Félegyházi Közlöny, 1934 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1934-01-07 / 1. szám
1934. január 7. Fitimanansis SZÍNHÁZ Jóleső érzéssel adunk beszámolót a színház elmúlt hetéről, egyrészt a jól összeállított műsorért, másrészt, hogy volt már legalább néhány zsúfolt ház is, amikor a „minden jegy elkelt“ táblát is ki lehetett volna függeszteni. Szombaton este az „Áprilisi vőlegény“ ízig-vérig mai operett egyetlen ötletre épített meséje filmszerűen pergett. Az alig győzhető technikai terhet, a 16 képet nagyszerűen hozták ki, percek alatt elkészült a változás. Az előadás sikere a színészek egyéni képességein múlott és ők mindent elkövettek, hogy amit a szerző elgondolt, a közönség is érezze. Boross Ica győzte ruhával a számtalan változást, hazal vőlegény alakítása kitűnően sikerült. Komárom-, Szabó, Arany és Kőszegi sokoldalú, egyéni humorú, játékban és táncban egyaránt kiváló, Garamszegi, Major, Pethy, Tatay, Kardos, Fehérváry a sivár szerepekből kifogástalan alakítással segítettek a sikerhez. A rendezésért külön dicséret Vértesnek. Vasárnap és hétfőn a „Fehérvári huszárok“ pesti sikerét az itteni előadás is igazolta. Erdélyi Mihály érti, hogyan és milyen eszközökkel lehet a közönség szívébe férkőzni. Az operett-együttes két zsúfolt ház előtt brillírozott. Szabó Sándor, Komáromy, Boross és Kőszegi alakítása sok humort és derűt vitt a szerepbe, Károlyi huszárezredese tökéletes, megnyerő, külön egyéniség, fő biztosítéka a sikernek, Vértesné beugrása ismét teljesen kifogástalan, Vértes őrmestere minden túlzásnélküli, kifejezésteli alakítás, Kazal és a többiek is teret találtak képességeik érvényesítésére. A júliusi éjszaka 10 órai előadását is zsúfolt ház nézte végig, de valahogy a közönség több pikantériát várt. Kedden a Cigányszerelem operettben Lehár fülbemászó muzsikájával kedveskedtek a kevésszámú közönségnek. A szereplők mindegyike mint egy nagyszerűen összeállított mozaik, szinte felvillanyozó lelkesedéssel interpretálta Lehár örökbecsű művét. Károlyi János, Boross Ica, Komáromy Piri, Vértes és a többi szereplők kivétel nélkül rászolgáltak a dicséretre, ugyanúgy a Simándi karnagy vezetése alatt álló zenekar is, amely Lehár muzsikáját egész frisseségével adta. Szerdán bebizonyosodott, hogy a prózai előadásra is van publikum. Indig Ottó brilliáns vígjáték és „Ember a híd alatt“ nagyon komolyan indul, de a derűn keresztül heppienddel végződik. A darab nagyszerű, de az előadás is ugyanolyan, mert az operett együttes tagjai prózában is kifogástalant nyújtottak. Major, Vértesné, Kazal és Dömötör Ilona anyngi érzést, elevenséget vittek szerepükbe, hogy a közönséget teljesen magukkal ragadták, Vértes pompás alakítással aknázta ki a csavargó szerepét, Garamszegi kereskedője jól megjátszott alakítás, de a többiek is kivétel nélkül figyelemre és elismerésre méltók, a vastapsok az egész együttesnek szóltak. Ez alkalommal is csak dicséret illeti a rendezésért Vértest. Csütörtökön közkívánatra a Timosát megismételték és az olcsó helyárak meglehetős házat hoztak össze. A két ratinos szerző jól ért a drámai hatások kiaknázásához, amivel a szereplők sem maradtak adósak. A múltbeli sikert a kiválót nyújtó színészek megismételték. Heti műsor: szombat délután Mágnás Miska, vasárnap délután Fehérvári huszárok, szombaton és vasárnap este Kék lámpás, hétfőn Komáromy Piri jutalomjátéka Bob herceg, kedden Boross Ica jutalomjátéka Viktória, szerdán Dömötör Ilona jutalomjátéka Erdélyi kastély, csütörtökön Kiss Ferenc vendégfelléptével Muzsikus Ferkó, pénteken olcsó helyárakkal Fehérvári huszárok. A közönség láthatja Károlyi János színigazgató áldozatkészségét, mert ezen a héten Kiss Ferenc, a rádióból közkedvelt művész vendégjátékát hozza a közönségnek, sőt a jövő héten