Félegyházi Közlöny, 1934 (33. évfolyam, 1-54. szám)

1934-09-09 / 38. szám

1934. szeptember 9. Humuikuskiiu 3. oldal A félegyházi kiskun nap legragyogóbb aktusába beleszólt a mindent letorkoló hatalom: az időjárás. Ezrek gyülekeztek össze megnézni a felvonulást s ezrek óhaja ellenére megeredt a minden őszi esőt meghazudtoló őszi eső. Esett olyan elkeseredett eséssel, mintha minden kiskun hónapokkal előbb azon imádkozott volna, hogy t essék. Hiába . . . Vagy nyakasok és dacosok vagyunk, mint a kiskunok, vagy nem ! Egy kis késéssel, de mégis megindult a felvonulás. Hamleti hangulatú esőben vonultak fel a leventék, a bandérium, az iparosok, a didergő, remegő, átázott kicsi virágárus, piacos lánykák, szőlőskocsik, szüretesek, dalosok stb. S a végén ... Győzött az eső, kajánul esett tovább. A felvonulók kénytelenek visszafordulni. Ezalatt. . . Künn a lövöldében már 2 órakor elfoglalták helyüket a kiváncsiak. Vártak végtelen nyugalommal Várták, hogy eláll az eső, várták, hogy megjelenik a felvonuló tömeg, várták, hogy csoda történik. De nem történt csoda. Esernyők nyíltak, pokrócok borultak az elegáns tavaszi, nyári, ruhák fölé, de vártak rendületlenül. Mivel minden emberi türelemnek vége szokott lenni, hát végeszakadt a csodavárók türelmének is s elomló búval bevonultak a városba . . . Odakinn pedig a kaján eső végigmosta a tegnap festett kulisszákat. A vászonra festett kiskun kunyhó halkan lefolyt a színpadra, a kútágas beleolvadt a kútba s a festett felhők hústethargiával az enyészetbe vitorláztak át. . . Az elmaradt lövöldei szabadtéri előadást és rádiószereplést mégis megtartották a „Korona“ dísztermében. A Stúdió kiküldött szakemberei felállították a mikrofont s Félegyháza is bekerült az éterhullámok szárnyán az egész világ színe elé. Aki nem hallgathatta a helyszínen a műsort, az Budapestről foghatta a Koronából a közvetítést. Ilyen furcsa dolog a rádió. Először Pestre megy a hang, azután visszajön oda, ahonnan elindult. Tősgyökeres kun dalok repültek a hanghullámok messze repülő szárnyán. Énekelték a gazdalányok, gazdalegények. Vezényelt Seress Sárika tanítónő A magyar nóta minden örömös, bánatos szépsége benne rengett ebben az örömös bánatban és bánatos örömben. Bizsegett, hajrázott ereinkben a vér, mert szívbőlszakadt, szívből fakadt ez a nóta, sírt a nóta, sírt a lelkünk, nevetett az arcunk, mert a szépség ragyogott ezekben a nótákban. Utána felcsendült két kiskun ballada (hát ki hiszi, hogy volt ember, aki kétségbevonta valódiságukat?) Az egyik Klazsik Anci művészi szopránján, a másik Borda Lajos kellemes tenorján. Olyan behízelgő, olyan édes, olyan kiskun volt ez, hogy szerettük volna reggelig hallgatni. Majd megszólalt az ősi kiskun hangszer, a nyenyere. Szentesen a múzeumban mutogatnak egy nyenyerét, hogy az ősi szentesi hangszer.. . Kár a szóért, ősi, de kiskun. Most el kell hallgatnia a profán hangnak. Gampel Béla beszélt. . . Nem !... Nem beszélt ... Költött.. . Költői lelke szárnyalt a hanghullámokkal együtt, költői lelkéből adott egy kicsit a világnak. Az embereknek. S végül felhangzott az egyesült félegyházi vegyeskarok ajkán a legszebb kiskun egyveleg. Vízi János zenetanár, karnagy munkája, fáradtsága, mi pedig énekeltük, hogy hogyan annak sikerét már mindenki elismerte. ... És a szent célú magasztos ünnep elsuhant. Visszaröpítette a filléres gyors és a lobbi vonat a látogatók ezreit, hogy megelégedett hangon beszéljenek