kell, azaz: nem tudnak eléggé sem a hazai, sem pedig a világpiacok kívánal­maihoz alkalmazkodni. De különösen a gaz­dák összetartása, önfegyelmezettsége és a min­denkori események elmélyedő vizsgálódása hiányzik belőlük. Az emberi természetben tulajdonképpen az rejlene, hogy minél nagyobb megpróbáltatások érik az egyes társadalmi rétegeket, azok an­nál hamarább összefognak, egymásra találnak érdekeik megvédésénél. Ezt látjuk az iparnál és a kereskedelemnél. Csak éppen a gazdák­nál nem. Ennek az a természetszerű követ­kezménye, hogy az igen nagy többségben levő gazdák a társadalom más osztályainak teljesen ki vannak szolgáltatva. A gazdas nagy önállósági hajlamra vezet­hető: a széthúzás, a társulási ellenszenv. Ezen változtatni a legnehezebb kérdések egyike, de csak addig, amíg számot nem vetünk a mai időkben beállott teljesen megváltozott gondol­kozásukkal. Ma a nagy válságuk és nehéz megélhetésükben csak abban bíznak, akitől, ha kevés, de anyagi támogatást is várhatnak,­­ vagy legalább levesz vállaikról olyan gondo­­­­kat, amelyek elintézésénél nekik időre, olcsó­n és megbízható tanácsra van szükségük. A gazda érdekképviseletek, sajnos, a leg­több esetben nem sokat adnak a gazdáknak,­­ mert nincs hozzá hatáskörük, nincs intézkedési­­ joguk, egyáltalán inkább csak tanácskozó,­­ irányító és közvetítő szervek. Ebben van magyarázata, hogy tömegeket nem vonzanak, hogy tömegeket megmozgatni alig tudnak. A legkisebb hatáskör, a legkisebb intézke­dési lehetőség már a különböző gazda érdek­­képviseletek — beleértve a községi gazdakö­röket is — tekintélyének emelését szolgálná, azokat vonzóbbá tenné,szívesebben lennének tagok, mert tudnák, hogy ebből valami elő­nyük is lesz. Az ipartestületeknél bizonyos hatáskört lá­tunk, saját ügyeinek vezetésénél intézkedni is tudnak és akaratukat a köz érdekében keresz­tül is tudják vinni. Mennyivel nagyobb volna egy-egy Gazda­kör tekintélye, ha az ipartestülethez hason­lóan, volna ügyköre is. Ez nemcsak a Kör tekintélyét emelné, hanem az állami admi­nisztrációnak bizonyos terheit magára vehetné, mivel olyan hatáskört venne magára, ami a különböző hivataloknál úgyis nagy tehertétel. Ha az elmondottakat mérlegeljük, egészen kézenfekvőnek látszik, hogy az ügy érdekében a legkisebb gazdaszervezeteket akkor erősít­jük, akkor tesszük vonzóbbá, ha hatásköri szervezetekké, testületekké alakítjuk át. Ebben az esetben elkerülhető lenne, hogy egy köz­ségben, vagy városban különféle gazdakörök, olvasók, egyletek alakuljanak, mint ma van, nem lesznek klikkszerű alakulatok, hanem egy egységesen működni tudó gazdatestület. A gazdatestületek vezetői szakképzett gaz­dák, ú. n. gazdatitkárok lennének, akiknek minden­esetre lenne annyi képességük és gaz­dasági érzékük a különböző gazdasági kérdé­sek és esetek elintézésére, mint van azoknak a hivataloknak, amelyeket most gúzsba köt az ilyen ügyekkel való foglalkozás. Egy egy gazdalesi élet szorosan és szervesen belekapcsolódna a körzetükhöz tartozó Mező­gazdasági Kamarákba, amelyek azután a gazda érdekeket országosan védeni is tudnák. Mi, midőn irányítani akarjuk a mezőgaz­dasági termelést és értékesítést, akkor feltét­lenül ki kell építenünk azt a gazda érdekkép­viseletet is, melyekkel a Mezőgazdasági Ka­marák mindig és minden időben gyorsan és közvetlenül érintkezni is tudnak, mert külön­ben az igen jól elgondolt mezőgazdasági ter­melés irányítása feltétlenül kudarccal végződik. 5. oldal Állatállományunk csökkenése A múlt évben e lap hasábjain a fenti cím­mel cikket írtam. Akkor csak megfigyeléseim alapján vetettem papírra gondolataimat, mert nem voltam bizonyos adatok borokéban. De az azóta megejtett állatállomány összeírása alapján már bizonyos adatok állanak rendel­kezésemre, így a szarvasmarhánál 6­7, a lo­vaké 3, a sertéseké 19­0 és a juh­oknál 12­7 százalékkal csökkent az állomány egy év alatt. Ez mintha nem is volna nagyon fel­­tű­nő. De az már feltűnőbb, sőt megdöbbentő, ami ezután jön. A háború előtt 1911 ben volt az utolsó állatszámlálás s amikor a mos­tani Magyarország területén állatállományunk adatait összehasonlítjuk a jelenlegivel, a csök­kenés a mai állapot szerint a szarvasmarhá­nál 211, a lovaknál 8­5, a sertéseknél 42­8 és a juhoknál 56­1 százalék, vagyis sertésál­lományunknak majd csak fele, birkaállomá­nyunknak meg már a fele sincs, mint 1911. évben volt ugyanezen a területen. A lakosság száma pedig sokkal több és még hozzátarto­zik a kimutatáshoz dr. Éber Antal értékelési számítása, miszerint csak az elmúlt egy év­ben 18 és fél millió pengővel vagyunk sze­gényebbek az állatállományunk csökkenése folytán, így ezek után könnyen ki lehet szá­mítani, hogy hová jutunk néhány évtized múlva, ha megállás nem lesz, amire pedig sajnos, nincs kilátás. Ezek olyan problémák, hogy nem lehet csak úgy élhetett kézzel néz­ni, mert mi agrárállam vagyunk és nagyon is katasztrofális helyzetbe döntheti nemzetün­ket, mert ez nemcsak a mezőgazdálkodással foglalkozó társadalmat érinti, de minden tár­sadalmi osztályt. Ezek után gondolkodóba esik az ember, hogy nem-e kárba vész az a költséges passziózás, avagy fáradozás, hogy jobb külföldi piacokat keressünk állataink eladására, mert hovatovább már odajutunk, hogy e tekintetben is behozatalra szorulunk, mert ezek után megállapíthatjuk, hogy igen kevés gazdának van fölösleges állatja. Végül, hogy a tállományunk is kevesebb számm­al csökkent, mint azt gondolni lehetett, mint­hogy néhány év óta nem nevelnek csikót, ez azért van, mert lovat külföldre mostanában nem vásároltak és az utolsó évben már a lóhús fogyasztás is 25—30 százalékkal csök­kent. Egyébként minthogy a lovakat osztá­lyozni szokták, így a kimutatás szerint a fo­gyatkozás az értékes és jó lovaknál van nagy számmal. Az értéktelen, elhasznált öreg lovak száma még sokkal több s ezek már néhány év múlva teljesen kihűlnek, ami után a lovak száma is a jelek szerint felére apad. 7. P.

Next