hétfőn ismét lejön Laurisin Lajos, aki a Mosoly országában vendégszerepel, takarmány kiegészít . A figa- és növendék állatoknak továbbá a gyors és express hizlalásnál nélkülözhetetlen! CHINOIN-UJPEST *■ Felerakó Kiskunfélegyháza és vidéke, valalamint Csongrád város körzetben is Kiskunfélegyházán az ÖREG-PATIKA, ahol mindenkor eredeti gyári árban kapható • — Viszonteladóknak nagy jutalék — Gazdatestületek Közli: Páll Béla gazdatanár, igazgató. A magyar gazdatársadalom egyik igen sajnálatos tulajdonsága: az ügyei iránti nemtörődömség. Nem tud úgyszólván semmiféle dolgában úgy összetartani, ahogy ezt az eredményes érdekképviselet megkívánná. Széllagozódik, mondhatnám klikkekre oszlik, külön köröket alakít, amelyek egyenként tagszegények s már ezért is az eredményes működésüknek az alapfeltétele hiányzik s igen természetes, eredményesen dolgozni nem tudnak úgy, hogy súlya is legyen szavuknak. Ezért mondotta a községek kongresszusán a miniszterelnök úr: „Ha vizsgálom ezt a problémát, azt látom, hogy bár törvényünk van a mezőgazdasági érdekképviseletről, mégis sok olyan szerv áll fenn, amely hivatva érzi magát a magyar gazdatársadalom képviseletére. Ennek van hátránya is, mégpedig az, hogy az illetékes tényezők sokszor nem tudják, kivel tárgyaljanak.“ Hogy ez mennyire így van, azzal minduntalan találkozhatunk. Csodálattal nézem a gazdákat a mai súlyos helyzetükben, mert bizony munkájukat olyan szorgalmasan végzik, mint talán a világ egy gazdatársadalma sem. Azonban azt is sajnálattal tapasztalom, hogy a termeléseknél nem egészen tudatosak, mert a megszokás rabjai; nincs meg az a fogékonyságuk, ami a fogyasztók igényeinek kielégítését szolgáló termelésnél kell, azaz: nem tudnak eléggé sem a hazai, sem pedig a világpiacok kívánalmaihoz alkalmazkodni. De különösen a gazdák összetartása, önfegyelmezettsége és a mindenkori események elmélyedő vizsgálódása hiányzik belőlük. Az emberi természetben tulajdonképpen az rejlene, hogy minél nagyobb megpróbáltatások érik az egyes társadalmi rétegeket, azok annál hamarább összefognak, egymásra találnak érdekeik megvédésénél. Ezt látjuk az iparnál és a kereskedelemnél. Csak éppen a gazdáknál nem. Ennek az a természetszerű következménye, hogy az igen nagy többségben levő gazdák a társadalom más osztályainak teljesen ki vannak szolgáltatva. A gazdas nagy önállósági hajlamra vezethető: a széthúzás, a társulási ellenszenv. Ezen változtatni a legnehezebb kérdések egyike, de csak addig, amíg számot nem vetünk a mai időkben beállott teljesen megváltozott gondolkozásukkal. Ma a nagy válságuk és nehéz megélhetésükben csak abban bíznak, akitől, ha kevés, de anyagi támogatást is várhatnak, vagy legalább levesz vállaikról olyan gondokat, amelyek elintézésénél nekik időre, olcsón és megbízható tanácsra van szükségük. A gazda érdekképviseletek, sajnos, a legtöbb esetben nem sokat adnak a gazdáknak, mert nincs hozzá hatáskörük, nincs intézkedési joguk, egyáltalán inkább csak tanácskozó, irányító és közvetítő szervek. Ebben van magyarázata, hogy tömegeket nem vonzanak, hogy tömegeket megmozgatni alig tudnak. A legkisebb hatáskör, a legkisebb intézkedési lehetőség már a különböző gazda érdekképviseletek — beleértve a községi gazdaköröket is — tekintélyének emelését szolgálná, azokat vonzóbbá tenné,szívesebben lennének tagok, mert tudnák, hogy ebből valami előnyük is lesz. Az ipartestületeknél bizonyos hatáskört látunk, saját ügyeinek vezetésénél intézkedni is tudnak és akaratukat a köz érdekében keresztül is tudják vinni. Mennyivel nagyobb volna egy-egy Gazdakör tekintélye, ha az ipartestülethez hasonlóan, volna ügyköre is. Ez nemcsak a Kör tekintélyét emelné, hanem az állami adminisztrációnak bizonyos terheit magára vehetné, mivel olyan hatáskört