mindenfelé a nyakas, de produkálni tudó, rajongó honszerelmű kiskunság népéről. Itthon újra csönd lett. Elült a zsivaj. Lefoszlott az arcokról a pír s a porváros sápadt arcú, melegszívű kunjai egy mély, csöndes örömmel élnek tovább. Megmutattuk élniakarásunkat. Összeölelkezett egy napra a föld, a kéz, a művészet s hisszük, hogy a távozók lelkében örök képe marad a kunföld népének, akik között, ha rongyos is, szeretet■ ből, munkából virágzik a meg nem alkuvó, szabadságszerető magyar élet. Sűrű ködös eső hull, csapdos a néma, mégis oly súlyos tartalmú drága mementóra. Levett kalappal állunk előtte s égre mutató ujjai szent nemtűrésünket veti a világba. Öntudatra ébredt a nép a viharos, véres évek után. Messze tűnt a turáni átok, a tunya, csendes megadás, megaláztatás idején. Kisarjadt az akarás, az élni tudás, elült a szivek csömörje, mindnyájunk előtt csak egy cél lebeg, mely ott reszket a zászló néma beszédében. Örök nemfelejtés nimbusza öleli körül s rendíthetetlen bízniakarással hisszük, hogy mielőtt színei megfakulnak, ott loboghat majd örömteli rebbenéssel, ahol ma még undok varjak tépik. Az egyes kiállításokról és a díjnyertesekről — anyaghalmaz miatt — részletesen a jövő héten írunk. * A jövő évi költségvetés közgyűlési tárgyalása volt a múlt pénteken, augusztus 31-én, amelyen összesen 25 városi képviselő jelent meg. Dr. Ring József pénzügyi tanácsnok, előadó bejelenti az 1935. évi költségvetés leglényegesebb pontját, mely 125 százalékban állapítja meg a pótadót, az ált. kereseti adót pedig 7 százalékban. Dr. Sahin Tóth Rafael, a Móra Ferenc Társaság elnöke ismerteti a Társaság irányait és célkitűzéseit, majd önálló indítvány keretében kéri a közgyűlést, hogy a Társaság nagyvonalú céljainak megközelítésére állítson be a költségvetésbe egy tekintélyesebb összeget. Dr. Horváth Zoltán hozzájárult dr. Sahin indítványához a négyezer pengő megszavazásának tekintetében, mégpedig oly módon, hogy abból évente egy-egy ezer pengőt a város alapító tagsági díj címen vegyen fel a költségvetésbe, illetőleg adjon a támogatásra szoruló és ezt akaró új egyesületnek. Dr. Horváth Zoltán tiltakozik egyben a városi parlament kigúnyolását jelentő pénzügyi ellenőrzés ellen s indítványozza, hogy amenynyiben a parlament határozatai, különösen pénzügyi tekintetben negligáltatnak, a városi képviselőtestület ne is tárgyalja az 1935. évi költségvetést. Mindeoütt még a legkisebb falvakban is kapható a „TUDOR“ ACCUMULATOR-GYÁR RT. világhírű gyártmánya a P€RTRI X zseblátdaelem Kovács Dezső felszólalásában hozzájárul dr. Horváth Zoltán javaslatához, mely a négyezer pengő költségvetésbe való beállítására vonatkozik, azonban igenis a költségvetés tárgyalása mellett foglal állást, már csak azért is, mert a képviselőtestületnek, mint alkotmányos vagyis törvényes intézménynek kötelessége a törvénytisztelet példáját nyújtani, a törvény értelmében pedig köteles a képviselőtestület letárgyalni az 1935. évi költségvetést. Dr. Strasser Rezső a kereskedők nevében szóvátette a rendkívül nehéz és nyomothagyó következményekkel járó piacáthelyezés kérdését és ismertette a káros következményeket, amiket az maga után hagy úgy a város egyetemén, mint az eladók, a vevők és különösen a kisexisztenciák sorában. Különösen kiemelte a város ingatlanainak, bérházainak és egyéb kereskedelmi szempontból fontos szerepet játszó épületeknek az elértéktelenedését a piacáthelyezéssel kapcsolatban. Dr. Tóth József polgármester válaszában hangsúlyozta, hogy a jelenlegi állapot csak ideiglenes, az útépítéssel egybefüggő változó helyzet. Egyben kijelentette, hogy habár a piac helyéről való döntés egyedül a polgármester jogkörébe tartozik, majd ő azt a közgyűlés elé fogja hozni és a képviselőkre bízza a végleges döntés feladatát. Fekete László a pénzügyi ellenőrzés ellen tiltakozva, azt hangoztatja, hogy habár a takarékosság fontosságának égisze alatt hozták a város tisztviselőkarának élére a pénzügyi ellenőrt, mégis annak megérkezése után és rendelkezése alapján húsz új fogatot bocsátottak az adóvégrehajtók rendelkezésére. Hát hol itt a takarékosság? És különben is, ha az ellenőrzés másfél év alatt nem tudott sikert felmutatni — mert hogy nem tudott, azt bizonyítja az 1935. évi költségvetés — akkor nem valószínű, hogy ezután eredménnyel fog az kecsegtetni. Fekete László szintén kéri az ellenőrzés megszüntetésének kérelmezését. Dr. Bencsik Sándor szintén szót emel a pénzügyi ellenőrzés miatt, mert úgymond ezzel a város, ha serdültnek is, de mégis kiskorúnak tekintetik. Követeli a kereseti adónak 6 százalékra, a pótadónak pedig legfeljebb 40 százalékra való csökkentését. Tóth Károly az utak használhatatlan rossz állapotáról, különösen a Csongrádi út elhanyagoltságáról panaszkodik fokozottan azért, mert az ideiglenes piacáthelyezéssel ép a Csongrádi utca lett a legforgalmasabb ága a városnak. Kanizsai Nagy Imre városi főmérnök az utak hiányos javítását a súlyos gazdasági helyzettel okolja, Benkő Ákos főszámvevő pedig a jövedelemhiány okát a pénzforrás hiányául hozza fel. Dr. Horváth Zoltán új és eredeti jövedelemforrásokat ajánl és azoknak kihasználását követve, a polgármester figyelmébe ajánlja azokat. Dr. Tóth József polgármester szünetet rendel el a költségvetés részletes tárgyalásának megindítása előtt. Ezután rövid idő alatt elfogadták részleteiben is a költségvetést, mely szerint bevétel 673,581 P, kiadás 1.012,625 P, fedezetlen hiány 339,040, amelyhez 126 százalékos pótadó, 7 százalékos kereseti adó kivetése szükséges. Ezekhez járul még a földtulajdonosoknak 8 százalék mezőrendőri költség. A harangozó-ügy a jelek szerint élénken foglalkoztatja úgy a város közönségét, mint a képviselőtestületet. Immár harmadszor tálalták fel a kedden tartott szeptember havi rendes közgyűlésen és ezúttal 3 óra hosszat foglalkoztak az újtemplomi harangozó elbocsájtása körül keletkezett bonyodalmakkal. Tényként megállapítható, hogy nemcsak a város közönsége, de a képviselőtestület többsége is jelen esetben a harangozó mellé állt, több mint 30 képviselő jelent meg már a közgyűlés megnyitásakor, a karzaton pedig kétannyian. A közgyűlés tudomásul vette a belügyminiszter döntését, mely szerint Horváth Gergely fdótiszt és Para Mózes számtiszt állása nem minősíthető át írnoki állássá. Pest megye th. kisgyűlése nem hagyta jóvá Dinnyés Imre vályog vételár hátralék törlését. Dinnyés természetben fogja azt kiegyenlíteni. Lőrincz Antal volt közgyám fegyelmi ügyében a vármegye fegyelmi bírósága nem döntött, mert a bíróság már ítélkezett, a hozzátartozói járandóságát meghagyták. Dr. Sahin Tóth Rafael indítványára a város alapító tagként belép a Móra Ferenc Társaságba és e ciben 4000 pengőt szavazott meg a közgyűlés egyhangúlag Kaposvári Gézáné 120 P ingatlan haszonbér, özv. Iványi Orbánné 100 P téglatartozás elengedését kérte. Jogalap hiányában nem teljesítették.