venne magára, ami a különböző hivataloknál úgyis nagy tehertétel. Ha az elmondottakat mérlegeljük, egészen kézenfekvőnek látszik, hogy az ügy érdekében a legkisebb gazdaszervezeteket akkor erősítjük, akkor tesszük vonzóbbá, ha hatásköri szervezetekké, testületekké alakítjuk át. Ebben az esetben elkerülhető lenne, hogy egy községben, vagy városban különféle gazdakörök, olvasók, egyletek alakuljanak, mint ma van, nem lesznek klikkszerű alakulatok, hanem egy egységesen működni tudó gazdatestület. A gazdatestületek vezetői szakképzett gazdák, ú. n. gazdatitkárok lennének, akiknek mindenesetre lenne annyi képességük és gazdasági érzékük a különböző gazdasági kérdések és esetek elintézésére, mint van azoknak a hivataloknak, amelyeket most gúzsba köt az ilyen ügyekkel való foglalkozás. Egy egy gazdalesi élet szorosan és szervesen belekapcsolódna a körzetükhöz tartozó Mezőgazdasági Kamarákba, amelyek azután a gazda érdekeket országosan védeni is tudnák. Mi, midőn irányítani akarjuk a mezőgazdasági termelést és értékesítést, akkor feltétlenül ki kell építenünk azt a gazda érdekképviseletet is, melyekkel a Mezőgazdasági Kamarák mindig és minden időben gyorsan és közvetlenül érintkezni is tudnak, mert különben az igen jól elgondolt mezőgazdasági termelés irányítása feltétlenül kudarccal végződik. 5. oldal Állatállományunk csökkenése A múlt évben e lap hasábjain a fenti címmel cikket írtam. Akkor csak megfigyeléseim alapján vetettem papírra gondolataimat, mert nem voltam bizonyos adatok borokéban. De az azóta megejtett állatállomány összeírása alapján már bizonyos adatok állanak rendelkezésemre, így a szarvasmarhánál 67, a lovaké 3, a sertéseké 190 és a juhoknál 127 százalékkal csökkent az állomány egy év alatt. Ez mintha nem is volna nagyon feltűnő. De az már feltűnőbb, sőt megdöbbentő, ami ezután jön. A háború előtt 1911 ben volt az utolsó állatszámlálás s amikor a mostani Magyarország területén állatállományunk adatait összehasonlítjuk a jelenlegivel, a csökkenés a mai állapot szerint a szarvasmarhánál 211, a lovaknál 85, a sertéseknél 428 és a juhoknál 561 százalék, vagyis sertésállományunknak majd csak fele, birkaállományunknak meg már a fele sincs, mint 1911. évben volt ugyanezen a területen. A lakosság száma pedig sokkal több és még hozzátartozik a kimutatáshoz dr. Éber Antal értékelési számítása, miszerint csak az elmúlt egy évben 18 és fél millió pengővel vagyunk szegényebbek az állatállományunk csökkenése folytán, így ezek után könnyen ki lehet számítani, hogy hová jutunk néhány évtized múlva, ha megállás nem lesz, amire pedig sajnos, nincs kilátás. Ezek olyan problémák, hogy nem lehet csak úgy élhetett kézzel nézni, mert mi agrárállam vagyunk és nagyon is katasztrofális helyzetbe döntheti nemzetünket, mert ez nemcsak a mezőgazdálkodással foglalkozó társadalmat érinti, de minden társadalmi osztályt. Ezek után gondolkodóba esik az ember, hogy nem-e kárba vész az a költséges passziózás, avagy fáradozás, hogy jobb külföldi piacokat keressünk állataink eladására, mert hovatovább már odajutunk, hogy e tekintetben is behozatalra szorulunk, mert ezek után megállapíthatjuk, hogy igen kevés gazdának van fölösleges állatja. Végül, hogy a tállományunk is kevesebb számmal csökkent, mint azt gondolni lehetett, minthogy néhány év óta nem nevelnek csikót, ez azért van, mert lovat külföldre mostanában nem vásároltak és az utolsó évben már a lóhús fogyasztás is 25—30 százalékkal csökkent. Egyébként minthogy a lovakat osztályozni szokták, így a kimutatás szerint a fogyatkozás az értékes és jó lovaknál van nagy számmal. Az értéktelen, elhasznált öreg lovak száma még sokkal több s ezek már néhány év múlva teljesen kihűlnek, ami után a lovak száma is a jelek szerint felére apad. 7. P.